A pszichiátria és a pszichiátriai ellátás, ápolás története Oláh életmûvének szerves folytatója volt Fabinyi Rudolf (1925-1936). Új statisztikai nómenklatúrát vezetett be. Fabinyit foglalkoztatta az ápolás korszerûsítése és fejlesztése. Megszervezte az Országos Elmeápoló Iskolát. Elõször alkalmazott ápolónõket férfiosztályokon is. Fejlesztette a diagnosztikai lehetõségeket, megteremtette a röntgenellátás alapjait. Felállította az elsõ lélekgondozót, mellyel együtt védõnõi hálózatot is létrehozott. Igazgatása alatt 1931-ben nyitotta meg kapuit a funkcionális osztály (mai Nyéki út) Nyírõ Gyula vezetésével. Ezekben az években új kezelési eljárás kísérletei zajlottak. Meduna László schizophréniásokon próbált epilepsziás rohamot kiváltani. Az elmélet abból a megfigyelésbõl származott, hogy a görcsrohamon átesett schizophrén betegnél javulást észleltek. Meduna eredetileg az epilepszia kórszövettani elváltozásait akarta tanulmányozni, így jutott el a görcsterápiás gyógymódig. Munkáját tekinthetjük az epilepszia kutatás kezdeti lépésének a görcsterápiát pedig az elektrokonvulzív terápia elõdjének.

Ókor Eber Papirus – depresszió leírása A „lélek nyugalma” A Biblia is említ pszihés betegeket A kínaiak (Konfucius és Lao-TSE), az indiaiak (Buddha), valamint a zsidók (Mózes)egyaránt foglalkoztak az ideális, nyugalmat hozó társadalommal. Platón (i.e. 427-347) a lelket három részre osztja :"az eszes lélek" -; "a haraglélek" és a "vágylélek„ Arisztotelész (Kr. E. 384-322) "De Anima" című műve az első és igen jelentős lélektan. Meghatározta a katarzis fogalmát. A lelki egészségről, a lélek védelméről kezdetben a filozófiában, a filozófiai lélektanban is olvashatunk. Már az ókori bölcsek, vallásbölcsészek, középkori tudósok is gyakran beszéltek a "lélek nyugalmáról", s "lélek harmóniájáról". A kínaiak (Konfucius és Lao-TSE), az indiaiak (Buddha), valamint a zsidók (Mózes egyaránt foglalkoztak az ideális, nyugalmat hozó társadalommal. Szókratész tanítványa, Platón (i.e. 427-347) nagy hatással volt az etikára, a pszichológiára, magára Freud ra is (Becker, Minsel, 1982). A nagy görög filozófus a lelket három részre osztja (Kecskés, 1933): "az eszes lélek" - a legnemesebb rész, mely halhatatlan; "a haraglélek" - védi az eszes részt és a szervezetet, egyfelől az érzékiség ellen, másfelől a külvilági káros ártalmakkal szemben. A "vágylélek" az érzéki élet szerve, mely az ösztönök és vágyak hordozója. Az ész az agyban, a harag a kebelben, s a vágy az alsótestben székel. Az ideális személyiség e három rész között s a külvilággal harmóniát tud teremteni. Nem nehéz a három részben a Freud -féle felettes én, az én és az id előfutárait felfedezni. (A zsidó Bibliában is kivehető egy hármas felosztás az emberi lélekről: a "ruach" vagy "ruach hakaudes" - a "szent lélek", melyből a keresztény "Szentlélek" is származik, az a rész, melyet a teremtéskor Isten lehelt az emberbe. A "nösomó" az a lélekrész, mely életünket igazítani próbálja a mindennapokban, s végül a "nefes" a vegetatív, testi rész.) Arisztotelész (Kr. E. 384-322) szemben a spekulatív Platonnal, empirikus volt. "De Anima" című műve az első és igen jelentős lélektan. Az emberre jellemző az értelem, amelynek segítségével adottságainak tökéletesítése útján törekedhet boldogságra. Ennek lehetőségét az erkölcsi erények megszerzésével használhatja fel. Arisztotelész jelentős munkásságából kiemelhetjük a - drámaelméletével kapcsolatos - katarzis fogalmát: a színműveket néző ember a művészi élménye nyomán érzelmekben megtisztul. Ezt a gondolatot használta fel Freud Breuerral az ún. "katartikus módszerben", melyben a betegeket először hipnózisban kérdezték ki, majd később ún. szabad asszociációban. Ennek alapján könnyebbültek meg és javult lelkiállapotuk. "Ép testben ép lélek" - "mens sana in corpore sano" - szólt a régi latin mondás A filozófiai és orvosi gondolkodás már az ókortól kezdve befolyásolta egymást. A pszichiátriai irányzat első képviselője Hippokratész (Kr. E. 460-377), aki a korában divatos ún. humorálpatológia, a testnedvek - a vér, a fekete- és sárgaepe, valamint a nyál - keveredésével magyarázta a lelki bántalmakat, pl a melankóliát; a lelki bántalmakat tehát testi okokra vezette vissza. Követője, Galenus (130-200 körül), egyesítette a humorálpatológiai szemléletet az alexandriai anatómiai iskola és a sztoikus filozófia nézeteivel. Úgy vélte, hogy a pszichikus tünetek keletkezésében a szexuális élet zavarának (pl. hiányának hisztériában) is szerepe lehet.

