A gazdaságot befolyásoló nem gazdasági tényezők hatása (12-18. század) Tatárjárás: elsősorban a népesség nagy arányú pusztulásában nyilvánult meg, a felerősödött betelepítések hatására a 13. század végére állt vissza a 12. század eleji 2 milliós népességszám.

A török hódoltság és hadiállapot (16-17. szd): - a népesség növekedés leáll, a településháló-zat pusztul illetve átalakul (a sűrű, aprófalvas településhálózat helyébe mezővárosok ritka hálózata lép), - a gazdasági kapcsolatok nem törnek meg, de a kapcsolatrendszert zavarja a vámrend-szer és a jogbizonytalanság (a mohamedán egyházjogon alapuló bíráskodás), - a spáhik csak ideiglenes használatra kapják a birtokokat, így a rajtuk élőkkel nem törődnek, csak jövedelemforrásnak tekintik, így sok esetben hagyják leromolni,

az adórendszer – vagyonadó (harács), feja-dó (dzsizje) és illetékszerű adók – anyagi romlásba taszítják a népességet (hanyatla-nak a városok, elnéptelendenek a falvak, pusztul a gazdaság), Magyarország a 17. század közepére meg-torpant, piaca zsugorodott, nemzetközi jelentősége csökkent, termelése visszaesett (az európai perifériára sodródott). A török hódoltság után az új belső kihívás a népesség növekedése (bevándorlás, betele- pítés) és az elvadult kultúrtáj újra művelés alá vétele.

A 18. század belső kihívásai A török hódoltság után a 4 milliós népesség egyenlőtlenül oszlott el az országban, a volt török területeken csak a népesség 20 %-a élt. Ennek hatására spontán vándormozgalom indult meg a néptelen területek benépesíté-sére (az ország más területeiről). Ehhez szervezett telepítések is társultak, és nőtt a természetes szaporodás is, így a század végére a népesség elérte a 10 millió főt, ami 30 fő/km2 népsűrűségnek felelt meg.

A növekvő népesség fokozatosan újra bir-tokba veszi az elvadult kultúrtájat, eleinte állattenyésztéssel, majd fokozatosan teret hódít a szántóművelés, így az ország to-vábbra is megőrzi agrárjellegét. A folyamatot a termelési tényezők (munkaerő, föld) bővülése és az ország gazdasági súlyának növekedése kíséri, ezzel a korakapitalista kezdemények új lehetőséghez jutnak (protoindusztrializáció=korai iparosítás).

A korai iparosítás az ipari forradalom mege-lőző szakasza: a hagyományos kistermelő for-mák tömegesedése és fokozott piac felé fordu-lása, a kistermelő formákat a kereskedőtőke által összefogó szervezetek (Verlag) létrejötte. A Habsburg Birodalomban a protoindusztrializá-ció kibontakozása a 18. század közepétől indul, melyet a merkantilista gazdaságpolitika tesz lehetővé. A merkantilizmusban az állam gazdasági bea-vatkozása túllép a csak bevételekkel foglalkozó pénzügypolitikán és válik gazdaságpolitikává, vagyis a jövedelemforrások karbantartásával és a lakosság jólétével is foglalkozó irányzattá.

A merkantilizmus tevékenységének főbb területei Az ország gazdasági egységének megteremtése (egységes vámrendszer megteremtése, egységes pénzrendszer bevezetése, a mértékek egyesítése). Az alattvalókról való gondoskodás, felismerve, hogy a népesség számának és jólétének növeke-dése egybeesik az államkincstár érdekével (népjó-léti intézkedések az oktatás, ismeretterjesztés, egészségügy területein). Az ország gazdagságának növelése aktív pénzügyi és kereskedelmi mérleggel a más országokkal való gazdasági kapcsolatokkal, a termelés fejlesztése.

A termelés fejlesztése A mezőgazdasági termelés fejlesztése: új növények elterjedésének támogatása, az állattenyésztés és a földművelés viszonyá-nak megváltozása (a takarmánytermesztés térhódítása, a takarmányozó-istállózó állat-tartás elterjedése, az istállótrágya felhaszná-lása révén a pihentetéses ugarrendszer fel-számolása), az ipari növények elterjedése (dohány, ken-der, takarmány stb.), az állami jobbágyvédelem kialakulása (1767-es úrbérrendezés).

Az ipar fejlesztésének támogatása (protekcionizmus): manufaktúrák alapításának elősegítése vám-rendszerrel és privilégiumokkal, a háziipari kistermelés összefonódásának segítése a kereskedőtőkével és a manufaktú-rával feudális kötöttségeket lazító intézkedé-sekkel (jobbágyok szabad eladási joga ter-mékeik és munkaerejük felett (1775)), a közlekedés fejlesztése a növekvő belső piac és kereskedelem ellátásához.