Iskolai alkalmasság A 20. században merült fel az a felfogás, hogy az iskolai teljesítményekben való különbségekért az intelligencia a felelős – különbség van az emberek között az intelligencia adottsága tekintetében Az intelligencia fogalmát széles körben elfogadták, de pontos jelentése kultúránként változó Nehéz, egyesek szerint lehetetlen az intelligencia olyan meghatározását megadni, amely lehetővé tenné a testsúlyhoz vagy testmagassághoz hasonló pontosságú mérést Egyes társadalmakban az „intelligencia” szó két dimenziót takar: Egyik dimenzió társas összetevőket foglal magába (engedelmesség, becsületesség, felelősség, udvariasság) A másik technológiai komponenseket takar (megfigyelés, gyors tanulás, kezesség, emlékezeti képesség) A szociális hangsúly dimenziója elterjedt a hagyományos társadalmakban Az észak-amerikai és európai társadalmakban a technológiai dimenzió uralkodik

Az intelligencia mérésének eredete A 19. században terjedt el az intelligencia mérése iránti érdeklődés, amikor a fejlett országokban bevezették a tömegoktatást Azoknak a gyerekeknek a segítésére akartak találni megoldást, akiknek nehezen ment a tanulás 1904-ben bizottság jött létre Franciaországban a „fogyatékos” gyerekek oktatásának jobbítása érdekében Alfred Binet pszichológiaprofesszort és Theophile Simon orvost bízták meg, hogy dolgozzanak ki módszert a különleges oktatást igénylő gyerekek kiválasztására Úgy kezdtek neki az értelmi fogyatékosok diagnózisát megállapító módszer kidolgozásába, hogy annak érvényessége és pontossága megegyezzen az orvosi vizsgálatokéval Különös figyelmet fordítottak a tévesen „értelmi fogyatékosoknak” diagnosztizált gyerekekre Binet és Simon által alkalmazott diagnosztikai rendszerben a gyerekeknek egy sor olyan problémát kellett megoldani, amelyeket abban az időben és az adott kultúrában az intelligencia mutatóinak tekintettek

A megközelítés homályos pontja: A feladatokat az egyes életkorokra szabták A kortársaiknál gyengébben teljesítő gyerekek kiszűrhetők, és így különleges oktatásban részesíthetők Binet és Simon szerint az intelligencia vonatkozása az a képesség, hogy utasításokat tudunk követni, miközben a feladat több összetevőjét egyszerre tartjuk fejbe Életkorfüggő teljesítménymintákat használtak fel a teszt kidolgozásához Megalkották az intelligencia mértékének a skáláját A skála alapmutatója a mentális kor (MK) „butának” az minősült, aki a nála egy-két évvel fiatalabb átlagos gyermek szintjén teljesítet A szerzők két magyarázatot adtak a gyenge iskolai teljesítményre: A gyermek „veleszületett intelligenciája” („öröklés”) hiányzik Az iskola által elvárt kulturális háttér („környezet”) hiányzik A megközelítés homályos pontja: Nem szolgálnak definícióval a „természetes intelligenciára”, amelynek alapján a természetes intelligencia és az „iskolai jellegű” intelligencia mérhetően elkülöníthető lehetne

Binet és Simon hagyatéka Binet és Simon eredeti tesztjét sokan finomították – sok új teszt született Néhány követi az ő megközelítésüket, sokféle itemet tartalmaz, hogy több lehetséges képesség mérését tegye lehetővé Lewis Terman (1925) a Stanford Egyetem professzora az eredeti Binet – Simon teszt módosításával létrehozta Stanford – Binet – intelligenciatesztet David Wechsler (1939) egy mind felnőttekre, mind gyermekekre alkalmazható tesztet alkotott Más tesztek egy képességre összpontosítanak (PL: Peabody – szókincsteszt) A Raven – mátrixok a perceptuális mintázatokban való gondolkodást tesztelik

A mentális kortól az IQ-ig William Stern (1912) német fejlődéspszichológus fontos finomítást vezet be a teszt alkalmazását és értelmezését illetően Szerinte a gyermek mentális (MK) és tényleges (ÉK) életkorának arányát kell az intelligencia mértékének tekinteni A mérési egység – intelligenciahányados (IQ) IQ = 100 x (MK / ÉK) A koruknak megfelelően teljesítő gyerekek pontszáma 100, így az „átlagos IQ - érték” a definíció szerint 100 A mai pszichológusok különbségi IQ-t számolnak A standard IQ- tesztek a számos újítás ellenére, még mindig Binet és Simon munkájára alapoznak Egy IQ – teszt megalkotásának alapvető lépései a következők: Egy sor olyan feladat kiválasztása, amely az azonos életkorú gyerekek között különböző teljesítményekhez vezet A feladatok nehézségi sorrendbe helyezése úgy, hogy minél idősebb egy gyermek, annál valószínűbb, hogy helyes választ ad az egymást követő feladatokra A tesztben nyújtott teljesítmény és az iskolai teljesítmény megfelelésének ellenőrzése

