Krimináltechnika II.

A kriminalisztikai személyazonosítás előzményei „már az ókorban is…” Alphonse Bertillon Bertillon módszerének kiindulópontja, hogy az ember csontváza 20 éves kora után alig változik és méreteit olyan aránykombinációk jellemzik, amelyek egyedi sajátosságok. Ennek alapján dolgozta ki mérési módszerét. „kriminalisztikai polihisztor”, fényképezéssel, írás-szakértéssel is foglalkozott Alphonse Bertillon 1853-1914

antropometriai rendszer, ami 11 jellemző adaton alapult: Bertillon rendszere „bertillonage” antropometriai rendszer, ami 11 jellemző adaton alapult: a fej szélessége, hossza, járomcsont szélessége, bal lábfej, bal kéz középujj, kisujj, bal alkar hossza, jobb fül hossza, testmagasság, ülő magasság, kartávolság

Galton 1893-ban. A szöveges személyleírással kiegészített arcképeket nevezte Bertillon "beszélő portrénak".

Daktiloszkópia A ~ a kriminalisztikának az az ága, amely az ujjak és a tenyér bőrfelszínén található bőrfodorszál rajzolatok nyomainak és lenyomatainak kriminalisztikai vizsgálatával foglalkozik.

Már az ókori Kínában is használták „személyazonosításra” 1858-ban Indiában William Herschel brit gyarmati tisztviselő már bevezette az írástudatlan lakosság körében az aláírások helyettesítésére.

A daktiloszkópia tudományos igényű megfogalmazása Sir Francis Galton Sir Edward Henry

leírta a legfontosabb ujjnyomat típusokat Galton híres könyve (1892) felfedezte a legfontosabb törvényszerűségeket leírta a legfontosabb ujjnyomat típusokat kidolgozta az ujjlenyomatok osztályozásának első rendszerét (nem vált be)

először Brit-Indiában kis változtatásokkal még ma is használják Galton-Henry féle tízujjas daktiloszkópiai nyilvántartási rendszer (1897) először Brit-Indiában kis változtatásokkal még ma is használják rövid idő alatt nemzetközileg elfogadottá vált kezdetben több helyen Bertillon rendszerével együtt használták

A daktiloszkópia alapelvei Az egyediség törvényszerűsége Az állandóság ténye A rendszerezhetőség lehetősége A könnyű leképezhetőség kérdése

Az alapelv változatlan a technika… 10 ujjas rendszert mára felváltotta az egyujjas monodaktiloszkópiai nyilvántartás AFIS

A daktiloszkópia első hazai alkalmazása: a dánosi rablógyilkosság 1907 Ma Dánszentmiklós, a csárda Dánszentmiklós és Albertirsa között volt Bp-től 60 km-re.

A dánosi csárda épülete

Dános, 1907. július 19. –ről 20.-ra virradó éjjel A leégett dánosi csárda. Kb. este 9 és 10 között történt. Az áldozatok: Szarvas István, Szarvasné Vrana Julianna, Szarvas Teréz és Tabányi Pál.

Tények A nyilvános boncolásra július 22-én került sor. Az újságok szerint százszámra tolongtak az emberek a leégett csárda előtt. Szarvas Istvánt összeverték, fejét két baltacsapás érte és elvágták a torkát. Feleségét megfojtották, Tabányi fejét szintén baltával hasították szét, továbbá mellkasában kétféle revolvergolyót is találtak. A legnagyobb felháborodást kétségkívül a még csak 18 éves Szarvas Teréz boncolásának eredménye okozta, hiszen az orvosok megállapították, hogy „még életében megbecstelenítették, azután elvágták a torkát”. A helyszínen az ajtókat, bútorokat baltával szétverték, találtak azonban egy kést, egy fülbevalót, és egy használható ujjlenyomatot. A gyanú szinte rögtön a környéken tartózkodó vándorcigányokra terelődött. Az ujjnyom egy poháron volt. A nyomozásban részt vett 4 Budapestről érkezett detektív is.

Július-augusztusban a csendőrség tömegesen tartóztat le cigányokat az egész országban. A csendőrök kíméletlenül bántak az elfogott cigányokkal.

