Az emberi személyiség

A szervezet Schein: több személy tevékenységének ésszerű koordinációja valamely közös, kinyilvánított szándék vagy cél megvalósítására, a munkamegosztás és tevékenységi körök megosztása, a tekintély és felelősség hierarchiája alapján. (Itt a személy közömbös a szervezet fogalma szempontjából, a tényleges működésének szempontjából nem.) Bernard: a szervezet két vagy több ember szándékosan összehangolt tevékenységének rendszere. Szervezet jellemzői: Gazdaságos működés, feladatra létrehozott, erőfeszítések összehangolása, célok, munkamegosztás, hierarchikus viszonyok megteremtése

A szervezeti viselkedés vizsgálati modellje EGYÉNI SZINT Egyéni jellemzők: személyiség jellemzők motiváció elméletek Csoport jellemzők: csoportalakítás csoportdinamika SZERVEZETI SZINT Szervezeti kultúra Kommunikációs folyamat Konfliktusok Hatalmi és politikai folyamatok

Egyéni viselkedés INGER- KÖRNYEZET más emberek tárgyak technológiák tervek események SZEMÉLYISÉG örökletes tulajdonságok szükségletek tudás attitűdök értékek készségek észlelés személyiség- jegyek LÁTHATÓ VISELKEDÉS mozgások beszéd érzelmi reakciók EREDMÉNYEK teljesítmény fennmaradás balesetek másokból kiváltott reakciók megerősítés frusztráció konfliktus

Az egyén és a környezet kapcsolata Az egyéni viselkedést egy adott helyzetben a személyiségjellemzők és a külső körülmények (ingerek) együttesen határozzák meg. A vezetőknek mindkettőt pontosan kell ismerni a viselkedés félreértésének elkerülése érdekében! Az ingerek és a viselkedés közötti ok-okozati összefüggésekre nem lehet egyértelműen (általánosan) következtetni. Maguk az emberek sem képesek mindig megmagyarázni, hogy mit és miért tesznek. Stabil viselkedést feltételezve az ingerek és a személyiségjellemzők alapján egy jó vezető képes megmagyarázni a reakciókat (sőt akár előre is jelezheti azokat).

Attitűdök, értékek, hiedelmek Minden emberben megtalálható a hajlam arra, hogy az őket körülvevő világra meghatározott módon reagáljon. Ez a hajlam az értékekre, attitűdökre, hiedelmekre vezethető vissza, amelyek meghatározzák azt, hogy mit tartunk helyesnek, illetve helytelennek. Attitűdök: olyan egyénenként különböző személyiségjellemzők (érzelmek) amelyek meghatározzák, hogy adott szituációra pozitívan vagy negatívan, illetve milyen intenzíven reagálunk. Gyakran vezetnek látható viselkedési megnyilvánulásra. Értékek: általános tendencia bizonyos dolgok és állapotok preferálására más dolgokkal és állapotokkal szemben. Az értékek rendszere nem feltétlenül harmonikus. Legtöbbször különféle állításokon keresztül fejeződnek ki. Hiedelmek: a különböző dolgokra vonatkozó gondolatok, elképzelések, valamint az azokból levont következtetések. Nincsen érzelmi összetevőjük.

Tanulás Tanulás: az ember tapasztalataira (tevékenységeinek következményeire) visszavezethető tartós viselkedésbeli változás. Az ember tulajdonságainak az örökletes jellemzőkön kívül a tanulás is meghatározó eleme (a szocializáció mellett). A tanulás szoros kapcsolatban áll a motivációval. A tanulásra az azonos feltételek közötti viselkedésváltozásból következtethetünk (bár a tanulás nem feltétlenül jár együtt viselkedésváltozással). Az ember általában „saját kárán” tanul (okos ember „más kárán” is). A tanulás feltételei: érdekeltség, motiváció a tanulásra, álljon rendelkezésre a megtanulandó információ (tudás), képesség az elsajátításhoz és az alkalmazáshoz.

