Készítette: Bosnyák Petra Adathordozó típusok Készítette: Bosnyák Petra

Háttértárak A háttértárak egy listája, megközelítőleg csökkenő sorrendbe rendezve a moderntől a régebbi/öregebb médiákig: Flash memória / Memória kártya (félvezető alapú félvezető-memória ) CompactFlash I and II SONY Memory stick (Std/Duo/Pro/MagicGate verzió) Secure Digital MMC SmartMedia xD-Picture Card USB Kulcsmeghajtó (úgy is ismerik, hogy „hüvelykujj meghajtó”, illetve az eredeti angol nevén PENDRIVE) kulcsmeghajtó Mágneses buborékmemória Lemeztároló (lapos, kerek, körkörösen forgó objektum) Optikai tárak / lézerlemez, úgymint CD-ROM, CD-R, CD-RW, DVD, DVD-R, DVD-RW, DVD+R, DVD+RW, DVD-RAM, Blu-ray, Minidisc Merevlemez (mágneses) Hologram Floppy, ZIP lemez (cserélhető) (mágneses) Hanglemez/Gramofonlemez (1980-as években néhány otthoni számítógép program elosztására használták) (mechanical) Szalagos tároló (hosszú, vékony, hajlékony, hosszirányban mozgó szalagok) Mágnesszalag (a szalag elhalad egy vagy több olvasó/író/törlő fej előtt) Papír szalag / lyukszalag (mechanikus) Papír kártya tároló Lyukkártya (mechanikus)

Lyukkártya A Jaquard-féle szövőszék lyukkártyái A lyukkártya vagy Hollerith-kártya olyan adathordozó, elsődlegesen adatbeviteli eszköz, ahol a digitális információt a keménypapírból készült kártyán adott pozícióban meglevő lyukakkal ábrázolják. Többnyire az ismétlődő folyamatok vezérlése volt a céljuk. Léteztek többek között lyukkártya-vezérlésű szövőszékek, ahol a lyukkártyát falapocskák jelentették. A Jaquard-féle szövőszék lyukkártyái

Lyukszalag Lyukszalag A lyukszalag egy perforált papírszalag amelyet 20. században széleskörűen használtak a távközlésben és a számítástechnikában elsődlegesen adatbeviteli eszközként. Jelentősége az interaktív adatbeviteli eszközök elterjedésével megszűnt. A lyukszalagolvasó mechanikusan, vagy optikailag érzékeli a szalagon található lyukakat és azokat bináris értékként értelmezi. A lyukszalagon a lyukak sorban helyezkedtek ezek számának megfelelően beszélünk 5–8 csatornás lyukszalagokról. Lyukszalag

Magnókazetta Hangrögzítés Compact Cassette, a legelterjedtebb hangkazetta-szabvány, melyet a Philips dolgozott ki 1963-ban, később adattárolásra is használták Minikazetta, a Philips által 1967-ben kidolgozott szabvány Mikrokazetta, az Olympus cég szabadalma, 1969-ből Elcaset, a Sony által 1976-ban bemutatott szabvány Képrögzítés VHS Betamax VCR Video2000 Adatrögzítés Streamer   Mikrokazetta (balra) és Compact Cassette

Videokazetta Videokazetta-rendszerek VHS Betamax VCR U-Matic Video2000 Házi videó formátumok MágnesesVERA (1952) • 2 inch Quadruplex videotape (1956) • 1 inch type A videotape (1965) • U-matic (1969) • Video Cassette Recording (1972) • Betamax (1975) • 1 inch type B videotape (1976) • 1 inch type C videotape (1976) • VHS (1976) • Video 2000 (1979) • M (1982) • MII (1986) • D1 (1986) • S-VHS (1987) • D2 (1988) • D5 (1994) • W-VHS (?) • D-VHS (2004) OptikaiLaserdisc (1978) • VHD (1983) • Laserfilm (1984) • CD Video (198?) • VCD (1993) • DVD (1996) • MiniDVD (?) • SVCD (1998) • FMD (2000) • UMD (2005) • HD DVD (2006) • Blu-ray (BD) (2006)   Beta, VHS és Video2000 rendszerű videokazetták (fentről lefelé)

