Készítette: Imricskó Péter Az Internet története Készítette: Imricskó Péter

Ma még mindig kevéssé ismert az internet eredete Ma még mindig kevéssé ismert az internet eredete. Legendák keringenek szakmai körökben az indíttatásról, a mögöttes érdekekrôl. Sok feltevés kötôdik a katonai rendeltetéshez és finanszírozáshoz. Ez részben igaz is, de a valóság sokkal árnyaltabb, mint az általában felszínes ismeretek.

Tudósok éveken át párhuzamosan dolgoztak a Massachusetts Institute of Technology (MIT) számítógép-hálózati projektjén (1961-67), a Rand Corporation védelmi célú kutatásain (1962-65) az USA-ban, valamint a brit National Physical Laboratory számítógép-hálózati projektjén (1964-67) anélkül, hogy tudtak volna egymásról. A háromból a Randé volt az igazán katonai indíttatású. A három, mindaddig egymástól függetlenül működött csomaghálózat-fejlesztô csapat munkatársai elôször 1967 októberében találkoztak egy, a Tennessee állambeli Gatlinburgban tartott szimpóziumon, ahol Larry Roberts az ARPANET elsô tervét nyilvánosságra hozta.

Az Internet története az 1960-as évekre nyúlik vissza Az internet gyökerei leginkább az Amerikai Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma által a katonai rendeltetésű tudományos és műszaki kutatások irányítására létrehozott "Fejlett Kutatási Projektek Ügynöksége" (Advanced Research Projects Agency ­ ARPA) kutatásszervezési munkájára vezethetôk vissza. Az ARPA project rendeltetése az volt, hogy megalapozza a szovjetek elsô szputnyikja, valamint az elsô földkörüli űrhajóutazása által érzékelhetôvé vált amerikai lemaradás kiegyenlítését, és megalapozza az USA fölényét a katonai célú tudományos és technikai kutatásokban.

A Roberts-féle ARPANET-terv alapján a DARPA projekt 1966 augusztusában ajánlattételi felhívást (RFQ) bocsátott ki az ARPANET csomagkapcsoló gépekre (Interface Message Processor ­ IMP). Az RFQ-t a Bolt-Beranek and Newman (BBN) cég, a csomagkapcsolás hôskorának egyik úttörôje, nyerte meg 1968 decemberében. A következô év szeptemberében a BBN installálta az elsô IMP-t a Kalifornia Egyetemen, Los Angelesben, majd hamarosan további hármat Stanfordban, Santa Barbarában és Utahban. Az ARPANET 1969-ben állt üzembe. 1970 decemberében fejezôdött be a TCP/IP elôdjének számító, az ôs-ARPANET protokollját jelentô NCP (Network Control Protocol) fejlesztése.

Az elsô igazi alkalmazás, az E-mail 1972-ben indult Az elsô igazi alkalmazás, az E-mail 1972-ben indult. Az alkalmazási képességeket hordozó ARPANET 1972 októberében mutatkozott be a nagy nyilvánosságnak, amikor Robert Kahn az ICCC kongresszuson demonstrációt tartott. Akkor senki sem sejtette, hogy mi veszi kezdetét. Az Internet sikereinek két fô összetevôje már 1972-ben ismert volt: csomagkapcsolt működés és nyílt architektúra. A nyílt architektúra elve szerint az internet független hálózatok együttműködô együttese, melyet tetszôleges felépítésű és működésű, egymással egyenrangú viszonyban (peer) lévô hálózatok alkotnak. A nyílt architektúra elvét Kahn vezette be 1972-ben, röviddel azután, hogy csatlakozott a DARPA projekthez.

Az NCP súlyos korlátozása: nem tudott az IMP-k mögé címezni, és az ARPANET nem rendelkezett vonalhibák elleni védelemmel, ezért csomagvesztés esetén a protokoll lefagyott. A fent említett Kahn mindezek miatt úgy döntött, hogy új, a nyíltsági elvet lehetôvé tevô protokoll kell. Ebbôl a döntésbôl született meg a ma is ismert TCP/IP elôdje, amit akkor TCP-nek hívtak. A tervezés alapjául négy alapelv szolgált: Minden hálózat önálló, nem kell módosítani az internethez való csatlakoztatáshoz. A hálózat nem törôdik vele, hogy a csomag célba ér-e vagy nem, hiszen a konvenció szerint ennek felügyelete a végrendszer feladata, és szükség esetén a forrás úgyis újra elküldi. A hálózatok "fekete dobozokon" (késôbb: gateway, majd router) keresztül csatlakoznak egymáshoz. A gateway egyszerű, nem jegyez fel semmit a rajta áthaladt csomagokról, nem valósít meg bonyolult folyamatokat. A hálózatban nincs globális szintű ellenôrzés.

1971: oktatási és kutatási intézmények kapcsolódása 15 csomópont (23 számítógép) [UCLA, SRI, UCSB, Univ. of Utah, BBN, MIT, RAND, SDC, Harvard, Lincoln Lab, Stanford, UIU(C), CWRU, CMU, NASA/Ames]

Ma már egy számítógép nagyon kicsi lett és igen könnyű, gyors és jól felszerelt gép. Pedig kezdetben senki nem gondolt a számítógépek összekapcsolására, sőt a gépek is csak nagy dobozok, amibe bevinni/kiolvasni adatokat elég bonyolult. "A jövő számítógépei talán már másfél tonnánál is könnyebbek lesznek." (Popular Mechanics című folyóirat, 1949) "Úgy gondoljuk, hogy a világpiacon talán öt darab számítógépet tudnánk eladni." (Thomas Watson, az IBM elnöke, 1943) "Nincs semmi ok, amiért bárki is számítógépet akarna vásárolni az otthonába." (Ken Olson, a Digital Equipment Corp. alapítója és igazgatója, 1977) Ezek már csak mosolyogunk, de a számítástechnikai fejlődés nyilván nem állhat meg!

Köszönöm a figyelmét!