Hippokratész (Kr. E. 460-377) - humorálpatológia Galenus (130-200 körül), egyesítette a humorálpatológiai szemléletet az alexandriai anatómiai iskola és a sztoikus filozófia nézeteivel. Igyekeztek a betegek szenvedését csökkenteni, otthonukban ápolták őket. Kezelés: Gyógynövények, hashajtók a „rossz nedvekre” Zenehallgatás, séta,nyugodt környezet

Középkor "Ép testben ép lélek„ - latin mondás Maimuni Mózes (1135-1204), A test és lélek szoros összefüggését is hirdette. Elmebetegekkel szembeni védekezés – bezárás, elűzés. A lélek megmentése volt a cél – ördögűzés. Ápolásról nem beszélhetünk. "Ép testben ép lélek" - "mens sana in corpore sano" - szólt a régi latin mondás. Az arab középkor nagy tudósa, Szaladin szultán háziorvosa, Maimuni Mózes (1135-1204), a nagy zsidó vallásbölcsész is így vélte. A test és lélek szoros összefüggését is hirdette. Híressé vált tanácsokat adott az egészséges lelki életre. A varázslat, az asztrológia ellen írt. A középkorban az elmebántalmakat illetően részben a görög orvosi hagyományok, részben misztikus babonás szemléletek uralkodtak. Az elmebántalmakat ördögi megszállottságra vezették vissza, s ördögűző eljárásokat (exorcizmus) alkalmaztak megszüntetésükre. A későbbi századokban az elmebetegek sorsa a bezártság volt, istállókban, börtönökben leláncolva, tétlenségben éltek, melyől elsőként a francia forradalom hatására Philippe Pinel (1745-1826) szabadította meg őket a párizsi Salpetriere-ben.

Reformáció kora Az elmebetegségeket inkább betegségnek semmit megszállottságnak, boszorkányságnak tekintették. „Bebörtönözték” a betegeket, gyakran láncra verve tartották. Kezelés: Hashajtók,hánytatók, hólyaghúzók. Az ápolás az őrzésben kimerült. Felszabadult lepraintézetekbe utalták a betegeket.nem végezték ki és kinozták őket. Együtt voltak a szegényekkel, gyengeelméjűekkel,gyilkosokkal.Létrejöttek az un. Bolondok házai

