Hazánk legnagyobb virágú kosbor faja, amely ritka, veszélyeztetett Hazánk legnagyobb virágú kosbor faja, amely ritka, veszélyeztetett.. Rigópohárnak, Mária cipellőcskéjének is hívják. 25-50 cm magas, szára felálló, egyenes, elágazás nélküli. Virágai különlegesen szépek, többnyire egyesével állnak a szár végén. A 4-6 cm nagyságú mézajak hólyagszerűen felfújódott, papucsszerűen kiöblösödő. Kívül élénksárga, belül vörösen csíkozott, pettyezett. Négy lepellevele vörösesbarna, keskeny, csavarodó.

A burgonyafélék családjának képviselője. Erősen mérgező A burgonyafélék családjának képviselője. Erősen mérgező. Ma már az orvostudomány is csak korlátozottan használja fel. Elég nagy termetű, 70-150 cm magas kellemetlen szagú gyomnövény, amely igen gyorsan terjed. Erőteljes szára elágazó. Levele tojásdad, karéjos vagy fűrészes szélű, szórt állású. Virágai magányosan nyílnak, nagyok (5-10 cm), fehérek, esetleg rózsaszín árnyalatúak ,tölcsér alakúak. Termése négy kopáccsal nyíló, erősen tüskés, szúrós tok.

Fehér színű virágai tényleg úgy „világítanak” az alkonyatban, mint apró mécsesek, ezzel és enyhe illatával csalogatva az éjjeli lepke fajokat, amelyek a beporzást végzik. 50-100 cm magasra növő, erőteljes felálló, pelyhes szárú évelő faj. Levelei lándzsásak .Fehér virágai 2-3cm átmérőjűek, kétlaki növény. Termése barna tok. Május-szeptember között virágzik gyomtársulásokban, utak szélén, művelt területeken.

Régi festőnövény (erre utal latin neve is- tinctora), virágait timsóval pácolták, és ezt használták sárga festék előállítására. Gyógynövény is, gyulladásgátló anyagokat tartalmaz. 20-50 cm magas, elágazó szárú, bokros növekedésű évelő. Levelei fonákjukon gyéren szőrösek, szárnyasan szeldeltek. A leveleket megdörzsölve érezhető a jellegzetes krizantém illat. Fészkes virágai magányosan ülnek a szár végén. A csöves virágok sötétebbek, mint a nyelves virágok. Utóbbiak néha hiányozhatnak, vagy nagyon rövidek. Termése kaszat. Magyarországon gyakori.

Évelő, hagymás liliomféle. Kedveli a száraz, meleg helyeket Évelő, hagymás liliomféle. Kedveli a száraz, meleg helyeket. Levelei keskenyek, szálasak, gyakran alig észrevehetők. Szára vékony falú, üreges ritkán nő 20 centiméternél magasabbra. Virágai fürtben állnak, a fürt tetején lévő virágok terméketlenek, az alsó virágoknál halványabb árnyalatúak. Termése sokmagvú tok. Népi nevén Szent-György virágnak is nevezik. (Szent-György napján virágzik)

Nevét erős, aromás illatáról kapta, ami nem csak a „gilisztát űzi”, de még az ember számára is kellemetlen lehet. 80-120 cm magasra nő meg. Szára merev, felálló, erős, vörössel futtatott lehet. Levelei többszörösen szárnyaltak, a levélkék szeldeltek. Nyéllel kapcsolódnak a szárhoz. Virágai tömött, sátorozó fürtben állnak, sötétsárgák, csak csöves virágok alkotják őket (apró gombhoz hasonlítanak). Mind a leveleket, mind a virágokat megdörzsölve érezni jellegzetes illatát. Termése kaszat. Július-október között virágzik, csoportokat alkotva, művelésbe vett területeken, utak, patakok mentén, réteken, vágásokban.

