NYELVFILOZÓFIA

Vizsga Előadások: Tankönyv: http://hps.elte.hu/~gszabo/Filozofiadiszciplinai.html Nyelvfilozófia Tankönyv: Farkas Katalin, Kelemen János, Nyelvfilozófia, Áron Kiadó, 2002.

Mi a nyelvfilozófia? Nyelvfilozófia: a nyelvi jelentés mibenlétével, a nyelv és a gondolkodás kapcsolatával, a nyelvhasználat szabályaival foglalkozik. Ferdinand de Saussure: jel = jelölő + jelölt Tagolás: A kiejthető hangok kontinuuma a tagolással válik a tagolatlan mentális jelenségek jelévé. kék (azzurro, blu) Kettős artikuláció: fonémák és monémák

A nyelv funkciói Kommunikációs helyzet: kontextus üzenet feladó ………….……………………címzett kontaktus kód Kommunikációs aktusok: referenciális poétikai emotív………………………………..konatív fatikus metanyelvi

A nyelv két megközelítési módja A nyelv: a gondolkodás kifejezése struktúra A nyelv velünk született reprezentációs rendszer. Noam Chomsky: deskriptív nyelvelmélet A nyelv: a kommunikáció eszköze funkció A nyelv élettevékenységeink része. Wittgenstein: szerszámosláda, nyelvjátékok John Searle: beszédaktus-elmélet

Nyelv és beszéd Nyelv / beszéd Nyelv Beszéd Saussure: langue / parole Chomsky: kompetencia / performancia Nyelv társadalmi intézmény biológiai realitás szelekciós tengely: nyelvi képesség (igeragozás) Beszéd egyéni akarati aktus kombinációs tengely: a nyelvi képesség kreatív, a konkrét helyzetre reagáló megnyilvánulása

Nyelvek A nyelvek fajtái: Formális nyelvek: természetes: angol mesterséges: KRESZ másodlagos: költészet formalizált: elsőrendű logika Formális nyelvek: Frege, Fogalomírás, 1879 A nyelvi jelentés alapegysége a mondat. A mondatnak tartalomtól elvonatkoztatott jelölése.

A nyelv társadalmi természete Locke: egyedi nyelv A jelentés a beszélő fejében levő tudás. Probléma: Mit ért a másik egy adott szón? Leibniz: objektív jelentés „Az «arany» nemcsak azt jelenti, amit, aki kimondja, az aranyról tud, pl. hogy sárga és nagyon súlyos test, hanem azt is, amit az illető nem tud, s amit egy másik tudhat róla, pl. hogy az arany belső alkatából ered a színe és súlya és még más tulajdonságok is, amelyeket azonban szerinte is jobban tudnak a szakértők.” Putnam: nyelvi munkamegosztás A jelentés a kollektív testületként elgondolt nyelvi közösségre vonatkozik, az egyedi beszélő pedig akkor használja sikeresen a nyelvet, ha ismeri a szavak használatához szükséges kritérium egyikét-másikát.

A nyelvfilozófia kérdései Hogyan tesz szert egy értelmetlen hangsor jelentésre? Hogyan vonatkoznak szavaink a világ dolgaira? Milyen szerepet játszik a nyelv a kommunikációban? Témák: Jelentés Jelölet Beszédaktusok

I. Jelentés jelölet (referencia): tűz Mi a jelentés? Szent Ágoston: jelentés = jelölet „Ha a felnőttek valamilyen tárgyat megneveztek, és közben felé fordultak, úgy ezt én érzékeltem, és felfogtam, hogy a hangok, amelyeket kiejtettek, a tárgyat jelölik, minthogy rá akartak utalni.” (Vallomások) Problémák: Néhány szónak nincs jelölete (pl. „néhány”, „nincs”). Néhány főnévnek nincs jelölete ( pl. „unikornis”). Frege-rejtvény: Az alábbi két mondat között nincs különbség: „Az Alkonycsillag azonos a Hajnalcsillaggal.” „A Hajnalcsillag azonos a Hajnalcsillaggal.”

