A keloid és a hipertrófiás hegek pathomechanizmusa Dr Szabó Éva DEOEC Bőrklinika

Figure 3-25 Repair responses after injury and inflammation Figure 3-25 Repair responses after injury and inflammation. Repair after acute injury has several outcomes, including normal tissue restitution and healing with scar formation. Healing in chronic injury involves scar formation and fibrosis (see text). This concludes the discussion, begun in Chapter 1, of cellular and tissue injury, the reaction to such injury by inflammation (Chapter 2), and the tissue repair events underlying regeneration, healing, and fibrosis. At this point, a backward look may help relate the multitude of outcomes in various forms of injury (Fig. 3-25). Not all injuries result in permanent damage; some are resolved with almost perfect return of normal structure and function. As we have seen, the liver can regenerate after partial resection or acute necrotic injury, and superficial skin wounds heal with complete restitution of normal structures. Restitution may even occur in some types of inflammatory conditions such as lobar pneumonia, in which the abundant inflammatory exudate is resorbed. More often, however, the injury and inflammatory response may become organized with formation of granulation tissue (e.g., in fibrinous pericarditis and peritonitis) and scarring. Although it is functionally imperfect, scarring provides a permanent patch that permits the residual parenchyma to more or less continue functioning. Sometimes, however, the scar itself is so large or so situated that it may cause permanent dysfunction, as in a healed myocardial infarct. In this case, the fibrous tissue not only represents a loss of preexisting contractile muscle, but also constitutes a permanent burden to the overworked residual muscle. In chronic inflammation, persistent injury commonly results in tissue destruction and scarring, as for instance in liver cirrhosis, chronic pancreatitis, and the pneumoconioses. The processes of inflammation and repair underscore the remarkable capacity of the human body to restore itself, far surpassing any device conceived by humans.

A sebgyógyulás folyamata gyulladásos fázis granuláció-reparáció fázisa epithelizáció, hegképződés fázisa

A sebgyógyulás folyamatának biokémiai és molekuláris tényezői I. Keratinocyta aktiválódás (IL-1,, TGF1, PDGF, TNF) Langerhans sejt aktiválódás : IL-1 Polipeptid növekedési faktorok ( PDGF, FGF, TGF- ): proliferáció, migráció, differenciálódás, sebzáródás folyamata Epidermális növekedési faktor (EGF) keratinocyta, fibroblast Vascularis endothelialis növekedési faktor (VEGF) angiogenezis Transzformáló növekedési faktor (TGF- 1,2,3) fibrogenezis Thrombocyta eredetű növekedési faktor (PDGF) fibroblast, simaizomsejt, monocyta migráció, proliferáció

A sebgyógyulás folyamatának biokémiai és molekuláris tényezői II. Receptor activáció: monomerek dimerizációja, autofoszforiláció Jelátviteli folyamatok: pl. foszfolipázok, MAP kinázok Transzkripciós faktor gének expressziójának indukciója (pl: myc, fos, jun) Protoonkogének expressziója: bcl-2, p53 Sejtciklus szabályozás (ciklinek)

Normál heg jellemzői szakítószilárdsága 70 %-os bőr szintjében, hypopigmentált a bőrfüggelékek hiányoznak a mozgás befolyásolja a heg strukturáját

Sebgyógyulást befolyásoló tényezők Tápanyagellátás Vérellátás Immunrendszer állapota Anyagcsere betegségek Mechanikai faktorok Fertőzések Genetikai tényezők

Sebgyógyulás folyamatának zavara Krónikus gyulladás Elhúzódó sebgyógyulás Nem gyógyuló seb Hypertrófiás heg Keloid

Krónikus gyulladás 1 hónapnál tovább fennálló seb Hipertrófiás heg, keloid Adhéziók, kontraktura Elhúzódó granulációs fázis Folyamatos fibroblast aktiváció Granulóma képződés Öngerjesztő folyamat, szabályozó mechanizmusok megváltoznak

Keloid Alibert, 1806 abnormális heg: cheloide chele (görög): crab’s claw (rákolló)

A keloid és a hipertrófiás heg (HTH) jellemzői ffi, nő is érintett minden bőrtípus 10-45 év genetikai tényezők Keloid ffi, nő is érintett IV, V, VI bőrtípus 10-45 év genetikai tényezők

A keloid és a hipertrófiás heg (HTH) klinikai jellemzői II. -kiemelkedő (3-4mm), vörös színű -pruritus -az eredeti sérülés határait nem növi túl Keloid -magasan kiemelkedő, barnásvörös -folyamatosan növekedhet -nem regrediál 1 év után sem -túlnövi az eredeti sérülés határait

Szövettani jellemzők HTH Keloid -III kollagén, epidermisszel paralell, -myofibroblastok, -nagy extracellularis kollagénfilamentumok -nagy számú Langerhans sejt Keloid -I, III rendezetlen eloszlású kollagén -hiányoznak a myofibroblastok -nagyon vastag szabálytalan mintázatú sejtszegény kollagén kötegek -nagy számú hízósejt -ellapult epidermis -bőrfüggelékek hiánya Erlich HP at all, Am J Pathol 1994

Biokémiai és molekuláris különbségek normál bőr normál heg hipertrófiás heg keloid myofibroblast - + ECM alkotói ++ +++ elasztin fibrillin PCNA ATP szint Apoptózis (kaszpáz-3 expresszió) ++ (myofibroblastokban több, mint a normal fibroblastban) ++/+ (egyenetlen eloszlás) p53 szint

Biokémiai és molekuláris tényezők hipertrófiás hegekben és keloidban IL-1   fokozott kollagén szintézis IL-4 - IFN arány nő Keloid-fibroblasztok intenzívebb reakciója, abnormáis mennyiségű mediátor termelődés TGF1,2 (SMAD gének szerepe)  kollagén szintézis, ECM termelés IL-15  sejtproliferációt okoz PAI (plazminogén aktivátor inhibitor) plazmin  fibrin  kollagén degradáció  keloid: autoimmun antifibroblast antitest

Terápiás célpontok Gyulladás csökkentése Erővonalakkal ellentétes irányú mechanikai hatás kerülése Aktív mediátorok, citokinek termelésének befolyásolása

Terápiás lehetőségek Kompressziós kötés, ruha Szilikon Szteroid Cryoterapia Lézerek Citosztatikumok (lokálisan: 5-FU, bleomycin) Imiquimod (lokálisan) Interferon Retinoidok

Terápiás lehetőségek- a jövő útja Aktiv mediátorok, citokinek termelésének befolyásolása: TGF3, IL-10,M6P