A magatartástudományok oktatásának jelentősége az orvosképzésben Kopp Mária www.sote.hu/magtud

Magatartástudományi- behavioural sciences fordulat: - morbiditási és mortalitási arányok változásai a XX. század során - krónikus betegségek a leggyakoriobbak az eredmények ellenére elégedetlenség az orvoslással- kommunikáció hiányosságai - magatartási tényezők a legfontosabb rizikófaktorok - Behavioural sciences- alaptárgy az USA orvosegyetemeken

1000 megfelelő korú férfire jutó halálozás Magyarországon

Középkorú férfiak halálozása (45-64 éves korosztály) 1995-ben

Aggregate mortality according to low versus high education

A középkorú férfi halálozás és a depressziós tünetegyüttes megyei átlagértékei 2002-ben

“Social capital in a changing society: cross sectional associations with middle aged female and male mortality Journal of Epidemiology and Community Health, 57,2,114-119, 2002 “top ten” cikk közé sorolták férfiaknál a gazdasági lemaradás, munkanélküliség fontosabb, depresszió igen jelentős kockázati tényező depresszió hátterében:bizalom hiánya, alacsony részvétel társadalmi szervezetekben és rivalizálás a variancia 67 %-t magyarázzák pszichoszociális tényezők nőknél véd a kölcsönösség, vallásosság

Miért dohányzunk, iszunk kóros mennyiségű alkoholt? A dohányosok 66 %-a próbált leszokni. Miért nem sikerül? Nem csak többen, hanem többet dohányoznak, isznak, akik fokozottan veszélyeztetettek A legsúlyosabb következmények: fiatal korosztály: a 25-44 éves korosztályban ffiak 41%-a nők 31 %-a dohányzik

A dohányzás, kóros alkoholfogyasztás kockázati tényezői: 25-44 év között a dohányzás kockázata - a halálozás szempontjából meghatározó korban: érzelmi megbirkózás- nehéz élethelyzetben eszik, iszik, gyógyszert szed- férfiaknál 3-szoros, nőknél 4,4-szeres kockázat depresszió, reménytelenség- ffiak között 1,3-szoros, nőknél 1,4-szeres kockázat ellenségesség, bizalom hiánya- ffiak között 1,3-szoros, nők között 1,8-szoros kockázat

Melyek a védőtényezők? 25- 44 év között: Iskolázottság- ffiak között 3,6-szoros,nők között 2,8-szoros védettség (nyolc általános- felsőfokú) vallásgyakorlás- ffiak között 2,6-szoros, nők között 2-szeres védettség társas támogatás- ffiak között 1,2-szeres, nők között 1,9-szeres védettség munkahelyi kontroll -ffiak között 1,3-szoros, nők között 1,2-szeres védettség

A magatartástudomány meghatározása: Az emberi magatartás törvényszerűségeit és fejlesztésének lehetőségeit vizsgálja rendszerszemléletű, interdiszciplináris megközelítésben, tehát az ember és környezete közötti kölcsönhatások folyamatában. A tudományterület több tudományág szintéziséből jött létre, így miközben a közös vonásokat hangsúlyozza, minden terület önálló módszertannal, hagyományokkal rendelkezik. Nem azonos az etológiával, amely elsősorban az állati viselkedéssel foglalkozik, sem a behaviorizmussal, amely egy pszichológiai irányzat elnevezése.

A magatartástudományok oktatásának célja: az orvostudomány természettudományos alapjaira építve, azt kiegészíti a társadalomtudományi szemlélettel, amely a betegek pszichoszociális igényeit, és a betegségek, valamint a gyógyítás társadalomtudományos befolyásrendszerét hangsúlyozzák, A legnagyobb népegészségügyi jelentőségű megbetegedések megelőzésében, illetve hatékony kezelésében nem lehet eredményes az egyoldalú biomedikális szemlélet, hiszen a magatartási kockázati tényezőket nagy mértékben befolyásolják a pszichológiai és társadalmi hatások.

A magatartástudományok híd szerepe: A magatartástudomány olyan integratív jellegű tudományterület, amely a természet- és társadalomtudományos paradigmák találkozási pontján egyfajta híd szerepét tölti be, hiszen tárgya az emberi magatartás szabályozása, annak bio-pszicho-szociális vonatkoztatási keretében . E modell alapja a WHO egészségdefiníciója, amely az egészséget testi, lelki, valamint szociális jóllétként definiálja, rámutatva ezzel az egészségi állapot komplexitására.