Jelentés és igazságfeltétel Frege: A nyelvi jelentés alapegysége a kijelentő mondat. „Süt a nap” Igazságfeltétel-elmélet: A mondat jelentése igazság-feltételeivel azonos. „A süt a nap” jelentését azok a világbeli feltételek határozzák meg, amelyeknek fenn kell állniuk ahhoz, hogy a mondat igaz legyen. A szavak jelentése a mondatok jelentéséből származtatható. predikátumok: A „ … piros” jelentése: „A meggy piros” igaz; „A fű piros” hamis

Jelentés és verifikáció Logikai pozitivizmus: A személytelen igazság helyébe a nyelvhasználó szerepét hangsúlyozó igazolás lép. Verifikáció: igazolhatóság, ellenőrizhetőség verus: „igaz”; facere: „valamit valamivé tenni” Verifikációs jelentéselmélet: A mondat jelentése azonos a verifikációjának módjával. „A dinoszauroszok növényevők voltak” jelentését mikroszkópos megfigyelések adják.

Jelentés és használat Kései Wittgenstein: a jelentés nem egy fizikai vagy mentális tárgy, hanem a nyelvnek életünkben betöltött szerepéből adódik. Használat-elmélet: „egy szó jelentése ― használata a nyelvben” (Filozófiai vizsgálódások, 43. §) Probléma: A releváns használat körülményeit nagyon nehéz megállapítani.

Analicitás Kijelentések osztályozása: Szintetikus kijelentés: a szavak jelentése és egyéb faktuális tényezők teszik igazzá. „Brutus megölte Caesart” Analitikus kijelentés: csak a szavak jelentése teszi igazzá. „Minden agglegény nőtlen” A kijelentés megértése elégséges ahhoz, hogy tudjuk az igazságát. A mondat nem a nyelvről szól! A metanyelvi állítások mindig szintetikusak. Pl. „Azokra a dolgokra, amelyekre az «agglegény» szót alkalmazzuk, alkalmazhatjuk a «nőtlen» szót is.” Quine: az analitikus-szintetikus megkülönböztetésnek nincs értelme „A csészéből inni lehet”: Analitikus? → Amiből nem lehet inni, az nem is lehet csésze. Szintetikus? → Attól még lehet valami csésze, hogy nem lehet belőle inni.

II. Jelölet Hogyan vonatkoznak szavaink a világ dolgaira? Egyedi dolgokra kétféleképpen referálhatunk: (tulajdon)névvel: „Gordon Brown” határozott leírással: „Nagy-Britannia jelenlegi miniszterelnöke” A határozott leírásnak van jelölete és jelentése: jelölet: az a dolog, amelyre alkalmazzuk jelentés: az az attributum, amellyel a jelölt dolgok rendelkeznek Kérdés: Mi a helyzet a nevekkel?

John Stuart Mill Mill: A neveknek nincs jelentése, csak jelölete. Problémák: A nem referáló nevek problémája: „Az Odüsszeusz ravasz volt” mondat nem értelmes. A felcserélhetőség problémája (Frege-rejtvény): Az alábbi két mondat között nincs különbség. „Az Alkonycsillag azonos a Hajnalcsillaggal.” „A Hajnalcsillag azonos a Hajnalcsillaggal.”

Gottlob Frege „Az Alkonycsillag azonos a Alkonycsillaggal” „Az Alkonycsillag azonos a Hajnalcsillaggal” Az első mondat triviális, a második új információt hordoz. Az azonos dolgot jelölő nevek nem cserélhetők fel egymással. A neveknek nem pusztán jelölete van. (↔ Mill) Frege: A neveknek nemcsak jelölete, hanem jelentése is van. A jelentés a jelölet megadási módja.