1788 Chiarugi - erőszakmentes ápolás, a kényszereszközöktől megszabadította a betegeket. 1798 Pinel az elmebetegek felszabadítása – már betegségnek tekintették az elmezavart. Griesinger(1817-1868) – az elmebántalmakat az agy betegségének tartotta: lues okozta paralysis progressiva volt a leggyakoribb ok Kraepelin(1856-1926) – kísérleti pszichológia, az elmebetegségek megelőzését remélte Az erőszakmentes ápolás lassú folyamat volt: 1880 Párizs,1890Róma…. 1936 Haiti- még fegyveres őrök őrizték a pszichotikusokat.XIX. Sz.kezdenek elmegyógyintézeteket építeni, deitt az ápolást gyakran durva, erőszakos emberek végzik.A betegek kivoltak szolgáltatva. Wilhelm Griesinger (1817-1868) nyitotta meg a pszichiátria kapuit a neuropatológia számára. Az elmebántalmakat az agy betegségének tartotta. Mindez természetesen az organikus agyi megbetegedésekkel kapcsolatosan igaz is volt, hiszen modern korunkig a lues (szifilisz = vérbaj) okozta idegrendszeri megbetegedések - főként a paralysis progressiva (a nagyagykéreg idült, szifiliszes gyulladása) - töltötte meg az elmegyógyintézetek nagy részét. "Testi és lelki diétetiká"-ról is beszélt. A túlzott fantáziát veszélyesnek tartotta, s óvott a testi-lelki puhaságtól, amely elősegítheti a nemi ösztön korai fejlődését. A modern pszichiátria egyik nagy úttörője és rendszeralkotója, Emil Kraepelin (1856-1926) a kísérleti pszichológiában is jelentős kutatásokat végzett. A koffein, a tea, az alkohol hatásának a kézírás stb. változásaira számos megfigyelést végzett. Óvott a tanulók túlterhelésétől, az iskolaorvosok beállításától az elmebetegségek megelőzését remélte. Amíg az elődök a szomatikus, testi tényezők kórokozó hatásával foglalkoztak, addig az élettan segítségével közelítette meg a lelki egészség és bántalmak kérdését Ivan Petrovics Pavlov (1849-1936). A feltételes reflexek felfedezéséért Nobel-díjat kapott. Kísérletes úton próbálta megközelíteni a lelki bántalmakat, az ún. "kísérletes neurózisok" előidézésével. August Forel (1848-1931) svájci pszichiáter az alkoholizmus ellen az absztinenciáért harcolt. Lelki egészségről írt könyve több kiadást ért meg.

Kezelési módok A beteg megnyugtatására: Aktív kezelések: Ópium és származékai Bróm és származékai Kádfürdők ápolói felügyelettel Rácsos ágy Aktív kezelések: Lázkezelés (maláriával) Tartós altatás Görcskezelés Leukotómia inzulinkezelés

XIX.- XX.SZ Az elmebetegséget gyógyíthatatlannak tekintették. Nácizmus – eugenika A vh. után szükségessé vált a pszichiátria szocializálása, fokozatosan nyitottá váltak az osztályok. Kialakul a gondozó hálózat, és a különböző átmeneti intézmények.

A mentálhigiénés mozgalom kialakulása Clifford W. Beers (1876-1949) foglalkozott könyvében a témával A pszichiátriai ellátás javításában kereste a lelki egészségvédelem útját Hatására szerveződött az amerikai józansági mozgalom – szesztilalom Más mozgalmak az erkölcsi tisztaság, az egészséges közösség mellett harcolt- szifilisz Befolyásolta a közegészségügyi higiéne modellje – lelki egészség terén is hasonló eredményeket akartak elérni. . A "mentálhigiéné" kifejezés először amerikai szerző, W. Sweetster (1797-1875) könyvében fordul elő 1843-ban. (Idézi: Bromberg, 1954.) Ezután több könyv jelent meg e témakörből, melyek főként az elmebetegek intézeti és polgári jogaival, szociális problémáival foglalkoztak. 1901-ben használta először R. Sommer a "pszichés higiéné" kifejezést. Szakszerűbben először egy depresszióból gyógyult beteg foglalkozott könyvében a kérdéssel: Clifford W. Beers (1876-1949). Saját elmegyógyintézeti sorsából kiindulva 1908-ban a pszichiátriai ellátás javításában kereste a lelki egészségvédelem útjait. Az elmeosztályon kialakítandó emberséges bánásmód, a jobb gyógyulás feltételeinek megteremtése indította el a mentálhigiénés mozgalmat. Ez a svájci származású nagy amerikai pszichiáter, Adolf Meyer (1866-1950) támogatásával került hódító útjára. Az elmeintézeti ellátás javítása mellett a pszichés bántalmak és betegségek megelőzése, a visszaesés megakadályozása volt a cél. Meyer az eddig pusztán szociális támogatás helyett - szakszerű - "mentálhigiénés törődést" alakított ki: felesége a kórházból kikerült betegeket otthonukba követte - mai szóval kifejezve -, gondozta. Megalakult az Országos Mentálhigiénés Bizottság, mely az első nemzetközi kongresszusát 1930-ban Washingtonban tartotta. A második világháború után a közben megalakult Elmeegészségügyi Világszövetség (World Federation for Mental Health -- már itt is a "mentálhigiéné" kifejezés helyett megjelenik a "mentális egészség" fogalom) 1948-ban Londonban szervezte első kongresszusát. A világbékével foglalkoztak, a harmadik világháború elkerülésével. Közben a mentálhigiénés mozgalom fokozatosan terjedt ki a gyermekegészségügyre (egyik jelszó: "A gyermekkor a mentálhigiéné aranykora"), az orvostudományra, az iparra és az élet egyéb területeire. Érthető, hogy elsősorban a pszichiáterek közül kerültek ki az úttörők és a követők. A pszichés megközelítések úttörőjeként kell számontartanunk Jean Martin Charcot-t (1825-1893), akinek a hipnózis és a szuggesztió terén végzett munkássága iskolateremtő volt. Hatással volt Freudra - aki nála is tanult -, hisz első hipnotikus kísérleteit is Breuerral az ő nyomán kezdte.

