SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kar A kommunikáció alapjai 2009/10. tanév, 2. félév Bevezetés a közszolgálati kommunikációba. Páthy Ádám pathya@rkk.hu
Fogalmi keretek Nagyon rövid definíció: minden olyan folyamat, amely információ továbbításával jár Közepesen rövid definíció: olyan információáramlással járó folyamat, amely valamely közös jelrendszer használatát tételezi fel Viszonylag hosszú definíció: olyan, információcserével járó kölcsönös és dinamikus folyamat, amelyben az adó fél által kódolt információt a vevő fél dekódolja Nagyon hosszú definíció: az ilyen típusú meghatározások általában használhatatlanok és feleslegesek
Fogalmi keretek Etimológia: communicare – megoszt, közzétesz Alapfunkció: kollektív tudás bővítése A kommunikáció általunk tárgyalt folyamatai jelek és szimbólumok segítségével zajlanak, különféle médiumok segítségével A kommunikáció jellegét sokféle tényező befolyásolhatja (részt vevők száma, a kommunikáló felek közötti „erőviszonyok”, térbeli távolság, technológiai fejlettség, motiváció, stb.) Minden feltételtől elvonatkoztatva léteznek azonban olyan alapvető jellemzők a kommunikációban, amelyek azonosak – a kommunikáció univerzális emberi jelenség
A kommunikáció mint tudomány Interdiszciplináris jelleg: a „fiatal” tudományok átka és egyben előnye „Szereplők”: pszichológia, szociológia, szociálpszichológia, nyelvészet, antropológia „Felhasználók”: politikatudomány, vezetéstudományok, üzleti tudományok Kialakulás és intézményesülés: kezdetben tisztán humán megközelítés (sajtótudomány, retorika) A későbbiekben mind a természettudományos (kutatási szemlélet), mind a társadalom- és viselkedéstudományi megközelítés is megjelenik A második világháborút követően gyors intézményesülési folyamat mind akadémiai, mind pedig egyéb szervezeti tekintetben
A kommunikáció modelljei – tranzaktív felfogás A kommunikáció során információ áramlik a feladótól a vevőhöz Dinamikus folyamat, amely során a befogadó fél jelentéseket tulajdonít az információnak Létfeltételnek tekinthető, körkörös és visszafordíthatatlan
A kommunikáció modelljei – interaktív felfogás Theodore Newcomb (1953) – koorientációs modell Szemléletmód: a kommunikáció társadalmi kapcsolatokban betöltött szerepe X lehet fizikai objektum, esemény, tevékenység, attitűd vagy magatartás A kommunikációban részt vevő két fél figyelme megoszlik a partner illetve a tárgy között Cél az egyensúly, amely a partner , illetve a tárgy irányában fennálló érzelmek és attitűdök változtatásával érhető el
A kommunikáció modelljei – kultivációs felfogás Az elmélet a médiakutatásból indul ki A tömegmédia hatása nem egyedi eseményeken alapul, hanem kumulatív, a befogadó ki van téve a média által sugárzott üzeneteknek Nem az a lényeg, hogy milyen tartalmakat „fogyasztunk” hanem inkább az, hogy milyen mennyiségben
A kommunikáció modelljei – participációs felfogás A kommunikáció nem elsősorban folyamat, hanem sokkal inkább állapot Arra használjuk a kommunikációt, hogy felismerjük és megoldjuk a problémás helyzeteket Ágensnek tekinthető minden olyan rendszer, amely problémamegoldásra képes Kritikus különbség: az ágens pillanatnyi állapota és a kívánatos állapot közötti eltérés A probléma akkor szűnik meg, ha nincs különbség az állapotok között, vagy az nem kritikus A problémamegoldás minden esetben konkrét kell, hogy legyen, általános értelemben nem működik
A kommunikáció tudományelméleti felfogásai Információelméleti: kommunikációnak tekinthető minden olyan folyamat, amelyben információáramlás történik, a kifejezésmódtól és a médiumtól függetlenül Matematikai: az összes rendszer belső információáramlása kommunikációnak tekinthető Technikai: a kommunikáció információáramlás emberalkotta rendszerekben Biológiai: élő szervezetek különféle rendszereiben zajló információáramlás Társadalmi: társadalmi rendszereken belül történő információátadás
A kommunikáció alapfeltételei Interakció: kölcsönös, kölcsönhatásokon alapuló érintkezés Interszubjektivitás: kölcsönös ismeretek Intencionalitás: céltudatosság Jelrendszer: a kommunikáció eszköze Nyelvi szimbólumrendszer: a verbális kommunikáció eszköze