Viselkedéskultúra Viselkedés és kultúra

Viselkedés Az élőlény – más élőlények vagy kísérleti eszközök által – megfigyelhető aktivitása. Viselkedés: aktivitás, cselekvés Az élőlény – tárgyunk szempontjai szerint – az ember, akinek más élőlények által megfigyelhető aktivitása a cselekvés.

Viselkedés A viselkedés mások által észlelt konkrét cselekvés, cselekvéssorozat, tevékenység, amely valóságos személyhez, helyhez és időponthoz kötődik.

Cselekvés Az ember a cselekvésben, a tevékenységben juttatja kifejezésre szándékait, vágyait, törekvéseit ; ezen a módon mutatja ki érzelmeit. A cselekvésnek vannak velünk született és tanult formái.

Cselekvés A cselekvés tehát egyfelől a környezethez való alkalmazkodás legmagasabbrendű megnyilatkozása, másfelől a környezetnek a saját céljaink elérése érdekében történő átalakítására irányuló megnyilvánulás. Cselekvés: alkalmazkodás, átalakítás

Magatartás A magatartás az emberi megnyilatkozások általánosabb minősítésére, megítélésére szolgál és ilyen értelemben a jellemző viselkedések sorozatát nevezhetjük meg vele. Magatartás: jellemző viselkedések sorozata

Magatartás Ha például egy tanuló az iskolában rendszeresen rosszul viselkedik, úgy a „magatartás” érdemjegye a félévi vagy év végi értesítőben vélhetően rossz lesz. Ennyiben tehát több és általánosabb, mint a viselkedés.

Magatartás A másik fontos sajátossága, hogy a magatartásnak meghatározott értéktartalma van. Magatartás: értékeket fejez ki Az értékek a tárgyakhoz, dolgokhoz, eszmékhez stb. saját magunk által hozzárendelt fontosságot, minőséget jelzik.

Magatartás Érték lehet egy adott foglalkozás vagy pozíció és manapság különösen: azok anyagi elismerése. Ugyancsak érték lehet számunkra a gyengédség, a jó alak, a csinos arc, a szerénység, a kedvesség, a határozottság, a „rámenősség” stb. Sajátos értékrendszerünk meghatározott viselkedésre késztet bennünket és ezek együttesen alakítják, formálják, teszik jellegzetessé magatartásunkat.

Kultúra A kultúra a társadalom által létrehozott anyagi és szellemi javak összessége, illetve ezek – adott korszakra – jellemző állapota. Kultúra: anyagi-szellemi javak, korra jellemző állapot

Kultúra A kultúra és a viselkedés kapcsolatáról mondta Hankiss Elemér: „…ez a mindennapi kultúra vagy más szóval viselkedéskultúra éppannyira fontos vagy talán bizonyos szempontból még fontosabb előfeltétele az emberi együttélésnek, mint a magas kultúra.”

Viselkedéskultúra A viselkedéskultúra: a hatékony és értelmes életvitel szabályainak tárháza, amely megfogalmazza a szükséges és helyes megoldásokat az alapproblémák és azok halmazai (születés, növekedés, egészségmegőrzés, jólét, halál stb.) sikeres kezeléséhez.

Viselkedéskultúra Hankiss Elemér 1983-ban így fogalmazta meg a hazai viszonyokat: „Helyzetünk röviden és erősen sarkítva úgy fogalmazható meg, hogy a magas kultúra tekintetében fejlett, gazdaságilag közepesen fejlett, a mindennapi kultúra vagy viselkedéskultúra terén fejletlen vagy akár: elmaradott ország vagyunk.” A tennivaló világos: amit nem tudunk, el kell sajátítani.

A viselkedés hajtóerői Mi ösztönzi, hajtja az embert valamely cselekvés, viselkedés megvalósítására? Miért fontos ismernünk a viselkedés indítékát és környezetét? Egyfelől azért, hogy meg tudjuk érteni a saját magunk és mások megnyilvánulásait, másfelől azért, hogy mindezen ismeretek birtokában képessé váljunk az indítékok tudatos kezelésére és szabályozására.

A viselkedés hajtóerői A viselkedés indítékait, ill. meghatározó tényezőit az alábbi témakörök keretében tárgyaljuk: a szükségletek és a motiváció önmagunk észlelése mások észlelése társas helyzetek és a hatalmi befolyásolás, mint hajtóerő.

1. A szükségletek és a motiváció Szükséglet – állapotot jelöl, többnyire hiányállapotot Motiváció – a hiányállapot megszüntetésére való késztetés, ösztönzés

A szükségletek és a motiváció A. H. Maslow elmélete ad olyan tudományosan igazolt keretet a változó emberi szükségletek tanulmányozásához és megértéséhez, amely a mindennapi gyakorlatban eredményesen alkalmazható. Maslow szerint az emberi szükségletek egyfajta hierarchiát mutatnak. A hierarchia bármely fokán elhelyezkedő szükséglet csak akkor jelenik meg, ha az előző fokozatok kielégítettségi szintje megfelelő.

