A NYUGATI FRANK KIRÁLYSÁG

A Nyugati Frank Királyság (843-987) Arabok, vikingek (normannok) és magyarok támadásai A politikai hatalom szétforgácsolódott, a királyi hatalom meggyengült Kopasz Károly csak birtokadományokkal tudta biztosítani híveinek hűségét 864. Edictum Pistense: a törvényt a nép egyetértése és a király rendelkezése alkotja

A Nyugati Frank Királyság (843-987) 888-tól kezdve többször előfordult, hogy a fejedelmek nem a Karolingok közül választottak királyt 888. Odót (Eudes), Párizs grófját választották királynak

A Capetingek (987-1328) 987-ben Capet Hugót választják meg királynak Alkalmasság elve „A trónt nem lehet örökségként megszerezni, csak azt emelhetjük fel oda, aki kitűnik nemcsak a test nemességével, hanem szellemének bölcsességével is.” Primogenitura elve

A területi széttagolódás IX-X. század: a több grófságot felölelő nagyobb területi egységek, a regnumok és a hercegségek önállósodása X. század vége – XI. század eleje: grófságok önállósulása, majd kisebb területi egységekre való felbomlása XI. század: a legtöbb földesuraság, váruraság, grófság, püspökség teljesen autonóm politikai egység

A királyi hatalom A király tényleges hatalma csak saját birtokaira korlátozódott A király közepes tartományúr Tekintélyének alapja a királyság szakrális jellege

A királyi hatalom eredete Koronázás és felkenés A felkenés királyi aktus A felszentelés révén a király magasabb rendű fejedelemmé válik A király Istentől gyógyító erőt kap

A hűbériség Hűbéreskü szertartása Hűbériség = pótlólagos rokonság (Marc Bloch) Senior – vazallus – hűségeskü - földbirtok

A hűbériség A vazallus kötelezettségei: Sértetlenség Megbízhatóság Becsületesség Hasznosság Könnyedség és lehetőség A király nem uralkodó, hanem legfőbb hűbér

„Isten békéje” mozgalom A déli és a burgundiai püspökök kezdeményezésére Az egyház magára vállalta a szegények védelmét Tilos a fegyvertelenek elleni erőszak Magánháborúk korlátozása Menedékjog szabályozása Lovagok egymás elleni fegyverhasználatának korlátozása, illetve tilalma

Az ország újraegyesítése XII. század: megkezdődik az ország politikai egységének helyreállítása A hűbériség a királyi hatalom megerősítésének és egységesítési törekvéseinek eszköze A francia királyok támogatója a városi polgárság és az egyház Gazdasági fellendülés Erősödik a király törvényhozó és rendeletalkotó jogköre

A Francia Királyság virágkora (1180-1328) Nagy népesség, dinamikus gazdaság, jól működő intézmények, nagy uralkodó egyéniségek és kulturális virágzás Az ország minden lakója engedelmességgel tartozik az uralkodónak A király legfőbb hűbérúrból uralkodóvá válik

A központi kormányzat Kancellária jegyzőkkel és titkárokkal Kamara Királyi tanács Titkos Tanács / Magántanács Sénéchal (öreg szolga), majd connétable (főistállómester) Marsall Főpohárnok (pincemester)

Helyi igazgatás A koronabirtokokon a XI. századtól: prévôt (elöljáró) XII. század végén új királyi tisztségviselő: bailli Bailli-k északon, sénéchal-ok délen „Ahol a bailli jelen van, ott jelen van a király is.” Elsődleges feladatuk a királyt megillető jövedelmek beszedése

Az igazságszolgáltatás Az uralkodó személyes ítélkezése (curia regis) Châtelet, a párizsi városi bíróság

Az igazságszolgáltatás A parlamentek A párizsi parlament Bírái: „gens de robe longe” Kamarák: Panaszok és sérelmek kamarája Vizsgálatok kamarája Kérelmek és folyamodványok kamarája A Torony kamarája (La Tournelle)

A rendi intézmények kialakulása Hűbéresek gyűlései Tartományi rendi gyűlések Általános rendi gyűlés (états généraux) Tanácsadó / döntéshozó Királyi előterjesztések / rendi felterjesztés és „panaszfüzetek” 1302. IV. (Szép) Fülöp 1347. a királyság három rendjének ülésezése