Egyik legismertebb gyógynövény Egyik legismertebb gyógynövény. Sokrétűen alkalmazható: gyulladáscsökkentő, görcsoldó, idegnyugtató, sebgyógyító, de kozmetikai szerekben (testápoló, sampon) is felhasználják. Orvosi székfű néven is ismerik, illetve egész sereg népi neve van (pl. bubulyka, katóka, pipiske). Magassága változó, de fél méter alatt marad. Szára felálló, dúsan elágazó. Levelei szárnyaltak, a szeletkék igen keskenyek, fonalasak. Fészkes virágai egyesével nyílnak a hajtások csúcsain. A csöves virágok sárga színűek, a nyelves vagy sugárvirágok fehérek, 1-1,5 cm hosszúak, lehajlóak. . Legfőbb ismertető jegye, hogy a vacok (amiben a sárga csöves virágok ülnek) kúp alakú.

A pipaccsal, margitvirággal, konkollyal együtt- régen a vetések élénk színfoltja volt, gyakori országszerte. A gyomirtók egyre nagyobb mértékű alkalmazása viszont alaposan visszaszorította ezeket a fajokat. A fészkesek családjának tagja. Levelei szálasak vagy ár alakúak, ép szélűek. A hengeres szár, és a levelek is enyhén molyhosak. A szár csúcsain nyílnak a magányos virágok. A belső virágok sötétebbek, a külsők kevésbé intenzív színűek, melyen hasogatottak a szirmok. Csak csöves virágok vannak. A virágokat régen festésre használták. Termése szőrbóbitás kaszat. Bár kedves megjelenésű növény, valójában igen agresszív tud lenni, szinte kizsarolja a talajt, melyből igen gyorsan veszi fel a tápanyagot, megelőzve szomszédait.

Már évszázadok óta ismert gyógynövény Már évszázadok óta ismert gyógynövény. Álmatlanság elleni teakeverékek alkotója, de szépségipari cikkekben, parfümökben is előfordul. Kolostorkertekben találkozhatunk vele, híres a Tihanyi előfordulás. Magyarországra betelepítették, eredetileg mediterrán faj. Töve erős, fásodó, terebélyes bokrokat alkotó félcserje. Szögletes szára merev. A szár végén kicsi, lila ajakos virágok alkotnak fürtöt. A levelek szálasak, ülőek, keresztben átellenesek, ezüstös szőrrel borítottak, mely párologtatást csökkenti. Meg sem kell dörzsölni a leveleket, erős, aromás illatuk messzire érzik, még felhős időben is, napsütésben pedig szinte bódító. Kertekben igen gyakori, rózsákkal együtt ültetik, mert állítólag távol tartja a levéltetveket, sziklakerteben nagyon jól érzi magát, de ágyásszegélyként is alkalmazzák. Júniusban virágzik, ekkor vágjuk le a szárakat.

Magashegységei erdők cserjeszintjében érzi otthon magát Magashegységei erdők cserjeszintjében érzi otthon magát. Sarjadzóképessége a Fehér akáchoz hasonlóan első osztályú. Levelei ritkásan állnak, páratlanul szárnyaltak és 3 levélkéből állnak. Nevét aranysárga színű, lecsüngő fürtvirágzatáról kapta, a termése csavarodott hüvelytermés. Fája kemény, zöldes árnyalatú, értékes bútoripari alapanyag.

Jellegzetesen aromás illatú gyógynövény (pl: görcsoldó, gyulladáscsökkentő, vérzéscsillapító). 20-60 cm magas, szögletes szárú, gyéren szőrös évelő. Megdörzsölve erős illatot áraszt. Levelei lándzsás kerületűek, 2-4 cm szélesek, 2-3 -szorosan szárnyasan szeldeltek ( innen a latin neve is: mille-ezer, folium-levél). Apró (2-3 mm-es) virágai sátorozó virágzatot alkotnak. Nyelves sugárvirágai fehérek, ritkán rózsasín árnyalatúak ( gyógynövényként csak a fehér virágú fajokat gyűjtik). Sárga porzói a virágzás előrehaladtával megbarnulnak, ettől a virág barnás-piszkosfehérnek tűnik. Termése bóbita nélküli kaszat, de tarackjaival is terjed. Június–októberben virágzik, száraz gyepeken, réteken, utak szélén, parlagokon gyakori.