A szükségletek „piramisa” Önmegvalósítási szükségletek Esztétikai szükségletek Kognitív szükségletek Megbecsülés szükséglete Szeretet szükséglete Biztonsági szükségletek Fiziológiai szükségletek

A szükségletek „piramisa” Fiziológiai szükségletek – éhség, szomjúság stb. Biztonsági szükségletek – biztonságban, veszélyektől mentesnek lenni A szeretet szükséglete – másokhoz tartozni, befogadottnak lenni A megbecsülés szükséglete – teljesíteni, kompetensnek lenni és elnyerni mások tiszteletét és elismerését

A szükségletek „piramisa” Kognitív szükségletek – tudni, érteni, megismerni Esztétikai szükségletek – szimmetria, rend, harmónia Önmegvalósítási szükségletek – az önkiteljesítés elérése és a lehetőségek megvalósítása

A csúcs: az önmegvalósítás Maslow kutatásai alapján a következők szerint foglalhatók össze e szint viselkedési szabályai: Úgy éld át az életet, mint a gyerek, teljes elmélyedéssel és összpontosítással! Inkább új dolgokat próbálj ki, mintsem ragaszkodj a biztos módszerekhez! Az érzéseidre hallgass, ne pedig a tekintély vagy többség hangjára tapasztalataid értékelésében!

A csúcs: az önmegvalósítás Légy őszinte, kerüld a színlelést és a szerepjátszást! Készülj fel rá, hogy nem leszel népszerű, ha nézeteid nem egyeznek meg a többségével! Vállalj felelősséget! Amit eldöntöttél, hogy megteszel, vidd is véghez!

A csúcs: az önmegvalósítás

Szükségletek és motiváció A viselkedés: a szükségletek ismerete A szükségletek és azok kielégítettségi színvonalának viselkedésmeghatározó jellege, pontosabban ennek ismerete nagyban elősegíti a saját magunk és mások cselekedeteinek megértését, illetve a várható viselkedés „bejóslását”.

2. Önmagunk észlelése A viselkedés megértése: önismeret Tárgyunk szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy az ember miként vélekedik önmagáról. Az alacsony önértékelésű egyének a különböző élethelyzeteikben (feladat, probléma, konfliktus stb.) egészen másfajta hatékonyságot mutatnak, mint a magas önértékelésűek.

Önmagunk észlelése A magas önértékelés önbizalommal és sikerorientált viselkedéssel jár együtt, míg az alacsony bizonytalanságot, az új feladatoktól és megoldásoktól, kockázatoktól való idegenkedést, ingerlékenységet és alkalmazkodási nehézséget eredményez.

Önmagunk észlelése Aki jó színvonalú önismerettel rendelkezik, az pontosabb és hatékonyabb mások viselkedésének megismerésében és megértésében is.

3. Mások észlelése A viselkedés megértése: mások „pontos” észlelése Ezen a területen komoly nehézségekkel kell szembenéznünk. Tökéletesen aligha ismerhetünk meg bárkit. Elég, ha a legkézenfekvőbb okra, az érzelmi elfogultságra gondolunk.

Mások észlelése Az önfeltárás, megmutatkozás, a másik nyitottsága, esetenként legalább annyira tudatos folyamat, mint a másik megítélése érdekében folytatott megfigyelő tevékenységünk. A nyitottságot vagy zártságot aszerint is értékelnünk kell, hogy a másik viselkedése mennyire spontán, személyiségéből önkéntelenül fakadó, vagy mennyire fejez ki megtervezett és következetesen kivitelezett „stratégiát”.

4. A társas helyzetek A viselkedés megértése: mások jelenléte Viselkedésünk megváltozik mások jelenlétében. Ennek hátterében az áll, hogy társas helyzetben erősebbé válnak az érzelmek, nő a feszültség és erősödik a cselekvésre való készenléti állapot.

A társas helyzetek A társas helyzetek, társas kapcsolatok legfontosabb színtere a csoport, amely a viselkedés szabályozásában, formálásában meghatározó jelentőségű. Ha valaki úgy dönt, hogy ehhez vagy ahhoz a csoporthoz kíván tartozni, úgy alkalmazkodnia kell annak értékeihez, normáihoz, szokásaihoz, működési rendjéhez, nézeteihez.

A társas helyzetek A csoport: jutalmaz és büntet A csoport a szabályok-normák-értékek tiszteletbetartóit megjutalmazza (legalább az „odatartozás melegével”), a normaszegőket pedig bünteti (amelynek legsúlyosabb tétele a teljes kirekesztés).

A társas helyzetek Konformitás – az alkalmazkodás e formája számos előnnyel kecsegteti az egyént, ám azt is jelenti, hogy korábbi nézeteinek, véleményeinek, szokásainak, viselkedésmintáinak egy részét fel kell adnia.

5. A hatalmi befolyásolás, mint hajtóerő A társadalom hierarchikus elrendeződése és más okok folytán is különböző emberek különböző csoportjai, olyan hatalmi jogosítványokhoz jutnak, amelyek birtokában befolyásolhatják mások viselkedését. A hatalom helyzeti lehetőség a befolyásolásra.

A hatalmi befolyásolás Ki a főnök?

A hatalmi befolyásolás Hatalmi típusok: Jutalmazó Kényszerítő Törvényes Referensi Szakértői (Zsigmond Cs.: Viselkedéskultúra, 34. old.)

A hajtóerők összegződnek: döntés a cselekvésről Minél több és minél mélyebb ismeretünk van a viselkedés előzőekben tárgyalt determinánsait illetően, annál nagyobb az esélyünk arra, hogy mások viselkedését, magatartását megfelelőképpen értékelni tudjuk és ami legalább ilyen fontos: hogy jövőbeli reakcióit is képesek legyünk kiszámítani, megjósolni. Ha ismerjük a szabályokat, viselkedésünk megtervezhetővé, szervezhetővé, korrigálhatóvá és ami a legfontosabb, fejleszthetővé válik.