Tömeghisztéria és sajtókampány a cigányok ellen a sajtó felelőtlenül olyan álhíreket is leközölt – pl. az elkövetők ettek az áldozataikból – amelynek hatására valóságos hecckampány indult a cigányok ellen a sajtó nagyobb része nyíltan támogatta a csendőrök által alkalmazott módszereket csak kevesen mertek az általános hangulattal szembeszegülve józanabb hangot megütni

Ugyanakkor az elfogott cigányok tömegesen vágták le az ujjaikat, ujjperceiket, ill. távolították el drasztikus módon a bőrt az ujjhegyükről, mert azt hitték így el tudják távolítani az ujjlenyomataikat. Az ujjlenyomatot, mint az azonosítás eszközét a rendőrség már ismerte, de eddig csak nevet változtatott személyek azonosítására használta.

Lakatos Róza Lina a koronatanú A csendőrök vallatási módszerei közismertek voltak… Több fiatal és gyerekkorú vallott a később megvádolt 14 személyre (köztük rokonaikra). Bizonyíték volt ezen kívül a vádlottaknál talált, a csárdából származó rablott holmi, a helyszínen hagyott kendő (a monogram nem egyezett..) és fülbevaló, végül egy pohár, rajta Sztojka Parnó ujjlenyomatával.

„A dánosi rablógyilkosság tettesei” Július-augusztusban a csendőrség tömegesen tartóztat le cigányokat az egész országban

Kolompár Balog Tuta a fővádlott Elfogásakor rálőtt az őt elfogni próbáló csendőrtisztre, beismerő vallomást tett, amelyet később erőszakra hivatkozva visszavont és azt állította, hogy „sohasem volt fegyver a kezében”

A tárgyalást hatalmas sajtóérdeklődés övezte

Ítélet 1908. május 29. „A törvényszék az esküdtek verdiktje alapján a következő ítéletet hozta: Sztojka Párnót elítélte életfogytig tartó fegyházra; Sztojka Dolárt szintén életfogytig tartó fegyházra; Sztojka Bajkát tizenöt évi fegyházra, mely büntetésből a vizsgálati fogságból hat hónapot kitöltöttnek vett a bíróság; Balog Tutát tizenöt évi fegyházra, mely büntetésből ugyancsak hat hónapot számítottak kitöltöttnek; Lakatos János Kunát tizenöt évi fegyházra, melyből öt hónapot vettek kitöltöttnek; Trokár Marosát életfogytig tartó fegyházra; Surányi Csoroszlyát öt évi fegyházra, melyből hat hónapot kitöltöttnek vett a bíróság; Lakatos Julcsa Luternát szintén öt évi fegyházra, melyből hat hónapot számítottak be a büntetésébe; Surányi Ignácot hat évi fegyházra, melyből neki is hat hónapot számítottak be; Surányi Mártont nyolc évi fegyházra s a büntetésből szintén hat hónapot vettek kitöltöttnek; Surányi Lidi Lizit három évi fegyházra ítélték s beszámítottak neki hat hónapot; Kolompár Zelfit egy évi börtönre, a mely büntetésből kilenc hónapot vett kitöltöttnek a bíróság; Lakatos Erzsi Lulugyát négy évi fegyházra, melybe hat hónapot számítottak be; Kolompár Buert egy évi börtönre ítélték, melyből kilenc hónapot vettek kitöltöttnek; Surányi Julcsát szintén egy évi börtönre s neki is kilenc hónapot számítottak be; Lakatos Mari Kácsira tiz hónapi fogházat mértek, melyet a bíróság a vizsgálati fogsággal teljesen kitöltöttnek vett s elrendelte a vádlott szabad lábra helyezését. Lakatos Rozit a törvényszék fölmentette s nyomban szabadon is eresztette.” A legfőbb kérdés a vádlottak életkora volt, mert ez döntően befolyásolhatta az ítéletet. Török Aurél antropológus szerint a gyilkosság idején már betöltötték huszadik életévüket. Mások – például Madzsar József fogorvos – úgy vélték, hogy néhányan közülük, s éppen a legsúlyosabb bűncselekmények feltételezett elkövetői (Tuta, Bajka, Kuna és Trokár Marcsa) fiatalabbak, így kétségbe vonható, hogy a kérdéses időpontban már valóban nagykorúak voltak. Ezt végül az ügyész – Gáll Endre– és Rónay Kamill bíró is elfogadta ezért nem került sor halálos ítélet kiszabására.

Ítélet 1908. május 30. Surányi Márton 8 év fegyház Kolompár Balog Tuta

Ítélet 1908. május 29. Surányi Ignác 6 év fegyház Surányi Csoroszlya