Vázlat!!!

Diagnózisok és stratégiák Az építészeti gondolkodás szintjei, változatai, problémái

Történet – elmélet – kritika Tervezéselmélet, -módszertan, gyakorlati stratégia Mallgrave, még egyszer (?) Frampton: jelenkortörténet, a kritikai történet problémái, rendező fogalmak Dalibor Vesely: építészetelmélet Vesely, Perez-Gomez és a fenomenológia Tervezéselmélet, kulturális és társadalmi stratégia A Criticality vita Egy konferencia friss tanulságai

Harry Francis Mallgrave is Professor of History and Theory, doctoral faculty, and director of the International Center for Sustainable New Cities at the Illinois Institute of Technology. For nearly two decades Dr. Mallgrave served as the Editor of Architecture and Aesthetics for the “Text and Documents Series” of the Getty Research Institute. He has written numerous books and articles on the history and theory of architecture and received the Alice David Hitchcock Award from the Society of Architectural Historians for his intellectual biography, Gottfried Semper:Architect of the Nineteenth Century.

1. kör: Kenneth Frampton, Dalibor Vesely, fenomenológia, hermeneutika Szintek, területek: történet, elmélet, kritika Jelenkortörténet, diagnózis Modern építészet, kritikai történet, globalizáció Európai építészet- és kultúrtörténet

Monica Pidgeon with Kenneth Frampton (left) and Peter Murray (right), judging the AD project awards in 1964. https://www.pidgeondigital.com/NEWS AT December 2011: You can watch a free talk by Moshe Safdie - Habitat and beyond by clicking here. Additionally there is a special offer from Pidgeon Digital for just £2.00. Offer available until January 31th 2012. New talks by Peter Bohlin - The Nature of Circumstance, Steven Holl - Defying the Rules, Moshe Safdie - Marina Bay Sands: humanising mega-scale and Jan Gehl on Cities and People (a video), have just been added to the website, as have some further talks from the original archive - including Zaha Hadid - To a new modernism, Ian McHarg - Ecological planning, Ron Herron and Cedric Price: Ten Californian Architects and Michael Ellison - 20th Century Landscape. As a result there are now 216 talks on the website

2007-es kiadás, új fejezet Új bevezetés és áttekintő fejezet az elmúlt 2-3 évtizedről. Az Európa-központú történet meghaladottá vált. Globalizáció A modern (és kortárs) építészet – kritikai? – története? Lehetséges-e még egységes történet? Lehetséges-e kritikai történet?

Kategorizáció Semperhez kapcsolódva (ld. Tektonika-könyv) Topográfia, Morfológia, Anyagszerűség, Fenntarthatóság A környezeti-fenntarthatósági kérdések előtérbe kerülése A táj mint remedium az urbanizáció ellenőrizhetetlen burjánzásával szemben. A sűrűség fontossága. Központképzés – ebből a szempontból még a nem-helyeknek titulált intézményeknek is hajlandó pozitív szerepet tulajdonítani. A kommercializáció, globális tőkeáramlással szemben. Az építészet nyilvánosságteremtő, közösségi jellegének eltűnő vágyképe (Mendes da Rocha)

Fenomenológia, hermeneutika, építészet Hans-Georg Gadamer (1900-2002) Dalibor Vesely (1934)

tanítványok: Liebeskind, Mostafavi, Leatherbarrow (AA, Cambridge UK) P-G ‘49 Prágában és Münchenben mérnöki tudományokat, építészetet, művészettörténetet és filozófiát tanul mesterek: H. G. Gadamer, Jan Patočka (közvetve Heidegger és Husserl) pályatársak: Rykwert, Perez-Gomez, Pallasmaa, Frampton tanítványok: Liebeskind, Mostafavi, Leatherbarrow (AA, Cambridge UK)

Közös pontok Frampton és Vesely között Építészet, társadalom, kultúra: kritikai összefüggések A technológiai kultúra, az instrumentalizáció és a kommercializáció kritikája Német kultúrfilozófia és kultúrkritika hatása: Frampton: Frankfurti Iskola, A felvilágosodás dialektikája, Hannah Arendt, Heidegger Vesely: Hans-Georg Gadamer, fenomenológia és hermeneutika, Heidegger

