AZ ÉGHAJLATTAN FOGALMA, TÁRGYA, MÓDSZEREI A KLIMATOLÓGIA KAPCSOLATA A FÖLDTUDOMÁNYOKKAL

Ajánlott irodalom:

Az éghajlatkutatás kezdetei: Az éghajlatra vonatkozó első megfigyeléseket az ókori kelet folyamvölgyi kultúráinak (Egyiptom, Mezopotámia, India, Kína) korában végezték a Kr.e. 3-1. évezred idején. A megfigyelések a mezőgazdasági termelés szempontjából bírtak döntő jelentőséggel (folyók áradásai, monszun). A Kr. e. 5. században Hérodotosz a görögök által ismert területek történeti, földrajzi és éghajlati leírását adja. Hippokratész az éghajlatnak és a meteorológiai jelenségeknek az emberi egészségre gyakorolt hatását vizsgálta. A klíma a görög klinein (=hajlani) szóból ered. Az athéni Arisztotelész használta először a Kr.e. 4. században. Felismerte, hogy az éghajlati jelenségek energia forrása a Nap, tehát a napsugarak hajlásszöge alapvető jelentőségű az éghajlati különbségek kialakulásában.

A klimatológia kapcsolata a meteorológiával: A meteorológia az atmoszféra fizikai jelenségeinek elemzésével, tér- és időbeli lefolyásuk vizsgálatával, okainak feltárásával, előrejelzésével, valamint a földrajzi környezettel és a bioszférával fennálló kapcsolataik vizsgálatával foglalkozó tudomány. Az éghajlattan (klimatológia) a meteorológia résztudománya, sajátos vizsgálati módszere és célkitűzése. A vonatkoztatási idő az alapvető különbség: Idő: pillanatnyi, időjárás: rövidebb időszak (néhány óra-néhány nap), éghajlat: hosszú időszak (évtizedek). Vizsgálatának tárgya a légkör alsó-, a felszínnel anyag- és energia transzport kapcsolatban álló tartománya (planetáris határréteg, Prandtl réteg). Módszere: évtizedes idősorok statisztikai elemzése alapján jellemzi az adott terület éghajlatát és előrejelzi a várható változásokat. A vizsgált időszakra vonatkozón egyensúlyi állapotot tételez fel-statikus képet fest, de feltételezi a hosszabb időtávon bekövetkező változásokat (klíma változás, klíma ingadozás).

Azt is vizsgálja, hogy az adott földrajzi helyen milyen szélsőségek közt változhatnak a légkör fizikai állapotjelzői. Figyelembe veszi az éghajlat tér és időbeli kapcsolatait a többi környezeti elemmel (rendszer szemléletű). Az éghajlattan szoros kapcsolatban van a földtudományokkal. A földtudományok feladata a földrajzi burok jelenségeinek magyarázata, értelmezése. Ezek a jelenségek közvetve kapcsolatban vannak az éghajlattal: A földrajzi övezetesség kialakulása döntően az éghajlat övezetes elrendeződésének a következménye – egyes geológiai-geomorfológiai folyamatok (aprózódás, mállás, száraz-, nedves- és jég okozta felszínfejlődési folyamatok), – a növényzet és a talaj övezetes rendje ehhez igazodik. Összegezve: Péczely (1981) szerint: ” Az éghajlat a légkör fizikai tulajdonságainak és folyamatainak egy adott földrajzi helyen hosszabb időszak (rendszerint néhány évtized) alatt egymással és a környezettel kapcsolatban álló rendszere.”