U-matic ...és a hozzá való kazetta Az U-matic (ejtsd: Ju-metik) egy videokazetta-szabvány. Első prototípusát a Sony mutatta be 1969 októberében, 1971 szeptemberében került piacra. Ez volt az első olyan video-formátum, mely a mágnesszalagot egy kazettában tárolta. Érdekessége, hogy a kor többi videokazettájával szemben az orsók ellentétes irányba forogtak. Technikai paraméterek A szalag 1,9 cm széles (¾ hüvelyk), így a típust gyakran emlegették 3/4-esként is. A U-matic nevét a szalag útjáról kapta, ahogy az felfűződik a spirális videofejre, olyan mint az U-betű. A Betamax ugyanezt az U-fűzést-technológiát alkalmazta. A vízszintes felbontás összes látható vonala a hagyományos U-matic esetében 250 sor volt (Egy NTSC rendszerű televízió 330 sort közvetít). Függőleges felbontása az NTSC szabványnak megfelelően 480 sor. U-matic S BVU Digitális felhasználása A U-matic-ot nemcsak videóra használták, hanem digitális hang tárolására is. Az 1980-as években a hangfelvételek többségét U-matic kazettákra vették, erre a Sony PCM-1600 PCM adaptert használták. A PCM-1600 kimeneti szabványa „pseudo video”, 525/60 formátumban, mely vibráló négyzetekként jelent meg a videoképben, és ezt rögzítették videofelvevővel. A PCM-1600 volt az első rendszer, melyet CD-k felvételéhez használtak az 1980-as évek elején, a híres 44.1 kHz-es leképzési rátán.   A Sony U-matic képmagnója... ...és a hozzá való kazetta

Hajlékonylemez A felhasznált lemezek méretei és kapacitásuk 8" (160 KB) 5,25" (360 KB ; 1.2MB) 3,5" (720 KB ; 1.44 MB ; 2.88 MB ; 120 MB ; 240 MB; 100 MB; 250 MB; 750 MB) Jelölései SS – Single Side (egyoldas – mint manapság egy CD) DS – Double Side (kétoldalas – a két oldal használatához esetleg forgatni kell) SD – Single Density (szimpla sűrűség – kis kapacitás) DD – Double Density (dupla sűrűség – "normál" kapacitás) HD – High Density (nagy sűrűség – nagy kapacitás) ED – Extended Density (megnövelt sűrűség) 8 inches floppy Nagy-floppy (5,25) Kis-floppy (3,5) írásvédelem hub ablak műanyag tok papír védőborítás mágneslemez szektor ZIP Drive LS-120; LS-240 8, 5 1/4 (jobbra alul) és 3 1/2 (jobbra felül) hüvelykes hajlékonylemezek    Különböző típusú hajlékonylemezes meghajtók, elöl egy ezüstszínű pendrive

Merevlemez A merevlemez belseje Működési elve A merevlemez berendezés, mely az adatokat mágnesezhető réteggel bevont lemezeken tárolja, melyet a forgó lemez fölött mozgó író/olvasó fej ír, vagy olvas. A lemezek állandóan forognak, forgási sebességüket rpm-ben adják meg (Rotation Per Minute, azaz fordulat per perc; általában 5400 – 7200, SCSI csatolásúaknál 10 000 – 15 000 közötti). A fej körülbelül 1 (Hitachi, régebben IBM meghajtókban 0,19) nanométeres légpárnán repül a lemezek felett, ezért egy apró porszem is tönkreteheti azokat! Összeszerelésük ezért speciális körülmények között, pormentes üzemcsarnokban, úgynevezett „tisztatérben” történik. Egy winchesterben több lemez is van: mindegyikhez két fej tartozik: alul-felül egy. Mivel az azonos fej, és lemezszámú meghajtók kapacitása eltérő lehet, a végleges kapacitást és az adattárolásra használt területeket a gyártás során, úgynevezett „szervóírással” alakítják ki. A HDD-beli lemezeket azonos központú, különböző sugarú körök tagolják, ezeket sávoknak (trackeknek) nevezzük. A sávok azonosítása számokkal történik, a legkülső sáv a 0-s sorszámú. Azokat a sávokat melyek egymás alatt helyezkednek el cilindernek nevezzük. A sávokat tovább lehet bontani ún. szektorokra. Ezeket is sorszámozzák, ezek eggyel kezdődnek. A könnyebbség kedvéért a winchester 3-4 szektort együtt szokott kezelni, ezek a szektorcsoportok, a clusterek. A merevlemez belseje

