Az Európai Unió intézményeinek nyelvi rendje

Hivatalos nyelv, munkanyelv, hiteles nyelv Az Európai Unióról szóló szerződés 55. cikke: E szerződést, amely egyetlen eredeti példányban angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, ír, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák és szlovén nyelven készült, és amelynek az e nyelveken készült szövegeinek mindegyike egyaránt hiteles, az Olasz Köztársaság Kormányának irattárában helyezik letétbe, amely minden további aláíró állam kormányának eljuttat egy-egy hitelesített másolatot.

Hivatalos nyelv, munkanyelv, hiteles nyelv Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 342. cikk (az EKSz. korábbi 290. cikke) Az Unió intézményeinek nyelvhasználatára vonatkozó szabályokat, az Európai Unió Bíróságának alapokmányában foglalt rendelkezések sérelme nélkül, a Tanács határozza meg egyhangúlag elfogadott rendeletekben.

1. számú rendelet Az Unió intézményeinek hivatalos nyelvei és munkanyelvei…. 23 nyelv Nem definiálja, hogy mi a hivatalos, illetve munkanyelv fogalma A hivatalos és munkanyelvek köre egybeesik A hivatalos nyelv feltehető tartalma: kifele irányuló kommunikációban, illetve hivatalos okiratok (jogszabályok) esetében Munkanyelv: amit az uniós intézmények alkalmazottai használnak (a gyakorlat értelemszerű szűkítést kíván)

1. számú rendelet „Azok az okmányok, amelyeket egy tagállam, vagy a tagállamok valamelyikének joghatósága alá tartozó személy a Közösség intézményeinek küld, a feladó választása szerint a hivatalos nyelvek bármelyikén készülhetnek. A válasz ugyanazon a nyelven készül.” Külső kommunikáció

1. számú rendelet „Azokat az okmányokat, amelyeket a Közösség valamely intézménye küld egy tagállamnak vagy a tagállamok valamelyikének joghatóságan alá tartozó személynek, az adott állam nyelvén kell megszövegezni” Külső kommunikáció

1. számú rendelet „A rendeleteket és az egyéb általánosan alkalmazandó dokumentumokat a hivatalos nyelveken kell megszövegezni.” Egyéb általánosan alkalmazandó dokumentum = irányelv, határozat, nemzetközi megállapodás Nem ilyen: bizonyos tagállamnak, személynek címzett határozat, belső dokumentumok „Az Európai Unió Hivatalos Lapját a hivatalos nyelveken kell közzétenni.” Külső kommunikáció

1. számú rendelet „A Közösség intézményei eljárási szabályzataikban kiköthetik, hogy meghatározott esetekben melyik nyelvet kell használni” Általában nem jelenítik meg eljárási szabályzatukban, hogy mi lesz a tényleges munkanyelv Belső kommunikáció

Nyelvi egyenlőség Kiindulási elv: minden tagállam legalább egyik hivatalos nyelve egyúttal az EU hivatalos nyelve is Probléma: a több hivatalos nyelvvel bíró tagállamok esetében a „második” hivatalos nyelv uniós hivatalos nyelvként való elismerése (máltai 2004-ben 2007-ig tartó derogációs időszakkal, ír 2007-ben 2012-ig tartó derogációs időszakkal ) A folyamatos bővítésekkel az újabb nyelvek egyre nagyobb terhet róttak az Unió intézményeinek működőképességére Ugyanakkor a kisebb nyelvek „öntudatra” kaptak, hogy megjelenjenek európai szinten (máltai, ír)

A hivatalos nyelvek számának alakulása 1958 4 német, francia, holland, olasz 1973 6 + angol, dán 1981 7 + görög 1986 9 + spanyol, portugál 1995 11 + svéd, finn 2004 20 + cseh, észt, lengyel,lett, litván, magyar, máltai, szlovák, szlovén 2007 23 + bolgár, román, ír

