5. A forradalom politikai és szellemi vezetőinek elítélése Magyarország története a Kádár- korszakban (1956–1988)

A Nagy Imre-per előzményei A per politikai jelentősége és okai –véglegessé tette Kádár elhatárolódását a forradalomtól –kezdetben büntetlenséget ígért neki, de mivel Nagy I. nem legitimálta Kádár kormányát, jelképe és példaképe lett az ellenállásnak, ezért meg kellett halnia –1957. jan./febr.-ig csak a szovjetek akarták bíróság elé állítani, Kádár nem –ezt követően viszont fordítva, lásd az márc. moszkvai tárgyalásokat –a halálos ítélet kiszabását ettől kezdve szintén Kádár szorgalmazta Molotov-puccs után Hruscsovra már nem nehezedik balos nyomás a kivégzés zavarná a SzU diplomáciai akcióit 1957–58 folyamán, ezért többször el is halasztották / elnapolták a pert (1957. szept., febr.) A főper vádlottai (Nagy Imrén kívül) –Losonczy Géza (1917) újságíró, állammin. –Donáth Ferenc (II.) (1913) politikus, reformer –Gimes Miklós (III.) (1917) radikális újságíró, a M.Dem. Függ. Mozg. vez. –Tildy Zoltán (IV.) bevonása a többpártrendszer elítélését szolgálta –Maléter Pál (V.) (1917) katonatiszt, a Kilián pk.-a, nov. elején honvédelmi min. –Kopácsi Sándor (VI.) (1922) rendőrkapitány [az „árulás” katonai-rendőri vonala] –Jánosi Ferenc (VII)(1916) ref. lelkész, Nagy I. veje, népműv.min.h., HNF főtitkár –Vásárhelyi Miklós (VIII.) (1917) újságíró, a kormány sajtófőnöke –Szilágyi József (IX.) (1917) politikus, a Min. Tanács titk. oszt.vez. } ketten vették rá Nagyot a fordulatra

Nagy és társai a vizsgálati fogságban Kihallgatások a K-részlegen Rajnai Sándor vezetésével –1957. ápr.-tól szállítják haza a csoportot Snagovból a Gyorskocsi u.-ba –teljes elszigeteltségben, magánzárkában voltak, két ízben hónapokig még ki- hallgatásra sem vitték őket –» fogdapszichózis kialakulása (főleg Losonczy esetében, aki mindent magára vállalt, de a börtönben 1957 végén meghalt) –Nagy és Szilágyi a „felelősséget ma is vezető funkcióban levő elvtársakra hárította”; a többiek ellenállását sikerült megtörni (családdal zsarolás stb.) –nem mondták meg, mi ellenük a vád, önvallomást követeltek tőlük –társaik preparált vallomásával is próbálják elérni a beismerést –a koncepciót leleplező Szilágyit egyéni perben, ápr.-ban ítélik halálra A politikai vezetés döntései avagy az igazságszolgáltatás „függetlensége” –1957. aug.: elkészül a vádindítvány, amit Biszku vitt Moszkvába jóváha- gyásra (a „legsúlyosabb” büntetést szánták Nagy, Losonczy, Donáth, Gimes, Maléter, Szilágyi és a „szökésben levő” Király Béla számára) –1957. szept. kész a végleges vádirat, de az ENSZ közgyűlés ülése miatt a per nem indult el –1957 dec. 21. a KB szigorúan titkos ülése dönt: „szabad folyást kell engedni a törvényes eljárásnak”, s a vezetés ismét a bíróság helyett ítélkezik… –1958. febr. 14. Kádár: „inkább az elnapolás mellett vagyunk, mint hogy enyhe ítéletet hozzunk most” (ok: a szigorú ítélet zavarná a szovjet békeoffen- zívát); elvetette azt is, hogy a halálos ítélet után a NET adjon kegyelmet

