A 19. századi líra átalakulása

A 19. század szellemi életét alakító filozófiák 1. Pozitivizmus (Auguste Comte): Hisz a természettudományokban, különösen a biológiában, melynek tételeit alkalmazza a társadalomra is. Az ember természeti lény, a környezet és az öröklés határozza meg. Hasonlóságot lát a darwini evolúció-elmélet és a szabadversenyes kapitalizmus között. →szociológia, pszichológia

A pozitivizmus által megalapozott irányzatok Realizmus (próza) Naturalizmus (próza) Impresszionizmus (líra)

2. Az életfilozófiák: Schopenhauer: A világ mint akarat és képzet (A cél: lemondani a küzdelemről és szemlélődő magatartást felvenni.) Kierkegaard: Kétféle emberi létezés van: a közönséges és az önmegvalósító. Nietzsche: Imígyen szóla Zarathustra („Isten meghalt”. Az „Übermensch”, azaz a felsőbbrendű ember képes felülemelkedni a jó és rossz fogalmán. Bergson: Az élővilágban a teremtő fejlődés elve érvényesül, különleges képessége az életlendület. Megkülönbözteti a szubjektív (belső) és objektív időt.

Az életfilozófiák által megalapozott irányzatok Szimbolizmus (líra) Szecesszió (líra)

A 19. századi lírikusok viszonya a valósághoz Gyűlölik korukat. Pesszimizmussal szemlélik a valóságot. Nem hisznek a természettudományos módszerekben. A valóság érzékszerveinkkel nem megfogható. A művészetnek nincs társadalmi szerepe. Az írók elszigetelt, magányos különcök, olykor züllött bohémek. Egyetlen érték az időtlen művészet. A művész eltávolodik a közönségtől.

L’art pour l’art Francia szó, melynek jelentése „művészet a művészetért”. A l’art pour l’art olyan 19. századi esztétikai felfogás, amely a művészet öncélúságát vallja és tagadja annak társadalmi szerepét.

Új témák A lírai kifejezésmód A belső, lelki táj megjelenítése Érzelmek, hangulatok megragadása Életérzések ábrázolása A lírai kifejezésmódot titokzatos, sejtelmes, jelképes nyelv jellemzi.

A 19. század végi stílusirányzatok NINCS EGYSÉGES KORSTÍLUS! Az építészetben: historizmus, neoirányzatok A festészetben: akadémizmus, és vele szemben az impresszionizmus (Monet, Manet, Szinyei Merse Pál) Az iparművészetben: szecesszió Az irodalomban: impresszionizmus, szecesszió, szimbolizmus, „l’art pour l’art”

A stílusirányzatok legjellemzőbb jegyei Impresszionizmus: A futó benyomásokat (=„impresszió”), lírai hangulatokat megragadó irányzat (nominális stílus, szinesztézia, erős zeneiség). Paul Verlaine: Költészettan c. ars poeticája, Rimbaud: A magánhangzók szonettje Szecesszió (Jugendstil, art nouveau): A szó eredeti jelentése „kivonulás” az akadémikus művészettel szemben álló csoportok megalakulását jelenti. Az irodalomban szecessziós jegy a dekorativitás, a világvégi hangulat, kedvelt téma a betegség, halál és erotika. Felfogása szerint minden ember titok, külön világ.

Szimbolizmus: Szervező elve a szimbólum Szimbolizmus: Szervező elve a szimbólum. Célja a megsejtett, kifejezetlen jelentéstartalom látomásszerű képsorral való kifejezése. A kép vagy képsor többértelmű, olykor homályos. Jellemző formai eszközei az alliteráció és az asszonánc. (Charles Baudelaire: A romlás virágai c. kötete, Paul Verlaine: Költészettan c. ars poeticája, Rimbaud: A magánhangzók szonettje és A részeg hajó c. verse, Mallarmé és Rilke versei)