Master Boot Record A Master Boot Record (MBR) vagy más néven a partíciós szektor a merevlemez legelső szektorának (azaz az első lemezfelület első sávjának első szektorának) elnevezése. Csak a particionált merevlemezeknek van MBR-jük. A MBR a merevlemez legelején, az első partíció előtt található meg. A partíciós tábla felépítése A Master boot record (MBR) partíciós táblájában mindegyik partíció bejegyzése a következő információk leírásából áll: aktív állapotot jelző bájt: azt jelzi, hogy a partíció aktív-e vagy sem; partíció kezdete és vége (vagyis a partíció melyik cilinder melyik lemezoldalának melyik szektoránál kezdődik, illetve melyiknél végződik); partíció mérete (szektor darabszámban kifejezve); partíció típusa (ami lehet elsődleges vagy kiterjesztett). A MBR szerepe a bootolás lépéseiben A bootolás az a folyamat, mely a számítógép bekapcsolásától az operációs rendszer betöltődéséig tart. A bootolás lépései a következők: 1. A bootolás során először az alaplap BIOS rendszere kapja meg az vezérlést. A BIOS különféle ellenőrzéseket végez annak megállapítására, hogy a számítógép hardver eszközei (RAM memória, billentyűzet, merevlemez, stb.) rendben vannak-e. Ezt a néhány másodpercig tartó ellenőrzési folyamatot power on self test-nek vagy rövidítve POST-nak nevezik. 2. Miután a POST ellenőrzések sikeresen végrehajtódnak, a BIOS megnézi, hogy milyen hardver eszközről kell végrehajtani a bootolást (lehetséges esetek: floppy, merevlemez, CD/DVD, sőt újabban USB flash drive). A továbbiakban azt az esetet vizsgáljuk, amikor merevlemezről indul az operációs rendszer bootolása. 3. A BIOS a merevlemezről a MBR-t (vagyis az ebben levő MBR programot és a partíciós tábla tartalmát) beolvassa a RAM memóriába, majd itt átadja a vezérlést a MBR programnak. 4. A MBR program leellenőrzi, hogy a partíciós táblában melyik az aktív partíció, és a partíciós táblából "kinézi", hogy az aktív partíció a merevlemezen hol helyezkedik el. 5. A MBR program a merevlemezen megkeresi az aktív partíciót, majd ennek az első szektorát betölti a memóriába. Egy bootolható partíción belül az első szektor(oka)t (ez nem azonos a MBR-vel!) rendszerbetöltő szektornak (boot sector vagy boot record) nevezik. 6. Az aktív partíció boot rekordja egy másik, saját kis boot programot (bootstrap code) tartalmaz. A MBR program átadja ennek a kis programnak a vezérlést. 7. Ez a bootstrap program elkezdi az aktív partíción található operációs rendszert a merevlemezről betölteni a memóriába. Ettől kezdve már az operációs rendszer saját boot lépései következnek. A MBR fontossága A particionáló programok a merevlemez felosztásán kívül a MBR partíciós táblájába is beleírnak. Ha a particionáló program létrehoz egy új elsődleges vagy kiterjesztett partíciót, vagy ha átméretez egy ilyen partíciót, akkor ennek adatait beírja a MBR partíciós táblájába. Amikor a particionáló program letöröl egy elsődleges vagy kiterjesztett partíciót, ezt azáltal valósítja meg, hogy a MBR partíciós táblájában az illető partíció bejegyzésébe zérókat ír. (Törléskor tehát csak a MBR változik; maga a partíció a rajta tárolt fájlokkal együtt megmarad a merevlemezen, éppen ezért bizonyos segédprogramokkal a letörölt partíció visszaállítható.) A Master boot record jelentősége az, hogy ennek segítségével indul el egy operációs rendszer bootolása a számítógép bekapcsolása után. Mivel az átlagfelhasználók programjai a merevlemezről és rendszerint valamilyen operációs rendszer (például Windows) alatt futnak, ha egy operációs rendszer nem bootolna, akkor a felhasználók nem használhatnák a gépre telepített programjaikat. A MBR épsége ezért nagyon fontos. Ha a MBR-ben levő partíciós tábla megsérül, akkor a számítógép indítását követően a MBR program nem találja meg az indítandó operációs rendszer partícióját, következésképpen az operációs rendszer nem fog elindulni. Amennyiben a MBR program a partíciókat nem találja meg, a merevlemez partíción tárolt fájlok és könyvtárak sem lesznek elérhetőek. Ha a MBR program sérül meg, akkor a merevlemezről nem fog az operációs rendszer bootolni.

