(XIX. század második fele – )

Az előadások a következő témára: "(XIX. század második fele – )"— Előadás másolata:

1 (XIX. század második fele – )
A MODERNIZMUS (XIX. század második fele – )

2 Megváltozott világ- és emberkép
„Második Természet” – ember által alkotott. Szimbolikus megtestesítője: Gép Automobil Repülő Elektromos gép

3 Társadalmi-politikai tér: POLGÁRI TÁRSADALOM
A társadalmat alkotók természetes szövetsége ↔ egyéniségkultusz Haza, nemzet ↔ nagyváros (Párizs, London, Berlin, Bécs, New York) Arculatukat építészek tervezik, jelképes épületek.

4 ↔ Egységes világkép felbomlása
Egységes világmagyarázatok válsága: az egész SZÉTTÖREDE-ZETTSÉGE Kartéziánizmus: Fejlődés Megismerés A modern szellem a felszín mögé akart látni

5 Szenvtelenség, illúzióvesztés
Tömény pesszimizmus Tagadták a művészet társadalmi szerepét – a világ nem „mutatható be” hitelesen Keserű, ellenséges szembefordulás társadalommal, közélettel, politikával. Az írók magukra maradtak: magányosak, elszigeteltek Egyetlen érték: művészet. Vissza kell vonulni a „tiszta művészet” elefántcsonttornyába: művészet a művészetért: L’art pour l’art FORMAI TÖKÉLETESSÉG

6 A modern költészet a tárgyával nem abban a kapcsolatban áll többé, mint a klasszikus költő.
Nem tárgyáról kíván szólni, hanem tárgyát kívánja megszólaltatni. René Magritte

7 Világmegvetés: különc, bohém, züllött élet.
Életundor → beteges halálvágy

8 Új lírai témák: „lelki táj” A látszat mögötti lényeget próbálták megragadni és felszínre hozni A mélyebb lényeg „igazabb” valóság mint az ún. valóság. → a versek titokzatossá, sejtelmessé váltak, sugalmazó szerep → megértés bonyolult Nem az értelemre, inkább az érzelmekre, képzeletre hatnak. Metaforikus, jelképes nyelvi kifejezésmód.

9 Paul Verlaine: Költészettan
Zenét minékünk, csak zenét, ezért a versed lebegőben ragadd meg a lágy levegőben, amint cikázik szerteszét. Ha szókat írsz, csak légy hanyag, és megvetőn dobd a zenének, mert édes a tétova ének, s a kétes olvadó anyag. Fátylak mögött tüzes szemek és déli, reszkető verőfény, s a langyos őszi ég merő fény, kék csillagok tündöklenek. Mert csak te kellesz, Árnyalat, és semmi Szín, koldusi ékül, ó, fuvola s kürt összebékül, e síma álomszárny alatt.

10 A gyilkos Csattanó gaz úr,
baj lenne ha versedbe hagynád, az ötletet, e durva hagymát, melytől könnyez a szent Azúr. Szónoklat? Törd ki a nyakát és jó, ha izmod megfeszíted, pórázra szoktatván a Rímet. Mi volna, ha nem volna gát? Ó jaj, a Rím silány kolomp, süket gyerek, oktondi néger, babrál olcsó játékszerével s kongatja a szegény bolond.

11 Zenét minékünk, muzsikát !
Legyen a vers egy meg nem álló lélek, mindig új vágyba szálló, mely új egekbe ugrik át. Egy jó kaland legyen dalom, hajnalban, az ideges szélben mentákra üljön észrevétlen... A többi csak irodalom. ( Kosztolányi Dezső fordítása )

12 Modernség = tudatosság
A stabilitás középkori érzésének helyébe a változás újkori felismerése lépett. A modern nem az új, hanem az újnak a tudata. Modernség = tudatosság

