Kamerakezelés A program megvalósulását az Apertus Közalapítvány támogatta.

Kamerakezelés Felmerülő kérdések Videokamera működése Videokamera paraméterei Videokamera kezelése Segédfelszerelések Világítástechnika Mikrofonozás, hangfelvétel A film formanyelve Forgatókönyv Végszó Tartalomjegyzék

Kérdések Kamera beállításai Helyszín Világítás Forgatókönyv Cél Lehetőségek Végső formátum A kamera optikája elé kerülő látvány meghatározza, hogy a felvételt hogyan készítsük el. Szükséges-e világítanunk vagy nem, egyáltalán tudjuk-e befolyásolni valamivel a fényviszonyokat? Át kell gondolnunk, hogy hangfelvételt is fogunk-e készíteni, vagy csak képet? Dokumentumfilmet készítünk-e vagy mást, vágásra kerül a forgatott anyag vagy nem? Van-e forgatókönyvünk vagy nincs, magunknak készítjük-e a felvételt vagy másnak, mik az elvárásai az illetőnek, mit szeretne ? A munka megkezdése előtt kell számba vennünk, hogy van-e elegendő üres kazettánk, feltöltött akkumulátorunk, egyedül dolgozunk-e, vagy van segítőtársunk, tudjuk-e befolyásolni az események menetét (pl. megismételtetni egy-egy jelenetet) vagy nem, a felvétel elkészítéséhez mennyi idő áll rendelkezésre, stb.?

Kamera működése CCD – Charge Coupled Device Fényérzékeny pixelek Töltéstérkép Soros kiolvasás A videokamerába érkező fény az optikán keresztül egy fényérzékeny eszközre jut. Ezt úgy hívják hogy CCD. A fizikailag 0,5 - 2 cm méretű „képfelbontó” eszköz több százezer pixelből áll. A fény hatására a félvezető eszköz felületén töltéstérkép keletkezik, ezeket az értékeket kiolvassuk, és egy időben folyamatos, igen bonyolult jel keletkezik. Nagyon fontos az első „átalakító” rész az optika minősége. A jobb kamerákra külön lehet venni optikákat és értékük a kamera árával összemérhető.

Kamera működése Egy vagy három CCD Optika fontossága Rögzítési mód Ki és bemeneti csatlakozások Az amatőr, olcsóbb kamerákban csak egy CCD van, a drágább, jobb minőségűekben három darab, a három alapszín külön-külön érzékelésére. A kamera által előállított jelet nem csak a benne elhelyezett kazettára rögzíthetjük, hanem a kimeneti csatlakozóján megjelenve a kép kivetíthető, továbbítható, más videomagnón is rögzíthető. Pontosítva kifejezéseket, az olyan kamerát amely egybe van építve rögzítővel, kamkordernek nevezzük. A legtöbb kamera ilyen. A kisméretű kamerákra használják a handycam, palmcam angol kifejezéseket is.

Kamera paraméterei CCD minősége Optika, zoom tartomány Kereső(k) fajtái Rögzítési rendszer Beállítási lehetőségek Menürendszer Gombok kezelhetősége Szolgáltatások A kamerák tekintetében a rendszerváltás előrébb tart. Itt már a mai érdeklődőnek azt mondhatjuk, hogy a gyengébb képminőséget adó analóg rendszereket, a digitális kamera leváltotta. Tehát a következőkben egy átlagos, amatőr, mini DV kamera néhány műszaki jellemzőjét, szolgáltatásait, beállítási lehetőségeit soroljuk fel. Képfelbontó eszköz: CCD, kb. 0,5 - 1,5 Mpixel Optikai zoom: 10-12- szeres Digitális zoom: 40 - 120-szoros Kereső: színes LCD, 4-6 cm átlóval Minimális megvilágítás: 0,5- 5 lux Éjszakai üzemmód: fekete-fehér színben igen kis megvilágításnál Kézremegés kompenzáció: elektromos Színhőmérséklet: több fix beállítás, továbbá automatikus és kézi