Szalagos meghajtó DLT 7000 szalagos meghajtó A szalagos meghajtó, angolul streamer egy olyan számítógépes hardvereszköz, mely mágneses technikával, mágnesszalagra rögzíti a bináris adatokat. Az ilyen jellegű adattárolás napjainkban már főleg csak archiválási célokat szolgál, mivel a technológia adatsűrűségének és költségeinek aránya kedvezőbb, mint más adattároló eszközök esetében. A véletlen hozzáférésű háttértárakkal ellentétben (például merevlemez) itt az egyes összetartozó bitek (optimális esetben) folytonos sorrendben követik egymást, az adattöredezettség minimalizálása végett. A bizonyos mértékben töredezett adatokat hordozó szalagos meghajtók a hasonló mértékben fragmentált merevlemezekhez képest rendkívül magas átlagos elérési idővel rendelkeznek, mivel a megfelelő adat megtalálásához a meghajtónak ide-oda kell tekergetnie a szalagtekercset. Szalagos meghajtók többféle interfészen keresztül is csatlakozhatnak a számítógéphez. A legelterjedtebb a SCSI csatolók használata, de létezik üvegszálas, FICON, ESCON, soros, IDE, USB, vagy FireWire csatolás is. DLT 7000 szalagos meghajtó

CD CD lemez alsó, írott oldala CD olvasó optikai olvasó lencséje A CD-k – fizikai felépítésük szerint – a következők szerint csoportosíthatók: préseléssel készült (csak olvasható) CD-R (írható) CD-RW (újraírható, azaz letörölhető és rá új adatok írhatók) A tartalom alapján a következő fajták léteznek: CD-DA (CD-Digital Audio, hanganyag tárolására) CD+G (CD+Graphics) CD+MIDI CD Text (a hanganyag mellett szöveges album és száminformációkat is tartalmaz(hat)) CD-Extra (más néven Cd Plus, hanganyagot és – általában ehhez kapcsolódó – számítógépes adatokat is tartalmaz) HDCD (High Definition CD) CD-ROM (adatok tárolására) CD-ROM/XA CD-i (interaktív CD) PhotoCD VideoCD SVCD (Super VideoCD) CD lemez alsó, írott oldala CD olvasó optikai olvasó lencséje

