Tövek Ősmagyar és ómagyar kor Morfématörténet Tövek Ősmagyar és ómagyar kor

Tőtípus Példa Tőváltozatok Tipikus végződés   1. egyalakú ír, tanul, ad, mind mássalhangzóra végződik (c, dzs, h ty, zs kivételével bármire)     többalakú: 2. st~s és szt~sz változatú fest, éleszt  (kb. 120 –t végű ige) fest-, fes-; éleszt-, élesz- szt-re végződnek           (kivétel: fest) csak felszólító módban tűnik el a –t (fessed, élessz) 3. t~s változatú vitat, alkot, siet, üt  (kb. 600 –t végű ige) vitat-, vitas-; alkot, alkos-; siet-, sies-; üt-, üs- rövid magánhangzó + -t (kivétel: lát, bocsát) csak felszólító módban tűnik el a –t (alkoss, vitass) 4. hangzóhiányos igényel, csörög, zörög, ugrik   (kb. 300 két vagy több szótagú ige, sok képzett) igényel-, igényl-; csörög-, csörg-;  zörög-, zörg-; ugor-, ugr- d, g, l, m, r és z hangra végződ­hetnek v-s változatú 5. csupán v-s fő, lő, nő, nyű, ró, sző (csak ez a 6 van) fő-. föv-; lő-, löv-;  nő-, növ-; nyű-, nyüv-; ró-, rov; sző-, szöv- csak ez a 6 ige végződik szótári tőalakjában magánhangzóra a szótári tő egytagú, a melléktő rövid mgh-jú és v-re végződik 6. sz-es vált.-ú tesz, vesz, lesz, hisz, visz, eszik, iszik (csak ez a 7 van) tesz-, té-, te-, tev-; vesz-, vé-, ve-, vev-; lesz, lé-, le-, lev-; hisz-, hi-, hiv, hív-; visz-, vi-, viv-; esz-, é-, e-, ev-; isz-, i-, iv mind palatális hangrendű és egy szótagú (a felszólító mód jele itt –gy, ami néha megnyúlik: higgyen) négy tőváltozatuk van: ~ sz-es (szótári alak/tő) ~ hosszú mgh-s ~rövid mgh-s ~v-s 7. sz-es és d-s  fekszik, alszik, nyugszik, (menekedik, esküszik, átmenetek a két csoport között) feksz-, feküd-, fekv-, fek-; alsz-, alud-, alv-, al-; nyugsz-, nyugod, nyogv-, nyug-; ebben a csoportban négy tövük van az igéknek: sz-es, d-s, v-s, és egy puszta mássalhangzós tő alkuszik, cselekedik, dicsekedik, gyanakodik, haragszik, növeke­dik, tolakodik, törekedik  (csak ez a 13 van, mind ikes ige) alkusz-, alkud-, alkuv-; cseleksz-, cseleked-, cselekv-; dicseksz-, dicseked-, dicsekv-; gyanaksz-, gyanakod-, gyanakv-; stb. ebben a csoportban három tőváltozat van: sz-es, d-s és v-s, (a puszta mássalhangzós tőváltozat nem jelenik meg) 8. sz-es és d-s változatú dulakodik, furakodik, gazdagodik, gyarapodik, hidegedik, kerekedik, lerészegedik, marakodik, megbetegedik, megelégszik, melegedik, mosakodik, öregedik, tanakodik, telepedik, ülepedik, vastagodik, verekedik, veszekedik, vetekedik (csak ez a 20 van)  dulaksz-, dulakod-; furaksz-, furakod-; gazdagsz-, gazdagod-; gyarapsz-, gyarapod-; hidegsz-, hideged-; kereksz-, kereked-; lerészegsz-, lerészeged-; maraksz-, marakod-; megbetegsz-, megbeteged-; megelégsz-, megeléged-; melegsz-, meleged-; stb. ebbe a csoportba 20 ikes ige tartozik, mind képzett szó, csak abban különböznek a v-s sz-es és d-s tőváltozatoktól, hogy nincs v-s tövük, sz-es tő csk közvetlenül személyragok előtt fordul elő (kijelentő mód jelen idejében), a többi esetben a d-s tő szerepel 9. sz-es és z-s változatú  igyekszik, emlékszik, szándékszik (csak ez a 3 van) igyeksz-, igyekez-, igyekv-; emléksz-, emlékez-; szándéksz-, szándékoz- csak az igyekszik alaknak van v-s töve, a többinek nincs 10. n-es változatú megy, jön, van  (csak ez a 3 van) megy-, men-, me-, mé-; jön-, jöv-, jö; van-, vagy-, vol-, val rendhagyó tövek, csak azért kerültek külön csoportba, mert van n-es változatuk is a 4 között (a jön jő- változata már kiveszett…)