Már március végén megjelenik selymes szőrrel borított bimbója, hogy néhány hét múlva teljes pompájában virítson a réteken. Nevét a török „kök” szóból eredeztetik, mely kéket jelent. 10-40 cm magasra nő meg. Egyenes, felálló szárát, illetve az egész növényt selymes szőrbunda borítja, ez védi a hideg tavaszi reggeleken. Levelei hosszú nyélen ülnek, tőállóak, szárnyasan szeldeltek. Halványlila, felálló, kehelyszerű virágai magányosan nyílnak a szár végén, Védett, eszmei értéke 10 000 forint.

Áreája elsősorban Közép-Európa magashegységeire korlátozódik Áreája elsősorban Közép-Európa magashegységeire korlátozódik. Hazákban nem őshonos, elsősorban a Nyugat-Dunántúlon találkozhatunk vele. A hűvös, csapadékos klímát kedveli, rendkívül jól tűri a hideget, a nagyon meleg éghajlatú vidékeket nehezen viseli el. Összefüggő állományt még őshonos területén is ritkán alkot, elsősorban elegyfaként jelenik meg a nagyobb hegységek azon részein, ahol növekedéséhez megfelelő mennyiségű fényhez tud jutni. Kérge fiatal korában téglavörös árnyalatú, majd a fa korának előrehaladtával szürke színűvé válik és mélyen repedezett lesz. Tűi az ősz közeledtével megsárgulnak és lehullanak a fáról. Toboza kis méretű, a magok kipergése után is több évig a fán marad. Gazdasági jelentősége nagy, fája rendkívül értékes, szép színezetű, tartós. Már az ókori Rómaiak is építettek belőle hajókat, Velence és Magyar Országház alapjához is ezt a fenyőt használták.

Illóolajokat tartalmaznak, például mentholt Illóolajokat tartalmaznak, például mentholt. Gyógy-és fűszernövényként is használják őket, kellemes ízű tea készül belőle. Szára elágazó, szögletes. Levelei tojásdadok szélük fűrészes, ülőek, a száron párosan, keresztben átellenesen állnak. A növény bármely részét megdörzsölve érezhető a jellegzetes mentolos illat. Az egész növény fehér szőrök borítják, amitől puha, molyhos tapintású. A halványlila ajakos virágok tömött szárvégi fürtben virágoznak. Termése makkocska. Olyan helyeken virágzik, ahol a talaj mindig vizenyős-nedves valamennyire: patakok partján, mocsárréteken.

Ősszel elszáradó kóróját a szél messzire görgeti Ősszel elszáradó kóróját a szél messzire görgeti. Szára erőteljesen elágazó, merev, kórószerű. Néha a növény gömbformájú is lehet. Alsó levelei tagolatlanok, a felsők kétszeresen szeldeltek, mélyen hasadtak. Mindkettőre jellemző, hogy tüskés. Virágai nem túl feltűnőek, zöldes fehér színükkel nem ütnek el a növénytől. Termése kaszat. Júliustól októberig találkozhatunk vele száraz, réteken, legelőkön.

60-100 cm-es magasságot érhet el. Szára felálló, elágazó 60-100 cm-es magasságot érhet el. Szára felálló, elágazó. Alsó levelei tőlevélrózsát alkotnak, szárnyasan karéjosak. Felső levelei lándzsásak, szélük fűrészes, szórtan állnak. Virágai a száron csomókban nyílnak, égszínkékek. Termése szőrbóbita nélküli kaszat. Gyökere vastag, répához hasonló, ebből pótkávét készítenek, egyébként gyógynövény Friss leveleit salátaként fogyasztják. Hazánkban nagyon gyakori, találkozhatunk vele réteken, parlagokon, kaszálókon, gyomtársulásokban, legelőkön. Június-októberbe virágzik.

