porcelángyár története 1853-tól napjainkig
Kezdetek A Zsolnay-gyár 1853-ban Lukafán indult, egy év múlva Pécsre telepített keménycserép –manufaktúrából nőtt ki. Zsolnay Ignáctól fivére, Zsolnay Vilmos 1865-ben vette át a kis manufaktúrát, melyben csupán 3-4 munkás dolgozott. A létszám hamarosan 15-17 főre duzzadt. Vilmos a kis üzemet 1868-ban a cégbíróságnál Első Pécsi Cement, Chamott és Tűzálló Agyagáruk Gyára címen jegyeztette be. A budai külvárosban sorra felvásárolta a gazdátlan agyaglelőhelyeket a rajta álló épületekkel együtt. Ezekbe költöztek a hazai és távoli vidékekről Pécsre települt cseh, morva, osztrák gyári szakemberek, festők és korongozók.
A technika 1868-ban állították be az első, 12 le-s gőzképeket, ezt hamarosan újabbak követték. 1894-ben egy nagy teljesítményű, 151 lóerős gőzgépet szereztek be, a korongolást, a préselést már géppel végezték. A kezdeti idők téglaégetőjét modern technológiájú, magas tűzű kemencék váltották fel, és csak a pirogránit gyártás érdekében 7 újabb kemencét helyeztek üzembe. 1909-ben a csőgyár 4 égetőkemencével gazdagodott.
„Eozin” A gyár legnagyobb üzleti sikerét és Zsolnay világhírét a fémes fényű máztechnika, az "eozin" teremtette meg. Az első rubin színben pompázó edényről Wartha és Zsolnay eozinnak nevezte el a mázat, mert fénye a hajnal pírjára emlékeztetett. Az 1896-os Millenniumi Kiállításon az új fémes fényű lila, zöld, kék eozin dísztárgyak elsöprő sikert arattak, s Zsolnaynak már versenytársa sem akadt, mivel ezt a technikát a világon sehol nem tudták alkalmazni. 1900-ban új korszak köszöntött be új stílussal, a szecesszió, amelyet a gyárban Rippl-Rónai József munkássága határozott meg. A század egyik legnagyobb iparosa váratlanul elhunyt 1900-ban. Halála után fia, Miklós, majd 1918-tól unokái vezették a gyárat. A két világháború közötti években Zsolnay két lánya remekműveket tervezett.
A világháborúk okozta nehézségek és átalakítások Az első világháború alatt a díszáru- és az építészeti kerámiagyártás szinte teljesen megszűnt; helyette csak a hadi célokat szolgáló ipari porcelánt, főként elektromos szigetelőket gyártottak. A háború utáni általános válság és elszegényedés, a nyersanyagforrások elvesztése, az új politikai és vámhatárok meghúzása a Zsolnay-gyárat is nagyon rosszul érintette. Mindezt tetézte Zsolnay Miklós folyamatosan elhatalmasodó betegsége.
A világháborúk okozta nehézségek és átalakítások 1922-ben, Miklós halála után örökösei vették át a gyárat. A háború utáni lassú kibontakozás teljes átszervezéssel, a villamosítás tervszerű kiépülésével és a porcelánfajansz gyártásának megszüntetésével kezdődött. Mivel a fennmaradás kulcsa a porcelánra átállás volt, a porcelán szigetelők mellett az étkezési porcelánedények gyártását is megkezdték. Az 1929-33-as világgazdasági válság következtében a gyár termelése a felére esett vissza. Az üzem csak az 1930-as évek második felében érte el azt a szintet, amivel a hazai és a külföldi kereskedelemben is versenyképessé vált. A második világháború alatt a termelés ismét visszaesett, majd szünetelt, a pesti gyárat bombatalálat érte. A romok eltakarítása, az újbóli üzembe állítás után a gyárat 1948-ban államosították.
A cég Az 1991-ben rt-vé alakult cég részvényeinek közel hat százaléka önkormányzati kézbe jutott, míg a többi állami tulajdonban maradt. A helyzet csak 1995-ben változott, akkor 23,4 százalékot magánszemélyek, 20-at a dolgozók vettek meg, ám a többségi csomag, 51 százalék az államnál maradt, a Magyar Fejlesztési és Befektetési Bank kezelésében. Ez utóbbinak, illetve két leányvállalatának a részesedése - többszöri tőkeemelés után - 1998-ra 90 százalék fölé emelkedett, majd 1999-ben három részre darabolták a céget: létrejött a Zsolnay Porcelángyár Rt., a Zsolnay Manufaktúra Rt. és a Zsolnay Örökség Kht.
A Zsolnay porcelángyár ma A pécsi önkormányzat a Zsolnay-gyár tulajdonába került területén a 2010-es Európa kulturális fővárosa egyik kulcsprojektjeként kulturális negyedet alakított ki. A Zsolnay Kulturális Negyed területén megnyílt több kiállítás, ide költözött a Bóbita Bábszínház, a Pécsi Galéria és a Pécsi Tudományegyetem több tanszéke, valamint látványmanufaktúrát, planetáriumot és vendégházat is kialakítottak. A gyár 2012 áprilisában mutatta be új kollekcióját, amelyet Patricia Gucci, a híres Gucci-család negyedik generációja tagjának neve fémjelez.
Készítette: Gonda Gergő, Hetényi Mirkó Varga Attila (8.a)