Eltérések Frampton: a modern építészet és társadalom belső folyamatainak feltárása, immanencia, elmélet – történet – kritika. Rétegződés. A 18. század második felétől, a 19./20. század fordulójától, a 60-as/70-es évektől – az ezredforduló: globalizáció. Az európai központú történet feladása, vele a korábbi immanencia és kritika lehetősége is elvész? Vesely: az elveszett egység visszanyerése. Az európai kultúra hosszútávú folyamatába való visszahelyezés, a folytonosság visszaállítása. Egység, kozmológia, praxis

What the book is to literacy, architecture is to culture as a whole.

Építészet a meghasadt reprezentáció korában Az állandó vonások meghatározóbbak, mint a változás. Az európai kultúra egysége, hosszú távú folyamata: antikvitás – középkor – reneszánsz – barokk – (válság) Eltávolodás az európai tradíció kozmikus és metafizikai gyökereitől. Tudás, tudomány, specializáció, intézményesülés. A modern tudomány válsága Tudomány, specializáció, intézményesülés, a tudományos poétika (esztétika) vs. Tapasztalat, kreativitás, poézis Historizálás, formalizálás, stílus. A termelés mint redukált, az eszközöket céllá emelő eljárás. Az építészet korábbi teljességének visszanyerése: háttér, szituáció (kontextus), kommunikáció, kreatív cselekvés (poézis)

A barokk kitüntetett szerepe A barokkot a kozmikus rend nagy mértékben absztrakt reprezentációja határozta meg, mégis lehetséges volt ezt a fajta reprezentációt összebékíteni az anyagi valósággal, ahogyan azt például Guarino Guarini és kortársai munkái mutatják. Mai helyzetünk más, de a probléma ugyanaz.

Válság Technikai diszciplina (modern tudomány) és személyes vízió Technicizmus, eldologiasodás, instrumentalizáció, formalizáció, áru jelleg – romanticizmus, szubjektív lázadás, önkényesség (különböző formákban máig). Szakadék a modern tudomány és technika által reprezentált modern kultúra univerzalitása és a főként a művészetek, a humántudományok és a személyes tapasztalat által reprezentált befelé forduló (introvertált) megközelítésmód között. Példái – megtestesítői -: Mies és Scharoun, kiemelt helyszíne a berlini Kulturforum.

-a cél kezdettől fogva egyértelmű -a megközelítés nagyívű és átfogó, Architecture in the age of divided representation The question of creativity in the shadow of production MIT Press, 2004 -a cél kezdettől fogva egyértelmű -a megközelítés nagyívű és átfogó, történeti viszonylatban is (<> Frampton immanens vizsgálata) -az eszmei háttér világosan kirajzolódik

Háború előtti avantgárd mozgalom: szoros kapcsolat a festészettel és más vizuális művészetekkel (film, színház) Ivan Leonidov, ENSZ-központ (1957–1958) „A [...] problémákat a praxisból származtatom, ahol a vizuális kommunikáció sokszor olyan kérdéseket vet fel, amelyek alaposabb válaszokat igényelnek. A felvetett kérdések legtöbbször az építészet tágabb összefüggéseit vizsgálják; jelenlétük formáit az emberi tapasztalásban és emlékezetben.” Ivan Leonidov, Nehézipari Központ, Moszkva (1934)

tendencia: építészet beskatulyázása, azaz bármilyen más explicit műszaki tudáson alapuló eredményhez hasonló megítélése tervezői lehetőségek: -építészet azon aspektusainak feláldozása, amelyek nem felelnek meg a műszaki tudás normáinak -víziók periférián való gyakorlása -mainstream eszköztár csendes elfogadása szélsőérték: -periferiális víziók behatolása a kultúrába ezzel azonnal eszközi értéket kap, eladhatóvá válik -> sztárépítészet mindez az építészet instrumentális szerepében érhető tetten ->

