A foszfor egy nemfémes, szilárd kémiai elem. A vegyjele P. Neve görög eredetű, jelentése „fényhozó”. Az ún. biogén elemek közé tartozik, részt vesz fontos szerves molekulák, például DNS, RNS felépítésében.

Az elemet először Henning Brand alkimista állította elő 1669-ben, úgy hogy először napokig vizeletet desztillált, és a lombikban maradt anyagot vörösizzásig hevítette. A lombik és a belőle távozó gáz sötétben is világított, láng nélkül. A világító anyagot „hideg tűz”-nek nevezte el. A foszfor szó a görög phosphoros, fényt hordozó szóból származik. A foszfor egyedülálló az elemek között azzal, hogy először fedezték fel állati/emberi testnedvben, majd utána a növény- és az ásványvilágban, valamint az első elem, melynek ismerjük felfedezőjét.

Allotróp módosulatai

fehér foszfor A fehér foszfor levegőn lassan oxidálódik, gyenge, zöldesfehér fény kibocsátása közben. Nagyobb darabjai a levegőn 50-60°C-on meggyulladnak, finom eloszlásban, már szobahőmérsékleten meggyullad.

Sárgafoszfor viasz keménységű, késsel vágható, erősen mérgező anyag, szobahőmérsékleten is hevesen oxidálódik, öngyúlékony. Víz alatt kell tartani, oxigéntől elzárva. Zsírokban, olajokban jól oldódik, ezért nem tanácsos szabad kézzel hozzányúlni, mivel a bőrőn zsír található. Lenyelve már 0,05 g is halálos belőle.

Vörösfoszfor sötétvörös színű por, nem oldódik semmiben, így nem is mérgező, levegőn tartható

Feketefoszfor sötétszürke, fémesen csillogó, hőt és villamosságot jól vezeti, egészen extrém körülmények között létezik (2000 °C felett, nagy nyomáson), nem stabil, több kristályrácsa létezik

Kémiai tulajdonságai A három foszfor kémiailag azonos módon viselkedik. A foszfor égésekor foszfor-pentaoxid keletkezik. A foszfor-pentaoxid kiváló vízmegkötő anyag, bőrre kerülve égési sebet okoz.

A foszfor-pentaoxid vízzel való reakciójának egyenlete: A foszforsav nem mérgező, savanyú ízű anyag, ezért ízesítésre használják.

Előfordulása Az emberi szervezetben nagy mennyiségben található (700-800 g/felnőtt). Szükséges a csontok, fogak felépüléséhez, az idegrendszer működéséhez, a fehérje-, szénhidrát-, zsíranyagcseréhez, a fehérjeszintézishez és az enzimek működéséhez.

Felhasználása Az élelmiszeripar nagyon sok foszfort használ fel, főleg savanyítóanyagként, foszforsav formájában. Irinyi János a vörösfoszfort a mai biztonsági gyufa elődjéhez használta. Növényvédőszerekben és műtrágyagyártáshoz (szuperfoszfát) is felhasználják.

Fontos adalékanyag az acélgyártásnál, és a foszfor-bronz ötvözetben. Mosószer alapanyagként is használnak foszfátokat - vízlágyító adalékként. Egyik izotópját (radiofoszfor- 32P) radioaktív nyomjelzésre használják.

A kalcium-foszfátot (Ca3(PO4)3) műtrágyagyártásra használják. A foszfor-pentaoxid oldásával kapjuk a foszforsavat, ami nem mérgező, savanyú ízű anyag, üdítőket ízesítenek vele. E 338-as adalékanyag.

Biológia: A fehér foszfor mérgező Vegyületei nélkülözhetelenek az élővilágban. A kalcium után szervezetünk második legnagyobb mennyiségben előforduló ásványi anyaga, makroeleme. Nem elemi formában, hanem foszforsav, illetve annak sói, foszfátok alakjában van jelen a szervezetben. Ennek a mennyiségnek a 85%-a a csontokban és a fogakban van, de jelentős a vér, a belső szervek, és az izmok foszfortartalma is.

Szinte nincs olyan biológiai folyamat, melyben a foszfor ne venne részt valamilyen módon. A sejthártya falát alkotó foszfolipidek alkotórészeként mindenütt jelen van. A DNS felépítéséhez is szükséges, életfontosságú elem Részt vesz az idegrendszer működésében, a fehérje-, szénhidrát-, zsíranyagcserében, a fehérjeszintézisben, enzimek működésében. Szinte minden élelmiszerben megtalálható, kisebb-nagyobb mennyiségben.