AZ IRODALOMTANÍTÁS JÖVŐJE: DILEMMÁK, LEHETŐSÉGEK Avagy a teljességelvű irodalomtanítással kapcsolatos kételyek és a manipulált minikontextusok dicsérete Pécs,

AZ IRODALOMTANÍTÁS JELENE – IRODALOMTANÍTÁSUNK MEGKÖVÜLT KONVENCIÓI 1. A KRONOLOGIKUS TANANYNAG- ELRENDEZÉS KIZÁRÓLAGOSSÁGA FELSŐBB ÉVFOLYAMOKON (4, illetve 6 éven át) 2. SZERZŐELVŰSÉG 3.TELJESSÉGIGÉNY – ILLETVE LÁTSZATÁNAK KELTÉSE 4.EGÉSZTANÍTÁS (Egész művek) 5. TUDOMÁNYKÖZVETÍTÉS

A konvenciókhoz való ragaszkodás indokoltsága 1. A KRONOLOGIKUS TANANYNAGELRENDEZÉS KIZÁRÓLAGOSSÁGA FELSŐBB ÉVFOLYAMOKON – Az önkényesség látszatának kerülése, tág keret. 2. SZERZŐELVŰSÉG – A leginkább magától értetődő kontextusa a műveknek az életmű. Az élménykifejezés elve… 3.TELJESSÉGIGÉNY – ILLETVE LÁTSZATÁNAK KELTÉSE – Még a látszatteljesség is jobb, mint az esetlegességet sugalló részlegesség. 4. EGÉSZTANÍTÁS – Nyilván a műegész hordoz üzenetet, a szemelgetés önkényes. 5. TUDOMÁNYKÖZVETÍTÉS – Ez az iskola hagyományos feladata, a többi komoly tárgy is ezt csinálja.

A TANÍTÁSI KONVENCIÓK NEGATÍV KÖVETKEZMÉNYEI ROHANÁS – ráadásul minden egyre időigényesebb, egyre nagyobb a kontextusdeficit, az auradeficit HELYETT-TANÍTÁS (kivonat, ismertető, tanszöveg a mű szövegével való interakció helyett) A DIÁKBEFOGADÓ SZEMPONTJÁNAK HÁTTÉRBE SZORULÁSA MIND A TANANYAG- KIVÁLASZTÁSBAN, MIND A TANANYAG- ELRENDEZÉSBEN, MIND AZ ÉRTELMEZÉSBEN

Néhány (ál)dilemma Teljességigény vagy fragmentáltság Művek vagy folyamatok Ismeretközvetítés vagy értelmezési stratégiák fejlesztése Kanonizált értelmezések közvetítése vagy a diákok válaszreakcióira való építkezés Tudományközvetítés vagy élményszerzési lehetőségek megszervezése Módszertani megújulás vagy a tananyag-kiválasztás és - elrendezés megújulása Hagyományközvetítés vagy kommunikációs képességfejlesztés MINDEN ILYEN (ÁL)DILEMMMA VALÓDI FELOLDÁST KÍVÁN(NA) A GYAKORLATBAN!

Jelen, múlt, kronológia Az irodalomtörténeti kronológia és az olvasóvá nevelés között konfliktus van (Dante és Zrínyi) A 20. századi, a kortárs és a populáris művek a tananyag végére szorulnak, kiszorulnak Mi a megoldás: a klasszikusokhoz kitekintésként beemelt kései művek vagy a radikálisabb szakítás a kronológiával? Jelenkori és populáris művek helye a magyarórán?

Kronológia és történetiség A régebbi művek tanításáról, a másság általi önmegértésről, a horizont tágításáról nem mondhat le a magyartanítás. A kronológia azonban nem azonos a történetiséggel. A történelmi érzékenységet, a hatás- és befogadástörténeti, a konvenciótörténeti megközelítést nem garantálja a kronologikus menet. Egyébként pedig mit is értünk történetiségen? Nem szólva a horizont-összeolvadásról, a mindig a jelen horizontjáról megkonstruált múltról.