a névszótövek 70%-a ilyen Tőtípus Példák Tőváltozatok Tipikus végződés   1. egyalakú magánhangzós hajó, kávé, kópé, csokoládé, bogyó, cipó, áru, bú, cipő, golyó, betű, kesztyű,  stb. a névszótövek 70%-a ilyen középső vagy felső nyelvállású magánhangzó (+ az –é, -tyú, -tyű végződésűek mind ide tartoznak) bizonyos relatív tövek is ide tartoznak (pl.: -é birtokjelre, -i birtoktöbbesítő jelre végződőek) mássalhangzós asztal, ház, kar, láb, motor, pad, sör, stb. bármilyen mássalhangzóra vég­ződhetnek a relatív tövek nagy része ide tartozik, külön csoportot alkotnak a –h végű tövek, (csak írásban egyalakúak) többalakú 2. hangzóhiányos változatú iker, bátor, malom, halom, ezer, árok, csokor, verem, tücsök   (kb. 210 van) iker-, ikr-; bátor-, bátr-; malom-, malm-; halom-, halm-; ezer-, ezr-; árok-, árk-; csokor, csokr- a torlódó msh-csoport egyik eleme lehet: cs, g, k, l, r, j, m, n, ny, sz, z ebbe a csoportba tartozik minden –alom/-elem, -dalom/-delem képzős származék is 3. hangzóhiányos, hangátvetéses kehely, pehely, teher  (csak ez a 3 van) kehely-, kelyh-; pehely-, pelyh-; teher-, terh az első csoportban a 3. személyű birtokos személyjel a rövid változatú tőhöz járul, a másodikban pedig a szótári tőhöz (nyara, hídja) 4. tőbelseji időtartamot váltakoztató kéz, nyár, agár, jég, fazék híd, kút, lúd, rúd, út  (kb. 70 tő tartozik ide) kéz-, kez-; nyár-, nyar-; agár-, agar-; jég-, jeg; fazék-, fazek- híd-, híd-; kút-, kut-; lúd-, lud-; rúd-, rud; út-, ut- mind mássalhangzóra végződnek 5. tővégi időtartamot váltakoztató fa, eke, búza, borda, körte, teke, barna, alma, epe (a tövek 25%-a ide tartozik) fa-, fá-; eke-, eké-; búza-, búzá-; borda-, bordá-; körte-, körté-; teke-, teké-; barna-, barná- az összes –a és –e végű szó ide tartozik (és néhány –a, -e végű relatív tő is) 6. véghangzóhiányos változatú borjú, fiú, gyapjú, varjú, ifjú, hosszú, könnyű, lassú, szörnyű borjú-, borj; fiú-, fi-; gyapjú-, gyapj-; varjú, varj-; ifjú, ifj-; -ú és –ű végződésű főnevek és melléknevek tartozik ide 7. hangszínt és időtartamot váltakoztató ajtó, apró, első, erdő, erő, esz­tendő, idő, kettő, külső, mező, tető, tüdő, velő, vessző, vő, zászló (csak ez a 16 van) ajtó-, ajta-; apró-, apra-; első-, else-; erdő-, erde-; erő-, ere-; esztendő-, esztende-; idő-, ide-; kettő-, kette-; külső-, külse-; mező-, meze-; stb. a szótári alak utolsó hangja kö­zépső nyelvállású hosszú ó, ő, ami a melléktőben alsó nyelvál­lású rövid a, e hanggá változik (ó~a, ő~e) v-s változatú 8. változatlan tőhangzójú mű, bő (csak ez a 2 van) mű-, műv-; bő, bőv- 9. időtartam-váltakoztató ló, kő, tő, cső, szú, fű, nyű, lé (csak ez a 9 van) ló-, lov-; kő-, köv-; tő-, töv-; cső-, csöv-; szú-, szuv-; fű-, füv-; nyű-, nyüv-; lé-, lev- 10. hangszínt és időtartamot váltakoztató hó, tó, szó (csak ez a 3 van) hó-, hav-; tó-, tav; szó-, szav ó-ra végződő egy szótagú szavak 11. véghangzóhiányos daru, falu, odő, tetű (csak 4 van)    + mag (magv-as) de csak elvétve    daru-, darv; falu-, falv-; udú-, odv-; tetű-, tetv- a daru csak ’madár’ jelentésben v-s tövű (darvak~daruk) 12. keverék/egyedi típusú apa, anya, báty, lélek, száj, néne, jó, öcs, három, bíró pl.: apa-, apá-, ap; lélek-, lelk-; száj-, szá-; anya-, anyá-, any-;