Nagy Imre és társai pere A vádak a következők voltak: –1955 dec.-ben titkos államellenes szervezkedést hoztak létre –tervszerű aknamunkával aláásták a munkás–paraszt hatalmat, előkészítették és kirobbantották az „ellenforradalmat” –jóval okt. előtt kapcsolatot építettek ki burzsoá, reakciós–klerikális körökkel –a hatalom erőszakos és csalárd megszerzése után fasiszta pártokat engedélyeztek, megbénították a fegyveres erőket, fegyvert osztottak szét –alkotmányellenesen kiléptek a VSZ-ből, s végül a nyugati imperialisták nyílt beavatkozását kérték; –ellenforradalmi tetteikkel még a reakciós kaland bukása után sem hagytak fel A per (1958. febr. 5–6. Radó Zoltán; majd jún. 9–15. Vida Ferenc) –vádlottak megtörten, egymást is támadva, megtagadták azt, amiért küzdöttek –13-án filmet vetítettek nekik az „ellenforradalom” szörnyűségeiről (a manipulált képek a vádlottak megtörését szolgálták, sikerrel) –vád tanújaként fellépett Szántó Zoltán is, elképesztő hazugságokkal –csak Nagy és Maléter állt ellen, tényszerűen és nyugodtan; a többi meggyötört áldozat már csak remegni és sírni tudott –ítéleteket jún. 15-én hirdették ki (Nagy, Gimes és Maléter: halál, Kopácsi életfogytiglan, a többiek 5–12 év) –Nagy nem kért kegyelmet, de az ítéletet igazságtalannak, az indoklást hamis- nak tekintette: „a magyar nép és a nemzetközi munkásosztály majd felment” –jún. 16. kivégzés; a holttesteket barbár módon földelték el titokban

Fontosabb mellékperek A Nagy Imre-csoport többi tagjának perei (bíró: Vida Ferenc) –Haraszti Sándor (1897) újságíró, a Népszabadság alapító szerkesztője 6, Tánczos Gábor (1928) filozófus, a Petőfi Kör vezetője 15, Fazekas György (1913) újságíró 10 évet kapott (1958 aug. 19.). –Mérei Ferenc (1909) pszichológus (ELTE Forr.-i Diákbiz.) 10 év, Fekete Sándor (Hungaricus, 1927) újságíró és irod.tört. 9 év, Litván György (1929) történész 6 év, Hegedűs B. András (1930) közg.-szociol. 2 év (1959 ápr. 1.) –nem ítélték el a csoport néhány egyéb tagját, így Újhelyi Szilárdot (1915), Lukács Györgyöt (1885), Vas Zoltánt (1903), perbeli szerepe okán Szántót se A volt koalíciós pártok vezetői, kormánytagok elleni ügyek –életfogytiglani ítélet várt Bibóra (Petőfi Párt) és Gönczre (FKGP) az indiai nagykövethez eljuttatott memorandum miatt (1958 aug. 2.) –a kisgazda B. Szabó István állammin aug. 16-án 3 évet kapott –Kovács Béla viszont megúszta per nélkül; szocdemeket sem ítéltek el –Kovács István vezérkari főnök jogerősen 6 év börtönt kapott (1959. jan.) Keresztény és polgári pártok vezetőinek pere –csak szerettek volna nagy pereket, de e pártok épp csak megalakultak, vezetőik pedig időben emigráltak, kivéve néhány főt, akik évet, életfogytiglant, sőt egy esetben halálbüntetést kaptak (Gémes József, MFP)

Munkástanácsi vezetők perei Általános vonások –a legkiterjedtebb bosszút itt folytatták, igen sok volt az elítélt –az ítéletek közt kevesebb volt a halálos, de ezek is drasztikusak és jól demonstrálták a helyiek előtt az önkormányzatiság lehetetlenségét Szilágyi László (1924), Nyíregyháza –okt. 26-án beszélt a városi tüntetésen, a helyi MT elnöke lett, 28-ig együtt- működve a megyei pártbizottsággal. 29-től a megye(i MT) irányítója, tárgyalt a DNT-vel is, támogatta a pártok létesítését, létrehozta és felfegyverezte a nemzetőrséget. A korábbi vezetőket letartóztatta. Nov. 5-én a megyei Munkás–Paraszt Forr. Biz. tagja komm.-kal, de 6-án a szovjetek őrizetbe vették. Mindkét fokon halálra ítélték, máj. 6-án kivégezték Borsod-Abaúj-Zemplén megyei MT-ok perei –Földvári Rudolf 1952–54 közt Bp.-i pártbiz. első titkára, 1954-től BAZ megyei első titkár. Nagy I. híve volt, kezdettől a felkelőket támogatta. Okt. 29-től a megyei MT tagja. Életfogytiglanra ítélték. A megyei MT elnöke, Nagy Attila 12 évvel megúszta (1958. júl.) –Lenin Kohászati Művek MT (Keller János, 10 év okt.); DIMÁVAG (Turbók Gyula, 4 év dec. 8.) Budapesti munkástanácsok perei –KMT-vezetők, 1958 okt.: Rácz Sándor életfogytiglan, Bali Sándor 12 év –csepeli MT pere: Nagy Elek 12 év, 1958 szept.