általános nézet: a mies-i szerkezetek univerzalitásuk révén a program specifikus vonatkozásait és a kultúra tágabb kontextusát is képviselik Vesely: a technológia a modern korszak lényegét közvetítő eszköz -> üres intellektuális konstrukció a mies-i emancipált és izolált reprezentáció ugyanis csak kódolva jelentkezik, a "beavatottak" számára befogadható csupán nincs valós jelentésük, csupán kultivált anyagi struktúrák, amik leginkább esztétikailag értelmezhetők

talán csak metafizikai módon lehet megragadni.” Scharoun Hans Scharoun, Ich Du, Volkshausgedanke (1920) „Az alkotó intuitív módon alkot, olyan impulzusok mentén, melyek nem csupán a habitusát tükrözik, hanem azt a kort is, amiben él, és amivel nagymértékben eggyé is válik. Ha ezeket az impulzusokat szeretnénk megfejteni, meg kell értenünk korunk valódi feladatait. A törvényt, ami hajtja és vezérli az építészt, talán csak metafizikai módon lehet megragadni.” Scharoun

Inkább egy általános rendszerből közelítünk egyedi problémákat. „A kortárs formarendszerek rejtvényként működnek - olyan eszközökként, amelyek felhasználása nem predesztinált. Manapság ritkán indulunk ki partikuláris felvetésekből, hogy azután általánosítunk őket. Inkább egy általános rendszerből közelítünk egyedi problémákat. A tendenciában az a megkapó, hogy miközben az absztrakt és konkrét viszonya megfordul, a rajzi redukciót már nem tudásmechanizmusok felnagyításaként kezeli.” Libeskind Deduktív manifesztum, a matematika, mint szent tehén vs. extrém szubjektivizmus -> hallucináció

Az építészet kulturális küldetése Az építészet története világosan megmutatja az építészetben rejlő lehetőségeket és képességeket a valóság különböző szintjeinek harmonizálására. Az építészet továbbra is létező egyesítő hatalmát újra felfedezhetjük a tervezési folyamatban, ahol az absztrakt elveket és a fogalmi struktúrákat összekapcsolhatjuk a köznapi élet konkrét helyzeteivel. Feladatunk (küldetésünk) részeként a személyes tapasztalatokat ki kell terjeszteni a közös jelentések nyilvános terére, ahol nemcsak a valóság különböző szintjei, hanem a kultúra különböző területei között is kommunikálni lehet.

Összebékítés Az állandó technikai változások által előrehajtott modern társadalom víziója teljességgel elhibázott. Nagy különbség van a valóság közvetlenül alakítható, illetve az ilyen alakításnak ellenálló szintjei között. A dilemma és a feladat: hogyan lehet összebékíteni az önálló szerepre szert tett modern technika találmányait és vívmányait az emberi élet feltételeivel, örökölt kulturális értékeinkkel és a természet világával. Hogyan lehet az eszközszerű tudást, technikai képességeket integrálni az emberi gyakorlatba.

? A kommunikatív, participatív, kreatív = poétikus építészet programja, amely összhangban van a természeti világ kozmikus jellegével, a hagyomány és a kultúra értékeivel és a konkrét helyzetek sajátosságainak megfelelően érvényre juttatja az emberi igényeket és képességeket.

Architecture's relationship to the wider world it serves continually evolves but always there is at its core an unchanging belief that the act of building is in and of itself a great and ennobling undertaking. In too many schools students and teachers now seem disinterested in building, distracted by cyberspace and a search for ways to transform the art of building into something else. Architecture is not a branch of information science; it is not a kind of electronics. At Yale we continue to believe in architecture as the most palpable of all the arts and the most public, the art of the here and now, the art of making and preserving fixed places that are the settings for the interaction of people and ideas over time.

