Drága Mami!
Mami! Annyi mindent szeretnék mondani neked…
Köszönöm, hogy életet adtál…
Tápláltál, sose törődve a körülményekkel
Ápoltál, ha beteg voltam
becéztél ha sírdogáltam,
bármikor hozzád bújhattam,
és éreztük egymás szívdobogását.
Féltőn támogattad az első suta lépéseimet,
egész lényed a biztonságot sugározta felém,
megmutattad a rám leselkedő veszélyeket.
Rosszalkodásomat, kamaszos sutaságomat elnéző szeretettel figyelted,
azt se bántad, ha örökké nyúztalak és a nyakadon ültem…
Megtanítottál a szépre és jóra és hogy mindent elérhetek, mert különleges vagyok….
A végtelen sok „miért”-re angyali türelemmel válaszoltál újra és újra.
Ott voltál mindig, ha fogni kellett a kezem…
segítettél a magasba repülni,
és megmutattad nekem, hogy milyen csodálatos is ez a világ.
Sose törődtél magaddal, ha engem ki kellett húzni a bajból
és elmagyaráztad, hogyan kell megküzdeni az élet nehézségeivel.
Előfordult, hogy a testeddel oltalmaztál,
mint egy biztonságot adó erős vár…
és mindig támaszkodhattam a vállaidra Mami!
A belőled áradó erő és energia minden akadályon átvisz!
Boldog vagyok Mami, hogy rád hasonlítok!
Nincs a világon jobb érzés, mint hozzád bújni
és elhalmozni puszikkal (bocs, ha összenyálaztam a sminked)
Köszönöm, hogy féltesz és oltalmazol,
hogy családom és barátaim vannak,
és hogy úgy tudod mondani „ Csacsikáám” , - mint senki a világon.
MAMI! Köszönöm, hogy vagy nekem!