A Kárpát-medence állatföldrajza

Bevezetés Az Élet folytonosságát korlátozott élettartamú egyedek populációi tartják fenn, biztosítva a genetikai információ továbbadását nemzedékről nemzedékre. A génekben kódolt információ tanúskodik arról is, hogy honnan jöttünk, hová megyünk, milyen utakat tettünk meg, és eközben kikkel érintkeztünk, keveredtünk. A Kárpát-medence e folyamatok szempontjából és a biológiai sokféleség genetikai szintjét tekintve kiemelkedő fontosságú, nemzetközi érdeklődésre számot tartó fókuszterület.

Számos példán keresztül betekintést nyerhetünk az Európa legnagyobb fajgazdagságú területeihez tartozó Kárpát-medence biodiverzitásának általános vonásaiba és a térséget érő életföldrajzi hatásokba. A faj-diverzitásnak meghatározott „forró pontjai”, gócterületei vannak, amelyek nagy számú „pontszerűen” endemikus faj előfordulásával jellemezhető. .

A Kárpát-medence biológiai sokféleségének vonásai A Kárpát-medence a biológiai sokféleség szempontjából különleges jelentőségű terület. Életföldrajzi képét meghatározza, hogy szinte minden oldalról hegyvidékek veszik körül, amelyek a növényzet és az állatvilág errefelé irányuló terjedési folyamatait korlátozzák, megszűrik. Az Európai Unió természetvédelmi programjai (Élőhely Irányelv, Natura 2000) a Kárpátokat és a medence belső területeit egy-egy önálló, egymással szoros kapcsolatban álló életföldrajzi egységeknek tekinti.

A Kárpát-medence és ezen belül Magyarország területe a közép-európai lomberdő-övezet és a kontinentális erdősztyepp övezet határán fekszik, jelentős mediterrán és - elsősorban nyugaton – atlanti hatásokkal. Tájföldrajzi tanulmányok sora bizonyítja, hogy egyedi sajátosságú tájak, területek váltakoznak a felszínén. A Kárpát-medence életföldrajzi képének alapvonása a flóra- és faunaelemek sokfélesége, a különböző földrajzi eredetű növény- és állatfajok összetorlódása.

A Kárpát-medence állatfaunájának csoportosítása Bennszülött fajok (endemizmusok) Dacikus fajok Sztyeppei (ponto-kaszpi) fajok Mediterrán fajok Xeromontán fajok

1., Bennszülött fajok (endemizmusok) Bennszülöttnek a köznapi szóhasználat valamely földrész őslakóit nevezi, szemben a bevándorlókkal, akik ma már gyakran az adott térség lakóinak többségét alkotják. A bennszülött név azt sugallja, mintha ezek a fajok ott jöttek volna létre, ahol ma is élnek. Ez azonban egyáltalán nem biztos, hogy így van. Az endemikus fajok száma a Földön egyenlőtlen eloszlású. Arányaiban és abszolút számokban is magas szintű endemizmussal találkozunk bizonyos trópusi és mérsékeltövi őserdő-területeken. Ezek az ún. endemizmus-forrópontok.

Bennszülött fajok Mollusca-fauna: 29,16% Opilionida (kaszáspókok):28% Diplopoda (ikerszelvényesek): 20,8% Isophya (csökevényes szárnyú szöcske nemek) Futóbogarak (Morphocarabus alnem, Otiorrhynchus nem) Isophya Morphocarabus

Vízi csigák, ászkarákok (pl. Mesoniscus graniger, szemcsés vakászka) Barlangi futóbogarak (pl. Duvalius hungaricus) Harmadkori maradván fajok (pl. Mishchenkotetrix, tövishátú-sáska genus ) Hőforrásokban: fekete rajzoscsiga (Theodoxus prevostianus ) (Melanopsis parreysi, tornyoscsiga) Duvalius hungaricus Theodoxus prevostianus

Több bagolylepke hazánkból leírt nevezéktani törzsalakja, ill Több bagolylepke hazánkból leírt nevezéktani törzsalakja, ill. alfaja (pl. Euxoa v. vitta, Chersotis f. fimbriola) Euxoa v. vitta Chersotis f. fimbriola

