Vállalat finanszírozási formák 6. előadás

Az előadás menete A belső és külső finanszírozási formák rendszere és fő jellegzetességei Finanszírozás a cégek életciklusának különböző szakaszaiban

A belső és külső finanszírozási források rendszere és fő jellegzetességei A vállalatok alapításakor és működtetése során számos pénzügyi döntést kell meghozni. E (stratégiai) pénzügyi döntések két fő csoportba: a befektetési döntések és a finanszírozási döntések csoportjába sorolhatók. A befektetési döntések a cégek eszközeinek nagyságára, összetételére – azaz a vagyonának az alakulására - hatnak (de vannak finanszírozási vetületeik is). A finanszírozást érintő alapvető kérdések: milyen módon (módokon) illetve milyen forrásból (forrásokból) történjen a befektetés, működtetés finanszírozása.

A finanszírozás módszerére vonatkozó döntés alapvető szempontja az, hogy a forrás honnan áramlik a vállalatba: belülről, azaz a cég működéséből ered, avagy külső finanszírozási piacokon szereplők bocsátják átmenetileg, vagy véglegesen a vállalat rendelkezésére.

A finanszírozási módok, formák rendszerezése BELSŐ FINANSZÍROZÁS KÜLSŐ FINANSZÍROZÁS („Nyilvános”) önfinanszírozás (saját tőke-növelés nyereség visszaforgatása révén) Saját finanszírozás (saját tőke-növelés meglévő tulajdonosokkal) Amortizáció („titkos önfinanszírozás”, mérlegben nem jelenik meg) Részesedésfinanszírozás (saját tőke-növelés új tulajdonosokkal) Extern részvénytőke növelés (pl.: alaptőke emelés nyilvános részvénykibocsátás útján) Kockázat tőke (Private Equity) bevonása Alkalmazotti (nyereség) részesedés (saját tőke) Tagi kölcsön (meglévő tulajdonosokkal) (idegen forrás, hitelezői jog), Tőke felszabadítás (vagyonátcsoportosítás) (a meglévő befektetett, vagy forgóeszközök mobilizálása, azaz eladása vagy bérbeadása) Idegen finanszírozás bankhitel, kötvény formájú idegen forrás Hibrid finanszírozás (a tulajdonosi és a hitelezői jogok kombinálása) Átváltható, opciós kötvény Forrs: Katits, [2002], p. 25. alapján szerkesztve.

A kkv-k finanszírozási rangsora A kkv-k finanszírozási rangsorát az ún. „Módosított hierarchia elmélet” írja le, mely szerint a forrás-bevonás preferált rendje a következő: önfinanszírozás (a nyereség és az amortizáció visszaforgatása), rövidlejáratú idegen források, hosszúlejáratú idegen források, a tulajdonosok tőkebefektetései („tőkeinjekciók”), saját tőke külső befektetőtől (üzleti angyaltól, kockázati tőketársaságtól).

A rövidlejáratú idegen finanszírozás módjai Forrás: Katits, [2002], p.63.

Finanszírozás a cégek életciklusának különböző szakaszaiban A cégek finanszírozásban tapasztalható paradoxon: A cégek életének kezdeti (felfutási, induló) szakaszában és a gyors növekedés időszakában a tőkeigény – bár ágazattól függő nagyságú – jellemzően magas, ugyanakkor a vállalat jövedelem termelő képessége általában alacsony.

Tehát a fejlődéshez szükséges belső finanszírozási források hiányoznak Tehát a fejlődéshez szükséges belső finanszírozási források hiányoznak. A vállalat szinte csak a külső forrásokra támaszkodhat. Legtöbbször csak tulajdonosi tőkebevonás lehetséges, mert a bankhitel a cég kockázatos­sága miatt nehezen elérhető, illetve jellemzően rövid lejáratú (a forrást biztosító szempont­jából alacsonyabb kockázatú).

Tehát szinte csak rövid lejáratú idegen forrás szerezhető, holott a tartós eszközállomány létesítéséhez, bővítéséhez tartós források szükségesek. A tulajdonosi tőke szerzésének lehetséges módja – kisvállalkozás esetében – a kockázati tőke bevonása (erre a kockázati tőke elemzése kapcsán térünk ki.)

A bankhitel csak a relatíve kevésbé tőkeigé­nyes időszakban, az érettség szakaszában reális finanszírozási lehetőség és jellemző finanszírozási forma. Sőt, fejlett tőkepiacon a cég választhat az idegen források közül: a kötvénykibocsátás eszközével is élhet (természetesen méretgazdaságossági szempontokat, költségeket, elérhe­tőséget, törlesztési és egyéb szempontokat mérlegelve).

Ugyan­akkor a fejlődésnek ebben a szakaszában jelentős belső források is termelődnek (nyereség és amortizáció címén), ezért a cégek nem feltétlenül választják a külső forrásokat. A finanszírozási hierarchiában előre kerülhet a belső forrás (annak ellenére is, hogy a saját forrás több szempontból drágább, mint az idegen forrás).

A mérlegelésnél két fő szempontot kell figyelembe venni: egyrészt, hogy a saját forrás sem „ingyen forrás”, másrészt, hogy az idegen forrás bevonása révén adómeg­takarítás érhető el.

Az államilag támogatott hitelek nemcsak alacsonyabb költségűek (az alacsonyabb kamatszint és kezelési költség miatt), de könnyebben elérhetők (kisebb fedezettel igénybe vehetők), mint a banki hitelek, ezért a finanszírozási rangsorban megelőzik azokat.  

