Franciaország és a romanista jogkör dr. Bóka János Szeged, 2011. október 5.

A Római Birodalom legnagyobb kiterjedése (i.sz. 117.)

Mégis, mit tettek értünk a rómaiak?

A római jog a jog (ius) az erkölcstől (mos) és a vallástól (fas) elkülönülő szabályrendszer közjog - magánjog személyek, dolgok, keresetek eljárásjogi és esetjogi szemlélet magas absztrakciós szint, fejlett jogtudomány árucsere-jog számos külső hatás éri (görög, egyiptomi, barbár) időbeli (régi, preklasszikus, klasszikus, posztklasszikus) és térbeli (provinciák) variációk egységesítési és kodifikációs törekvések (Codex, Digesta, Institutiones – Iustinianus, 528-534.)

A közvetlen továbbélés germán királyságok vegyes lakossággal személyiségi elv Leges Romanae Barbarorum (V-VI. sz. fordulója) – keleti és nyugati gót, burgund területeken – Breviarium Alaricianum (506.) kísérletek a fúzióra – Edictum Theodorici (500.); Forum Iudicum/Fuero Juzgo (654.) a bizánci, lombard és arab invázió megtöri ezt a folyamatot lemondanak a magánjog kodifikációjáról és egységesítéséről (kapitulárék)

A jog „odaát” van érdekérvényesítés nyers erőszakkal istenítéletek compurgatio IV. Lateráni Zsinat – 1215. „Juristen, böse Christen.”

Az egyetemek és a ius commune: a jog újjászületése glosszátorok (XI. sz-tól) Iustinianus szövegeit kommentálják a letűnt (rabszolgaság) és kánonjog által szabályozott (házasság, végrendelet) területeket elhagyják cél: a római jog eredeti értelmének magyarázata Accursius: Glossa ordinaria (XIII. sz. közepe) posztglosszátorok (XIV. sz-tól) a jogintézmények fejlesztése és igazítása a megváltozott társadalmi viszonyokhoz (pacta sunt servanda) – usus modernus communis opinio doctorum

Ius commune: a siker titka latin nyelvű források az egykori császárság szellemi és politikai súlya logikus szerkezet egységes vagy megfeleltethető tartalom ésszerű árucsere-jog fragmentálódott szokásjog, helyi nyelveken bizonytalan és rendszerezetlen források feudális, személyi és öröklési kérdésekre szorítkozik

Recepció vagy befolyás? Itália (vándorbírák) Portugália Katalónia Német-Római Császárság (Aktenversendung + 1495. évi kamarai rendtartás) Befolyás Franciaország Szászország Kasztília és León Politikai okok (uralkodói ellenérzés a birodalmi joggal szemben) Jogi okok (használható szokásjogi gyűjtemények: Sachsenspiegel, Siete Partidas) a törvényesség reneszánsza felosztás (közjog – magánjog, dologi jog – kötelmi jog fogalmak (dolus, haszonélvezet, szolgalom, elévülés, megbízás, vállalkozás stb.)

Természetjogi iskola – A kodifikáció előfutára (XVII-XVIII. század) szakít a skolasztikus rendszerezéssel: axiómák, tételek (egy mai törvénykönyv előfutára) emberközpontú szemlélet (alanyi jogok) a jog az emberi akarat terméke, és a józan észnek kell megfelelnie magánjog: lazít a római jog értelmezésének kötöttségén a communis opinio kötelező erejének eltörlése: Savoya (1729.), Portugália (1769.), Nápoly (1774.) közjog: előirányozza a közjog kidolgozását A római jog tudománya általános jogtudománnyá alakul. Elismerik az uralkodó jogalkotói funkcióját, és elvárják tőle a jog megreformálását.

A kodifikáció és mellékhatásai kompiláció (jogkönyv) – kodifikáció (törvénykönyv) a jogi pozitivizmus térnyerése a lokális jogok felszámolása, DE a ius commune fragmentálódása a római-germán jogrendszerek exportjának megindulása Hullámok előfutárok: pl. Codex Maximilianeus Bajorország, 1756.; ALR Poroszország, 1794. Code civil (1804.) Belgium, Luxembourg, Spanyolország, Portugália, Olaszország ABGB (Ausztria, 1811.) BGB (Németország, 1900.) Japán, Törökország, Brazília, Kína, Görögország ZGB (Svájc, 1912.)