Mi az az irodalomtörténet? A legmérvadóbb irodalomtörténetek vagy civilizációtörténetek vagy kritikai esszégyűjtemények. Az egyik típus nem a művészet története, a másik nem története a művészetnek. (R. Wellek – A. Warren) Jauss vagy más oldalról az újhistorizmus ugyan megújította az irodalomtörténetet, de egyik irány sem a teljes, kronologikus elbeszélések felé indult. (Az inkább piaci szükséglet.)

Keretek persze kellenek! A puszta fragmentumgyűjtemény, a fragmentalitás aligha lehet egy iskolai tárgy filozófiája. Keretek, kontextusok kellenek, csak nem az irodalom történetének vagy a magyar irodalom történetének nagyelbeszélése lehet az iskolai tárgy legmegfelelőbb, illetve egyetlen kerete. Kevesebbet, de alaposabban! szóbeli érettségi követelmények, az új NAT (?)

A jövő, a lehetőségek A) Bezárulás a tantárgyi hagyományba, merev, kronologikus kerettantervek alapján B) Módszertanilag, tanuláselméleti szempontból és irodalomszemléletben újító, a diákbefogadó szempontját, jelentésteremtő tevékenységét előtérbe állító, de a kronológiát alapvetően követő programok C) Az konstruktivista pedagógiát és a kooperatív módszereket új tananyag-kiválasztási és -elrendezési szempontokkal ötvöző programok E) Kreatívabb, alkotásközpontúbb, pl. a drámapedagógiából jobban merítő programok D) A kommunikációs képességfejlesztést előtérbe állító,- pragmatikusabb magyartanítás részét képező irodalomtanítás, illetve (integrált) magyartanítás

Mit kellene tanítani? Manipulált „minikontextusokat” Különböző kontextusokban való olvasást, értelmezést Nemcsak a módszeren kellene változtatni, hanem a rendszeren, az anyagelrendezésen is A műfajtörténetnek, az értelmezési stratégiák fejlesztését szolgáló anyagelrendezésnek teret kellene nyernie a kronologikus-irodalomtörténeti elrendezés mellett (pl. „Líraolvasás és líraértelmezés” vagy „Drámaolvasás és drámaértelmezés” című fejezetek a korszakfejezetek vagy szerzői fejezetek mellett)

Manipulált minikontextusok Miért ilyeneket tanítsunk? Mert a szerzői vagy a korszakföldolgozások sem a valót, hanem manipulált konstrukciókat tanítanak, csak bevallatlanul. Mert a minikontextust alkotó művek bevilágítják egymást, elősegítik egymás értelmezését, illetve az ilyen minikontextusokat a diákok is bővíthetik.

Néhány „minikontextus” I. Konvenciótörténeteket (pl. szonett, anakreontika, horáckodás, anekdotizmus) Szociálpszichológiai problémák köré kiválasztott szövegeket (pl. beilleszkedés, agresszió, előítélet) – hozzájuk poétikai fókusz is! Toposzokhoz, archetípusokhoz, alaptörténetekhez kapcsolódó mű-sorokat (pl. beavatás, sziget, kert, alászállás, a Biblia és az irodalom, felemelkedés, ősz, a csavargó alakja, Kohlhaas-történetek) Műfajtörténeteket (pl. óda, elégia, eposz, verses regény, komédia, ars poeticák, emberiségköltemények, analitikus drámák)

Néhány „minikontextus” II. Művek párbeszédét, régieket megszólító újakat, „rákmenetben” is Értelmezéstörténeteket, befogadás- és hatástörténetet (pl. Hamlet) Elemzési-értelmezési stratégiákat Adaptációkat, médiumváltásokat Esztétikai minőségek köré rendezett szöveghalmazokat (pl. a komikum) Mélyfúrásokat (1-2 pályakép, korkép)

Amiről nem volt szó, pedig… Két alapvető kihívás, befolyás, „csapásirány”: Az internet, az IKT és az irodalomtanulás A populáris kultúra és az irodalomtanítás