The Doctoral Program (Kurt W. Foster) The five-year doctoral program prepares candidates for careers in university teaching, cultural advocacy and administration, museum curatorship, and publishing. It aims chiefly, however, to educate teachers capable of effectively instructing future architects in the history of their own field and its manifold connections with the culture at large. The program forges a unique combination of professional knowledge with a historical and analytical grasp of key phases in the history of architecture, especially those that have a demonstrable share in the field’s current state and its critical issues. The program secures sound training in historical study and historiography, imparting technical knowledge and awareness of intellectual trends that inform the reception and role of architecture around the world. The history of science and technology (as well as its reception in popular culture and the arts), the history of media, and an understanding of architectural practice are as important as the fine arts and literature

Vita az építészet autonómiájáról és a kritikai vagy követő hozzáállás lehetőségeiről

Perspecta 33 (2002), Mining Autonomy Megjegyzések a Doppler-hatásról és a modernizmus más válfajairól (Notes around the Doppler effect and Other Moods of Modernism) Perspecta 33 (2002), Mining Autonomy ROBERT SOMOL SARAH WHITING University of California, Los Angeles Rice University School of Architecture, Houston - délkán PXS - Pollari x Somol építésziroda WW Architects

The Yale Architectural Journal the oldest student-edited architectural journal in the United States, is internationally respected for its contributions to contemporary architectural discourse with original presentations of new projects as well as historical and theoretical essays. Working with graphic design students from the School of Art, the school produces the journal. Retrospecta, an annual journal that includes samples of student work and activities at the School during each academic year, is edited by students and published by the School.

Perspecta 33 "Mining Autonomy" Perspecta 33 explores the concept of architectural autonomy and its relationship to the discipline's potential as a critical agent.

The journal revisits the debate of the past thirty years over architectural autonomy—the belief that architecture is a self-contained field with its own legible, meaningful forms. It addresses the twentieth-century lineage of autonomy from its origins in the fine arts and art history to its architectural manifestation in the 1970s—a time when the functionalist, utilitarian nature of the modernist era led to a perceived dissolution of the discipline’s professional boundaries. From this historical understanding, the journal investigates current practice, asking whether autonomy is still essential to the "critical project.”

Perspecta 33 notes a shift in critical attention from the center of the discipline to its periphery, where architecture is able to translate intelligence from other disciplines into its own conventions and language, as well as pass ideas and speculation into the world. New methods of architectural production (digital design, imaging, and fabrication), growing environmental concerns, and changing ideas about domesticity and urban space suggest alternative directions for criticality.

The essays are organized in two parts: those that explicitly engage the history of architectural autonomy and those that offer alternatives or counterexamples. In addition to the articles, there is a portfolio of contemporary projects that draw their criticality from disciplines outside architecture.  Articles are by Stanford Anderson, Carol Burns, Bernard Cache, Diane Ghirardo, Elizabeth Grosz, K. Michael Hays and Lauren Kogod, Neil Leach, Hashim Sarkis, Robert Somol, Michael Stanton, Anthony Vidler, Sarah Whiting, and Christopher Wood.

Egyrészt, mert elvei elterjedtek és közkeletűvé váltak, NOTES AROUND THE DOPPLER EFFECT AND OTHER MOODS OF MODERNISM Robert Somol & Sarah Whiting FROM CRITICAL TO PROJECTIVE Fő tézis: Az amerikai építészeti – főként akadémikus – gondolkodásban elterjedt kritikai megközelítés idejét múlttá vált. Egyrészt, mert elvei elterjedtek és közkeletűvé váltak, másrészt, mert nem felelnek meg a mai kor kihívásainak. Az építészet más területekhez, diszciplinákhoz fűződő kapcsolatainak és az építészeti stratégia újragondolására van szükség.

A kritikai megközelítés két fő ideológusa Hays és Eisenman, elődeik Colin Rowe és Manfredo Tarfuri az 1984 óta eltelt idő alatt a kritikai építészet köztes szemlélete (kulturális termék – autonóm szakma) a mindennapi építészeti felfogás része lett.