A francia jog gyökerei I. fragmentálódott szokásjog (60 jelentősebb, 300 kisebb területi jog) a Loire-tól északra: pays de coutume [germán szokásjog]; délre: pays de droit écrit [vulgarizálódott római jog] enquête par turbe 1454-től elrendelik összegyűjtését (nagyobb homogenitás: Párizs, Orléans, Bretagne, Bourgogne stb.) királyi törvényalkotás (ordonnance) eljárásjogok - polgári (1667.), büntető (1670.) anyagi jog – ajándékozás (1731.), végrendelkezés (1735.), hitbizomány (1747.) Parlement („szuverén bíróság”) viszonylag független bírói fórumok Párizsban és vidéken fellebbviteli fórum rugalmas joggyakorlat (méltányosság, római jog) megtagadhatja a királyi rendeletek bejegyzését az angolszász gyakorlathoz hasonló esetjog alakul ki (arrêts de règlement)

A francia jog gyökerei II. a mindenkori uralkodó ellenséges a római joggal szemben: 1219. – a párizsi egyetemen betiltják a római jog oktatását 1312. – a déli vidékek vulgarizálódott római joga csak egy a sok szokásjog közül 1679. – a francia jog oktatása kötelező a jogi karokon a francia remekjogászok első generációi Charles Dumoulin (1500-1566.), Jacques Cujas (1520-1590.), Jean Domat (1625-1696.), Robert-Joseph Pothier (1699-1772.) a római jog és a természetjog erőteljes hatása rendszerezés, jogintézmények kidolgozása (pl. szerződési jog) egyes mondataik szó szerint olvashatók a Code civil-ben

A forradalom átmeneti joga tabula rasa sikertelen kodifikációs kísérletek (1793., 1794., 1796.) egyenlőség elsőszülöttek és fiúgyermekek előjogainak eltörlése válás tulajdonjog a kereskedelem szabadsága kamattilalom eltörlése érdekképviseleti szervezetek alakításának tilalma

Code civil (1804.) Code Napoléon „Igazi dicsőségemet nem negyven győztes csatám jelenti; Waterloo eltörli azok emlékét; amit semmi sem törölhet el, ami örökké élni fog, az az én Code civil-em.”

A modern francia jogrend születése és fejlődése Code civil (1804.) Code de procédure civil (1806.) Code du commerce (1807.) Code d’instruction criminelle (1808.) Code pénal (1810.) módosító jogalkotás: családi jog (válás, élettársi kapcsolat, házassági vagyonjog) kötelmi jog (a szerződési szabadság korlátozása – Code de la consommation) módosító joggyakorlat: veszélyes üzem, objektív felelősség action de in rem verso

A francia jog forrásai Törvények Rendeletek Szokás Joggyakorlat alkotmányos organikus rendes Rendeletek önálló rendeletalkotási jogkör Szokás joghézagok kitöltése Új-Kaledónia, Mayotte, Wallis és Futuna Joggyakorlat az igazságszolgáltatás megtagadása tilos általános és szabályozó jelleggel ítélkezni lakonikus ítéletek Jogtudomány francia stílus (rendszerezett kézikönyvek) spanyol stílus (dogmatikus tankönyvek) német stílus (kommentár)

Cour de cassation (civ. 3e) 28. 11. 1968 (Maltzkorn c Cour de cassation (civ. 3e) 28.11.1968 (Maltzkorn c. Braquet), JCP 1969.II.15797. A Bíróság; - A kérelem alapjáról: - Tekintettel a Code civil 1589. §-ára; - Mivel a nyilvános ajánlattétel ugyanolyan feltételekkel köti az ajánlattevőt az ajánlatot elfogadó első személlyel szemben, mint a meghatározott személyhez címzett ajánlat; - Mivel a részben helybenhagyó ítélet megállapításaiból kitűnik, hogy Maltzkorn, miután tudomást szerzett a L’Ardennais 1961. május 23-i számában megjelent hirdetésről, ami egy meghatározott földterületet 25 000,- frankos áron kínált megvételre, értesítette a tulajdonos Braquet-t az ajánlat elfogadásáról; Braquet kijelentette, hogy őt az ajánlat nem köti; - Mivel Maltzkornnak az adásvétel törvényesítésére irányuló igényét elutasító bírósági ítélet szerint „a csak egyetlen személy által megszerezhető vagyontárgyra vonatkozó, sajtó útján tett ajánlat nem tekinthető meghatározott személynek szóló ajánlattételnek; mindössze az esetleges érdeklődőknek szóló felhívás, és ezért az ajánlattevőt az elfogadóval szemben nem köti”; a Fellebbviteli Bíróság ezen általános indokolásra alapozta döntését miközben megállapítja, hogy az elfogadó nyilatkozat kézhez vételekor Braquet közölte, hogy„a farm még nem kelt el”, és nem említ egyetlen körülményt sem, amiből arra lehetne következtetni, hogy a hirdetés csupán felhívás tárgyalások megkezdésére, illetve hogy Braquet ajánlata fenntartásokat tartalmazott volna, így döntése minden jogalapot nélkülöz; Ezen indokolással: - megsemmisíti a nancy-i Fellebbviteli Bíróság 1966. november 24-én kelt ítéletét, és az ügyet visszautalja a reimsi Fellebbviteli Bíróság elé.

Code civil – 1589. § La promesse de vente vaut vente, lorsqu’il y a consentement réciproque des deux parties sur la chose et sur le prix. Az eladási ígéret adásvételnek számít, ha a felek kölcsönösen megállapodtak a dologban és a vételárban.