A Dunántúli Nemzeti Tanács vezetői Szigethy Attila (1912) –Nagy I. párti megyei népfront-alelnök volt, a DNT vezetőjeként mérséklő politikát végzett, meggátolta Somogyvári Lajos puccsát, a győri ellen- kormányt. Tárgyalt Nagy Imrével, de nov. 4. után Kádárral nem. –1957. máj.-ban letartóztatták, a börtönben öngyilkos lett (aug.) Földes Gábor (1923) és társai –Földes a győri Petőfi Kör alapító vezetője, beszédet mondott az okt. 25-i tüntetésen, meggátolt egy vérontást, majd a városi NT tagja lett. Szigethy megbízására utazott 26-án Mosonmagyaróvárra, ahol egy ÁVH-s sortűz miatt lincshangulat alakult ki –csillapító szavai ellenére a tömeg népítéletet tartott, aminek halottja nem volt (Földes hazatérte után viszont újabb zavargások eredményeként igen) –27-én ellenezte az ellenkormány megalakítását, 28-án a tömeg követelésére átmenetileg félreállították. Nov. 4. után nem fegyveres ellenállás élén állt –a perben az osztályellenség Tihanyi Árpáddal, Gulyás Lajos levéli lelkésszel (ők szintén a tömeget akarták lecsillapítani) együtt szervezkedéssel vádolták –míg több mosonmagyaróvári lakost gyilkossággal (részben alaptalanul) –a megmentett ÁVH-sok is Földes és Tihanyi ellen vallottak –első fokon Földeséket is gyilkossággal vádolva ítélik halálra (1957. jún.) –másodfokon ez alól felmentik őket, de a halálos ítélet marad a a népi dem. államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetése miatt (1957. dec.) –Földest kegyelemre ajánlották, de a NET elutasította a kérvényt; kivégezték.

A forradalmi bizottságok vezetői Brusznyai Árpád (1924) és a veszprémi FB elítélése –az ígéretes tudományos pálya előtt álló Brusznyait lelkész testvére internálása miatt távolítják el az ELTE-ről, ezután Veszprémben gimn.-i tanár lett –1956. nov. 1-től a veszprémi FB elnöke, a Nagy-kormány intézkedéseit foganatosította, ill. feloszlatta az ÁVH-t, felfegyverezte a nemzetőrséget –több helyi lázongást csillapított le (ezért még ÁVÓ-s bérencnek is nevezték) –a vádak szerint a népi rendszer megdöntését készítette elő, lehetővé tette a nov. 4. utáni fegyveres harcokat a megyében – ezért 180 szovjet katona halálát is okozta (a megyében ténylegesen 24 szovjet halott volt) –Brusznyai nem ismerte be bűnösségét, ua. Pap János megyei párttitkár (haragból) és egy HM-beli őrnagy (talán saját bőrét mentve) ellene vallott –1957. okt.-ben életfogytiglanra ítélték –Pap János párttitkár (később Kádár belügyminisztere lett) személyesen járt el a LB elnökénél, hogy az ítéletet súlyosbítsák –1958. jan.-ban e törekvése sikerrel járt, Brusznyait kivégezték Perbíró József (1908) (szegedi FNB-elnök) pere –a MEFESZ programalkotó gyűlését levezető jogászprofesszor „megúszta” életfogytiglannal (1958 okt.), bár első fokon „csak” 15 évre ítélték

Az íróperek előkészítése Letartóztatások és vádak –a többséget dec.-ben vagy jan.-ban vették őrizetbe –csak reformkommunistákat vettek őrizetbe (ők „árulók”), népi írókat (pl. Illyés Gyulát) nem (nem merték?), az urbánusokból is csak 1-2 főt –érthetetlen módon szabadlábon maradt a Gond és hitvallás szerzője, Tamási Áron (az Írószöv. alelnöke), ill. Erdei Sándor (a szövetség főtitkára) –a szabadlábon maradók tiltakoznak, társaik szabadon bocsátását követelik –eleinte csak okt. 23. utáni cselekményekkel vádolják őket, később az előké- szítésben is; cél: összekapcsolni őket a Nagy Imre-csoporttal –Kádár Déry Tibort tekintette felelősnek az „ellenforradalom” előkészítéséért, de őt is csak ápr. 20-án fogták le A vizsgálati fogság és a koncepció formálódása –az írókat nem verték, de fenyegetik; néha ők is győzködik vallatóikat –Mátyás László PNYF-főnök nem értett egyet a letart.-sal, le is váltották –a nyomozók vádjai túl általánosak, bizonyítékaik soványak: az MSZMP-től kellett segítséget kérni, kiket és mivel vádoljanak meg –máj.–jún. összeállt az első perek vádlotti köre, a vádat és ítéletet az MSZMP IKB tárgyalta meg: „államellenes szervezkedés (tevékeny) támogatása” –júl.-tól Kádár letett arról, hogy összekapcsolja az írókat Naggyal, ill. előbbiek pere csak a közvélemény tesztelését szolgálná a Nagy Imre-per előtt –végül azonban lemondtak az íróperek nyilvános voltáról is