Szocializáció Szocializáció: az a folyamat, melynek keretében az egyén az adott kultúrában megtanul és elsajátít bizonyos társadalmi, szervezeti vagy csoportjellemzőket. Ezeknek a folyamatoknak az eredményeként alakulnak ki a különbségek és hasonlóságok a kultúrák a kultúrák és az azokban élő egyének között. különböző intézményeken keresztül valósul meg, életünk végéig elkísér bennünket, de legintenzívebben a gyermekkorban érvényesül, szüleink, rokonaink, barátaink, tanáraink és közvetlen munkatársaink mind kiemelt szerepet töltenek be a szocializáció folyamatában.

Szervezeti szocializáció Hurrelman (1988): a szocializáció az a folyamat, amelyben a személy sajátos biológiai, pszichológiai adottságai révén szociálisan kompetens lesz. Fejlődnek tulajdonságai, melyek révén képes lesz a hatékony cselekvésre a környezetében, a társadalomban, továbbá kialakult státuszának dinamikus fenntartására élete folyamán. Pascale (1991): Az új tagok bevonása a kultúrába, sokszor szisztematikus eszközökkel. Célja: attitűd, szokás és értékalap létrehozása, hogy elősegítse az együttműködést, integritást, kommunikációt. A szocializáció csökkenti a kétértelműséget és bizonytalanságot a tagok között.

A szocializáció tartalma szervezetpszichológiai megközelítésben A munkaszervezetbe belépő újonc (newcomer) elhelyezi önmagát a szervezeti környezetben (a szubjektíven létre hozott szociális térben és időben). Miért teszi? E kijelölt referenciakerethez tudja igazítani saját és mások magatartását, reakcióit. A szocializációs folyamat kezdeti fázisa: A saját és környezet értékrendszerének összevetése. Igyekszik feltérképezni a szervezet belső, informális struktúráját. Szembesül a normákkal, azonosul, kifelé is kommunikálja.

Ítéletalkotási tendenciák A vezetőknek kiemelt figyelmet kell fordítaniuk az ítéletalkotás (döntés) során az érzéki/észlelési torzítások lehetőségeire: fontos az első benyomás, de általában jelentősen torzít, a további információkat az előzőeket figyelembe véve „megszűrjük”, hajlamosak vagyunk túlhangsúlyozni a saját magunkban is megtalálható jellemzőket, hajlamosak vagyunk saját rossz tulajdonságaink másokra való kivetítésére, hajlamosak vagyunk általánosításokra, rossz következtetésekre (implicit személyiség elmélet). pl.: ha valaki sokáig alszik, akkor lusta sztereotipizálás: a csoport tulajdonságainak összekapcsolása az egyénekkel pl.: etnikai alapú megkülönböztetés

A személyiség és meghatározottsága Személyiség: a személy viszonylag stabil tulajdonságainak összessége, amelynek együttese csak az adott egyénre jellemző. Ez a tulajdonsághalmaz és szerkezet különbözteti meg az egyes embereket. A személyiséghez a személyiségjegyeken túl a jellemző magatartási sajátosságok is hozzátartoznak. A személyiség meghatározottsága: Örökletes Környezet hatása Szituáció hatása A fenti definíció magában foglalja a viszonylagos állandóság követelményét, mivel ez teszi lehetővé az ember viselkedésének előrejelzését a személyisége alapján. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy az emberek változnak, mivel azonban a változás fokozatosan és lassan következik be, így megítélésünk egy időszakra vonatkoztatva megbízható lehet. A személyiség meghatározottságának vizsgálata régi probléma. Az egyik irányzat (perszonalista) szerint a személyiség a gének egyedi kombinációja révén alakul ki, a személyes tulajdonságok (pl. temperamentum, közlékenység) ugyanúgy örökletes tulajdonságok, mint a hajszín, vagy az arcberendezés. (Ezt különösen az ikervizsgálatok támasztják alá.) A másik irányzat a környezet jelentőségét hangsúlyozza azt állítva, hogy a környezet alakítja, módosítja az emberek személyiségét, ezáltal viselkedését. A tanulás, a megerősítés révén egyes tulajdonságok megerősödnek, kifejlődnek, mások viszont visszaszorulnak, ezzel megváltozik a tulajdonságok szerkezete. Vizsgálati eredmények igazolják, hogy jelentős mértékű befolyást gyakorol a személyiségre az adott szituáció is. A nemzetközi összehasonlítások azt mutatták, hogy a „nyugati” típusú emberek személyiségjegyei különböznek a „keletiekétől”. Ez arra utal, hogy pl. a kulturális környezet, de más, közvetlenebb szituációs tényezők is befolyásolják a személyiséget, mint pl. a születési sorrend.