Kamera kezelése 1. Optika 2. Keresők 3. Kameratest 4. Mikrofon 5. Kezelőszervek 6. Akkumulátor 7. Csatlakozások 8. Start/Stop Az optika az egyik legfontosabb rész, minősége alapjában határozza meg a felvételt. A kereső kisméretű, vagy nagyobb méretű LCD kijelző. A kameratesthez csatlakoznak a fő részek, ebben van a kazettafészek is elhelyezve. A beépített mikrofon kisebb és nagyobb méretű is lehet, gyakran külső mikrofont használunk. Kezelőszerveknek egyre kevesebb hely jut, sokszor csak a menürendszeren keresztül tudjuk a szükséges dolgokat beállítani. Az akkumulátor az áramellátást biztosítja. Ki és bemeneti csatlakozások használatával tudjuk a felvett anyagot visszanézni, illetve anyagokat átjátszani. A hüvelyk ujjunkkal indítjuk el és állítjuk meg a felvételt, ez egy úgynevezett pause gomb.

Kamera kezelése Technikai elsajátítás – könnyebb Beállítások – menürendszer Lehetőségek kihasználása Művészi alkalmazás – nehezebb Formanyelv, stílus Műfaj, cél Nagyon sok technikai és művészi ismeretre kell szert tennünk ahhoz, hogy jó felvételt készítsünk. Sőt, sokan még arra a szintre is nehezen jutnak el, hogy észrevegyék a jó és rossz felvétel közti különbséget! Hosszabb tanulás, tapasztalatszerzés után pedig már odáig is eljuthatunk, hogy hibákat találunk a televízió műsorában, hírműsorokban, sugárzott filmekben stb.

Segédfelszerelések Kamera tartozékok Állvány Világítás Hangtechnika Kép és hang kontroll Hátterek Az amatőr fogja a kameráját és elmegy felvételt készíteni. Kell még ehhez más is? Nos, nem véletlen, hogy profi szinten egy stáb sok sok főből áll, mindenkinek megvan a feladata. Nézzük csak felsorolásszerűen, mi kell egy komolyabb forgatáson? Kamera, táska, hordszíj Statív (állvány) Lámpák, állványok, szűrők Mikrofonok, állványok, elemek Hálózati kábelek, dobok, elosztók Video kábelek, átalakítók Hang kábelek, átalakítók Fejhallgató Ellenőrző monitor Akkumulátorok, töltő Kazetták Fehér lap Forgatókönyv Hátterek

Világítástechnika Direkt és indirekt mód Hárompontos világítás Főfény, derítés, ellenfény Két fő módja a lámpák elhelyezésének a direkt és indirekt mód. Az indirekt mód azt jelenti, a lámpa fénye nem közvetlenül a megvilágítandó tárgyat világítja meg, hanem valahonnan visszaverődik. Direkt módnál pedig rá van irányítva a fénycsóva közvetlenül. A gyakorlatban a kettőt kombinálhatjuk is. A fényforrások színhőmérséklete meghatározza a felvétel színét, így azok bekapcsolása után fehéregyensúlyt kell állítani. Egy gyakran használt módszer, az úgynevezett hárompontos világítás. Ennél három lámpát alkalmazunk, egy főfényt, egy derítést, és egy gegent.(ellenfényt) A főfény általában a legerősebb fényforrás, és valahonnan a kamera irányából világítja meg a témát. A derítőfény feladata azon részek megvilágítása amelyeket a főfény nem világít meg, továbbá a háttér kiemelése, ha szükséges, de a főfény miatt keletkezett árnyékot is tompíthatjuk vele. Ez általában gyengébb fényt ad mint a főfény. Az ellenfény egyik fontos feladata a harmadik dimenzió, a mélység érzékeltetése. Tehát a hátteret és az előteret szétválasztja.

Mikrofonozás, hangfelvétel A kamera saját mikrofonja Külső mikrofonok használat Kézi, csipesz, asztali mikrofonok Vezetékes, vezeték nélküli mikrofonok Puska mikrofon Több hangcsatorna használata A kamera saját mikrofonja általában elég érzékeny ahhoz, hogy jó hangfelvétel szülessen. Sőt inkább az a probléma vele, hogy felveszi a kamerakezelésnél keletkező kéz zajt, vagy a motoros zoom zaját is. Erre tehát vigyázzunk. Akkor használunk külső mikrofont, ha igényesebb hangot szeretnénk produkálni, vagy például zajos környezetben készítünk felvételt. Riportok készítésére használhatunk kézi, riporter mikrofont, amely érzéketlensége miatt csak a közeltérből, 10-20 cm-ről érkező hangokat veszi. Hosszabb, fix helyszínen történő riportoknál csipeszmikrofont használunk. Ez lehet vezetékes vagy vezeték nélküli is. Előadás felvétele esetén is csipeszmikrofon szükséges, de ez mindenképpen vezetéknélküli legyen. A narrátor szöveg stúdióban történő felvételére bemondó mikrofont használunk. A kameráknak legalább két hangcsatornája van, esetenként használhatjuk külön-külön is őket. Mivel az amatőr kamerák felvételi szintszabályozása automatikus, a legjobb amit tehetünk, hogy fejhallgatóval kontrolláljuk a hangot felvétel közben, így hiba esetén beavatkozhatunk.