Jogszabályok szövegezése A jogszabályokat nem párhuzamosan szövegezik valamennyi nyelven Általában egy szövegezési nyelven készülnek (angol vagy francia) A többi nyelvi változat a forrásnyelvi változatnak nem puszta fordítása, hanem egy egymást követő, váltakozó szakaszokból álló rendszer eredményeként jönnek létre, szövegezésből, fordításból,illetve a szövegek tartalmi egybevetéséből állnak

A folyamat szereplői A szöveg előállítói (bizottsági szakemberek, általában nem anyanyelvi ismerői a szövegezési nyelvnek) Fordítók (Bizottság, Tanács, EP) Bizottsági fordítók: kb 1750 fő (BXL, Lux) Tanácsi fordítók: 700 fő (BXL) EP fordítók: 1200 fő (Lux) Jogász-nyelvészek (a jogszabály elfogadása előtti fázisban összevetik a különböző nyelvi változatokat) A Bizottság Jogi Szolgálatánál nyelvenként 2-3 fő A Tanács Főtitkársága jogi Szolgálatánál nyelvenként 3 fő Az EP-nél nyelvenként 3 fő Olvasószerkesztők (a Kiadóhivatalnál)

A szövegezési nyelv változása 1997-2008 2004 2008 Angol 45% 62% 72% Francia 41% 26% 12% Német 5% 3% Egyéb 9% 13%

Nyelvi változatok a rendes jogalkotási eljárásban – a Bizottság javaslata A javaslatot a Bizottság illetékes főigazgatóságának szakemberei készítik elő (általában nem anyanyelvűek) Szakmai egyeztetés a főigazgatóságon belül (egy nyelv) Szakmai egyeztetés a Bizottságon belül (egy nyelv) Elfogadás a Bizottság által (nem kell, hogy valamennyi nyelvi változat a Bizottság asztalán legyen) Fordítás A COM végleges dokumentum (javaslat) minden nyelven rendelkezésre kell, hogy álljon

Első olvasat az EP-ben és a Tanácsban Mindkét intézmény valamennyi nyelven megkapja a javaslatot A Tanácsban a szövegezési munka általában egy nyelven folyik, a folyamatos nyelvi lekövetés esetleges A tagállami munkacsoporti tagok tehetnek nyelvi észrevételeket/fenntartásokat Az EP-ben a parlamenti bizottság munkanyelvén dolgoznak A módosításokat valamennyi nyelvre lefordítják A jogász nyelvészek közvetlenül elfogadás előtt kapcsolódnak a munkába mindkét intézménynél. Feladatuk: Konzisztensek-e szövegek? Az adott nyelvi jogi nyelvezetének, terminológiájának megfelelnek-e

Első olvasat az EP-ben és a Tanácsban Nehézségek: Az első olvasatos megállapodáshoz az kell, hogy az EP befogadja a Tanács módosításait, illetve a Tanács támogatni tudja az EP módosításait (a tanácsi módosítási javaslatok EP módosítók formájában öltenek testet) A trialógus egyeztetések általában egy (két) nyelvűek A tagállamoknak sokszor kevés idejük van a szövegek nyelvi ellenőrzésére, észrevételeik megtételeik megtételére

Második olvasat Technikailag hasonlít az első olvasathoz Rövidebb határidők állnak rendelkezésre A Tanács fogadja el az utolsó szövegváltozatot (az első olvasatban az EP) A jogász-nyelvészeknek az egyes intézményeknél aktívan együtt kell működniük A Kiadó Hivatalnál már csak hagyományos szerkesztési feladatok jelentkeznek (elírás, helyesírás, stb.)

Az egyforma hitelesség problémája Ha valamennyi változat egyformán hiteles, a többi változattól esetlegesen eltérő („rossz”) nyelvi változat is! Európai Bíróság: a szöveg tartalmát a szabályozás céljából kell levezetni (adott esetben a „rossz” változatba a helyes nyelvi változatot bele kell érteni) Elvileg a „többségi” elvnek nincs szerepe, de a gyakorlatban gyakran van A helytelen nyelvi változatokat helyesbítéssel korrigálják (miért fontos, hogy „zsírszegény” és nem „félzsíros” tej)