Gottlob Frege Név – jelölet – jelentés: Jelölet, referencia (Bedeutung, reference): az a dolog, amit a név jelöl Jelentés, értelem (Sinn, meaning): az a mód, ahogyan a név megadja jelöletét A jelentés olyan határozott leírássál adható meg, amelyet a név jelölete kielégít: „Budapest” jelentése: „Magyarország fővárosa” Referáló neveknek van jelentése, de jelentéssel bíró neveknek nincs feltétlen referenciája pl. „a legnagyobb prímszám” c a • P

Bertrand Russell Fregével együtt a nevek leíró elméletét képviseli. A köznevek és tulajdonnevek nem nevek, hanem határozott leírások, amelyek a beszélő gondolatait teszik explicitté. Pl. „Bismarck” = „Németország első kancellárja” = „a legbefolyásosabb ember Európában” Probléma: A gondolatok nem nyilvánosak, a jelentés igen.

A nem referáló nevek problémája „Franciaország jelenlegi királya kopasz” Meinong: A nemlétező dolgoknak létezniük kell valahol. Frege: A mondat értelmetlen. Russell: A leírások kvantifikált kifejezések. „Van egy és csak egy dolog, ami jelenleg Franciaország királya, és ez kopasz” ∃x(Fx & ∀y(Fy ⊃ x=y) & Kx)

A felcserélhetőség problémája „Az Alkonycsillag azonos a Alkonycsillaggal” „Az Alkonycsillag azonos a Hajnalcsillaggal” Frege: Mindkét mondatban a nevek jelölete azonos, de jelentése nem.

A felcserélhetőség problémája „Ha a azonos b-vel, akkor bármi, ami igaz az egyikről, igaz a másikról is, és bármely kijelentésben helyettesíthető az egyik a másikkal anélkül, hogy a kijelentés igazsága vagy hamissága megváltozna. IV. György meg akarta tudni, hogy Scott-e a Waverly szerzője; és csakugyan Scott a Waverly szerzője. Ebből következik, hogy a „Waverly” szerzőjét helyettesíthetjük Scott-tal, s ily módon megállapíthatjuk: IV. György meg akarta tudni, hogy Scott Scott-e. Aligha tulajdonítható Európa legkiválóbb gentlemanjének az azonosság törvénye iránti érdeklődés.” (Russell, A denotálásról) Russell: A leírások kvantifikált kifejezések. „Scott a Waverly szerzője” = „Volt pontosan egy dolog, amely a Waverly-t írta, és ez azonos Scottal.” ∃x(Wx & ∀y(Wy ⊃ x=y) & x=S)

Saul Kripke Kripke elveti a nevek leíró elméletét: az egyértelmű leírás egy név sikeres használatának sem nem szükséges, sem nem elégséges feltétele. A név és a dolog társítása kereszteléssel történik, és oksági láncon öröklődik. „Legyen a hajó neve Aurora”

III. Beszédaktusok A nyelvi vizsgálódás szintjei: Austin: szintaxis: a jelek viszonya egymáshoz szemantika: a jelek viszonya a dolgokhoz pragmatika: a jelek viszonya a beszélőhöz Austin: A filozófia ősi tévedése, hogy minden mondást állításnak vesz.

Beszédaktus-elmélet Austin, Searle: Állítás: Kérdés: Felszólítás: A beszéd mint kommunikáció a cselekvés általános kategóriáinak fényében vizsgálandó. Állítás: „Sam rendszeresen úszik.” Kérdés: „Sam rendszeresen úszik?” Felszólítás: „Sam, ússz rendszeresen!” Óhajtás: „Bárcsak Sam rendszeresen úszna!”

Performatív megnyilatkozások Konstatív ige: „elmenni” Kimondásával leírunk egy cselekedetet. Performatív ige: „kinevezni” Kimondásával végrehajtunk egy cselekedetet. Explicit performatív megnyilatkozások: „Ígérem, hogy p.” Szótári jelentésük pontosan az a cselekedet, amelyet jelen idő, egyes szám első személyben és kijelentő módban kimondva végrehajtunk. Implicit performatív megnyilatkozások: „A kutya harap.”

Performatívumok és konstatívumok megnyilatkozás konvenció kommunikáció Konstatívumok ténymegállapítás igazság reprezentáció A konstantívumok is sajátos performatívumok: Az „Állítom, hogy p” éppúgy viselkedik, mint az „Ígérem, hogy p”, az előbbi pedig ugyanaz, mint „p”, csak az állítás aktusa explicitté van téve.