Eleink nem csak gyógynövényként használták, hanem üvegek, edények tisztítására, melyet nevében mai napig őriz. Nagyon magas a szilícium tartalma. Első pillantásra mintha egy kis fenyőfát látnánk, szárain örvökbe rendeződött, tűszerű leveleivel. Tavasszal sárgásbarna, spóratermő szára jelenik meg, csúcsán mintha toboz lenne. A nyáron látható zöld szár meddő. A merev száron több örvben állnak a vékony levelek. Tapintásuk érdes, a szilícium tartalom miatt. Gyógynövényként széles körben felhasználják (lég- és húgyúti problémák, bőrbetegségek). Népi nevei- kannamosófű,

Bár régóta gyógynövényként hasznosítják, tilos házi szerként használni, mert nagyon mérgező. Régen az asszonyok pupillatágításra használták, az áthatóbb pillantás elérése érdekében-innen a neve: bella donna-szép asszony. Szára méter magasra is megnő, dúsan elágazik. Levelei tojásdadok, szélük ép, nyélben keskenyedők, szórt állasúak. Szennyes lila, harang alakú virágai magányosan fejlődnek. A párta külső része sárgás. Termése nagy méretű, fényes fekete, kissé lapított bogyó. Június-augusztusban virágzik üde termőhelyen.

Nedves, nyirkos réteken ősszel tömegesen virágzik, szinte lilára festve a gyepet. Ekkor nincs levele, ez csak tavasszal jelenik meg. Áprilisban megjelenő levelei 10-25 cm hosszúak, lándzsásak, fényes sötétzöldek, számuk 4-5. Virága augusztus végén, szeptemberben nyílik. Hat halványlila lepel alkotja. Szára a virágnál halványabb, inkább fehér, mint lila. Termése a levéllel egy időben látható, jókora, rekeszekre osztott tok. Erősen mérgező, hatóanyaga a kolhicin, amely gátolja a sejtosztódást, ezt az anyagot tömegnövelésre és növénynemesítésben használják. Nedves, nyirkos réteken, hegyi kaszálóréteken néha tömegesen virít.

Tápanyagban gazdag, lassú folyású vagy álló vizekben fordul elő, a Tiszán és mellékfolyóin, morotvákban, holtágakban, ahol a víz hamar felmelegszik. A víz felszínén úszik. A levél összetettnek tűnik, ez azonban tulajdonképpen a gyöktörzs, melyek három levélke fejlődik, ebből kettő van a víz színe felett, ezek kerekded, ép szélűek, felületén papillákkal, melyek megakadályozzák, hogy vizes legyen, és elrohadjon. A harmadik levélke módosult, gyökérszerű, a víz alatt található. Virága és termése nincs, spórával szaporodik. Védett faj, eszmei értéke 2000 forint.

Zsenge, fiatal leveleit tavasszal nyersen lehet fogyasztani, íze a salátalevélére hasonlít, később azonban, a virágzáskor mérgező. Fényes, sárga szirmaival a tavaszi erdők vidám színfoltja. 7-20 cm-es szára nem mindig felálló, inkább kúszó vagy félig heverő. Levelei fényes zöldek, tőállásúak, hosszú nyelűek, kerekdedek, ép vagy csipkés szélűek. Fénylő aranysárga virágai magányosan állnak a szár végén. A virágzás előrehaladtával egyre fakulnak, végül már majdnem fehérek, és fénytelenek. Termése fejecske, melyet aszmagok alkotnak. Üde lomerdők, félárnyékos, nyirkos erdők talaját tavasszal nagy tömegben borítja. Március-május között virágzik. Hazánkban gyakori.

