A KELETI FRANK KIRÁLYSÁG

A Keleti Frank Királyság a IX. században Normannok, majd magyarok támadásai III. (Vastag) Károly Császárrá koronázása (881) Királlyá választása (885) Trónfosztása (887)

A királyi hatalom felaprózódása Meggyengült a királyság Törzsi hercegségek jöttek létre A X. század elejére négy törzsi hercegség: a szász, a frank, a sváb és a bajor A Karoling-dinasztia kihalása után 911-ben a törzsi hercegek a frank I. Konrádot választották királlyá

A szász dinasztia (919-1024) I. (Madarász) Henrik 919-ben királlyá választják Célja a politikai egység helyreállítása Elutasította a felkenést és a koronázási szertartást Szakított elődei ország-megosztási gyakorlatával

A szász dinasztia (919-1024) I. Ottó (936-973) Békés viszony fenntartása a törzsi hercegekkel A királyi hatalom támasza az egyház Királyi hatalom – államszervezet – egyház A király a birodalmi egyház feje A központi kormányzat és a helyi közigazgatás főbb tisztségviselői egyházi személyek

A szász dinasztia (919-1024) I. Ottó a császári korona megszerzésére törekedett 951-ben elfoglalta Észak-Itáliát és a longobárdok királyává koronáztatta magát 961-ben a wormsi birodalmi gyűlésen királlyá választatta, és Aachenben megkoronáztatta fiát, II. Ottót A pápa 962 februárjában császárrá koronázta I. Ottót

A szász dinasztia (919-1024) Privilegium Ottonianum A császárság és a pápaság viszonyának szabályozása Bizánc és a Német-római Császárság Ki a valódi „római” császár: a bizánci baszileiosz vagy a latin imperator 972. kölcsönös elismerés és egyenrangúság

A X-XII. századi Német Királyság Hiányoztak a tulajdonképpeni államiság legfontosabb kellékei Nem alakultak ki a hatalomgyakorlás intézményes keretei Alig lehet központi kormányzatról beszélni XII. század: önálló területi fejedelemségek kialakulása

A száli dinasztia (1024-1125) Az invesztitúraharc 1073-ban a pápa nem jelentette be pápává választását, és nem kérte a császár jóváhagyását A pápa megalkotta a szimoniákus eretnekség fogalmát Vita a milánói érseki szék betöltéséről 1075-ben a pápa érvénytelennek nyilvánította a császár valamennyi egyházat érintő személyi döntését 1076-ban IV. Henrik lemondásra szólította fel a pápát, VII. Gergely pedig kiközösítette a császárt Canossa-járás (1077)

A Stauf-dinasztia (XII-XIII. század) I. Barbarossa Frigyes (1152-1190) Modern hivatalnokállam kiépítésére törekedett A régi római császárok jogutódjának tekintette magát A városok élén német tisztviselők, podesták 1177-ben béke a pápával Velencében 1183-ban béke a városokkal Konstanzban

A német fejedelemségek A XIII. században 20-30 világi fejedelemség és 90 egyházi fejedelemség osztozott Németország területén. A rendi intézmények, majd a bürokratikus állam kialakulása az egyes területi fejedelemségek szintjén ment végbe. A XIV-XV. századra a hercegségek, grófságok, őrgrófságok, érsekségek, püspökségek és a birodalmi városok külön kis államoknak tekinthetők, a birodalom pedig államok szövetségének, konföderációjának (Bund). A király hatalma csak névleges, csupán saját területi hatalmára támaszkodhat. A központi birodalmi intézmények csak igen korlátozott hatáskörrel működtek.

A birodalmi gyűlés Három kollégium: Választófejedelmek Világi és egyházi fejedelmek Birodalmi városok (51) küldöttei A birodalmi gyűlést a császár hívta össze Az üléseket a mainzi érsek vezette

A Birodalmi Kamarai Bíróság 1495-ben került felállításra Tagjait a király nevezte ki Birodalmi szintű ügyek Fellebbviteli ítélkező fórum

A királyválasztás A XIII. század második felétől a királyt a hét választófejedelem választotta: A mainzi, a trieri és a kölni érsek A cseh király, a rajnai palotagróf, a szász herceg és a brandenburgi őrgróf A választási eljárást 1356-ban a német Aranybulla szabályozta. A választás színhelye Frankfurt lett. Az érvényes választáshoz legalább négy választófejedelem jelenléte volt szükséges. A választófejedelmi méltóság férfi egyeneságon öröklődött.

A hadipajzsrendszer A hadipajzs – a királyt megillető hűbéres katonai kontingens – intézménye a társadalmi ranglétra meghatározója volt. Szabályait a Szásztükör (Sachsenspiegel) foglalta össze. A hadipajzs-rendszer mindenkinek kijelölte a hűbéri hierarchiában elfoglalt helyét, és a hierarchia egyes szintjeinek határait átlépni csaknem lehetetlen volt. Mindenki csak a nála magasabb fokon állótól fogadhatott el adományt, hűbért.

A hadipajzsrendszer A hadipajzsok 1. pajzs: uralkodó, mint legfőbb hűbérúr 2. pajzs: egyházi fejedelmek 3. pajzs: világi fejedelmek 4. pajzs: egyházi és világi fejedelmek hűbéresei, grófok, bárók 5. pajzs: „közönséges” nemesek 6. pajzs: ministerialisok 7. pajzs: egypajzsosok

Szokásjog Szásztükör (Sachsenspiegel) Svábtükör (Schwabenspiegel)