VEGETÁCIÓISMERET 8. előadás Dr. Bartha Dénes

LIGETERDŐK ÉS CSERJÉSEK

LIGETERDŐK ÉS CSERJÉSEK - rendszeres elöntésű területeken alakulnak ki, ingadozó, de mindig elérhető talajvizű részeken - a mozgó víz oxigénben gazdag  gyors lebomlás  kis mértékű a humuszosodás, jelentős a nitrogén és ásványi anyag felhalmozódás - gyakoriak a mechanikai károsítások (hullámverés, jégzajlás), gyakran jönnek létre nyílt termőhelyek - a mineralogén szukcessziósor érvényesül, mely gyors lezajlású - kevés növényritkaság található bennük (pl. nincsenek reliktum és endemikus fajok) - dealpin vagy dekárpáti növényfajok előfordulnak - sok advetív faj jelenik meg (AK, ZJ, NYO, EP, Amorpha, Vitis, Parthenocissus)

SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK

SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK Termőhelyi viszonyok: D: síkvidéki árterek (igen mély és) mély fekvésű részei (folyópartok, zátonyok) – alacsony tszf. magasság (200 m alatt) K: klímaövtől független A: rétegezett folyóhordalék (kavics, murva, homok, iszap, agyag, stb.) H: többletvízhatástól függő (FELSZ, VÍZB) T: öntés- és hordaléktalajok (NYÖ)

SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: B: közepes vagy magas borítás – higrofil fajok C: változó borítás – fajszegény, higrofil (nagyrészt iszaplakó) fajok, sikeresek a magaskórósok is D: jelentéktelen

SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK Faji összetétel: B: csigolyafűz (Salix purpurea) kosárkötőfűz (S. viminalis) mandulafűz (S. triandra) fehér fűz (Salix alba) cserjésedő egyedei Megj.: Zátonyokon (egykor) parti fűz (Salix elaeagnos), homoktövis (Hippophaë rhamnoides), csermelyciprus (Myricaria germanica) is.

SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK C: kányafüvek (Rorippa spp.) keserűfüvek (Polygonum spp.) mocsári nefelejcs (Myosotis palustris) mocsári galaj (Galium palustre) sások – füvek tarackos tippan (Agrostis stolonifera) posvány sás (Carex acutiformis) mocsári perje (Poa palustris) parti sás (C. riparia) pántlikafű (Typhoides arundinacea) éles sás (C. gracilis) egyéves ruderális fajok (inkább az állomány szélén, iszapon, sok adventív faj is van közöttük) disznóparéjok (Amaranthus spp.) labodák (Atriplex spp.) libatopok (Chenopodium spp.) subás farkasfog (Bidens tripartita) D: -

SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK Földrajzi elterjedés: Folyók mentén az ország egész területén. Ökológiai változatok: CSIGOLYAFÜZES Kavics és durva homok öntéseken, elsősorban a Duna mentén sok ruderális fajjal. MANDULAFÜZES Finom homok és iszap öntéseken, elsősorban a Tisza mentén, kevesebb ruderális fajjal.

SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK Fontosabb származék- és kultúrerdők: nincsenek Vízgazdálkodási fokot jelző növények:

SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK

SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK

SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK

SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK Termőhelyi viszonyok: D: síkvidéki árterek középmély (és mély) fekvésű részei, – alacsony tszf. magasságnál (200 m tszf. magasság alatt) K: klímaövtől független A: rétegezett folyóhordalék (durva és finom homok, iszap, agyag, stb.) H: többletvízhatástól függő (ÁLLV, ritkábban IDŐSZ, FELSZ) T: nyers és humumuszos öntéstalajok (NYÖ, HÖ)

SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: A: zárt, egyszintes (egy laza záródású második lombkoronaszint kialakulhat) – higrofil fajok B: közepes vagy magas borítás – mezohigrofil fajok C: a gyepszintmegjelenése az év folyamán (az évszakoknak és az áradásoknak megfelelően) erősen változó, közepes vagy magas borítás – fajgazdag, higrofil (nagyrészt ligeterdei) és nitrofil fajok, sikeresek a magaskórósok is, liánok is jelen vannak D: -

SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK Faji összetétel: A: FFÜ, FTNY, TFÜ, FRNY, VSZ, (MÉ, MAK), HÉ* – idegenhonosak: ZJ, AK, EP B: vörösgyűrűsom (Cornus sanguinea) kutyabenge (Frangula alnus) hamvas szeder (Rubus caesius) fekete galagonya* (Crataegus nigra) kányabangita (Viburnum opulus) gyalogakác (Amorpha fruticosa)-invazív liánok ligeti szőlő (Vitis sylvestris) ebszőlőcsucsor (Solanum dulcamara) parti szőlő (V. riparia)-invazív sövényszulák (Calystegia sepium) komló (Humulus lupulus) süntök (Echinocystis lobata)-invazív

SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK C: magaskórósok fodros bogáncs (Carduus crispus) közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris) sédkender (Eupatorium cannabinum) peszércék (Lycopus spp.) nagycsalán (Urtica dioica) lóromok (Rumex spp.) sások – füvek éles sás (Carex gracilis) mocsári perje (Poa palustris) parti sás (C. riparia) pántlikafű (Typhoides arundinacea) hólyagos sás (C. vesicaria) tarackoló tippan (Agrostis stolonifera) nád (Phragmites australis)

SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK mocsári galaj (Galium palustre) mocsári tisztesfű (Stachys palustris) nyári tőzike (Leucojum aestivum) erdei nenyúljhozzám (Impatiens noli-tangere) mocsári nefelejcs (Myosotis palustris) menták (Mentha spp.) keserűfüvek (Polygonum spp.) fekete nadálytő (Symphytum officinale) kányafüvek (Rorippa spp.) kúszó boglárka (Ranunculus repens) adventív gyomfajok bíbornenyúljhozzám (Impatiens glandulifera) egynyári seprence (Stenactis annua) magas aranyvessző (Solidago gigantea) kúpvirágok (Rudbeckia spp.) őszirózsák (Aster spp.) sokvirágú napraforgó (Helianthus decapetalus) D: -

SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK Földrajzi elterjedés: Jelentősebb folyók mentén az ország egész területén, helyenként még a dombvidékek, előhegységek széles patakvölgyeiben is. Megj.: hegy- és dombvidékek patakmenti füzesei nem ide tartoznak (égerliget-származékok). Fontosabb származék- és kultúrerdők: Sz: fehérfüzes, feketenyáras, fehérnyáras K: nemesnyáras, nemesfűzes, amerikaikőrises, zöldjuharos

SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK Vízgazdálkodási fokot jelző növények:

SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK

SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK

SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK

SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK Termőhelyi viszonyok: D: síkvidéki árterek (középmély), középmagas és magas fekvésű részei – alacsony tszf. magasságnál (200 m tszf. magasság alatt) K: klímaövtől független A: rétegezett folyóhordalék (homok, iszap, agyag, stb.) H: többletvízhatástól függő (IDŐSZ, ritkábban ÁLLV), kiszáradó termőhelyeken többletvízhatástól független (VFLEN) T: ritkábban öntéstalajok (HÖ, ÖR), gyakrabban réti vagy öntés erdőtalaj (RÉTIE, ÖE)

SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: A: zárt, általában két vagy több szintes – fajgazdag, mezofil és mezohigrofil fajok B: közepes vagy magas magas borítás – fajgazdag, mezofil fajok, liánok C: magas borítás – fajgazdag, mezofil (részben üde lomberdei) fajok D: -

SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK Faji összetétel: A: KST, MAK, MSZ, VSZ, FRNY, AL, ZSM, MJ, (HSZ), (GY), (MK*), (HÉ*) B: cseregalagonya (Crataegus laevigata) hamvas szeder (Rubus caesius) vörösgyűrűsom (Cornus sanguinea) kutyabenge (Frangula alnus) mogyoró (Corylus avellana) tatár juhar (Acer tataricum) kányabangita (Viburnum opulus) vörös ribiszke (Ribes rubrum ssp. sylvestre) varjútövisbenge (Rhamnus catharticus) fekete galagonya* (C. nigra) csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) liánok borostyán (Hedera helix) ligeti szőlő (Vitis sylvestris)

SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK C: koratavaszi aszpektus odvas keltike (Corydalis cava) vicsorgó (Lathraea squamaria) bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides) kétlevelű csillagvirág (Scilla bifolia) hóvirág (Galanthus nivalis) salátaboglárka (Ficaria verna) tavaszi tőzike (Leucojum vernum) medvehagyma* (Allium ursinum) sárga tyúktaréj (Gagea lutea) pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis)

SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK tavaszi-nyári aszpektus podagrafű (Aegopodium podagraria) fekete nadálytő (Symphytum officinale) gyöngyvirág (Convallaria majalis) kerek repkény (Glechoma hederacea) szagos müge (Galium odoratum) csodás ibolya (Viola mirabilis) erdei nenyúljhozzám (Impatiens noli-tangere) pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia) télizöldmeténg (Vinca minor) farkasszőlő (Paris quadrifolia) erdei tisztesfű (Stachys sylvatica) békabogyó (Actaea spicata) erdei ibolya (Viola sylvestris) széleslevelű salamonpecsét erdei varázslófű (Circaea lutetiana) (Polygonatum latifolium)

SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK sások – füvek erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum) selyemsás (Carex brizoides) óriás csenkesz (Festuca gigantea) ritkás sás (C. remota) szálkás tippan (Agropyron caninum) erdei sás (C. sylvatica) zavarástűrők (sok állomány esetében kora nyártól uralkodnak) csalán (Urtica dioica) ragadós galaj (Galium aparine) falgyom (Parietaria officinalis) kányazsombor (Alliaria petiolata) komló (Humulus lupulus) D: -

SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK Földrajzi elterjedés: Alföld (Duna, Tisza, Bodrog, Maros, Kőrösök mente), Kisalföld (Duna, Rába mente), Dél-Dunántúl (Mura, Dráva mente), továbbá kisebb folyóvizek és egykor elhagyott folyómedrek mentén Fontosabb származék- és kultúrerdők: Sz: magyarkőrises, kocsányostölgyes, fehérnyáras K: nemesnyáras, feketediós, akácos, zöldjuharos, amerikaikőrises

SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK Vízgazdálkodási fokot jelző növények:

SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK

SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK

HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK

HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK Termőhelyi viszonyok: D: hegy- és dombvidéki patakvölgyek – általában 200 m tszf. magasság felett K: (cseres-tölgyes), gyertyános-tölgyes, bükkös és lucfenyves klímaöv makroklímájához képest hűvösebb és párásabb mezoklímájú termőhelyei A: különféle kőzetek mállástermékeinek lehordódásával keletkezett völgyalji hordalék, törmelék H: többletvízhatástól függő (IDŐSZ, ÁLLV, FELSZ) T: lejtőhordalék és réti erdőtalaj (LHE), (RÉTIE)

HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: A: zárt (helyenként felnyíló), egyszintes – higrofil és mezofil fajok B: alacsony vagy közepes borítás – mezofil és higrofil fajok C: magas borítás – fajgazdag, higrofil (részben ligeterdei), mezofil (nagyrészt üde lomberdei), nitrofil fajok és magaskórósok D: alacsony borítás – talaj- és korhadéklakó fajok

HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK Faji összetétel: A: MÉ, TFÜ, FFÜ, ZSM, AL, MK, (RNY, HSZ, MJ, HJ, KJ, GY, KT, B) B: kutyabenge (Frangula alnus) vörös ribiszke (Ribes rubrum) kányabangita (Viburnum opulus) farkasboroszlán (Daphne mezereum) fekete bodza (Sambucus nigra) hamvas szeder (Rubus caesius) vörösgyűrűsom (Cornus sanguinea) liánok erdei iszalag (Clematis vitalba) piros földitök (Bryonia dioica) komló (Humulus lupulus) felfutó sövényszulák (Calystegia sepium)

HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK C: magaskórósok vörös acsalapu (Petasites hybridus) adventívek: podagrafű (Aegopodium podagraria) japán keserűfű (Reynoutria japonica) halvány aszat (Cirsium oleraceum) bíbornenyúljhozzám (Impatiens glandulifera) réti legyezőfű (Filipendula ulmaria) magas aranyvessző (Solidago gigantea) harasztok óriás zsurló (Equisetum maximum) hölgypáfrány (Athyrium filix-femina) erdei zsurló (E. sylvaticum) pajzsikák (Dryopteris spp.)

HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK sások selyemsás (Carex brizoides) ritkás sás (C. remota) csüngő sás (C. pendula) posványsás (C. acutiformis) egyéb fajok mocsári zörgőfű (Crepis paludosa) keserű kakukktorma (Cardamine amara) aranyos veselke (Chrysosplenium alternifolium) tavaszi tőzike (Leucojum vernum) hegyi gólyahír (Caltha laeta) erdei madársóska (Oxalis acetosella) erdei nenyúljhozzám (Impatiens noli-tangere) deréce veronika (Veronica beccabunga) farkasszőlő (Paris quadrifolia) erdei káka (Scirpus sylvaticus) Megj.: A gyepszintbe sok faj behúzódik a környező üde lomberdőkből (bükkösökből, gyertyános – tölgyesekből).

HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK körte moha (Bryum capillare) karcsútokú moha (Amblystegium riparium) habos ligetmoha (Plagiomnium undulatum) Földrajzi elterjedés: Északi-középhegység, Dunántúli-középhegység, Nyugat- és Dél-Dunántúl

HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK Ökológiai változatok: MAGASHEGYSÉGI ÉGERLIGET hamvas éger (Alnus incana) fecsketárnics (Gentiana asclepiadea) struccharaszt (Matteuccia struthiopteris) szőrös baraboly (Chaerophyllum hirsutum) osztrák zergevirág (Doronicum austriacum) Teleki-virág (Telekia speciosa)* fehér acsalapu (Petasites albus) Nálunk csak a dealpin, dekárpáti fajok teszik magashegységi jellegűvé. Megj.: nagy esésű, durva hordalékú patakok mellett Előfordulás: Nyugat-Dunántúl (Soproni-hg., Kőszegi-hg., Őrség, Vend-v.), Északi-középhegység (Zempléni-hg.)

HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK KÖZÉPHEGYSÉGI ÉGERLIGET A magashegységi (dealpin, dekárpáti) fajok hiányoznak, dominálnak az üde lomberdei fajok. Előfordulás: Északi-középhegység, Dunántúli-középhegység, Nyugat- és Dél-Dunántúl

HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK DOMBVIDÉKI ÉGERLIGET fehér fűz (Salix alba) fehér nyár (Populus alba) láperdei fajok is mocsári zsurló (Equisetum palustre) kétlaki macskagyökér (Valeriana dioica) mocsári pajzsika (Thelypteris palustris) posványsás (Carex acutiformis) mocsári galaj (Galium palustre) zsombéksás (C. elata) Az üde lomberdei (bükkös, gyertyános-tölgyes) fajok már ritkák. Megj.: széles völgyek, szélesen kanyargó patakok, iszapos-tőzeges talaján, nyáron gyakran pangó víz Előfordulás: dombvidékek, alföldperemi részek

HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK Fontosabb származék- és kultúrerdők Sz: magas kőrises, gyertyános K: lucfenyves, nemes nyáras, fűzes Vízgazdálkodási fokot jelző növények:

HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK

HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK

LÁPERDŐK ÉS CSERJÉSEK

LÁPERDŐK ÉS CSERJÉSEK - lefolyástalan mélyedésekben, medencékben, szerves feltöltődésű morotvákban jönnek létre - az év jelentős részében vagy állandóan a talajszint fölé emelkedik a víz - a pangóvíz oxigénben szegény  tőzegesedés  tőzegfelhalmozódás - általában eutróf-mezotróf körülmények jönnek létre - az organogén szukcessziósor érvényesül, mely lassú lezajlású - hűvös mezoklíma, hideg talajok  sok hidegkori reliktum faj refúgiuma - zömében higrofil fajok építik fel a társulásokat

ÉGERLÁPOK

ÉGERLÁPOK Termőhelyi viszonyok: D: lefolyástalan lápteknők, feltöltődő morotvák – általában alacsony tszf. magasság (200 m tszf. magasság alatt) K: klímaövtől független A: agyag, tőzeg, korábban rétegezett folyóhordalék (kavics, murva, homok, iszap, stb.) H: többletvízhatástól függő (ÁLLV, FELSZ, VIZB) T: síkláptalaj (SL), lápos réti talaj (LR)

ÉGERLÁPOK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: A: zárt, az erős vízborítás miatt helyenként felszakadozó, egyszintes (gyakori a "lábas éger") – higrofil fajok B: alacsony vagy közepes borítás – higrofil fajok C: borítása a vízborítás mértékétől időtartamától függő: magas, vagy vízfoltokkal mozaikoló közepes–fajgazdagság vízviszonyoktól függő, általában közepes, higrofil (nagyrészt láperdei) és nitrofil fajok, (vízi növények, páfrányok, sások, fűvek és jellemzőek a magaskórósok is) D: helyenként számottevő (pl. lábas égereken) – korhadéklakó fajok

A: MÉ, ZSM, (RNY, SNYI, VSZ), MAK* B: ÉGERLÁPOK Faji összetétel: A: MÉ, ZSM, (RNY, SNYI, VSZ), MAK* B: kutyabenge (Frangula alnus) hamvas szeder (Rubus caesius) kányabangita (Viburnum opulus) vörös ribiszke (Ribes rubrum) rekettyefűz (Salix cinerea) fekete ribiszke (Ribes nigrum) füles fűz* (S. aurita) fűzlevelű gyöngyvessző* (Spiraea salicifolia)

