A MAGYAR TÁRSADALOM SZERKEZETÉNEK VÁLTOZÁSA I. Tantárgyfelelős: Dr. Kovács Ernő egyetemi docens A bemutatót készítette: Péter Erzsébet

Regionális meghatározottság Szűcs Jenő(1981): Európa három régióját különítette el: Nyugati Keleti Közép-kelet európai régiókat.(határai: nyugaton az Elba és a Lajta folyók, keleten az AL-Duna vidékétől fel a Keleti Kárpátok, északon a Baltikum, délen az Adria vonala.)

Szent István kora: nyugati és keleti vonások egyszerre érvényesültek, görög hatás is megfigyelhető volt A magyar modernizálás a feudalizmusban 1200 körül kezdődött és 150 év alatt ment végbe, ami nyugaton 500 év alatt XII-XIII. században nyugati útra tértünk, nyugati reformok és felülről történő átrendezés kapott szerepet A hűbérviszony magyar változata a familiaritás, amely archaikus-patriarchális kapcsolat, hiányzik belőle a szerződésjelleg.

Az abszolutizmus időszakában helyzetünk a nyugati térséghez képest lényegesen romlott, a válságból nem volt térbeli kitörési lehetőség. Az infrastruktúra fejletlen volt, Az uralkodó a gyenge polgárságra támaszkodott A bürokrácia a nemességből és a dzsentrikből képződött, A válság terheit a parasztságra hárították, miközben nyugaton a jobbágyi kötöttségek lazultak, Ettől kezdve a nyugattól való lemaradásunk fejlődött.

A magyar társadalom kettős szerkezete A trianoni békeszerződés legfontosabb társadalmi-gazdasági következményei: -a közlekedési hálózat szétdarabolása -a nyersanyagok túlnyomó részének elvesztése -infláció -az ország jelentős területének kifosztása -a felzárkózási tendencia megtörése -apatikus hangulat az igazságtalan szerződés miatt.

Erdei(1976): a két világháború közötti időszakban a társadalom szerkezete kettős volt. Kialakult a rendies-nemesi társadalom folytatásaként a történeti-nemzeti társadalom, alatta az „ az egész rendek alatti” népi társadalomszerkezet (altársadalom). Mellette létrejött a kapitalizmus társadalom-szerkezete, mint modern polgári társadalom. E két társadalom egymás mellett, mint szövevényes társadalomalakulat volt jelen.

A modernizálódott rendies szerkezet kialakulása Nem ment végbe következetesen a polgári átalakulás. Nemesi vezetésű polgári átalakulás történt hazánkban, mivel a főszereplő nem a polgárság volt így csak töredékes eredmény jött létre. Megmaradt a nemesi nagybirtok és az arisztokrácia is megőrizte hatalmát, politikai befolyását. Ezt igyekezett követni a polgári társadalom vezető rétege címekkel és rangokkal.

A „magas szerkezet” fontosabb alkotóelemei - történelmi arisztokrácia egyházak állami és uradalmi tisztviselők úri középosztály nemzeti kispolgárság ÁLTALÁNOS JELLEMZŐK: Rendies jelleg, kiformálódott társadalmi szerepek, nagyobb társadalmi elismertség, magasabb társadalmi presztízs.

Erdei szerint a modern polgári társadalom jelentősebb csoportjai -modern polgári arisztokrácia Burzsoázia Polgári középosztály Kispolgárság Munkásság Legfontosabb működési területei ennek a társadalomnak ipari termelés, kereskedelmi forgalom, szellemi és politikai élet üzleti vállalkozásai.Itt nem rendies tagolódás, hanem OSZTÁLYSZERKEZET alakult ki formaképződés nélkül. Ebből következik, hogy a társadalom gyarmatias, idegen, nemzetietlen, nyugatias.

KÖZÉPOSZTÁLY: Kettős jelleget öltött: nemzeti történelmi és polgári tömböket különíthetünk el. Ide tartoznak a középbirtokosok, hivatalnokok és az értelmiség. A két háború közötti középosztályi pozíció alapvetően, privilegizált helyzet volt, amely megfelelő életstílust is jelentett.

ALTÁRSADALOM: a paraszttársadalmat sorolták ide, amely abban az időben a magyar népesség több, mint felét tette ki. Saját érték és normavilággal, kultúrával rendelkezett. Közép-kelet európai sajátosság, hogy a mezőgazdasági termelés kapitalizáltsága ellenére megmaradtak a rendi formák, nem nagytőkés és munkás, hanem földbirtokos úr és paraszt viszonylatok alakultak ki, illetve konzerválódtak.