Amerikából hozták be, mivel kiváló mézelő volt Amerikából hozták be, mivel kiváló mézelő volt. Hamarosan nem kellet bajlódni a telepítéssel: magától is hatalmas területeket hódított meg, és teljesen tönkretette az eredeti társulásokat. Megtermett faj, egy-másfél méter magas is lehet. Megtörve tejnedvet ereszt. Elliptikus, ép szélű, bőrnemű levele dúsan borítják a szárat. Húspiros virágai tömött bugákban, fejecskékben nyílnak. Termése jellegzetes alakú ikertüsző éretten megbarnulnak, és felnyílva több száz fényes barna magot engednek szabadjára. A magok lágy repítőszőreikkel óriási távolságot képesek megtenni, és ahol egyszer megtelepszik, nehezen irtható ki. Magyarországon egyre nagyobb területeket hódít meg, kiszorítva a sokkal értékesebb hazai fajokat.

Nagy, puha levelei selymes tapintásúak Nagy, puha levelei selymes tapintásúak. Gyógynövényként sokrétűen hasznosítják: légcső-és bélhurut, tüdővész, bőrbajok ellen, fagyási sérülések kezelésére, izzasztóként, vizelethajtóként alkalmazzák. Két méteres magasságot is elérő , tekintélyes méretű faj. Szárát és leveleit dús, fehér szőrzet borítja. Levelei tojásdadok, ép szélűek, fonákjukon dúsabban molyhosak, mint színükön. Virágai dús, elágazás mentes, szárvégi fürtöt alkotnak. Szirmai sárgák, a porzók színe szintén ezért nem üt a virágtól. Száraz rétek, útszélek, vágások virágai, július és október között. Termése tok.

Nemcsak gyógynövény (nyugtató, köhögéscsillapító teát készítenek belőle), hanem fűszernövény is. Vadmajoránnaként is említik, de ismerősebb az oreganó név, mely az olasz konyha kedvelt fűszere. Termetes, jókora telepeket alkotó növény. Hengeres szára merev, felálló, végig finom szőrök borítják. Levelei tojásdadok, szélük ép, rövid nyéllel kapcsolódnak a szárhoz, keresztben átellenesen állnak. Virágai aprók, lila színűek, a szár csúcsán bogernyős virágzatot alkotnak. Július és szeptember között virágzik száraz, meleg réteken, erdők, utak szélén, vágásokban. Gyakori növény, napfényes időben megéri belőle egy kis csokorral gyűjteni, mert remek fűszer.

Mérete és virágszíne, formája miatt nehéz elgyalogolni mellette Mérete és virágszíne, formája miatt nehéz elgyalogolni mellette. A virágokat közelebbről megnézve olyan, mintha egy-egy kígyó öltené ránk nyelvér, nevét is innen kapta. Termetes, akár méternél is magasabbra nőhet. Szárát vörösesbarna szemölcsök és durva tapintású szőrök borítják. Levelei keskeny-lándzsásak, szintén szőrökkel borítottak. A durva szőrök miatt az egész növény szúrós tapintású, mintha nem is szőrös, hanem tövises lenne. Kék színű, rózsaszín porzójú virágai dús végálló álfürtben nyílnak. Termése négy makkocskából áll. Útszélek, gyomtársulások feltűnő szépségű virága június és szeptember között.

A latin nevében is szereplő 'carota' szó utal rá, hogy a kerti sárgarépa elődje. A sárgarépa azóta rengeteg nemesítésen ment keresztül, számtalan fajta létezik, de mindegyik e növény leszármazottja. Egyenes szára nem vagy alig ágazik el. Levelei többszörösen összetettek, szárnyaltak. A száron szórtan helyezkednek el. Virágzata sok kicsi ernyőcskéből összetett ernyővirágzat. A virágok színe eleinte halvány rózsaszínű, de a virágzás előrehaladtával fehérek lesznek. Elvirágzás után az ernyő összecsukódik, ebben találhatók meg az apró ikerkaszatok. Június és november hónapokban virágzik, réteken, legelőkön, utak szélén gyakori. Megdörzsölve erős illatot áraszt.