Művészi kifejező eszközök Kompozíciók: egyteres, kétteres, többteres elrendezés Egyteres beállításnak nevezzük, amikor a mondanivalónk, a téma, a kamerától egy bizonyos távolságra van, mélységben egy síkon helyezkedik el. Két, három, vagy többteres kompozíció esetén mélységben több képsík van, vagyis egymás mögött több dolog, ami meghatározó, fontos a képen.

Művészi kifejező eszközök Szimmetrikus, aszimmetrikus, átlós és más tengelyekre komponált kép Ha valaki, vagy valami a függőleges középtengelyre szimmetrikusan van beállítva a képen, akkor ezt szimmetrikus beállításnak nevezzük. Ha a téma főtengelye ettől jobbra, vagy balra eltér, az egy aszimmetrikus kompozíció. Előfordulhat, hogy a fő esemény a képen átlósan helyezkedik el, ebben az esetben átlós kompozícióról beszélünk.

Művészi kifejező eszközök Ansnittes beállítás Gépállások: alaphelyzet, objektív szubjektív gépállások alsó, felső, ferde Ha olyan képszerkesztéssel találkozunk, hogy a fő téma szemből van felvéve, de egy tárgy, személy sziluettje is benne van a képben akkor ez az ansnittes beállítás. Objektív a gépállás akkor, ha a kamera szemmagasságban van elhelyezve. A szubjektív gépállás eltér attól, ahogyan normálisan látjuk a világot, valamilyen érzelmet közvetítünk a nézőnek. Alábbiakban néhány esetre adunk példát. Alsó gépállás esetén a világot a normálisnál lejjebbről szemléljük, így a kamera előtt lévő személy, tárgyak nagyobbnak látszanak. Ha egészen alacsonyra megyünk, ezt békaperspektívának is nevezik. Felső gépállásnál miden és mindenki kisebb lesz mint a valóságban, tehát kisebítjük a világot. Egész magasról nézve madárperspektíváról beszélünk. Ferde gépállás is létezik. A kamera nem függőlegesen áll, ezért a képen ferde lesz a világ, egy könnyebb, feldobottabb hangulatot fejezhetünk ki ezzel, például egy koncerten.

Művészi kifejező eszközök Plánok:totálok, félközeli képek Totál képek: nagytotál, totál, kistotál Ha valamit, vagy valakit a környezetével együtt ábrázolunk, ezt nevezzük totál képnek. Ennél tágabb, még nagyobb látószögű kép a nagytotál, tehát még több van a képen a környezetből. Ha szűkítjük a totált, tehát a környezetből nem, vagy alig marad valami, ezt nevezzük kistotálnak. Félközeli képek: bőszekond, szekond, szűkszekond Félközeli képnél a témának csak egy nagyobb részletét láthatjuk a képen. Tehát pl. a templomnak a kapuját, vagy az épület egyik szárnyát. Ha személyt mutatunk úgy hogy kb. mellmagasság alatt-tól látszódik fejtetőig ez a szekond. Ennél picit tágabb a bőszekond, ennél közelibb a szűkszekond.

Művészi kifejező eszközök Plánok: közeli képek Közeli képek: premierplán, szuperplán Közeli képek azt jelentik, valamilyen kisebb részlet tölti ki teljesen a képernyőt. Előbbi példánál maradva, egy szobor az épületen. Ha az emberi arc tölti ki teljesen a képet, azt premierplánnak nevezzük, a még ennél is közelibb kép a szuperplán.