13 Szállani, szállani, szállani egyre,
Ady: Új Vizeken járok Szállani, szállani, szállani egyre, Új, új Vizekre, nagy, szűzi Vizekre, Új horizonok libegnek elébed, Minden percben új, félelmes az Élet, Nem kellenek a megálmodott álmok. Új kínok, titkos vágyak vizén járok Mert új világ: új hit, új állam, Új hon, új élet kell nekünk, Új gyönyörök, új fény, új eszmék, Mindent újból kell kezdenünk. Új napokat látok robogni, Új földeket kerengeni. (Komjáthy Jenő)

14 „Az új a meghökkentésben rejlik
„Az új a meghökkentésben rejlik. És az új szellem is a meghökkentésben rejlik. Ez a legelevenebb és a legújabb benne. A nagy, az új mozgató erő a meghökkentés. Az új szellem a meghökkentés révén, a meghökkentésnek juttatott komoly szerep révén különbözik minden előző művészeti mozgalomtól.” (Apollinaire)

15 „…a váratlan, a meglepő, a meghökkentő lényeges tartozéka és jellemzője a szépségnek.” (Baudelaire)

16 „Szép, mint egy varrógép meg egy esernyő váratlan összetalálkozás a boncasztalon”
(Lautréamont: Maldoror énekei)

17 Mit bánom én, hogy versed mért s kinek szól,
Csak hátgerincem borzongjon belé. Ó, szépség lázmérője, hátgerinc, Te néma bölcs: te légy, te légy birálóm! (Weöres Sándor: Harmadik nemzedék)

18 1857 A modernség szimbolikus fordulata epikában: Flaubert: Bovaryné
lírában: Baudelaire: Romlás virágai 1857

19 SZAKASZAI: 1910-es évekig: KLASSZIKUS MODERNSÉG (naturalizmus, szimbolizmus, impresszionizmus, szecesszió) as évek – es évek: KÉSŐ MODERNSÉG es évektől: POSZTMODERN

20 KLASSZIKUS MODERNSÉG Impresszionizmus
„Impresszió, a fölkelő nap” – Claude Monet

21 Pillanatnyi benyomás ábrázolása:
gyors ecsetvonások nincsenek kontúrok színfoltok összhatása Irodalom: futó benyomások lírai hangulatképek nominális stílus (névszók)

22 Juhász Gyula: Tiszai csönd
Hálót fon az est, a nagy, barna pók, Nem mozdulnak a tiszai hajók. Egyiken távol harmonika szól, Tücsök felel rá csöndben valahol. Az égi rónán ballag már a hold: Ezüstösek a tiszai hajók. Tüzeket raknak az égi tanyák, Hallgatják halkan a harmonikát. Magam a parton egymagam vagyok, Tiszai hajók, néma társatok! Ma nem üzennek hívó távolok, Ma kikötöttünk itthon, álmodók!

23 2) Szecesszió ‘kivonulás’ latin
Dekorativitás Lendületes vonalvezetés Erős stilizáció Lila, olajzöld, rózsaszín, májszín Irodalom: Túldíszített stílus Bágyadt hangulat Halálvágy Betegség erotika Misztika

24

25 Ady Endre: Héja-nász az avaron Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve, Két lankadt szárnyú héja-madár. Új rablói vannak a Nyárnak, Csattognak az új héja-szárnyak, Dúlnak a csókos ütközetek. Szállunk a Nyárból, űzve szállunk, Valahol az Őszben megállunk, Fölborzolt tollal, szerelmesen. Ez az utolsó nászunk nékünk: Egymás husába beletépünk S lehullunk az őszi avaron.

26 SZIMBOLIZMUS a kép SEJTET, SUGALL egy homályos érzést
SZÖVEGÖSSZEFÜGGÉS-BEN ÉRTELMEZHETŐ JELKÉPRENDSZER ELITIZMUS: csak a kiválasztottakhoz szól

27 Ady Endre: A fekete zongora
Bolond hangszer: sír, nyerit és búg. Fusson, akinek nincs bora, Ez a fekete zongora. Vak mestere tépi, cibálja, Ez az Élet melódiája. Fejem zúgása, szemem könnye, Tornázó vágyaim tora, Ez mind, mind: ez a zongora. Boros, bolond szivemnek vére Kiömlik az ő ütemére.

28