Alapnyelvi örökség: A szótő rövid magánhangzóra végződik (tővéghangzó) A szótő nem változott, minden szó egyalakú volt Változás az ősmagyarkor elején A tővéghangzók elkezdenek záródni, a 13. sz. elejére végleg eltűnnek Ha mégis megmaradt a tővéghangzó, akkor már volt szó végén és más a toldalék előtt TÖBBALAKÚ TÖVEK alakulnak ki

Többalakú tövek: Eredetileg: A tővéghangzó alsó vagy középső nyelvállású volt. A tőtől függően veláris vagy palatális. A szóban első szótagi hangsúly → felgyorsult beszédtempó → felső nyelvállású lett a tővéghangzó, sokszor labializálttá vált. Pl. hala > halu, keze > kezü loβa>loβu

Ha tővéghangzó után toldalék áll: Primér toldalék = kezdettől fogva jelen vannak nyelvünkben = egyetlen hangból, főleg msh.-ból állnak (pl. -s melléknévképző, -k többesjel) szótő tővéghangzó primér toldalék

Mássalhangzós toldalék előtt: Változás: Mássalhangzós toldalék előtt: szótő tővéghangzó primér toldalék Testes (szekundér) toldalék A primér toldalék magához vonja a tővéghangzót, s vele együtt alkot toldalékot. Magánhangzós toldalék esetén: primér toldalék (félhangzó) szótő tővéghangzó Diftongust alkotnak (pl. halai ‘hala vkinek’)

A tővéghangzók eltűnnek a nyelvből A 13. századig: A tővéghangzók eltűnnek a nyelvből - Az i utótagú diftongus  monoftongizálódott  hosszú mgh. lett belőle Egyes szavaknak három tőalakjuk lett. Tőszó Hal Kéz  Csonka tő Msh.-s toldalék: Hala Kezem  Tővéghanzó megőrződik Teljes tő Mgh.-s toldalék: Halá Kezé  A tővégh. beleolvadt a toldalékba: lappangó teljes tő.

4. tőalak: a tővéghangzó egy mássalhangzóból álló toldalékhoz odavonódik: Hala + n >halo – n >hal- on Csonka tő : teljes tő váltakozás: bizonyos esetekben a szónak a csonka töve mutatkozik meg, máskor a tővégi vokálist megőrző teljes töve, máskor pedig valamely átmeneti tőalak. Pl. hal, kéz.

Pl: kezü → kéz (kézben, kézből) Mássalhangzóra végződő tövek: Pótlónyúlás: Ahol a tővéghangzó eltűnt → megnyúlt a tőbelseji magánhangzó. Pl: kezü → kéz (kézben, kézből) DE!!!! Ahol a tővéghangzó megmaradt → ott a tőbelseji mgh. is rövid maradt. Pl. kezem, kezek.

Kétnyíltszótagos tendencia = három vagy több szótagú szavaknál a második nyílt szótagbeli magánhangzó kiesett. Pl: Álomot > álmot Koromos > kormos Forogott > forgott Ezek a szavak tővéghangzó nélküli csonka tövükben tartalmazzák a tőbelseji mgh.-t: Álom, korom, forog.

-re vagy -re végződő tövek: Félhangzóvá vokalizálódik Új tőtani típust hoz létre: diftongusra végződő tövek csoportját A szóvégi  és  A diftongusok monoftongizlálódnak Ezzel létrejön a magánhangzóra végződő tövek csoportja: Pl. ló, kő, idő, nő stb.

Módosult hangalakú csonka tövek: az eredetileg -re vagy  -e végződő szavak tovább rövidültek, míg elérték a ma ismert alakjukat. Van eredetileg -re vagy  -e végződő töveknek egy csoportja, amely máig egyalakú: ezek hosszú magánhangzóra végződnek. Pl. háború. Van az egyalakú, mgh.-ra végződő szavaknak egy csoportja, amelyiknél a szóvégi vokális megrövidül. De – ha toldalékot kap: megőrzi hosszú mgh.-s alakját. Pl. kapu - kapút Hangzórövidítő tövek

 Hiátus keletkezik A  és  spiráns hangzóközi helyzetben kiesett 1.,  v: lovak 2., > j: mezeje 3., Két egymás mellé került mgh, azonos hang  hosszú mgh: pl. idén, bírák Így alakultak ki a v-s tövek és a mező-mezeje típusú tövek. Az -re végződő tövek újabb kategóriát hoztak létre: borjú-borjas típust.

