Kultúra, nemzet, emlékezet 5. A nemzetfogalom eredete; állam- és kultúrnemzet

A nemzetfogalom a nacionalizálódás előtt A nemzet fogalma: etimológia az európai nemzetfogalmak alapja: natio (< nascor, nasci, natus ‘születik’) ‘születés’, ‘nemzet, néptörzs, népfaj’; gens (< gigno, genui, genitus ‘nemz, szül, teremt, létrehoz’) ‘(le)származik’); ‘nemzetség, rokonság, vérség, atyafiság’; ‘néptörzs, nép’, plur. (gentes) ‘külföldiek, barbárok’; genus ‘születés, származás’; ‘törzs, nemzetség, család’; ‘utód, sarjadék’; ‘fajta’

A natio/gens használata az ókori Rómában a római „nemzet”: populus Romanus (SPQR); nationes/gentes: azonos nyelvű/szokású csoportok (főleg bevándorlók); ius gentium: a római polgárjoggal rendelkezők és a többi lakos viszonyát szabályozó szokásjog Középkori latin vallási/keresztény szóhasználat: nationes/gentes ‘pogány népek’ → ‘nem zsidó keresztények’ világi szóhasználat: nationes – a származási csoportok megjelölése az európai egyetemeken

Európai nyelvek – a natio származékszavai vagy megfelelői (szláv narod, finn kansakunta, magyar nemzet; izalndi Þjóð ← ‘nép’) ’születés, eredet, nép’ (14. század) → népcsoportok megkülönböztetése nyelv, erkölcsök, szokások, származás/eredet szerint; a modern nemzetfogalom közvetlen előzménye a francia nyelvben (16. század): a Nation állami/politikai egység önmegnevezése

A magyar nemzet szó etimológiája használata a középkorban nem (1195) ‘azonos fajúak összessége’; ‘fajta’; nemz (1315k) ‘nemi úton utódot hoz létre’; nemzet (1315k) ‘(le)származás’; ‘nem, nemzetség’; a nemzet származékszavai (nemzeti, nemzetiségi stb.) nyelvújítás koriak használata a középkorban a szabadságjogokkal rendelkező nemesség megjelölése; Erdélyben három (szabadokból álló) etnikai-társadalmi nagycsoport (magyar, székely, szász) megnevezése

A modern nemzetfogalom kialakulása Háttér: az európai társadalmak nacionalizálódása az újkorban – a nemzet szerepének előtérbe kerülése a vallási identitás veszít súlyából; modernizálódás: társadalmanként határolt egységek (mobilitás/kommunikáció) a munkamegosztás mint differenciálódás; az egységes nemzeti keret mint közös tudás: kommunikáció és mobilitás; mint közösségi tudat: társadalmi szolidaritás a „nemzet” mint az egyes társadalmak önleírása; a nacionalizmus mint a nacionalizálódás kísérő jelensége

A nemzet modern fogalmának feltűnése a „nemzeti szellem” francia felvilágosodás: Esprit des Nations Montesquieu: De l’esprit des lois (A törvények szelleméről, 1748); Voltaire: Essay sur l’esprit des Nations, Esszé a nemzetek szelleméről, 1756) német kultúrnemzeti mozgalom: Nationalgeist Carl von Moser: Von dem deutschen Nationalgeist (A német nemzeti szellemről, 1756) → elterjedése Európában angol konzervativizmus: Spirit of Nation Edmund Burke: Reflections on the Revolution in France (Töprengések a francia forradalomról, 1790);

a „nemzeti jellem” nemzeti sztereotípiák („Völkertafel”, népek táblája); David Hume: Of National Characters (A nemzeti jellemekről, 1748); a kultúrák különbözőségére vonatkozó tapasztalatok felerősödése (→ Johann Gottfried Herder)

Újkori nemzetfogalmak: államnemzet és kultúrnemzet A fogalompár eredete Friedrich Meinecke: Weltbürgertum und Nationalstaat (Világpolgárság és nemzetállam, 1907) – utólagos leírása a két ismert formációnak

