Őszi képek – és a sikló… Lapozáshoz majd kattints…
A kis Johnny hét éves volt, és mint más korabeli fiúk, nagyon kíváncsi.
Más fiúktól sokat hallott már az udvarlásról, és érdekelte, hogy ez mit is jelent, és hogyan is folyik.
Egy nap megkérdezte az édesanyját, aki ahelyett, hogy elmagyarázta volna, arra kérte a fiát, hogy egy este bújjon el a függöny mögött, és maga nézze meg, hogy hogyan udvarolnak a nővérének.
Johnny el is bújt, másnap pedig elmesélte, hogy mit látott:
„A nővérem, és a fiú egymás mellett ültek, és csendben beszélgettek, aztán egyszer csak lekapcsolták a villanyt…
A fiú megölelte és megcsókolta a nővérem, amitől ő rosszul lett, mert elég furcsán nézett ki az arca…
Ezt biztosan a fiú is észrevette, mert benyúlt a nővérem blúza alá, hogy megkeresse a szívét, úgy mint az orvosok szokták. Ő persze nem volt olyan ügyes, mert sokáig kereste, és csak nagy nehezen találta meg…
Ő is biztosan rosszul lett, mert mindketten nyöszörögni kezdtek, meg nagyokat sóhajtozni…
A fiú másik keze annyira fázott a rosszulléttől, hogy azt is bedugta a nővérem blúza alá, és mindketten elterültek az ágyon. Remegtek a láztól, amit onnan tudok, hogy láz volt, hogy a nővérem azt mondta a fiúnak: - Ez nagyon meleg!
És ekkor rájöttem, hogy mitől lettek hirtelen ilyen rosszul! Valahogy egy nagy sikló került a fiú nadrágjába, ami kiugrott, és kinyújtózott teljes hosszára. A fiú erősen megmarkolta, hogy távol tartsa mindentől, és nehogy elszabaduljon…
Amikor a nővérem meglátta, egy kicsit megrémült, kikerekedett a szeme, eltátotta a száját, és azt mondta: Amikor a nővérem meglátta, egy kicsit megrémült, kikerekedett a szeme, eltátotta a száját, és azt mondta: - Oh Istenem!
Lehet, hogy segítenem kellett volna neki, mert nekem már volt ilyennel dolgom lent a folyónál. Aztán erőt vett magán, legyőzte a félelmét, és megpróbálta megölni a siklót…
Le akarta harapni a fejét, de halkan felsikoltott, biztosan mert az megharapta őt. Aztán gyorsan mindkét kezével megragadta, és erősen tartotta, amíg a fiú elővett egy szájkosarat a zsebéből, és ráhúzta a siklóra, hogy még egyszer ne haraphasson meg senkit…
A nővérem lefeküdt, széttárta a lábait, aztán erősen a combjai közé szorította, úgy mintha egy ollóval akarná megölni. A sikló azonban ellenállt, erősen mozgott és ficánkolt, de a nővérem nem engedte el…
Nyögött, és sikoltozott, de persze nem bírt vele. Az meg mintha ki akart volna jönni, a fiú is alig bírta rajta tartani a szájkosarat. Szerintem úgy akarták megölni, hogy egyszerűen maguk között összelapítják…
Néhány perc múlva aztán már nem mozogtak tovább, és csak nagyokat sóhajtoztak…
Amikor a fiú felült, megbizonyosodhattam, hogy a sikló megdöglött, mert csak úgy erőtlenül lógott rajta, és még a bele is kifolyt…
A nővérem és az udvarlója persze nagyon kifáradtak ebben a csatában. A fiú újra megcsókolta és megölelte a nővérem, összebújtak, amikor kiderült, hogy a sikló nem halt meg!
Újra életre kelt, és tovább harcolt! Szerintem ezek a siklók olyanok lehetnek, mint a macskák, mert nekik is több életük van…
Most a nővérem taktikát változtatott, és teljes súlyával ráült, hogy agyonnyomja. A sikló persze megint ellenállt, le-föl mozgott, néha előjött, máskor elbújt…
Lehet, hogy egy fél órába is beletelt, mire biztosan megölték. Azt, hogy meghalt onnan tudom, hogy a fiú a végén letépte a nyálkás bőrét, bedobta a vécébe, és le is húzta.”
Az anyuka ekkor ájult el...