Új szavak beilleszkedése: Mássalhangzóra végződő tövekhez kerül. Mássalhangzóra végződő jövevényszó Jellemző - a csonka tő: teljes tő váltakozás. - Analógia hatására ejtéskönnyítő funkciójú tővéghangzót kapnak egyes toldalékok előtt.

A nem -re és  -re, hanem egyéb msh-ra végződő jövevényszók egy része: Változatlan tőbelsejű: pl. kender, ács (török) Hangzónyújtó: pl. szél – szeles (török) szekér – szekerek (iráni) Egyes jövevényszók: eredeti alakjukban mássalhanagzó-torlódásra végződnek. Ejtéskönnyítő mgh.-t kapnak: kopr - kapor

Magánhangzóra végződő idegen szavak: Ha az adott korban van még tővéghangzó, akkor besorolható az adott típusba. A 14. századtól -a/-e végűek hangzórövidítők lesznek: paródia – paródiát. A többiek hosszú vagy rövid mgh.-ra végződő egyalakú tövek: pl. csokoládé. Hanghelyettesítés Pl. a magyarban szó végi helyzetben nincs o, ezért ó-val helyettesítjük. Ha az idegen szó tővégi mgh.-ja a magyar hangrendszerben nincs meg

ÓMAGYAR KORI VÁLTOZÁSOK Három hosszú magánhangzó: É > e - Í > i Már az ősmagyar korban megrövidült a szó végén. (Hangzórövidítő tövek) Á > a A korai ómagyar korban rövidültek meg. Ada – adának (Időtartam-váltakoztatás.)

Mássalhangzóra végződő tövek: Változatlan tőbelsejűek (pl. hal) Változó tőbelsejűek Hangzótoldók Korom - kormos Hangzónyújtók Víz - vizet A korom – kormos típusú töveken a kétnyíltszótagos tendencia érvényesült. Egy szó csak tővéghangzóval együtt lehetett ilyen hosszú – csonka tőben megmaradt az elvesztett tőbelseji mgh.: hangzóvesztő tövek.

Kiesett tőbelseji mgh. Tővéghangzó eltűnése Msh.-torlódás Eljtéskönnyítő mgh. betoldása Hangzótoldó tövek

Így jöttek létre a h-s tövek Ómagyar kor végi sajátos tőtípus Eredetileg csonka tövükben msh.-ra, vagy -re vagy h-ra végződtek Egyre több főleg egy szótagú szavakban eltűnt az  és a h. DE! szó végén megmaradt a h. Így jöttek létre a h-s tövek

Magánhangzóra végződő tövek: Ha a szóalakot lezáró msh.  vagy  Előbb-utóbb magánhangzós végű lett. Pl. Lo lou  ló Toldalék nélküli alakjukban magánhangzóra végződnek: Pl. kapu, háború, ló, mező, borjú stb.

v j A hiátustöltés módjai: 1. Korai ómagyar kor elejére kialakultak a v-s tövek 2. Több szótagú szavaknál kétnyíltszótagos tendencia 3. A több szótagú v-s tövek nagy részének szóvégi mgh.-ja megrövidült v -  -  kiesik  hiátus j (névszóknál)

Összeolvadás és analógia: A hiátus megszűnhet összeolvadással is: Kiesik szóközépi helyzetben a  és a   ha a két szomszédossá vált mgh. azonos volt, összeolvadt. Analógia: a nyelv alapvető gazdaságosságra és egyszerűségre törekszik. Az analógia ezt a célt szolgálja. Igyekszik valamilyen szempontból hasonló nyelvi elemeket egyformára alakítani. Az analógia célja az egyalakúság.

Névszótövek az ómagyar kor végén: többalakú egyalakú Mgh.-ra végződő a., v-s tövek b., mező-mezeje c., idő - idén Rövid mgh.-ra végződő Hangzórövidítő: alma - almát Hosszú mgh.-ra végződő Msh.-ra végződő Változó tőbelsejű Változatlan tőbelsejű h-s tövek

Igetövek az ómagyar korban: Többalakú tövek Mgh.-ra végződők -v-s tövek j-vel váltakoztató v-s tő: fú-fúj Típusba nem sorolhatók Pl. megy, van Msh.-ra végződő Változatlan tőbelseji Változó tőbelseji