Karácsonyi óhaj
Mikor karácsonykor a fenyőre nézek, Szívem táján sok-sok furcsaságot érzek.
Egyszerre van jelen szomorúság, bánat, Mert nem köszönthetem édesapámat.
Szánalom azokért, akik az utcán laknak, Mert Ők szeretetet senkitől sem kapnak,
Megnyugvás, hogyha a családomra nézek, Hála a jó sorsnak, hogy Ők velem élnek!
Köszönet, mert sok szép ajándékot kaptam, És hatalmas öröm, hogy én is adhattam!
És elgondolkodom. Mindenki így érez És elgondolkodom. Mindenki így érez? Legalább most egyszer megy a jó szülékhez?
Ad-e egy tál levest annak ki éhezik Ad-e egy tál levest annak ki éhezik? Tőle a családban mindig megkérdezik:
Nem vagy éhes kedves. Nem akarsz pihenni Nem vagy éhes kedves? Nem akarsz pihenni? Vagy egy nyaralásra velünk együtt menni?
Kap-e meglepetést? S lázas izgalommal Készül-e másoknak kedves ajándékkal?
Itt e Földön én is páros lábbal állok Itt e Földön én is páros lábbal állok. Látom elvadulni ezt a szép világot.
De a lelkem mélyén él még egy kis remény, Hogy nincs mindenkinek kő a szíve helyén!
Bízom hát a szépben, jóban, emberségben, És az angyalokban odafönn az égben.
Akik megmutatják kinek mit kell tenni, Ahhoz, hogy mindenki boldog tudjon lenni.
És mert versem címe: karácsonyi óhaj, A számat elhagyja most egy gyenge sóhaj:
Legyen egész évben minden nap karácsony, S öröm legyen élni ezen a világon!
Vers: Csomor Győrgyné Bea PowerPoint: Zsik@zsu