A pályázat útján történő forrásszerzés szintén fontos kiegészítő forrást biztosíthat, de csak saját - a vállalkozó részéről a kockázatvállalását bizonyító - erő megléte esetén. Tehát jellemzően nem a fejlődés korai szakaszához illeszthető forrás.

Kockázati tőke A kockázati tőke befektetés jellemzői, más tőkebefektetésektől megkülönböztető jegyei a következőképpen foglalhatók össze: A befektetés célpontjai dinamikusan fejlődő kis- és közepes méretű, tőzsdén még nem jegyzett („private”) vállalatok.

Részvételi tőkebefektetést jelent, a befektető társtulajdonosi minőségben az alaptőkéhez járul hozzá („equity”), de nem csak finanszírozó szerepkört tölt be, hanem legtöbb esetben részt vállal (a cég fejlődését segítő célzattal) a vállalat irányításában is.

A kockázati tőkebefektető nem az osztalékhozam maximalizálásában, hanem a vállalat minél gyorsabb fejlődésében, a cég értékének növekedésében érdekelt. A tőkebefektetés időtávja általában 3-7 év. A cég elhagyása nem tőkekivonás, hanem a tőkerész eladása révén történik.

Kockázati és magántőke társaságok Az intézményi kockázati befektetők – a kockázati és magántőke társaságok/alapok - alkotják a kockázati tőkepiac hagyományos szereplői körét. Befektetéseik meghatározóak e piacon. A legtöbb kockázati és magántőke alap mögött stabil, ismert (és elismert) befektetők és alapkezelők állnak, befektetési döntéseikhez (a „megfinanszírozott vállalatok” megválasztásához) megfelelő szakembergárdával rendelkeznek.

Befektetési portfoliójuk széles (többféle tevékenységi körben, eltérő életszakaszban finanszíroznak fejlődőképes vállalkozásokat), de elsősorban méretgazdaságossági megfontolásból főként közepes méretű cégeknek biztosítanak forrásokat.

Üzleti angyalok Az üzleti angyalok – magánszemélyek – befektetései a kockázati tőkepiac intézményi befekte­tők által kihagyott réseket töltik ki. Tehát az intézményi kockázati befektetőkhöz képest kisebb összegű tulajdonosi tőkét nyújtanak, hasonló járulékos előnyökkel (részt vesznek a stratégiai és operatív irányításban, üzleti kapcsolataikkal segítik a cég fejlődését stb.).

Befek­tetéseik célcsoportját elsősorban az induló kisvállalatok jelentik. A tőkejuttatás mértékét a támogatott vállalatok igényei, illetve a forrást biztosító anyagi lehetőségei határozzák meg.

Magvető tőke A magvető tőke, vagy magvető finanszírozás (seed capital) a vállalkozás korai, rendszerint még előkészítő fázisát finanszírozza. Az ötlet kifejlesztését, a kapcsolódó kutatási fejlesztési tevékenységet és az üzleti terv megalapozására hivatott gazdasági elemzések elvégzését támogatja. A kockázat nagy, a finanszírozásért cserébe a kockázati tőkések opciót kapnak, mely jogot biztosít a létrejövő vállalatban való tulajdonosi részesedéshez (tekintve, hogy e fázisban a cég „hivatalosan”, jogilag még nem is létezik)

Indító tőke Az indító tőke, vagy induló finanszírozás (start up financing) a vállalat beindításához, a termékek, szolgáltatások kifejlesztéséhez kapcsolódik. A kockázati tőkebefektető kockázata még mindig magas, de ellentétben a magvető tőkével, a kockázati tőkebefektetés tényleges tulajdonosi részvételt jelent a vállalatban.

Korai (növekedési) stádiumban történő tőkebefektetés A korai (növekedési) stádiumban történő tőkebefektetés (early stage capital) olyan, már működő, jellemzően kezdeti növekedési stádiumban lévő cégek finanszírozására szolgál, amelyek kockázatosságuk folytán nem jutnak hozzá bankhitelekhez, tehát kockázati tőkére a hiányzó bankhitel helyett van szükségük. A kockázati tőkés az üzletmenetben való részvételével, szakértelmével hozzájárulhat a kockázat csökkentéséhez.

A korai (növekedési) stádiumban történő tőkebefektetés (early stage capital) olyan, már működő, jellemzően kezdeti növekedési stádiumban lévő cégek finanszírozására szolgál, amelyek kockázatosságuk folytán nem jutnak hozzá bankhitelekhez, tehát kockázati tőkére a hiányzó bankhitel helyett van szükségük. A kockázati tőkés az üzletmenetben való részvételével, szakértelmével hozzájárulhat a kockázat csökkentéséhez.

Gyors növekedési, terjeszkedési (later, expansion) szakaszban A cégnek a gyors növekedési, terjeszkedési (later, expansion) szakaszban – amikor az árbevé­tel növekedési üteme gyors, a korábbi tőkebefektetések már megtérülnek – elsősorban likviditási problémái, és esetleg további fejlesztései okán van szüksége tőkére. A kockázati tőkeigény a bankhitel mellett jelentkezik. A befektetés a korábbinál nagyobb összegű, s mérsékeltebb kockázatú.

Kockázati tőke különböző megjelenési formái (bevezetés – növekedés szakaszok) Forrás: EC [2002]

Felhasznált irodalom Demeter László – Fülöp Gábor – Hollóné dr. Kacsó Erzsébet – Dr. Kádek István – Námor Anna – Dr. Papanek Gábor DSc. – Dr. Román Róbert – Tánczos Tamás – Turóczi Gabriella: Gyakorlati vállalkozási ismeretek. PR-Editor Kft. 2007.

KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!