Személyiségelméletek csoportosítása Tipológiai megközelítések (Típus: éles határokkal rendelkező, nem folytonos kategória.) Strukturális megközelítések Személyiségvonások és dimenziók (Vonás: folytonos tagsági kategória; egy dimenzió= egy skála; nem meghatározott, merev kategória .)

Tipológiai megközelítések Általános jellemzőik: olyan alkati és viselkedésbeli jellegzetességeket (minőségi különbségeket) próbálnak megragadni, amelyek alapot adnak további sajátosságok kikövetkeztetéséhez és a várható viselkedés előrejelzéséhez, a pszichikus sajátosságoknak csak néhány, igen általános jegyét veszik figyelembe; a szélsőséges, végleges jellemzőket sűrítik (a felfogás szerint az emberek vagy csak az egyik, vagy csak a másik kategóriába tartoznak); a mindennapokban leggyakrabban kevert típusokkal találkozhatunk.

Tipológiai megközelítések A különböző tipológiai megközelítések:  Hippokratész-Galenosz-féle vérmérsékleti típusok  Kretschmer-féle alkati típusok  Sheldon alkati tipológiája  Pavlov-féle idegrendszeri típusok  a környezethez való attitűd szerinti tipológiák

Hippokratész vérmérsékleti tipológiája Az ember emocionális viszonyulását, cselekvésének dinamikáját testnedvei határozzák meg. - az érzelmek kialakulásának gyorsasága, - az érzelmek tartóssága, - az érzelmek kinyilvánításának módja szerint: SZANGVINIKUS érzelmei gyorsan keletkeznek nagy intenzitásig fokozódnak nem tartósak KOLERIKUS érzelmei gyorsan keletkeznek nagy intenzitásig fokozódnak tartósak MELANKÓLIKUS érzelmei lassan keletkeznek nem nagy intenzitásúak tartósak FLEGMATIKUS érzelmei lassan keletkeznek nem nagy intenzitásúak nem tartósak

Kretschmer testalkat típusai piknikus alkat – ciklotim típus: érzelemgazdag, jó humorú, életörömökre beállított, nagy hangulatingadozású, társasági ember aszténiás alkat – skizotim típus: zárkózott, érzelmeiben túlérzékeny, gyakran irreális fantáziájú, absztrakt, rendszerező gondolkodású ember atletikus alkat – viszkózus típus: fegyelmezett, beszabályozott, gyakran indulatos, mogorva, gondolkodása inkább konvergens, koordinált mozgású izomember

Pavlov idegrendszeri típusai élénk: a serkentés és a gátlás erős, gyors, kiegyensúlyozott féktelen: a serkentés gyors, a gátlás gyenge és lassú, kiegyensúlyozatlan nyugodt: a serkentés és a gátlás erős, de lassú, kiegyensúlyozott gyenge: a serkentés és a gátlás gyenge, lassú, az idegrendszeri terheléseket nehezen viseli, túl érzékeny

Strukturális megközelítések Általános jellemzőik: a személyiséget mint működő szerkezetet fogják fel; a hangsúlyt annak tanulmányozásra helyezik, hogy a struktúra hogyan biztosítja az egyén pszichikus e-gyensúlyát, a környezethez való alkalmazkodást, a társadalomba való beilleszkedését. A különböző strukturális megközelítések:  A pszichoanalitikus személyiségmodell  Az interperszonális személyiségmodell