A modern orvoslás paradoxona: A modern orvoslás paradoxona, hogy miközben az orvostudomány rendkívüli eredményeket ért el az élettartam meghosszabbításával, az orvoslással kapcsolatos elégedetlenség soha nem volt olyan nyilvánvaló, mint ma. Az orvosképzés jövőjével foglalkozó tanulmányok és munkaértekezletek ennek az ellentmondásnak a feloldására javasolják, hogy az orvosképzésben és az orvosi kompetencia kialakításában a magatartástudományi készségek és ismeretek a jelenleginél lényegesen nagyobb súllyal kell szerepeljenek.

Orvosi szociológia: az egészség, a megbetegedés és az egészségügy intézmények működésének szociológiai összefüggéseivel foglalkozik. Főbb területei: a szociális epidemiológia (különös tekintettel a szociokulturális és pszichoszociális faktorok által erőteljesen befolyásolt kórfolyamatokra) a hátrányos társadalmi helyzet és az egészségi állapot összefüggései az egészségügyi intézményrendszer és az egészségügyi hivatások jellegzetességei, az e hivatásokra való felkészítés a prevenció, a betegellátás és a rehabilitáció szociológiája A kisebbségi csoportokhoz tartozók egészségi állapotának, egészségmagatartásának, egészségügyi ellátásának jellemzői és társadalmi háttértényezői, különös tekintettel a roma népességre.

Orvosi kommunikáció: Oktatásának célja a kommunikációs törvényszerűségek tudatos alkalmazása az orvoslásban, hiszen egy gyakorló orvos pályája során több százezer orvos-beteg találkozás részese lesz, tehát a kommunikációs kompetencia az orvosképzés egyik alapvető célja. A hallgatók kommunikációs terepgyakorlaton vesznek részt, amely már az első év során gyakorlati tapasztalatot nyújt az orvosi pálya kommunikációs lehetőségeiről és nehézségeiről.

Orvosi antropológia: Az orvosi antropológia a kultúrának, ezen belül elsősorban az emberi viselkedésnek, szokásoknak az egészségi állapotra gyakorolt hatásával, valamint a különböző kultúrák, kisebbségek (pl. a roma népesség) egészségmagatartásával, betegséggel, halállal kapcsolatos attitűdjeivel foglalkozik. bemutatja az alternatív, népi gyógyító módszereket.

Orvosi pszichológia: a gyógyításhoz elengedhetetlen pszichológiai alapfogalmakkal és mechanizmusokkal, az egészség megőrzésében és a tünetek, megbetegedések kialakulásában jelentős pszichológiai és fiziológiai jelenségek összefüggéseivel, a gyógyítás lélektanával, az orvos-beteg kapcsolat fejlesztésének lehetőségeivel, a kiégettség megelőzésével foglalkozik. Intézetünk Pszichoszomatikus ambulanciája ad megfelelő klinikai hátteret a képzés gyakorlati megközelítéséhez.

Orvosi etika: célja olyan fogalmi-logikai rendszer kialakítása, amely segítséget nyújt a felmerülő orvosetikai kérdések, erkölcsi problémák megoldásában, az egészséggel kapcsolatban az egyén, az egészségügy és a társadalom felelősségének megismerésében. Olyan kérdések etikai vonzatainak megbeszélése, mint a reproduktív medicina, betegtájékoztatás, a halál és haldoklás, a szervátültetés, egészségügyi makro és mikroallokáció.

Antonio Damasio:Descartes tévedése: “Van némi paradoxon a mai orvoslás felfogásában. Számos orvost érdekelnek a humán területek, a művészettől az irodalmon át a kultúráig.Ugyanakkor az orvoskarok javarészt eltekintenek ezektől az emberi dimenzióktól, és csupán a test fiziológiájára és kórtanára összpontosítanak.E hagyomány végeredménye az, hogy szinte teljesen negligálják az elmét, mint a szervezet funkcióját.”

Az „agy évtizede” után: Az „agy évtizede” után végre fel kellene ismerni az agy, az elme, a pszichés funkciók szerepét az orvoslásban és egészség tudományban, mind a megelőzésben, mind a gyógyításban. Erről szól a WHO World Helth Report 2001:„Mental Health: new challanges, new hopes”

References: Kopp MS (interview) (2000) Stress: The invisible Hand in Eastern Europe s Death Rates, Science, 288, 9.June 2000, 1732-1733. Kopp, M.S., Skrabski, Á., Szedmák, S. (1995) Socioeconomic factors, severity of depressive symptomatology and sickness absence rate in the Hungarian population, J. Psychosom. Res. 39, 8,1019-1029. Kopp, M., Falger, P, Appels, A. ,Szedmák, S. (1998) Depression and Vital Exhaustion are differentially related to behavioural risk factors for coronary heart disease, Psychosom. Med.60, 752-758. Kopp MS, Skrabski Á, Szedmák S (2000) Psychosocial risk factors, inequality and self-rated morbidity in a changing society, Social Sciences and Medicine 51, 1350-1361.