A negyedkor enyhébb, jégközi fázisában : pl A negyedkor enyhébb, jégközi fázisában : pl. Erebia melas runcensis, a szurokfekete szerecsenlepke egyik alfaja Homoki, sziklagyep-lakó bennszülött bagolylepke-alfajaink: (pl. Dioszeghyana schmidtii schmidtii, Polymixis rufocincta isolata és Asteroscopus syriacus decipulae) Erebia melas runcensis Dioszeghyana schmidtii schmidtii

2., Dacikus fajok A dacikus fajok Erdély hegyvidékeinek jellemző flóra- és faunaelemei. Elterjedésük góca nem maga a kárpáti ív, hanem a Bánát hegyvidékei vagy az Erdélyi-szigethegység; és az ilyen fajok gyakran nem is a magas hegyvidékek lakói. Példa lehet:

Pomatias rivulare (erdélyi ajtóscsiga) Chilostomum banaticum (bánáti csiga) Pholidoptera transsylvanica (erdélyi avarszöcske) Isophya stysi (erdélyi tarsza) Carabus hampei (erdélyi futrinka) Pomatias rivulare Carabus hampei

Röpképtelen sáskafajok (pl. Miramella ebneri) Szerecsenlepkék (Erebia epiphron, E. traianus, E. melas carpathicola) Araszolólepkék (Glacies coracina dioszeghyi, G. noricana carpathica, G. canaliculata schwingenschussi) Erebia epiphron Glacies coracina

Több csigafaj: Laciniaria plicata, Balea stabilis, Ruthenica filograna Röpképtelen egyenesszárnyú fajok : Leptophyes discoidalis – erdélyi virágszöcske, Pholidoptera transsylvanica – erdélyi avarszöcske Laciniaria plicata Pholidoptera transsylvanica

3., Sztyeppei (ponto-kaszppi) fajok A Kárpát-medencébe zömmel délkeleti irányból, a Vaskapu felől nyomultak be. Ám vannak olyan fajok is, amelyek a medence belsejét a Dévényi kapun át közelítették meg, sőt olyanok is, amelyek számára a Kelet-Kárpátok nem jelentettek akadályt. Ide sorolhatók:

Muschampia cribrellum - busalepke Plebejus sephirus – fóti boglárkalepke Colias erate Vipera ursinii ursinii

Putorius eversmanni - molnárgörény Citellus citellus - ürge Falco vespertinus - kékvércse Sylvia nisoria - karvalyposzáta

4., Mediterrán fajok A mediterrán fajok a Kárpát-medencébe délről hatoltak be, és gyakran itt érik el elterjedésük északi-északnyugati határát. Elterjedési képeik nagyon változatosak. Egy részük ma is csak azokban a térségekben találhatók meg, amelyek éghajlati viszonyai a negyedkori hidegfázisok alatt is viszonylag kedvezőbbek voltak.

Jellemző fajok: Scolopendra cingulata – öves szkolopendra Lyristes plebeja – óriás énekeskabóca Scolopendra cingulata – öves szkolopendra

5., Xeromontán fajok Európában a száraz éghajlatú hegyvidékekre jellemző flóraelemek tartoznak ide. Nevezetes fajok: - Tenebrionodae (gyászbogarak) - Satyridae (szemeslepkék) Tenebrionodae

Geronticus eremita - tarvarjú Monticola saxatilis - kövirigó Phoenicurus ochrurus – házi rozsdafarkú

Néhány következtetés A populációs szintű vizsgálatok elterjedésével egyre szorosabbá válik a kapcsolat az evolúcióbiológia és az ökológia között is. Ma már nemcsak azt kérdezzük, hogy adott helyen-közösségben hányan vannak és milyen eloszlásban, hanem azt is, hogy mit csinálnak és miért változnak. Az is érdekel minket, hogy mi is az a genetikai program, amely a tűrés és az alkalmazkodás lehetőségeit behatárolja. Tehát az okok megfejtésére, illetve megértésére keressük a választ. Legnagyobb segítségünkre lehetnek a mai modern kutatások, amellyel megtudhatjuk, hogy a génekben milyen kódolt információk vannak.