Személyiségvonások és dimenziók A különböző személyiségvonásokon és dimen- ziókon alapuló megközelítések:  Allport és Odbert elképzelései  Jung extroverzió-introverzió személyiségdimenziói  Eysenck vonásmodellje  Cattel megközelítése  Big Five („Nagy Ötök”)

Jung típustana A személyiség egy pszichés erőközpont, mely az energiákat a külvilágra, vagy befelé az énre irányítja. Eredménye a befelé, vagy kifelé forduló magatartás. Típusai: extrovertált: szociábilis, ingerkereső, kockázatvállaló, impulzív, közlékeny, introvertált: visszafogott, töprengő, ingerkerülő, konvencionális.

Eysenck kétdimenziós megközelítése

Az öt vonásfaktor - Big Five („Nagy Ötök”) Jellemző skálák neurotikusság Nyugodt Szívós-sérülékeny Magabiztos-bizonytalan extraverzió Visszahúzódó Szótlan-bőbeszédű Gátlásos-spontán nyitottság Konvencionális Bátortalan-merész Konzervatív-liberális együttműködés Ingerlékeny-jó természetű Könyörtelen-lágy szívű Önző-önzetlen lelkiismeretesség Gondatlan Megbízhatatlan-megbízható Hanyag-lelkiismeretes

Tulajdonság elmélet - Kompetencia fogalma A kompetencia fogalma Chomsky nyelvi kompetencia elméletéből ered, amely velünk született nyelvelsajátítási tudást jelent. Pedagógiai szempontból a kompetencia a tudásnak arra a formájára utal, amelynek elsajátítása természetes közegben, életszerű tapasztalatok révén történik, és így alkalmazása is természetes könnyedséggel és hatékonysággal valósul meg. Hasonlóan ahhoz, ahogy az anyanyelvet megtanuljuk, majd végtelenül sokféle gondolat megfogalmazására alkalmazzuk.

Nagy József kompetencia meghatározása: A kompetenciák a döntés és kivitelezés megvalósulását szolgáló motívum-és képességrendszerek. Illetve: ”a személyiség hierarchikus, egymásba ágyazódó komponensei: a kompetenciák, a hozzájuk tartozó motívum-és tudásrendszerek, amelyeknek összetevői a motívumok, a képességek, az ismeretek, a készségek és a pillanat tört része alatt megvalósuló rutinok.”

A személyiség funkcionális modellje Nagy József (2000)

Egzisztenciális jelentőségű kompetenciák Szociális (társas) kompetencia: a társas kölcsönhatások szervezője, megvalósítója (az egyéni érdekek érvényesítése a másik ember/csoport létérdekeivel kölcsönhatásban) Személyes (perszonális) kompetencia: a személy túlélése, létezése (testi-lelki egészség, a szervezet és a személyiség stabilizálása, védelme, optimális működése, a személyiség fejlődése, az életkörülmények javítása) Kognitív kompetencia: információfeldolgozás: információk vétele, kódolása, átalakítása, létrehozása, közlése, tárolása (“értelem”, “megismerés”) Speciális kompetenciák: sajátos tevékenységek eredményes, hatékony ellátása (pl. foglalkozás)

Tulajdonságelmélet - EU kompetenciák 2. Munka kompetenciák Rugalmasság, Kreativitás, Önálló döntéshozatal, Idegen nyelv ismeret Magabiztosság Kritikus szemlélet, Lehetőségek feltárása, Felelősségtudat, Cselekvőképesség. Kulcs kompetenciák Kommunikáció, Számszerűsítési készség, Csoportmunka, Problémamegoldó készség, Tanulás és teljesítményfejlesztés. 3. Vezetői kompetenciák Vezetés, Mások motiválása, Hibából való tanulás, Kapcsolattartás és kapcsolatépítés, Mások befolyásolása, Döntéshozatal, Összpontosítás az eredményre és a folyamatok végig vitelére, Stratégia kialakítása, Etikus hozzáállás.