DVD DVD A DVD-RAM felismerhető a „kockásságról” Fajtái DVD–Video (mozgóképek tárolására) DVD–Audio (hang tárolására) DVD–ROM (adat, préselt) DVD–RAM (adat, közvetlen (direkt) elérésű) DVD-R és DVD-RW (adat; az R egyszer írható [recordable], az RW újraírható [rewritable]) DVD+R és DVD+RW (fenti kettőhöz hasonló, azokkal rivalizáló formátum) A +R/+RW, illetve -R/-RW formátumok egymással nem teljesen kompatibilisek, támogatottságuk kb. fele-fele arányban oszlott meg megjelenésük táján a piacon, majd viszont 2006 végére szinte az összes otthonokba kerülő lejátszó támogatta mindkét típust. A CD-vel ellentétben, amin a hangot az adathoz képest teljesen eltérő módon tárolják, a DVD-k különböző fajtái egységes, közös állományrendszert, az úgynevezett UDF-et használják. DVD adatlemezek A DVD–ROM lemezek előre írtak, „házi” írásuk nem lehetséges, olvasásukhoz szükség van egy DVD–ROM-olvasóra. A lemezek körülbelül 4,7 GB adatot képesek tárolni egy rétegen; vannak kétrétegű lemezek, ezek összesen körülbelül 8,5 GB adatot tartalmaznak. A DVD–RAM egy kicsit kilóg a sorból, külön tárolója van, mely miatt természetesen már az olvasásához is másfajta eszköz kell, mint a többihez. Befogadóképessége 4,7 GB oldalanként, nevéből eredően véletlen elérésű, többször írható. A DVD-rögzítők 2000-ben kezdtek megjelenni Japánban, azóta közel az egész világon elérhetővé váltak. Az írható lemezeknek több formátumuk létezik, ezek – mint a történelemben oly sokszor már – természetesen versengenek egymással. Lehetnek egy- vagy kétoldalasak. A DVD-R és +R lemezeket egyszer lehet csak írni, míg a -RW és +RW lemezek többször írhatók. Olvasásuk lehetséges egy egyszerű, számítógép házába is építhető DVD-olvasóval, írásuk hasonlóképpen, ám itt ügyelni kell, hogy - vagy + a lemez, illetve a DVD-író. Tárolókapacitásuk 4,7 GB körül van oldalanként. Vannak többrétegű lemezek, ezek összesen körülbelül 8,5 GB adatot tartalmaznak. A DVD- lemezeket a DVD Forum pártolja. A DVD+ lemezeken nincs szükség „finalization”-re (ez még CD-írásból ismerős fogalom) ahhoz, hogy egy lejátszóban használhassuk őket. Léteztek Mini DVD+R lemezek (80 mm-esek), melyek kapacitása 1,5 GB körül van. Típusai szerint: DVD-5 egyrétegű egyoldalas lemez, 4,7GB kapacitással DVD-10 egyrétegű kétoldalas lemez 4,7x2, azaz 9,4GB kapacitással. DVD-9 kétrétegű egyoldalas lemez 8,5GB kapacitással DVD-18 kétrétegű kétoldalas lemez, 8,5GBx2, azaz 17GB kapacitással. DVD-meghajtók A DVD-meghajtók DVD-lemezek lejátszására alkalmas olvasóegységek, melyek visszafelé kompatibilisek az előző lemezformátumokkal (CD-Audio, CD-ROM, VCD, SVCD stb.) A DVD-RAM felismerhető a „kockásságról” DVD

DVD-D A DVD-D egy eldobható DVD szabvány, mellyel azokat a felhasználókat célozzák meg, akik nem hajlandók kifizetni egy tartós film, vagy más média árát, ugyanakkor nem is céljuk egynél többször felhasználni azt. A DVD-D technológia lényege, hogy a lemez első felhasználása alkalmával, levegővel érintkezve olyan oxidációs folyamatok indulnak el, melyek bizonyos idő elteltével olvashatatlanná teszik a lemez felületét. Jelenleg egyszer olvasható, 8 órás, valamint 48 órás szabványok érhetőek el. A DVD-D szabványt egyelőre csak Franciaország, Olaszország, Skandinávia, valamint kísérleti jelleggel Németország vezette be. A forgalmazó szerint a 3,99 eurós ár sok olyan embert vásárlásra fog sarkallni, aki többet nem költene az adott film megnézésére, de nem akarja a kölcsönzést sem választani – például azért, mert a pályaudvarokon beszerzett filmet nem is tudná egyszerűen visszajuttatni tulajdonosához. A DVD-D lemezeket teljes mértékben újrahasznosítható anyagokból készítik.

GD-ROM A GD-ROM (a „giga disk read-only memory” rövidítése) egy optikai tároló amit a Sega Dreamcast konzolja használt. A CD-ROM-hoz hasonló, de a kis kráterek (pitek) közelebb vannak egymáshoz. Így a kapacitása 1,2 Gigabyte, míg egy CD lemezre csak 700 Megabyte adat fér fel. A Yamaha fejlesztette a Sega számára. GD-ROM meghajtót lehetett szerelni a Sega NAOMI és a Sega NAOMI 2 játékgépekbe is. A Sega Chihiro a Sega/Nintendo/Namco Triforce rendszere is használta. A GD-ROM 3 sávja

