A medvehagyma csodaerejére elnevezése is utal. A szájhagyomány szerint még a medvéket is kicsalogatja téli álmukból. Értékes hatóanyagainak köszönhetően kiváló erősítőszer, szívvédő hatású, tisztító kúrák kedvelt gyógynövénye.
Kis, sárga virágai nyúlánk fürtökben fejlődnek. A növényt lágy szőrök borítják, levelei 10 cm hosszúak, szárnyaltak. Az apróbojtorján virágzása júniustól augusztusig tart és ekkor kell gyűjteni. Már az egyiptomiak is ismerték. Torok- és mandulagyulladásra, rekedtség ellen igen hasznos. Emellett anginára, szájpenészre és a száj nyálka hártyájának gyulladására is használják. Az apróbojtorjánból készült teával való öblögetés rendkívül hasznos megelőzés szempontjából is. Levelét használják...
A fehér árvacsalán évelő növény, jellemzően tölgyesekben, ligeterdőkben, erdőszéleken, az ország nagy részében megtalálható. Gyöktörzse vízszintes helyzetű és elágazó. Felálló vagy felegyenesedő szára cm magas, négyszögletes. A fehér árvacsalán a nemzetség egyetlen fehér virágú faja, így felismerése és azonosítása könnyű. Termőhelytől függoen májustól szeptemberig virágzik. Virágát és virágos hajtását köptető, vizelethajtó és enyhe gyulladáscsökkentő hatása miatt használják.
A tövises iglice évelő félcserje. Réteken, kaszálókon fordul elő gyakran. Egy rendkívül erőszakos és kellemetlen gyom. A többfejű gyökértörzséből eredő, cm hosszú gyökérágai csavarodattak. Szára felálló, cm magas, tövisekkel borított, mirigyes. Júliustól szeptemberig nyíló virágai 1-2 cm hosszúak, egyesével ülnek, rózsaszínuek vagy lilásak. Termése tojásdad hüvely. A gyógyításban a gyökerét használják, fő hatóanyagai a izoflavonoidok, szapaninak.
A fekete áfonya gyümölcsét ugyan már az ókorban is előszeretettel fogyasztották. Gógyászati felhasználásáról először a XVI. században találhatunk feljegyzéseket. A cserje szárított levelét, illetve gyümölcsét is számos betegségre alkalmazták: pl skorbutra, húgyúti fertőzésekre, vesekőre.Az érett fekete áfonya fő hatóanyaga a mirtillin néven ismert flavonoid melyet kivonata nagy koncentrátumban tartalmaz.
Aranyfűnek, arannyal versengőnek, cinandónak, gódircnak, kódavérének, kecsketejnek, mennyeiajándékank, rántófűnek, vérhullatófűnek is nevezik. A mákfélékhez tartozó vérehulló fecskefű legszívesebben erdőszéleken, cserjésekben, falak, kerítések, házak mentén fordul elő. Áprilistól októberig virít. A gyökértörzsből akár 80 cm magas elágazó csöves, szögletes szár nyúlik fel, sárga virágai egyenként ülnek a levelek hónaljában, vagy ernyőben állnak.
Leveleit az indiánok megfőzték, vagy forró köveken szárították. Föld feletti részeiből nyugtatót készítettek, amelyet főként fogfájás ellen használtak. Hatóanyagai segítik a vér O2-felvételét, és serkentik az A-vitamin felszívódását. Ny-Európában gyermekeknek túlmozgékonyság, álmatlanság, makacs köhögés ellen adják, de felnőtteknek is készítenek belőle altatót. Belsőleg alkalmazva az alvászavarokat, különösen az elalvási nehézségeket enyhíti.
Mint a legtöbb nyavalyára a leégésre is van gyógynövény, persze inkább előzzük meg a bajt napvédő krémekkel, illetve a kritikus időszakban lehetőleg ne legyünk napon. Sajnos ez nem mindig megoldható. De ha legégtünk hatásos orbánfűolajjal kenegetni a leégett bőrfelületet: Tegyünk 150 g orbáncfüvet 4 napra 2,5 deci olívaolaj és kb 1,5 deci bor keverékébe. Alkalmanként kavargassuk, majd gőz fölött forraljuk fel. Forrás után kb 3 órán át lassú tüzön főzzük. A leszűrt főzetet sötét, hűvös helyen tároljuk. A leégett bőrfelület ecsetelésére kiváló. De ugyanígy hatásos lehet a körömvirágból főzött tea is.