Queen

Tartalomjegyzék Története – Korai évek ( ) – Első sikerek ( ) – Világsiker ( ) Hatásuk a könnyűzenére Diszkográfia

Az együttesnek 1971-ben sikerült egy előnyös megállapodást kötni, mely szerint a felújított De Lane Lea stúdió hangtechnikájának teszteléséért cserébe lehetőséget kaptak egy demófelvétel összeállítására Az itteni felvételek alatt figyelt fel rájuk Roy Thomas Bakerés John Anthony, akik a Trident stúdió menedzserei voltak 1972 november 1-jén aláírták a lemezfelvételi szerződést a Tridenttel, majd nekiláttak a felvételeknek Közös elhatározás szerint minden már felvett dalt újra felvettek, a The Night Comes Down esetében azonban nem voltak elégedettek az új felvétellel, ezért a régi, De Lane Lea stúdióbeli anyagot használták fel Korai évek ( )

A Queen felfuttatásával párhuzamosan a stúdió Mercury szólókarrierjét illetően is tett egy próbálkozást: Larry Lurex álnéven 1973 június 29-én megjelentették az I Can Hear Music / Goin’ Back kislemezt Mercury kérésére May és Taylor is részt vettek a felvételeken Mivel a kislemez nem ért el sikereket, ez a próbálkozás azonnal ki is fulladt

Az együttes nevét viselő bemutatkozó albumuk, a Queen 1973-ban jelent meg, majd egy évvel a felvételek után Dacára a lehengerlő reklámkampánynak, kereskedelmileg kevés sikert ért el, ráadásul sokakban az is visszatetszést keltett, hogy az együttest úgy reklámozták, mint az új Led Zeppelint A két kiadott kislemez, a Keep Yourself Alive és a Liar egyetlen listára sem kerültek fel Ennek ellenére a kritikusok már akkor elismerték a lemez erényeit, a Rolling Stone magazin kritikája nagyszerű debütálásnak tartotta, évekkel később pedig Allmusic kritikusa pedig minden idők egyik legalulértékeltebb debütáló albumának nevezte Az együttesre később jellemző jegyek, mint a többszólamú vokál, a rétegezett gitárhangzás, valamint a többtételes dalszerkezet már itt képviselték magukat

Az 1974-es Queen II album megjelenése kisebb nyomdahiba miatt késett Az album dalai egységesebbek a hagyományosnál, két oldalát A és B-oldalak helyett Fekete és Fehér oldalaknak nevezték el Míg a fehér oldalra (egy kivétellel) csak May írt dalokat, addig a Fekete oldal Mercury dalait tartalmazta Bár nem konkrétan konceptalbum, tartalmazza azoknak bizonyos tulajdonságait: egységes hangulatú szerzemények, felosztott oldalak és egybefolyó dalok Ez az együttes legsötétebb és legnehezebb albuma, komplex szerkezetű, virtuóz hangszerelésű és misztikus témájú dalokkal

Az albumról kimásolt Seven Seas of Rhye kislemez ismert sláger lett, és a 10 helyet érte el a brit slágerlistán Elsőként tartalmazott utalást a Mercury által kitalált Rhye királyságra, amely sokak szerint az egész albumra rányomta a bélyegét

A Led Zeppelin és a The Who is benne van valahol, mert ők voltak a kedvenceink, de amiben próbálunk különbözni tőlük, az a rétegezett hangzás A The Who-ra jellemző a nyílt gitárhang, és a Father to Sonban ez benne van, de a mi hangzásunk sokkal inkább az eltúlzott, erős gitárhangra alapul

Az album borítója az együttes később legendássá vált pózát ábrázolta, amin sötétített háttér előtt megvilágítva látható a tagok arca A képet Mick Rock fényképész készítette egy Marlene Dietrich fénykép alapján, amely a Shanghai Express című filmben látható

Az 1974-es amerikai turné során May fertőző májgyulladással kórházba került, ezért hogy elkerüljék a karanténba kerülést, az egész együttesnek vissza kellett térni Angliába Mialatt May a kórházban lábadozott, az együttes (és a stúdió) úgy gondolta, hogy a kényszerű szabadságot az új lemez felvételeivel töltik Az ezután megjelent Sheer Heart Attack albumon meglátszik May hiánya a felvételekről, a dalok általában zongora alapúak Első kislemeze aKiller Queen volt az együttes első angliai slágere, amely a slágerlistán a második helyet érte el, és egyedülálló módon keresztezte a kabarézenét a hard rockkal

Első sikerek ( ) Fontos dala az albumnak a Stone Cold Crazy, amely egészen az 1970-es évek elejéből származik Szokatlanul gyors tempója, dob és gitárkísérete a speed és thrash metal stílus egyik legkorábbi képviselőjévé teszik, 1991-ben a Metallica feldolgozást készített belőle May két dala az albumon aNow I’m Here és a Brighton Rock, mindkettő jelentős gitárkísérettel rendelkeztek A Brighton Rock gitárszólója később a koncertek állandó részévé vált, és a 80-as évekre egészen kilencpercesre duzzadt Az album a második helyet érte el Angliában, és az együttes egyik legjobb lemezének tartják Az Allmusic kritikusa szerint hidat jelent az együttes korai heavy metal és későbbi pop rock hangzása között