A baloldali írók, költők elítélése Eörsi István és társai (1957. máj., ill. szept.) –szoros kapcsolata volt a Tűzoltó u.-i csoporttal, Angyal Istvánnal –nem publikált versei voltak bűnösségének bizonyítékai; „ha Obersovszky és Gáli nem bukott volna le, ezek megjelentek volna” –jogerősen 9 évre ítélték; Gáli menyasszonya 3 évet kapott A kis íróper (Varga Domokos és társai) (1957. szept.–okt.) –„kis” per, mert kevésbé ismert írók, enyhébb vádak és ítélet is –célja az Írószövetség renitenseinek megbüntetése és a „megingott” komm. értelmiség figyelmeztetése (bár Varga nem volt az ÍSz tagja) –vád sok gondot jelentett a szerveknek, végül az ÍSz-KMT kapcsolat lett a fő –a forr. alatt Molnár Zoltán és Fekete Gyula titkárként az ÍSz-ben, Varga és Tóbiás Áron pedig a Rádióban dolgozott; nov. 4. után ellenállók lettek –nem ismerték el bűnösségüket, sőt Fekete Gy. támadta vádlóit is –Molnár László bíró súlyosnak tartotta az ítéletet, el is távolították a LBNT-ről A nagy íróper (Déry Tibor és társai) (1957. okt.–nov.) –itt már okt. 23-a előtti cselekményekkel is vádolták az írókat –Déry és Háy Gyula esetében mozgalom vezetése, ill. előmozdítása, Zelk Z. és Tardos Tibor esetében izgatás volt a vád; a bíró a Molnárt váltó Vida Ferenc –felelősnek érezték magukat, de nem bűnösnek; 34 fő tanúskodott, –az ítélet szerint céltudatosság nélkül, de objektíve mégis a népi dem. ellen léptek fel; Déry 9, Háy 6, Zelk 3 és Tardos 1,5 évet kapott –Vida azt híresztelte, hogy ő mentette meg Déry életét… (nem igaz)

Egyéb értelmiségi bűnperek Lakatos István: „egy boldog rab” (1958. szept., nov.) –kezdettől „vallott”, de nem beismerően. Öntudatosan vállalta ártatlanságát, a hivatalos ideológia nem hatott rá –1948-ban megjelent verseiért is megbüntették izgatásért 2év 10 hónapra –ami másodfokon 1 évvel lerövidült: a vádlott nem marxista, de átnevelhető Ádám György és társai (Magyar Dem. Függetlenségi Mozgalom) –Ádám már a Rajk-ügyben 10 évet kapott; 1956-ban a MÉFB tagja is volt –Pozsár István is közgazdász, 1956-ban tanársegéd, az Egyetemi Forr.-i Diákbiz. vezetője volt. Ádám életfogytiglant, ő 12 évet kapott (1958. júl.) Egyéni perek: Krassó György (10 év), Kosáry Domokos (4 év) Lukács György esete Kádár Jánossal –az idős filozófus a Nagy Imre-csoport tagja volt, nagy nemzetközi hírnévvel –nem merték perbe fogni, de ő ígéretet tett, hogy visszavonul a pol.-tól –ezt azonban nem tartotta be, kitartott amellett, hogy a szovjet intervenció hibás volt, ezért nyugdíjazták és publikációs tilalom alá vették –a békés egymás mellett élés mellett szóló nyári előadását olvasták a fejére; veszélyes nézetei előkészítették az „ellenforradalmat” –jugoszláv típusú revizionizmussal vádolják, ami ellen ő tiltakozott –filozófiáját szakmai alapon nem tudták kikezdeni, pol.-i támadásokat kapott (Ny-ra távozást is ajánlottak neki, amit visszautasított)