Az egyforma hitelesség problémája C-310/95. számú Road Air BV kontra Inspecteur der Invoerrechten en Accijnzen ügy. A vámtehertől mentes áruk fogalma kapcsán merült fel értelmezési kérdés. A vonatkozó tanácsi határozat német változata tengerentúli megyékből érkező árukról (Waren aus…), míg a többi változat az onnan származó árukról (goods originating in, importations originaires de stb.) szólt. A német szöveg önmagában nemcsak a tengerentúli megyékben termelt vagy előállított árukra, hanem az onnan a Közösség területére érkezők viszonylatában is értelmezhető lett volna, a Bíróság azonban a “többségi” értelmet rendelte alkalmazni és nem bocsátkozott rendszertani vizsgálatba.

Az egyforma hitelesség problémája A C-428/02. számú Fonden Marselisborg Lystbådehavn ügy A „jármű” kifejezés fogalmának értelmezése vált szükségessé a hatodik HÉA irányelv alkalmazásában. Az irányelv dán változatában szereplő „kjøretøjer” kifejezés kifejezetten a kerékkel rendelkező szárazföldi szállítóeszközöket jelentette. A dán nyelvi változaton felül a svéd, a holland és a görög nyelv használt olyan kifejezést, ami „szárazföldi szállítóeszközök” megjelölésére szolgált, a többi nyelvi változat azonban olyan kifejezéseket tartalmazott, melyek magukba foglalták a szállítóeszközöket általában, beleértve a légi járműveket és a hajókat. A Bíróság ítéletében a szabályozás általános rendszerére és céljára utalva, a nyelvtani értelmezés teljes mértékű figyelmen kívül hagyásával úgy döntött, hogy az érintett rendelkezést nem lehet szűken értelmezni, hanem úgy kell, mint ami magában foglal valamennyi szállítóeszközt, a hajókat is beleértve.

Az egyforma hitelesség problémája A C-261/08. számú ügy Az 562/2006/EK rendelet 11. cikkének (3) bekezdése tekintetében a spanyol változat tért el a többitől. A bekezdés szerint amennyiben a harmadik országbeli állampolgárok úti okmányaiban nem szerepel a beléptető bélyegző lenyomata, az illetékes nemzeti hatóságok vélelmezhetik, hogy az úti okmány birtokosa nem felel meg, vagy már nem felel meg az adott tagállamban való tartózkodás időtartamára vonatkozó feltételeknek. Amennyiben pedig ezt a vélelmet nem döntik meg, a rendelet spanyol változata szerint az illetőt a nemzeti hatóságok „ki fogják utasítani” az országból, míg az összes többi nyelvi változatban a kiutasítás pusztán lehetőségként és nem kötelezettségként jelenik meg. A Bíróság ítéletében hangsúlyozta, hogy kizárólag a spanyol verzió sugall a többitől eltérő tartalmat, ezért a többi nyelvi változatból lehetséges a jogalkotó tényleges szándékára következtetni.

Kihirdetés elmaradása A kihirdetés akár egyetlen nyelven való elmaradása érvénytelenné teszi a jogi aktust A csatlakozáskor ki kellett hirdetni az akkor hatályos valamennyi uniós jogi aktust az új nyelveken. Ez nem történt meg 2004. május 1-én Hogyan érinti a ki nem hirdetett aktusok érvényességét, alkalmazhatóságát a kihirdetés elmaradása? C-161/06. számú Skoma-Lux ügy: az újonnan csatlakozott országok nyelvén szabályszerűen közzé nem tett jogi aktusok nem érvényesíthetőek az új tagállam jogalanyaival szemben

Megoldások a minél jobb nyelvi minőségű szövegek előállítására Terminológiai konzisztencia, egységes intézményi adatbázis http://iate.europa.eu Együttműködés a tagállami adminisztrációval (e-mail rendszer, központi kapcsolattartó, szakértői lista). Best practices: Svédország, Finnország Együttműködés az intézményi szereplők között (formalizált, nem formalizált). ELISE rendszer (elektronikusan követhető, hogy az adott szövegváltozatba ki, mit, miért írt bele)