1975-ben jelent meg leghíresebb lemezük, az A Night at the Opera Ez volt az első albumuk, amely listavezető lett a brit albumlistán, Amerikában pedig már 1976-ban aranylemez lett A dalok felvételével rengeteg időt töltöttek, összesen tíz különböző stúdióban dolgoztak, és – pályafutásuk során elsőként – 24 sávos felvételi technológiát használtak, így korának legdrágább stúdióalbuma lett Mind a négy tag részt vett a dalok írásában: Brian May írta például az epikus The Prophet’s Songot, Mercury a későbbi koncert kedvencLove of My Life-ot, Taylor a blues-rock-szerű I’m in Love with My Cart, Deacon pedig első kislemezslágerét, a You’re My Best Friendet, amely a hetedik helyet érte el a brit slágerlistán A kritikusok továbbá kiemelték a lemez sokszínűségét, a dalok stílusa a heavy metaltól aprogresszív rockon át a kabarézenéig terjedt

A Freddie Mercury által írt és vezényelt Bohemian Rhapsody volt a lemez csúcspontja A felvételével három hetet töltöttek el, akkoriban egy egész albumot felvettek ennyi idő alatt Bár a hossza miatt – 5 perc 55 másodperc volt – eredetileg ki sem akarták adni kislemezen, megjelenése után mégis 9 hétig vezette a brit slágerlistát, amely sokáig abszolút rekordnak számított 2004-ben a Rolling Stone magazinminden idők 163 legjobb dalának sorolta be Maga az album a 230 lett a magazin minden idők 500 legjobb albumát felvonultató listáján

A hozzá készült videoklipet történelmi jelentőségűnek tartják Bár az az állítás nem igaz, hogy ez lett volna az első videoklip, bizonyos, hogy népszerűsége nagy lökést adott az 1980-as évek MTV videoklip korszakának kialakulásához A rendezője Bruce Gowers volt, a végrehajtás során az együttes ötleteit is felhasználta Az együttes híres pózát az es Queen IIalbum borítójáról mintázta

Az 1976-os A Day at the Races sok kritikus szerint az A Night at the Opera szimbolikus folytatása: ugyanúgy a Marx-testvérek egyik filmjéről, a Versenynapról kapta a címét, ugyanaz a borítókoncepció jellemezte, csak fehérben, és ugyanaz a zenei sokszínűség található meg rajta Az album vezető kislemeze, a Somebody to Love széleskörű vélemények szerint az együttes legprofesszionálisabb vokális teljesítménye, Mercury, May és Taylor háttérvokálját oly módon rétegezték, hogy egy valódi gospelkórus látszatát keltik A kislemez a második helyet érte el a brit slágerlistán A B-oldalán szereplő White Man az első volt az együttes amúgy sem túl gyakori politikai jelentésű dalainak: az amerikai bennszülöttek ellen a fehér ember által elkövetett bűnöket sorolja fel

Világsiker ( ) A lemez második kislemeze, a Tie Your Mother Down kereskedelmileg ugyan nem lett sikeres (#31 UK, #49 US), idővel mégis a koncertek egyik legkedveltebb dala lett Brian May egy olyan gitárriffet épített bele, melyet az Escher- festményekhez hasonlított: a hallgató számára úgy tűnik, mintha a hangszín folyamatosan emelkedne, de néhány ütem után rá kell jönni, hogy valójában semmit sem változott Még az album felvételei közben adtak egy ingyen koncertet a londoni Hyde Parkban, hogy a hűséges rajongóknak megköszönjék a kitartásukat Az előadás az együttes történetének egyik leghíresebb koncertje lett, a nézőszám egyes források szerint 150 ezer és 200 ezer közöttire volt tehető, ez volt addig a legnagyobb közönség, amely előtt koncertet adtak

A We Will Rock You válaszreakció volt pályánk egyik szakaszára, amikor a hallgatóság kezdett nagyobb részévé válni a műsornak, mint mi magunk Végigénekelték az összes dalt Ezért Freddie és én úgy gondoltuk, érdekes kísérlet lenne kimondottan úgy írni a dalokat, hogy számítunk a közönség részvételére

Az 1977-es News of the World kisebb fordulópont volt az együttes történetében Ez volt az addigi legsikeresebb albumuk az Egyesült Államokban, ahol a 3 helyet érte el a Billboard Top 200-on, és a mai napig több mint négymillió példányban kelt el – ezzel az egyik legsikeresebb ottani lemezük lett A hangzásvilág a jelentősen egyszerűsödött, a kimunkált vokálok és precíz hangszerelés helyett az egyszerűség került előtérbe Az album két leghíresebb dala aWe Are the Champions és a We Will Rock You kifejezetten úgy íródott, hogy koncerteken a közönség részvételével lehessen előadni A két dal egy kislemezen jelent meg (egyes országokban dupla A-oldalas kislemezen) és masszív világsiker lett: Angliában a második, Amerikában a negyedik helyet érte el a slágerlistán A We Will Rock Yout 2004-ben a Rolling Stone magazin minden idők 330 legjobb dalának sorolta be