ÉGERLÁPOK C: páfrányok liánok tőzegpáfrány (Thelypteris palustris) széles pajzsika (D. dilatata) szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana) hölgypáfrány (Athyrium filix-femina) liánok ebszőlőcsucsor (Solanum dulcamara) komló (Humulus lupulus) sövényszulák (Calystegia sepium)

ÉGERLÁPOK sások (magassások) füvek rostostövű sás (Carex appropinquata) villás sás (C. pseudocyperus) posványsás (C. acutiformis) nyúlánk sás (C. elongata) zsombéksás (C. elata) hólyagos sás (C. vesicaria) füvek gyepes sédbúza (Deschampsia caespitosa) vízi harmatkása (Glyceria maxima) dárdás nádtippan (Calamagrotis canescens)

ÉGERLÁPOK egyéb fajok D: sárga nőszirom (Iris pseudacorus) mocsári gólyahír (Caltha palustris) mocsári galaj (Galium palustre) borkórók (Oenanthe spp.) mocsári kocsord (Peucedanum palustre) vízi peszérce (Lycopus europaeus) békaliliom (Hottonia palustris) fekete nadálytő (Symphytum officinale) nyúlkömény (Selinum carvifolia) angyalgyökér (Angelica sylvestris) kétlaki macskagyökér (Valeriana dioica) vidrafű (Menyanthes trifoliata) mocsári nefelejcs (Myosotis palustris) réti füzény (Lythrum salicaria) menták (Mentha spp.) mocsári tisztesfű (Stachys palustris) vízi növények békalencsék (Lemna spp.) rencék (Utricularia spp.) békaliliom (Hottonia palustris) D: lápi moha (Aulacomnium palustre) lapított májmoha (Radula complanata) fácska moha (Climacium dendroides) - (Pohlia nutans) közönséges ligetmoha (Mnium cuspidatum) tőzegmohák* (Sphagnum spp.)

ÉGERLÁPOK Földrajzi elterjedés: Északi-középhegység (szórványosan), Alföld (Nyírség, Szatmár-Beregi-sík, Duna-Tisza köze, Tengelici-homokvidék), Dunántúli-középhegység (szórványosan), Kisalföld (Hanság, Szigetköz), Nyugat-Dunántúl (Őrség, Vend-vidék, Vasi-hegyhát, Zalai- dv.), Dél-Dunántúl (Belső-Somogy, Dráva-sík) Fontosabb származék- és kultúrerdők: Sz: magyarkőrises K: nemesnyáras, amerikaikőrises

ÉGERLÁPOK Vízgazdálkodási fokot jelző növények:

ÉGERLÁPOK

ÉGERLÁPOK

FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK

FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK Termőhelyi viszonyok: Hasonló az égerlápokéhoz, de a vízborítás gyakoribb és jelentősebb. Egyes tagjaik a közép-hegységekben is megtalálhatók.

FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: A: közepes záródású – higrofil fajok B: jól fejlett, magas borítású – higrofil fajok C: alacsony vagy közepes borítású (gyakori és jelentős vízborítás miatt, ill. fűzlápnál zárt cserjeszint miatt), közepesen fajgazdag – higrofil fajok D: hiányzik vagy változó borítású

FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK Faji összetétel: A: (SNYI, NYI, BAFÜ, RNY) B: C: rekettyefűz (Salix cinerea) kutyabenge (Frangula alnus) füles fűz (S. aurita) C: sások (magassások) zsombékolók rostostövű sás (Carex appropinquata) zsombéksás (Carex elata) tarackolók posványsás (Carex acutiformis) villás sás (Carex pseudocyperus) csőrös sás (Carex rostrata)

(nagytermetű fűfajok) FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK füvek (nagytermetű fűfajok) lápi nádtippan (Calamagrostis canescens) vízi harmatkása (Glyceria maxima) dárdás nádtippan (C. stricta) keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia) nád (Phragmites australis) további fajok mocsári pajzsika (Thelypteris palustris) nádi boglárka (Ranunculus lingua) gyilkos csomorika (Cicuta virosa) mocsári gólyaorr (Geranium palustre) vidrafű (Menyanthes trifoliata) tiszaparti margitvirág (Chrysanthemum mocsári kocsord (Peucedanum palustre) serotinum)

hidegkori (glaciális) reliktum fajok FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK hidegkori (glaciális) reliktum fajok mocsári angyalgyökér (Angelica palustris) zergeboglár (Trollius europaeus) tőzegeper (Comarum palustre) lápi csalán (Urtica kioviensis) hamuvirág (Ligularia sibirica) D: - (bizonyos típusokban tőzegmohák (Sphagnum spp.) jelen vannak) Földrajzi elterjedés: Nagyon szórványosan az egész országban.

