A jég felszínformáló munkája (glaciális erózió és akkumuláció) A Földön ma kb. 15 millió km2-t borít jég (a jégkorszakban ez 47 millió km2 volt). A jég legnagyobb része az Antarktiszon és Grönlandon található, ezek átlagos vastagsága 1,5-2 km.

Foglamak hóhatár: Az a magassági szint, amely felett nyáron kevesebb hó olvad el, mint amennyi télen esik, tehát egész éven át megmarad a hó. hó: Változatos formájú, szilárd halmazállapotú, kristályos csapadék. Általában több kristály összetapadásával jön létre egy hópehely. Minél hidegebb van, annál kisebbek a hókristályok. A friss hó sűrűsége 0,1-0,2 g/cm3. csonthó: A lehullott hó a napsütés hatására megolvad, majd újra megfagy. Az olvadás-újrafagyás ismétlődésével először szemcsés hó (sűrűsége 0,3 g/cm3),majd a levegő kiszorulásával csonthó (firn) képződik belőle. A csonthó sűrűsége 0,5g/cm3. jég: Ha ez a folyamat tovább folytatódik, és a csonthóból eltűnnek a pórusok, tovább tömörödik, akkor kialakul a jég, sűrűsége: 0,8g/cm3. gleccser (jégár): A magashegységekben keletkező és ott a völgyeket kitöltő, lassan lefelé mozgó jég. jégtakaró: A síkvidékeket borító jég. Ma két jelentős jégtakaró van Földünkön, az antarktiszi és a grönlandi. moréna: A mozgó jég által szállított hordalék, törmelék összefoglaló neve.

Gleccser Keletkezése: A völgyfőkben felhalmozódó jég lassan a völgyekben lefelé mozog. Pusztító munkája: A völgyfőben felhalmozódó jég a firngyűjtő oldalát és fenekét csiszolva medenceformájúvá alakítja azt. Ez a kárfülke (az ausztriai Karwendel-hegységről kapta a nevét). A nagyméretű, amfiteátrumra emlékeztető kárfülke a cirkuszvölgy. A kárfülkék közötti éles, meredek falú csúcsok a kártornyok vagy kárpiramisok, az ezeket összekötő gerincek a kárgerincek. A firngyűjtő medencéből a völgyekbe nyomuló jég (gleccsernyelv) az eredetileg V-alakú völgyet U-alakúvá szélesíti, ez a teknővölgy. Ha ezekbe a teknővölgyekbe a gleccser elolvadása után benyomul a tenger (pl. a jégkorszak végén az elolvadó jég miatt megemelkedett a tengerek szintje), akkor fjord alakul ki. Építő munkája: A gleccsernyelv alatt szállított moréna a fenékmoréna. A gleccsernyelv elvégződésénél végmoréna halmozódik fel. A gleccserek elolvadásával ezek a morénák szabaddá válnak, a végmoréna-sáncok mögött akár tavak is felduzzadhatnak.

Aletsch gleccser (Eggishorn, Valais)

Jégtakaró Pusztító munkája: A nagyon lassan mozgó jégtakaró hatalmas súlya és nyomása hatására szelektíven pusztítja le a felszínt. A jégkorszaki jégtakaró a puhább kőzeteket jobban lepusztította, kimélyítette, így sziklamedencéket hozott létre. (Bennük sokszor tavak találhatók, pl. Finn-, Kanadai-tóhátság.) A keményebb kőzeteket kevésbé pusztította le, így vásott sziklák keletkeztek. Ahol nagyon nagy a kőzetek közötti különbség (pl. ősmasszívum - üledékes kőzetek határán), meredek falú lépcső alakul ki: glintlépcső.

Építő munkája Az elolvadt jégtakaró főleg agyagból, homokból, kavicsból álló elegyengetett hordaléka a fenékmorénatakaró. Néhol hatalmas sziklák, ún. vándorkövek találhatók bennük, amelyek jégbe fagyva utaztak akár több száz kilométert. Az egykori jégtakaró peremén kialakuló, több száz kilométer hosszú dombvonulatok a végmorénasáncok.

Tenger Az abrázió a hullámveréses tó- és tengerpartokon a víz kőzetekre kifejtett romboló munkája. Neve a latin abrasio = levakarás, lefaragás, levésés szóból ered. Az eróziós folyamatok közé tartozik.

A folyamat során különböző alakzatok jelennek meg: abráziós fülke: a hullámverés által a meredek partokon kialakított, hosszan elnyúló félkör alakú bemélyedés. A hullámverés hatására folyamatosan hátrál, illetve kismértékben fölfelé tágul, alátámasztás nélküli partszakaszokat hozva létre (az alsó képen látható). abráziós kapu: a hullámverés szelektív eróziója miatt az ellenállóbb kőzeteken kiugró, a hullámverésnek mindkét oldalon kitett kiszögellések képződnek, amelyekbe a két oldalról támadó hullámok abráziós fülkéket vésnek, s ezek hátrálásából, majd átszakadásából alakul ki (az alsó képen látható). abráziós terasz (abráziós sík): az abráziós fülkék hátrálásával kialakuló alátámasztás nélkül maradt partszakaszok előbb-utóbb leomlanak. A leomlott anyagot a hullámzás szétteríti a part előtt, a tenger felé enyhén lejtő (1-2°) abráziós terasz formájában (a felső képen látható). abráziós torony: a meredek partok kiugró fokait a két irányból támadó hullámverés gyakran leszakítja a parttól, különálló abráziós tornyot alakítva ki belőle

A szél építő tevékenysége (eolikus akkumuláció) Ha a szél mozgása megszűnik, a szállított anyagot lerakja, különböző formákba felhalmozza: a) növényzettelen területeken: szabadon mozgó futóhomokformák homoklepel: a csökkent energiájú szél a homok egy részét a felszínen lepelszerűen szétteríti homokfodrok: a szél és a homokfelszín közötti súrlódás következtében keletkezett hullámmozgás eredményei bálnahátbuckák: a szél irányában elhelyezkedő pajzs alakú buckák barkánok: 100-200 méter hosszú, 3-15 méter magas homokformák, amelyek a legkisebb alakellenállást nyújtják a szélnek hosszanti dűnék: a leggyakoribb futóhomokformák, amelyek az uralkodó széliránnyal párhuzamosan alakultak ki (több száz métertől 100-200km hosszúságig terjedhetnek, 50-100 méter körüli a magasságuk) keresztirányú dűnék: az uralkodó szélirányra merőleges formák, a barkánok oldalirányú összekapcsolódásával jönnek létre.

b) növényzettel félig kötött homokterületek formái parabolabuckák: gyakran aszimmetrikus formák, száraik a széliránnyal szemben állnak (több száz méter hosszúak, 2-20 méter magasságúak) garmadák: a szélbarázdából kifújt homok felhalmozódási formái parti dűnék: lapos, homokos tengerparton a parttal párhuzamos, a szélirányra merőleges, szél építette homokvonulatok

Vonalas (lineáris) erózió Szélbarázda Maradékgerinc

Gomba szikla

Defláció

Fehér-sivatag (Egyiptom) Saoura vádi homokja (Algéria)

Barkán

Dűne

Dűne

Szerir (kavicssivatag) Hamada (sziklasivatag)