Az It’s Late című dal a később Eddie Van Halen révén híressé vált tapping gitártechnika alkalmazására volt az egyik legelső példa May állítása szerint a technikát egy texasi bárzenésztől leste el, aki Billy Gibbons, a ZZ Top gitárosa nyomán játszotta

Még abban az évben a tagok közül elsőként Roger Taylor szólóanyagot jelentetett meg, az I Wanna Testify kislemezt

Bármi igényei vannak, a Queen nem csak azért van itt, hogy szórakoztasson Ez az együttes elérte, hogy tisztán látszódjon, ki a felsőbbrendű és ki az alsóbbrendű Himnusza, a We Will Rock You egy harci induló: „nem te ringatsz el minket, mi ringatunk el téged” Valóban, a Queen lehet az első fasiszta rockzenekar

1978-ban jelent meg a botrányokkal övezett Jazz album Bár a News of the World után, visszatérve a korai évek hangzásához, ez is egy „sokszínű” lemez volt, mégis kevés elismerést kapott Vezető kislemeze, a dupla A-oldalasBicycle Race / Fat Bottomed Girls volt Utóbbi már erősen kilógott a lemezről szexuális utalásaival, sok rajongót elriasztva ezáltal az együttestől A Bicycle Race-hez ráadásul egy botrányos videoklip is készült, amelyben meztelen lányok kerékpárversenye volt látható – majd a későbbi a Jazz Touron ugyancsak megjelentek a színpadon meztelen lányok A szaksajtó is erősen elmarasztalta az albumot e miatt a nyílt szexualitás miatt, és a kislemezek sem értek el olyan sikereket, mint a legutóbbi évek dalai A Rolling Stone magazin kritikusa egyenesen fasisztának titulálta az együttes szórakoztatóipari hozzáállását

Az 1978-as Jazz Tour során rögzített dalokból állították össze az 1979-ben megjelenő Live Killers koncertalbumot Ez volt az együttes első koncertalbuma, és az első dupla albuma A dalok kiválasztását és keverését a Montreux-iMountain stúdióban végezték el, ekkor kerültek először munkakapcsolatba David Richards hangtechnikussal A stúdió annyira elnyerte a tetszésüket, hogy még abban az évben megvásárolták, így több későbbi album felvételei zajlottak itt

Hatásuk a könnyűzenére A koncertalbum sikeres volt, a második helyet érte el a brit albumlistán, a 16 helyet a Billboard Top 200-on May és Taylor később úgy nyilatkoztak, hogy nem voltak elégedettek az album végső keverésével, ennek ellenére a kritikusok is pozitívan nyilatkoztak róla Egy kislemez is megjelent róla, az 1975-ös Love of My Life koncertverziója

Az együttes meglehetősen korlátozott keretek között érte el a népszerűségét: ugyan Angliában mindvégig sikeresek voltak, Amerikában mérsékelt eladásokkal rendelkeztek (multi-platinalemezeket is csak az 1991-es Hollywood Records által kiadott újramixelt albumok értek el) A szaksajtó általában vegyesen fogadta az albumaikat, a kritikusok gyakran nevezték túlprodukáltnak és ódivatúnak a zenéjüket Különösen rossz kapcsolatuk volt a Rolling Stone magazinnal, egyik kritikájuk fasiszta együttesként írta le a Queent, és az újság címlapján sem szerepeltek soha Angliában mindvégig jobban fogadták a zenéjüket, ben a Bohemian Rhapsody-t az utóbbi 25 év legjobb kislemezének szavazta meg a BPI, az albumaik rendre arany és platinalemez minősítést kaptak, Greatest Hits kiadványuk pedig a legkelendőbb angliai lemez lett Mercury halála után valamelyest enyhült a kritika szigora feléjük, és elismerték úttörő mivoltukat 2003-ban a Rolling Stone magazin minden idők 500 legjobb albumának listáján az A Night at the Operát is felsorolták, a 2004-es minden idők 500 legjobb dalának listán helyet kapott a Bohemian Rhapsody és a We Will Rock You, Brian Mayt pedig a 39 helyre sorolták minden idők 100 legjobb gitárosának listáján

Több későbbi előadónak jelentős inspirációt jelentett életművük, ezek például: Green Day, Metallica, George Michael, The Smashing Pumpkins, Def Leppard,Nirvana, The Killers, Radiohead, Guns N’ Roses, Iron Maiden, Foo Fighters, Sweet, Extreme, Boston, Scissor Sisters, Queensrÿche