Művészi kifejező eszközök Kameramozgások: fix svenkek panorámázás variózások fahrt daruzás Fix: amikor a kamera fixen áll, akkor természetesen nem mozog, tehát nincsen kameramozgás. A leggyakoribb kép, csak ezt kevesen tudják. Persze műfajoktól függ alkalmazásának gyakorisága. Az amatőr kezdő videós sohasem készít ilyet, azt hiszi a kamerát állandóan mozgatni kell. Svenk: a kamera tengely körüli elfordulása. Ha függőleges tengely körül forgatjuk, akkor az egy vízszintes svenk, ha vízszintes tengely körül akkor függőleges svenkről beszélünk. Panorámázás: ha a svenk elfordulási szöge nagy, akár 180 fokos, vagy még nagyobb, akkor ezzel a külön névvel illetjük. Variózások. a kamera variooptikájának változtatásával érünk el mozgást! Tehát változik a látószög. Közeledünk a témához, vagy távolodunk tőle. Gyakori kifejezésmód. A kezdők túlságosan gyakran használják. Rávarióról, ráközelítésről beszélünk, ha a látószög csökken. Elvarióról, nyitásról beszélünk, ha közeliből indulunk és tágabb a befejező kép. Kocsizás, vagy fahrt: mikor egy szereplőt mozgása közben lekövetünk, vagy mutatjuk egy autóból az előttünk elvonuló tájat. Tehát tulajdonképpen fizikailag mozgatjuk a kamerát, egy előre eltervezett pálya mentén. Ezt kézből is megtehetjük, de gyakran egy úgynevezett fahrtkocsira van a kamera téve, operatőrrel együtt. Daruzás: ehhez a mozgáshoz egy darura van szükség. Ez egy több méter (2-10) hosszú rúd, amelynek egyik vége az operatőr kezében van, a másik végén a kamera csücsül. Gyorsan lehet vele nagy tereket befogni, koncerteken, sporteseményeken, de stúdióban is alkalmazzák.

Egyéb beállítások, hatások Ellenfényes felvétel „Skurzos” nézőpontban az előtéri korlát Az ellenfény miatt csak az előtér érezhető az első képen, előfordulhat ilyen szándékosan is, például nem akarjuk, hogy a néző a belépő személy arcát felismerje. A skurzos beállítású előtér mozgalmasabbá teszi a képet, az ellentétes irányvonalak érdekessé teszik az amúgy semmitmondó képet.

Forgatókönyv Szinopszis – vázlat, 1-2 oldal Forgatókönyv, irodalmi és technikai Kép-és hangoldal Tartalmazza a gépállást, kameramozgást, kompozíciót, plánokat Snitt hosszát, rendezői utasításokat Hangoldalon a párbeszédet, vagy narrátor szöveget Forgatókönyvre azért van szükség, hogy ne csak rögtönözzünk a helyszínen, gondoljuk jobban át a snittek sorrendjét, képzeljük el a filmet, esetleg más is (operatőr, megrendelő stb.) tudjon hozzászólni, jóváhagyni. A stáb tagjai ennek ismeretében előkészülhetnek a következő snitthez, látjuk az egyes részek terjedelmét, milyen eszközök kellenek. Ha van forgatókönyvünk, tetszőlegesen választhatjuk meg a felvételek elkészítésének sorrendjét. Szüksége van-e az amatőrnek is erre? Feltétlenül! Mikor leül, hogy megírja, akkor döbben rá, milyen sokféleképpen lehet egy adott témát felvenni, és jobban ki tudja választani az általa gondolt legjobb megoldást. Olyan dolgok is eszébe juthatnak, ami egyébként nem, és mivel nem feltétlenül sorban vesszük fel a jeleneteket, így a témát átlátva jobban tud csoportosítani, helyszíneket, szereplőket stb. Természetesen a forgatókönyvtől legtöbb esetben még el lehet térni, adódhatnak olyan helyzetek, hogy a helyszínen „jobb” jut eszünkbe. Hogyan néz ki egy forgatókönyv? Párhuzamosan vezetjük a kép és hang részeket. A papírlap bal oldalán a képi elképzelést írjuk le, a jobb oldalán a hozzá tartozó hanghatást, szöveget. Adott esetben szükségünk lehet külön irodalmi és technikai forgatókönyvre, kellék listára, forgatási jegyzékre is.

Végszó Ne feledjük: GYAKORLAT TESZI A MESTERT!