Blu-ray Disc Blu-ray lemez A Blu-ray Disc, röviden BD egy nagy tárolókapacitású digitális optikai tárolóeszköz-formátum. A DVD utódjának szánják. Sokáig formátumháborúban állt a HD-DVD-vel. Ezalatt mindkét formátumnak megközelítőleg ugyanannyi támogatót sikerült gyűjtenie. A háborút végül a Warner döntötte el, amikor 2008 elején a cég feladta HD-DVD-vel kapcsolatos terveit és állást foglalt a Blu-ray Disc mellett. Ezután a NetFlix és a BestBuy kereskedelmi áruházlánc is közölte, hogy kivonja a kínálatából a HD-DVD lemezeket. A formátum győzelméhez valószínűleg a Sony új játékkonzoljának, a PlayStation 3-nak megjelenése és sikere is hozzájárult. Mint ismeretes, eme konzol beépítetten tartalmaz Blu-ray meghajtót, míg a konkurens Microsoft Xbox 360 konzolja "csak" DVD meghajtót, illetve opcionálisan hozzá vásárolható HD-DVD meghajtót. 2008. február 19-én végül a Toshiba bejelentette, hogy fokozatosan leállítja a HD-DVD lejátszók, és felvevők fejlesztését, és gyártását. Így a formátumháború gyakorlatilag véget ért a Blu-ray Disc győzelmével. Azóta a nagyobb szórakoztató elektronikai gyártók is piacra dobták saját Blu-ray lejátszóikat és íróikat. Az újgenerációs termékek egyik illusztris példánya, az LG BD370 lejátszója, amely a felhasználóknak a blu-ray technológia minden előnyét kínálja, és internetre is csatlakoztatható. Ez lehetővé teszi a YouTube-ra feltöltött videók nézegetését és egyes lemezek esetében valós idejű plusz (BD Live) tartalmak letöltését. Sok filmnéző örömére a BD370 nagyfelbontású MKV formátumú filmeket is lejátszik. Blu-ray lemez

HD DVD A HD DVD (High Density Digital Versatile Disc vagy High Definition Digital Video Disc) egy digitális optikai formátum, ami a régebbi DVD szabványt hivatott felváltani. Fejlesztője a Toshiba. Fő riválisa a Blu-ray optikai eljárás, melyet a Sony fejleszt. Lemezeinek mérete egy szabványos CD lemezével megegyezőek. Az eljárás során nem a megszokott 650 nanométeres hullámhosszú vörös lézert használják, hanem 405 nanométeres ibolyakéket, így jóval több adatot lehet felírni vele egy lemezre. A lemez gyártását 2008. március végén befejezték. HD DVD-ROM Triple layer 51GB DVD/HD DVD-ROM Triple layer Twin format Első lejátszók 2006. április 18-án megjelent asztali modellek az Egyesült Államokban: Toshiba HD-A1 Toshiba HD-XA1 Támogatók Toshiba NEC Sanyo Microsoft HP Intel Paramount Pictures Universal Studios Warner Bros. Pictures (A Warner Bros. 2008 második felére teljesen ki fogja magát vonni a HD DVD-k forgalmazásából, ellenben leányvállalatai (például a New Line Cinema) továbbra is támogatják ezt a formátumot.)

Pendrive 1 USB-csatlakozó 2 USB-vezérlőmodul 3 Ellenőrző pontok 4 Flash-csip 5 Kvarc-oszcillátor 6 LED 7 Írásvédelmi kapcsoló 8 Egy második memóriacsip helye A pendrive (USB-flash-tároló, USB-kulcs) egy USB-csatlakozóval egybeépített flash memória. Tárolási kapacitásuk 64 MB-tól 128 GB-ig terjed, némelyik képes 10 évig megőrizni az adatokat, és egymillió írás-törlési ciklust is kibírni. A modern operációs rendszerekkel szabványos USB mass storage szabványt használja. Önállóan nem képes adatcserére, csak személyi számítógépre vagy a megfelelő csatlakozással ellátott író/olvasó egységre csatlakoztatott állapotban, arról vezérelve. Jellemző adatátviteli sebessége USB 2.0 feltételek megléte esetén 6 MB/s, USB 1.0 szabványnál kb. 1 MB/s. Az elektromos csatlakozás védelme érdekében védőkupakkal készül de létezik védőkupak nélküli változat is

Készítette: Bosnyák Petra V ÉG E Készítette: Bosnyák Petra