Kνωσός Knósszosz
A knósszoszi palota Kréta legnagyobb bronzkori épületegyüttese, feltételezhetően az egykori minószi civilizáció vallási és politikai központja.
Kr.e. 2600 körül érkeztek a bronzkori civilizációt képviselő anatóliai telepesek a szigetre. Több, mint ezer évig tartó kulturális fejlődés nyomán Kréta lett a mediterrán térség tengeri kereskedelmének legjelentősebb résztvevője.
Kréta szigetén több város is volt, és ezek között néhányban (Knósszosz, Phaisztosz, Mallia) Kr.e. 2000-1600 között pompás paloták épültek.
A Kephala domb csúcsán és keleti lejtőjén fejlődött ki a Knósszosz nevű gazdag város. A város legfőbb épülete, a palota, egyszerre volt királyi rezidencia és szertartási központ. A palotát Sir Arthur John Evans tárta föl, aki négy korszakra osztotta a „minószi civilizációt”.
A knósszoszi palotát híres legenda övezi A knósszoszi palotát híres legenda övezi. A mitológia szerint Minósz, Kréta királya, nem akart feláldozni egy szép bikát, amelyet Poszeidóntól kapott ajándékba. A tengeristen dühében megátkozta a királyt, hogy fia embertestű, de bikafejű lényként szülessen. Minósz a knósszoszi királyi palotába egy szobákból és folyosókból álló áthatolhatatlan labirintust építetett, és ide záratta be a Minótauroszt. A szörnyeteget Thézeusz, athéni herceg győzte le. A labirintus valódi létezésére semmilyen bizonyítékot nem találtak a tudósok.
A knósszoszi palota jellegzetességei közé tartoznak a kerek, fejjel lefelé fordított ciprustörzsekből készült, alul elvékonyított vörösre festett oszlopok.
A palota legjelentősebb helyiségeinek vakolt falait naturalisztikus stílusú festmények és színezett domborművek díszítették. A „dombormű freskókat” több réteg gipszből formálták meg, majd kiszínezték.
A képeken gyakran liliomot, nárciszt, krókuszt, bikát, madarat, delfint, halat, felvonulási menetet, vagy játékot ábrázoltak.
A knósszoszi palota alaprajza és freskói arra utalnak, hogy a mínoszi kultúrában a sport a vallás része volt.