A francia jogszolgáltatási rendszer Alkotmánytanács Hatásköri Bíróság Semmítőszék Fellebbviteli Bíróság Munkaügyi Tanácsok Kereskedelmi Törvényszék Kerületi bíróság / Helyi törvényszék/Általános törvényszék Rendőrségi Törvényszék / Büntető Törvényszék Fellebbviteli Esküdtszék Esküdtszék Államtanács Közigazgatási Fellebbviteli Bíróság Közigazgatási Bíróság

Duális igazságszolgáltatás Történelmi gyökerek: a királyi államigazgatás küzdelme a parlamentekkel a forradalom bizalmatlansága a bírákkal szemben 1790. – az igazságszolgáltatás és a közigazgatás elválasztása „juger l’administration, c’est encore administrer” 1987. – a közigazgatási bíráskodás önállósága a hatalmi ágak elválasztásán alapuló, elismert jogelv (Alkotmánytanács) Problémák: hatásköri összeütközések (pozitív/negatív) egy ügyön belüli kettős kompetencia eltérő joggyakorlat a közigazgatási bíráskodás függetlensége, korporatív szellem Erősségek: szakosodás és szakértelem hatékonyság Trendek: közeledő joggyakorlatok jogvédelmi szemlélet elterjedése a közigazgatási bíráskodásban is

A kasszáció I. 1804. – Semmítőszék (Cour de cassation) nem fellebbviteli fórum „nem az állampolgárok bírája, hanem a törvények őre” (Robespierre) csak jogkérdésben dönt a ténykérdések megállapítása az alsóbbfokú bíróságok „szuverén” joga a megsemmisített döntést visszautalja (renvoi) egy másik alsóbbfokú bírósághoz irányelv (avis) Gyökerek a régi jogban: Conseil privé / Conseil des parties 1790. – Tribunal de cassation référé-législatif éves beszámolók kasszáció nyilvánvaló törvénysértés esetén ha ismét kasszációs kérelem (pourvoi) ugyanabban az ügyben, a törvényhozás dönt [ma: a Semmítőszék teljes ülése]

A kasszáció II Kasszációs okok jogszabálysértés nem alkalmaz vagy téves jogszabályhelyet alkalmaz tévesen értelmez megalapozatlanság indokolás hiánya, ellentmondás a felek álláspontjának figyelmen kívül hagyása jogalap hiánya okirat téves értelmezése hatáskör túllépése illetékesség hiánya a kasszáció a közigazgatási bíróságok rendszerében is érvényesül, de kevesebb kötöttséggel ténybeli tévedésre és tények hibás értelmezésére is lehet hivatkozni; az Államtanács maga is hozhat érdemi döntést kasszációs bíróságok más országokban: Belgium, , Görögország, Olaszország, Monaco Elefántcsontpart, Szenegál stb.

Sajátos „alkotmánybíráskodás” Alkotmánytanács - 1958. óta averziók a „bírák kormányzásával” szemben elutasítja a népszavazással elfogadott/megerősített törvények alkotmányos kontrollját óvatos, de következetesen aktivizálódó joggyakorlat a közigazgatási bíráskodás terjeszkedése inspirálja bloc de constitutionnalité „alkotmányos alapelvek” „alkotmányos célkitűzések” „elismert jogelvek” Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata (1789.) csak elfogadott, de ki nem hirdetett jogszabályok, vagy még nem ratifikált nemzetközi szerződések esetén járhat el megkeresésre köztársasági elnök, házelnökök, 60 képviselő/szenátor, miniszterelnök, Államtanács, Kasszációs Bíróság hivatalból (organikus törvények, parlamenti rendeletek) „La cour suprême, c’est le peuple.” (De Gaulle)

A jogászság rendes bírák (ülő bírák) közigazgatási bírák kb. 7 700 fő közigazgatási bírák kb. 1 100 fő ügyészek (álló bírák) közjegyzők kb. 8 500 fő vállalati jogászok ügyvédek avocat agréé (Kereskedelmi Törvényszék előtt, 1971-ig) avoué (elsőfokú törvényszékek előtt, 1971-ig) jogtanácsos (1992-ig) kb. 44 000 fő avoué Fellebbviteli Bíróság előtt (2010/11-ig) 444 fő, 235 iroda avocat aux Conseils a Semmítőszék és az Államtanács előtt 94 fő, 60 kabinet

Jogászi karrierek Licence en droit (3 év) École nationale des greffes (2 év) Greffier Maîtrise en droit [M1] Jurist Stage (2év) + École national de procédure Huissier Institute d’Études Judiciaire (1-2 év) École Nationale de la Magistrature (3 év) École Nationale d’Administration (kb. 2,5 év) CRFPA (kb. 2 év) CAPA Stage (2 év) DAFN Maîtrise + stage (2 év) DSN

Létezik-e romanista jogkör? A kontinentális (római-germán) jogcsaládon belül a római és germán komponens között lényegi azonosságok mellett számos jelentős különbség van. A „romanista” és a „germán” elnevezés félrevezető és pontatlan. Inkább francia és német jogi kultúráról lehet beszélni: nyelvi kötelékek a jogfejlődés hasonlósága rokon jogdogmatikai alapvetés sajátos kódexek és jogintézmények sajátos jogszolgáltatási struktúrák politikai befolyási övezetek