Az intelligencia természete:általános vagy specifikus? Binet és Simon meghatározásukkal kifejezték, hogy az intelligencia általános jellemző Az intelligencia megléte, illetve hiánya döntő a mindennapi életbe – ilyen a jó ítélőképesség, a gyakorlati érzék, jó döntés, jó felfogás Spearman igazolta, hogy a tesztek különböző kérdéscsoportjai erősen korrelálnak egymással → a teljesítmények hátterében az „általános intelligencia” húzódik, amelyet g-nek (general intelligence) nevezett A g méri a tárgyak, események és gondolatok közötti kapcsolatok belátásának képességét Arthur Jensen (1998) szerint a neurális feldolgozási sebesség az az alapvető tényező, amely megalapozza a g-t és eltérő intelligenciaszintekhez vezet Spearman megjegyezte, hogy a különféle tesztelemek között fennálló pozitív korreláció nem tökéletes – a g-t másodlagos, specifikus képességek egészítik ki Louis Thurstone (1938) hétféle „elsődleges mentális képesség” létezéséről beszél Howard Gardner vetette fel, hogy többfajta intelligencia létezik, amelyek mindegyike külön fejlődési folyamaton megy keresztül

Gardner szerint a különféle intelligencia formák mindegyike három tényező kombinációjától függ: Veleszületett biológiai agyi struktúrák A kultúra által hangsúlyozott intelligenciaforma Hogy a gyermek milyen mértékben részesül az adott intelligenciaformának megfelelő, átgondolt képzésben és kapcsolati tevékenységekben Robert Sternberg (1985, 1999) szerint az intelligencia 3 típusa: Analitikus – elemzésekhez, megítéléshez, értékeléshez, összehasonlításhoz használt képesség Kreatív – felfedezéshez, megalkotáshoz, elképzeléshez, feltételezéshez használt képesség Praktikus – ismereteink gyakorlatban való alkalmazásához használt képesség Sternberg szerint az IQ – tesztek csak az analitikus intelligenciát mérik

A csoportok közötti különbségek és az öröklés-környezet kérdés Az intelligencia veleszületettségének hipotézise szerint egyes emberek értelmesebbnek születnek, mint mások, és ezt nem befolyásolják sem környezeti hatások, sem a tanulás Az intelligencia környezeti meghatározottságának hipotézise szerint az intelligencia egyrészt specifikus, másrészt a tapasztalatoktól függ Az intelligencia környezeti meghatározottságának legerősebb alátámasztása abból származik, hogy tartós növekedést mutatnak a teszteredmények Neisser szerint a különféle környezeti tényezők szerepet játszanak az intelligencia növekedésében

Az IQ és a tesztelés logikája Azok, akik amellett érvelnek, hogy a genetikai örökség hozzájárul az iskolai sikerességhez, egyetértenek abban, hogy mindenfajta viselkedés – intelligenciatesztbeli, iskolai teljesítmény – a fenotípus egyik vonatkozása, amely a genotípus és a környezet interakciójaként alakul ki A gén – környezet kölcsönhatásának vizsgálata nehéz a poligénes tulajdonságok – mint az intelligencia tekintetében – amikor az adott környezeti feltételek között egy-egy tulajdonságot több gén együttes hatása alakít ki A gyermekek génállományát és neveltetési körülményeiket a szülők „határozzák meg” A gyerekek is aktívan alakítják környezetüket Az IQ – tesztek mérésékelt biztonsággal képesek előre jelezni a későbbi iskolai előmenetelt A „kultúrafüggetlen” teszt előállítására számtalan próbálkozás történt, de egyelőre minden IQ –teszt kultúraspecifikus háttérismereteket kíván meg

Az etnikailag vegyes házasságokból származó, és eltérő etnikumból származó örökbefogadott gyermekekkel végzett kutatásokból az alábbiakat állapították meg: Az IQ –tesztek eredményeiben jelentkező egyéni különbségek részben örökletesek Szignifikáns különbségek vannak az etnikai csoportok átlagos IQ – pontszámában Nincs olyan adat, amely bizonyítja, hogy az etnikai csoportok között tapasztalt IQ- különbségek hátterében öröklött tényezők állnak Az etnikai csoporton belüli intelligencia különbséget nem feltétlenül genetikai tényezők magyarázhatják, hanem azok a körülmények is, amelyek között a gyerekek felnevelkednek Az öröklődés populációs statisztikát követ: csoportokra érvényes, és nem személyekre