K. Michael Hays: Critical Architecture between Culture and Form K. Michael Hays: Critical Architecture between Culture and Form. Perspecta 21 (1984) „That architecture, as activity and knowledge, is fundamentally a cultural enterprise may hardly seem a contentious proposition. And yet questions concerning the precise nature of the reciprocal influences between culture and architectural form bring opposing theories of architecture and its interpretation into forceful play.” kiindulás: építészet, mint a kultúra egyik eszköze tehát függ a politikai, gazdasági, szociális, technológia folyamtoktól miközben az építészet egy tevékenység, egy tudás, egy kulturális tett

Mies van der Rohe – Barcelona pavilon Eisenman ipéldája: Hays által hozott példa: Mies van der Rohe – Barcelona pavilon Eisenman ipéldája: Le Corbusier – Dom-ino ház ezek a példák automatikusan hordoznak egyfajta jelentést, anyagszerűséget, kulturális kapcsolat nélkül is Hays szerint Mies építészete, a már létező kulturális értékek hatékony ábrázolásának és a teljesen önálló absztrakt formai rendszer keveréke - Eisenman szerint a Dom-ino ház az első modernista és egyben kritikai gesztus az építészetben

Eisenman példája az európai viszonyokra reagál, addig ugyan ebben az időben Rem Koolhaas az amerikai tömeg kultúrával foglalkozik Downtown Athletic Club – New York new yorki keret nagyvárosi plaszticitás nem kizárólag az építészet által vezérelt megjelenés egyfajta nagyvárosi viselkedés illeszkedés

A dialektikától a Doppler-hatásig  Doppler-hatás a hullám frekvenciájában és ezzel együtt hullámhosszában megjelenő változás, mely amiatt alakul ki, hogy a hullámforrás és a megfigyelő egymáshoz képest mozog A kritikai elmélet autonómia fogalma reduktív, szembeállítja az építészetet a kor fontos erőivel, tendenciáival Ahelyett, hogy az építészetet autonóm területként szembeállítaná a korszak fontos erőivel és hatásaival, a DOPPLER elmélet az építészet sokszínűségével együtt járó változásokra és hatásokra figyel, mint az anyag, funkció, elmélet, hangulat, alak, technológia, gazdaság, stb. Autonómia, folyamatszerűség – erők és hatások játéktere. Design központúság, ennek mentén közeledik olyan területekhez, mint a gazdaság vagy a politika kérdései

Michel Foucault szerint a korábbi gyakorlatban a tudás és a formavilág egy közös normán, elméletrendszeren, tradíción nyugodott, később a szakmaiság fejlődésével ez megváltozott, egy élő szervezetté vagy állandóan változó gyakorlattá vált, mely már nem tervezhető és nem irányítható saját példa WW Architect – Intracenter Lexington, Kentucky -heterogén funkció, napközi, sport, szociális, kávézó, könyvtár, netkávézó, továbbképzés, üzletek, stb.

FROM HOT TO COOL tervezési folyamat változásának szemléltetése filmes elmélettel és példával, hot és cool ellentétpárok segítségével hot szemlélet, mint például a film, mely egy egyirányú médium, ellentétben a cool szemlélettel, például a TV, mely reagál a befogadóra Cape Fear / Rettegés foka 1991-es mozi film, mint példa: Robert De Niro, mint a hot megtestesítője (a módszeresen felépített szerep, profi), Robert Mitchum pedig a cool-é (nyitott, szabadon alakított, az adott feltételekre reagáló játékmód)

Hot/cool építészet Párhuzam a színészek előadásmódjával: De Niro - hot építészet – Mitchum cool építészet. Hot: koncentrált, lehatárolt, speciális, módszerközpontú bonyolult – cool: kontextusba ágyazott, vegyes forma, nyitott az esetleges (véletlenszerű) hatásokra, könnyen (könnyebben) befogadható. A gyakorlati orientáltságú, design központú és projekt alapú megközelítés nem jelent szükségképpen kapitulációt a piac erői előtt, hanem csak tekintetbe veszi és újraszervezi a gazdasági, ökológiai, információs és szociális tényezőket.