A szálalás iránti igény fő forrásai Társadalom – folyamatos sokszínű erdőtakaró Erdőgazdálkodó – folyamatos haszonvételi lehetőség Természetvédelem – ökológiai stabilitás

„A szálalás a faállománynak évről-évre megismétlődő, állandóan folyó, szálanként történő kitermelése úgy, hogy az egész faállomány szerkezetében lényeges változás nem áll elő." (Majer Antal)

A szálalás alkalmazási lehetőségeit befolyásoló tényezők 1. Ökológiai feltételek 2. Az erdő elsődleges rendeltetése 3. Az erdőterület nagysága 4. Tulajdonosi viszonyok

- a szálalás szempontjából legfontosabb – erdőművelési tulajdonságai A jegenyefenyőnek - a szálalás szempontjából legfontosabb – erdőművelési tulajdonságai a legárnytűrőbb európai állományalkotó fenyőfaj, tartós – több évtizedes – árnyalás után fényre kerülve képes ugrás- szerű növekedésre, viszonylag gyakran terem és kiválóan újul, hosszú életkorú.

A bükk szálalóváltásos felújításának nehézségei A bükkösök – különösen a szubmontán bükkösök – ritkán és keveset teremnek, a bükk felújítását – különösen a szubmontán bükkösökben – az elegyfajok hátráltatják, a bükk újulat komolyabb károsodás nélkül az árnyalást legfeljebb 8-10 évig viseli el.

az átalakítást csoportos szálalóvágással célszerű elkezdeni, A vágásos erdő szálaló erdővé történő átalakításának javasolt módszere az átalakítást csoportos szálalóvágással célszerű elkezdeni, a kezdés időpontja essék egybe az első szórványos makktermések megjelenésével (70-90 éves kor), a szálalóvágás időtartama minél hosszabb, lehetőleg 40-50 év legyen, a bontások mindig az újulat megjelenését 4-5 évenkénti gyakorisággal kövessék, a szálalóvágás végvágását további 40-50 évvel kell eltolni, azaz az anya- állomány idős fáinak 10-20 %-át tartalékba kell helyezni addig, ameddig a szálalóvágás első újulatából származó faegyedek vágásérettekké nem válnak, az átalakítás ideje alatt az újulatot és valamennyi idősebb korosztály állományfoltjait kezelni kell! Az eljárás tulajdonképpen egy szálalóvágás átalakító szálalással történő folytatása, amely során rendszeresen kitermelhető méretes faanyag is az erdőgazda rendelkezésére áll, éppen ezért az eljárást Dr. Madas László és Csépányi Péter javaslatára illetve egyetértésével készletgondozó szálalás- nak lehetne elnevezni.

A szálalás konkrét alkalmazási lehetőségei Magyarországon az olyan erdők közül, amelyekben értékes faanyag nyerése is cél, elsősorban a bükkösök alkalmasak a szálaló üzemmód bevezetésére, kis területű magánerdőkben – amelyekben inkább mennyiségi faanyagnyerés a cél, a fafajösszetételtől függetlenül javasolt a szálaló üzemmód alkalmazása, az olyan védelmi és rekreációs rendeltetésű erdőkben, amelyekben a faanyagnyerés mint cél elhanyagolható, még jó termőhelyeken is a szálaló szerkezet kialakítása indokolt, például juhar, hárs, kőris, gyertyán fafajokból is.

A szálalóerdők becsült térfoglalása Közép-Európában (Schütz 2001) Franciaország cca. 150 ezer ha Németország 60 Ausztria Svájc 50 Szlovénia Összesen 370 További európai országokban kb. 30 ezer ha. (Görögország, Szlovákia, Horvátország, Bosznia és Hercegovina)