1911-ben világkongresszust szerveztek Adolf Meyer Az ellátás javításán túl, a pszichés bántalmak, a betegségek megelőzése, a visszaesés megakadályozása volt a cél. Mentálhigiénés törődés = gondozás 1911-ben világkongresszust szerveztek Európában az 1950-es évek közepéig nagyon népszerű volt a mozgalom Mélylélektani irányzatok (pszichoanalízis, individuálpszichológia)- megelőzési perspektívával rendelkeztek

1930 – kezelhetővé válik a szifilisz A megelőzés a mozgalom célja, ezért próbál politikai és társadalmi erőket mozgósítani. 1930 – kezelhetővé válik a szifilisz Előtérbe kerülnek a „nagy” pszichiátriai kórképek Genetikai okokra vezették vissza kialakulásukat Fasizmus – sterilizálás – eugenika Ennek következtében a mentálhigiénés mozgalom feloszlott, a kifejezést nem használják

Az egykori szocialista országokban a mentálhigiéne szalonképtelen fogalom A pszichoanalitikus befolyás miatt, amely ellen a kor ideológiája küzdött. Helyette a pszichoprofilaxis fogalmát ajánlották. A II.vh. után a kuratív medicína került előtérbe, a megelőzés háttérbe szorult Tranquillansok, antidepresszánsok felfedezése(1950 –’57), lítium kezelés Pszichiátriai aktív kezelések Pszichoterápia fejlődése

A mentálhigiéné Magyarországon A két vh. között a pszichiátria sem fejlődött eléggé, ezzel együtt a mentálhigiéné sem. A pszichiátriát az ideggyógyászat részének tekintették. 1980-ban alakult meg az első önálló szakmai társaság Tiltották a pszichoterápiát (p.analízis) szakmai lázadás – elővették a mentálhigéne fogalmát A viselkedési- és élményzavarok korai ill. lélektani terápiája mint korszerű gyógymód , és korai kezelésbevétel igénye fogalmazódott meg.

A magyar pszichiátria története XIX. sz .előtt nem létezett pszichiátriai ellátás, a betegek szegényházba, börtönbe kerültek. Schwartzer Ferenc 1852 első elmegyógyintézet megalapítása 1858 első magyar nyelvű pszichiátriai könyv 1868 Lipótmező – a volt OPNI - létrejött. 1850-es évek : az elmeápolók képzése elkezdődik. 1867 –ben mo –n a budai tébolydában 500 betegre 7 orvos,5 tisztviselő és 42 ápoló jutott. Az ápolók 12 -16 órát dolgozott.Az ügyeletes nővér 36 órás szolgálatban volt. 1850 az ápolói és takarítói munka különválik, képzés indul. Az ápoló őrzőfunkciója megszűnik a team tagjává válik.