Ökológiai változatok: FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK Ökológiai változatok: NYÍRLÁP A közepesen fejlett lombkoronaszintben a szőrös nyír (Betula pubescens) és a babérfűz (Salix pentandra) dominál. Előfordulás: Nyírség (Bátorliget, Haláp†), Hanság† (Megjegyzendő, hogy nyíres tőzegmohalápok Csarodán, Keleméren, Sirokon találhatók.)

A tőzegmoha fajok és sokszor a reliktum fajok hiányoznak. FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK FŰZLÁP A tőzegmoha fajok és sokszor a reliktum fajok hiányoznak. Előfordulás: Alföld ( Duna-Tisza köze, Nyírség, Szatmár-beregi sík, Déli-Alföld), és a Kisalföld (Hanság, Szigetköz), ritkábban dombvidékek, középhegységek

további jellemző tőzegmohalápi fajok: FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK TŐZEGMOHÁS FŰZLÁP további jellemző tőzegmohalápi fajok: tőzegmohák (Sphagnum spp.) kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia) lápi moha (Aulacomnium palustre) gyapjasmagvú sás (Carex lasiocarpa) tarajos pajzsika (Dryopteris cristata†) hüvelyes gyapjúsás (Eriophorum vaginatum) Előfordulás: Szatmár-Beregi-sík (Csaroda), Dél-Dunántúl (Szenta), Nyugat-Dunántúl (Kőszeg, Őrség, Vend-v.), Magyar Középhegység (Egerbakta, Kelemér, Sirok, Szentendre, Zalaszántó)

FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK Fontosabb származék- és kultúrerdők: Sz: - K: nemesnyáras, amerikaikőrises Vízgazdálkodási fokot jelző növények: nincsenek

FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK Fűzlápok, lápcserjések

FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK

FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK Nyírlápok, nyíres tőzegmohalápok

FŰZ- ÉS NYÍRLÁPOK

LÁPI FENYVESEK

LÁPI FENYVESEK Termőhelyi viszonyok: A magashegységek lefolyástalan teknőiben, mindenféle alapkőzeten, savanyú kémhatású mohaláp talajon alakulnak ki, esővíz (ombrogén) eredetűek, termőhelyeik tápanyagszegények (oligotrófok – esetlek mezotrófok).

Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: LÁPI FENYVESEK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: A: alacsony vagy közepes záródás, sokszor letörpült fák – higrofil és acidofil fajok B: hiányzik vagy nagyon alacsony borítású – higrofil és acidofil fajok C: alacsony borítás, fajszegény – higrofil és acidofil fajok, bizonyos törpecserjék és főleg mohaláp fajok D: jelentős borítás, tőzegmohapárnák

LÁPI FENYVESEK Faji összetétel: A: EF, SNYI, (LF) B: C: törpecserjék törpe nyír (Betula humilis) kutyabenge (Frangula alnus) apró nyír (B. nana) C: törpecserjék tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos) tőzegrozmaring (Andromeda polifolia) hamvas áfonya (V. uliginosum) mámorka (Empetrum nigrum) fekete áfonya (V. myrtillus) molyűző (Ledum palustre) vörös áfonya (V. vitis-idaea)

LÁPI FENYVESEK egyéb fajok (főleg mohaláp fajok) D: harmatfű fajok (Drosera spp.) szürkés sás (Carex canescens) mocsári pimpó (Potentilla palustris) töviskés sás (C. echinata) fürtös lizinka (Lysimachia thyrsiflora) gyapjasmagvú sás (C. lasiocarpa) gyapjúsások (Eriophorum spp.) csőrös sás (C. rostrata) D: tőzegmohok (Sphagnum spp.) merev szőrmoha (Polytrichum strictum) lápi moha (Aulacomnium palustre)

LÁPI FENYVESEK Földrajzi elterjedés: Alpok, Kárpátok, [az őrségi, vend-vidéki állományok a fenyőelegyes – tölgyesek láposodó típusai]

LÁPI FENYVESEK