Földbirtokmegosztás A két világháború közötti időszakban tovább folytatódott a birtokok aprózódása, a parasztság többsége a megélhetéséhez nem rendelkezett elég saját földdel. A gazdaságok közel ¾-de 5 holdnál kisebb, és az összes földterület mindössze 10 %-a volt. Az ezer holdnál nagyobb birtokok a földterület 30%-át képviselik. Bánlaky; Erdei tanulmány szerint a parasztság rétegzett volt és három nagy csoportba sorolható 1. Nincstelenek/2. Önállók/3. Gazdák.

NINCSTELENEK: Jellemzőjük a birtoknélküliség, ők munkaerejük eladásából éltek. A földtelen parasztok is a parasztrend tagjai voltak, vállalván a parasztidentitást. Céljuk egy teljes parasztlét megélése, paraszti kisbirtok és ház megszerzése. AGRÁRPROLETÁROK: A paraszttársadalomból való kilépés már megtörtént, vágyott céljuk a teljes munkáslét, állandó foglalkoztatás.

GAZDÁK: 20-100 hold földdel rendelkeztek, idegen munkaerőt, napszámost és cselédet is foglalkoztattak.Árutermelők voltak, akik piacra termeltek, bővített újratermelést folytattak. A parasztok polgárosodásának feltételei kicsik voltak, mert az ipar sem tudta befogadni a paraszti munkaerő felesleget. Egyik menekülési útnak a kivándorlás kínálkozott, a másik az „egykézés” ( csupán egy gyermek vállalása). A harmadik alternatíva a „szektázás” volt.

MUNKÁSSÁG: számuk fokozatosan nőtt, de a fejlett polgári társadalmakhoz képest jóval kisebb arányban. A század elején hazánkban az iparban foglalkoztatottak arány 18 % volt, Angliában ez az arány 46%. IPARI SZAKMUNKÁSOK: Jelentős részük külföldről érkezett, valamint tönkrement magyar kézművesekből verbuválódott. A képzetlen munkások főleg a mezőgazdaságból kerültek az iparba. Az ipar nagymértékben koncentrálódott Budapest és környékére. Magas volt a kisipar aránya és a modernizálása még nem következett be.

A II. világháborút követő évek Németh László pesszimista hangvételű „harmadikutas” koncepciója Erdei Ferenc ipar és munkásosztály fejlődését hangsúlyozta 1945 utáni első években a NÉPI DEMOKRATIKUS MODELL alakult ki. Felszámolták a nagybirtokrendszert, földet osztottak a nincsteleneknek, gyorsan és eredményesen folyt az ország újjáépítése. Működött a többpártrendszer és a polgári demokrácia 1948-1949-es évek hatalmi fordulatával, a kommunisták hatalomra jutásával megszakadt a fejlődés és bevezették s szovjet típusú rendszert.

A szovjet modell lényegi elemei Olyan politikai szervezetrendszer, ahol a politikai szféra a társadalom minden más területét maga alá gyűrte, megszüntetve a politikai állam és a civil társadalom kettősségét. Központosított társadalomirányításra alapozó újratermelési modell és annak megfelelő intézményi struktúra. Ez a modell redisztributív, erőforrás-korlátos. Ebben a struktúrában minden centralizált és korlátlanul átcsoportosítható.

A gazdaság társadalomszerkezetének jellemzői a politikai állam és a civil társadalom egybecsúszása, amely a politikai centrum által integrált Feszített ütemű gazdasági növekedés Ideológiailag legitimált modernizáció és társadalompolitika, amelynek lényeges vonása egyes szükségletek alacsony szintű tömeges kielégítése és nivellálása államilag.

A gazdaság társadalomszerkezetének jellemzői új típusú redisztribúció A társadalom osztály- és réteghelyzetének radikális megváltoztatása. A korábbi privilegizált helyzetű csoportok háttérbe szorítása, lefelé nivellálása, az abszolút szegénység megszüntetése A magántulajdon helyett az állami tulajdon preferálása, a piac szerepének kiiktatása (Kolosi, 1982)

Mindez társadalmi feszültséget eredményezett és elvezetett a 1956-os forradalom kitöréséhez. A politikai konszolidáció révén megteremtődött a civil társadalom relatív autonómiája, megindult a politikai állam és a civil társadalom relatív szétválasztása, a társadalmi létszférák differenciálódása. az áru- és pénzviszonyok jobban érvényesültek a gazdaságban, megnőtt az önszabályozó elemek szerepe A gazdaság intézményi struktúrájában decentralizálás ment végbe, nőtt a gazdasági egységek önállósága, a központ és az egységek között létrejött a „ szabályozó alku”.