Beszédaktusok Lokúciós aktus: Illokúciós aktus: Perlokúciós aktus: a mondat kimondása „Írd meg a levelet!” Ide tartozik a referálás és a predikálás (propozicionális aktus). Illokúciós aktus: „az emberi nyelvi kommunikáció legkisebb egysége” „Írd meg a levelet!” → könyörgés, kérés, tanács, utasítás Performatívummal explicitté tehető: „Utasítalak, hogy írd meg a levelet!” Perlokúciós aktus: a hallgatóra gyakorolt hatás „Rávettem, hogy …”, „Megijesztettem azzal, hogy …” Performatívummal nem tehető explicitté : „Önt ezennel megijesztem azzal, hogy …”

Illokúció és perlokúció „Eljövök!” ígéret → konvencionális szabályokat feltételez Azzal akarunk hatást elérni a hallgatóban, hogy ő felismeri e hatást kiváltására irányuló szándékunkat. Perlokúció: „Az ajtó előtt egy pitbull ül!” ijesztés → nem feltételez konvencionális szabályokat A hatás a hatást kiváltására irányuló szándék nélkül is kiváltódik.

Beszédaktusok Alapszerkezet: F(p) ~F(p) ≠ F(~p) ⊦(p): állítás Pr(p): ígéret !(p): kérés W(p): figyelmeztetés ?(p): igen-nem kérdés ~F(p) ≠ F(~p) Egy propozíció élesen megkülönböztetendő az ő állításától. Az első egy propozicionális aktus, a második egy speciális illokúciós aktus. Az első nyelvtani formája a mondatrész, a másodiké a mondat.

Érvényességi feltételek Egy beszédaktus nem lehet igaz, vagy hamis, csak érvényes (sikerült) vagy nem érvényes. Érvényességi feltételek: a beszélő viselkedésére, bizonyos konvenciók betartására stb. vonatkoznak. Igazság: Az igazság nem azt illeti meg, hogy állítunk, hanem azt, amit állítunk. Az állításokkal mint speciális beszédaktusokkal szemben támasztott speciális érvényességi feltétel.

Ígéret A megígéri B-nek p-t T kiejtésével, ha az alábbi érvényességi feltételek teljesülnek: Normális input-output feltételek Senki sem süket, afáziás, stb. Propozicionális tartalom feltételek A kifejezi p propozíciót T kiejtésével. p-t kifejezve A predikálja B-nek A egy jövőbeli S cselekedetét.

Ígéret Előzetes feltételek Őszinteségi feltétel Lényegi feltétel B jobban szeretné, ha A megtenné S-et, mintha nem. „Megígérem, hogy kihasznállak!” Sem A, sem B számára nem nyilvánvaló, hogy A megtenné S-et az események normál menete szerint. Férj az esküvőn: „Megígérem, hogy a jövő héten nem hagylak el!” Őszinteségi feltétel A szándékában áll megtenni S-et. Lényegi feltétel A azt akarja, hogy T kimondásával elkötelezze magát S végrehajtása mellett. Ez különbözteti meg az ígéretet a többi illokúciós aktustól.

Illokúciós lényegek Asszertívumok: ↓ Direktívumok: ↑ Komisszívumok: ↑ „állítom, hogy…”, „esküszöm, hogy…”, „dicsekszem, hogy…” őszinteségi feltétel: hit p-ben Direktívumok: ↑ „követelem, hogy…”, „megengedem, hogy…”, őszinteségi feltétel: a beszélő akarata Komisszívumok: ↑ „kötelezem magam, hogy…”, „szándékomban áll, hogy…” őszinteségi feltétel: a beszélő szándéka Expresszívumok: ∅ „gratulálok, hogy…”, „köszönöm, hogy…” őszinteségi feltétel: a p-ben specifikált pszichológiai állapot Deklarációk: ↕ „kinevezem”, „lemondok”, „bűnösnek nyilvánítom”