Az államnemzet történelmi háttér: a római gyökerű felvilágosult állampatriotizmus; eszmei előzmény: Jean-Jaques Rousseau Du Contrat Social (A társadalmi szerződésről, 1762), Projet de constitution pour la Corse (Alkotmánytervezet Korzika számára, 1765); Considérations sur le gouvernement de Pologne (Gondolatok a lengyel kormányzásról, 1771); háttér: természeti és erkölcsi állapot ellentéte; kiindulás: a törvényeknek összhangban kell lenniük egy-egy nép jellemével; az államoknak optimális méretűeknek kell lenniük; a nép alárendelése a törvénynek – a nemzeti lelkesedés felhasználása a lojalitás megalapozásában

a politikai nemzet fogalma meghatározása: a politikai territórium és kormányzat közössége (Francia enciklopédia, 1778); célja a polgári társadalom nemzeti kereteinek biztosítása; alapja a népszuverenitás a francia államnemzet-fogalom sajátosságai a történeti szempont (genealógia, nemzeti múlt) eltörlése; a nyelvi szempont alárendelése a politikai egységnek (a nyelvi egység politikai alapú kikényszerítése); az egyetemes emberi szempont alárendelése a nemzetinek megszilárdulása: a francia forradalom nyomán

osztrák változat (Joseph Sonnenfels: Über die Liebe des Vaterlandes – A haza szeretetéről, 1771): nemzet helyett haza – az egységet a dinasztikus alattvalói tudat biztosítja alkotóelemei: a lakhelyül szolgáló ország; a közös kormányforma; az ország többi lakosai működése: az állam javának szolgálata állampolgári kötelesség; a javakból az állampolgárok együttesen részesülnek a nemzet(ek) helye a közös haza keretein belül

az államnemzet fogalmának liberális változata Alexis de Tocqueville: De la démocratie en Amérique (A demokrácia Amerikában, 1835–40) a nemzeti érzés mint atavizmus; a modern nemzet az érdeken alapul (közjó és egyéni érdek kölcsönhatása – szolidaritás a „Mi”-közösség tagjai iránt) Ernest Renan: Que’est-ce qu’une Nation? (Mi a nemzet? 1882) az érdekből fakadó szolidaritás elvének fenntartása; a történetiség elvének átalakítása a kollektív emlékezet elvévé – közeledés a kultúrnemzet-fogalomhoz az államnemzet-elv mint a kompromittált kultúrnemzet-elv alternatívája a 20. században Jürgen Habermas – „alkotmányos patriotizmus” (Kampf um Anerkennung im demokratischen Rechtsstaat – Legitimációs harcok a demokratikus jogállamban, 1993)

A kultúrnemzet háttér: a kulturális különbözőség tapasztalata → az emberiség egésze kulturálisan különböző népekből áll (Johann Gottfried Herder) a nép emergens fogalma: a nyelvet hordozó, „alkotóelemeire lebonthatatlan magasabb egész” (Johann David Michaelis);

a kultúrnemzet fogalma az eredet és a nyelv közössége (Johann Christoph Adelung felnémet szótára, 1798) a német kultúrnemzet-fogalom sajátosságai alapja: történeti – közös nyelv és kultúra; a nyelvi-kulturális hagyomány elsődlegessége az egyéni tudathoz és az állami élethez képest → az állami keretek hozzáigazítása a kulturálisan meghatározott nemzetfogalomhoz (a „kisállamosdi” felszámolása)

kísérlet a két fogalom egyesítésére: Johann Gottlieb Fichte (Reden an die deutsche Nation – Beszédek a német nemzethez, 1808) kultúra: az egyén szabadságának kibontakozása (↑ Bildung); az egyes nemzetek különös kultúrája az egyetemes emberi kultúra egy vetülete (↑ Herder); az egyéneket összekötő közös kultúra és közös múlt: nemzeti szellem (↑ Burke); az állam a nemzeti szellemtől kapja törvényét (↑ történeti jogi iskola, Carl von Savigny).

a kultúrnemzet-fogalom angolszász változata: Edmund Burke (Töprengések a francia forradalomról, 1790); hatása Kelet-Közép-Európában (a nemzeti mozgalmak mint nyelvi-kulturális mozgalmak) → megszilárdulása a kelet-közép-európai nemzeti törekvések nyomán; kompromittálódása a nácizmus következtében („Blut und Boden” – „vér és rög”; „völkisch” – „népi” stb.); újraéledése a posztmodern multikulturalizmusban → ← globalizáció)

Nemzet és állam alapelv: a kettőnek egybe kell esnie az államnemzeti modellben: a nemzet egységét az állami keretek határozzák meg – a kulturálisan idegen elemnek be kell olvadnia (Franciaország, Nagy-Britannia, Spanyolország); a kultúrnemzeti modellben: az állam a kulturális nemzet kereteihez igazodik (Németország, Olaszország; elvileg: Közép-Kelet-Európa); rendszeridegen megoldások: Trianon (→ ← a nemzeti önrendelkezés wilsoni elve, 1919); Szovjetunió, Jugoszlávia, Csehszlovákia