Szúró, és vágószerszámok evolúciója Kőbunkótól a szuronyig Dani Botond

Első kéziszerszámok Pattintott kőszerszámok Csontszerszámok Marokkövek Balták Nyílhelyek Csontszerszámok Vadászszerszámok Nyílhegyek Rézszerszámok

Kő, csont és rézeszközök

Macuahuitl Közép-Amerikai népcsoportok (legelső mezoamerikaiaktól kezdve) Prizmatikus kialakítás Fakard obszidián berakásokkal (ragasztva) Obszidián: vulkanikus üveg, éles kagylós törésfelületek Fűrészelő mozgással vágásra és a lapjával ütésre is alkalmas volt Nemcsak halálos fegyver Beszámolók szerint akár egy lovat is lefejezhettek vele Fogolyejtés áldozati szertartásokhoz 0,9 – 1,3 m hosszú, 70 - 100 mm széles – az egykezes verzió – kerek pajzzsal használták Nehéz volt Létezett embermagasságú kétkezes verzió is

Bronzkor Kr. e. 3500-700 Bronzkor Bronz: ~90% réz és ~10% ón Bronzkohászat: Anatóliában jelent meg Réz: Cipruson, Egyiptom, Negev, Irán, Perzsia ->arzénos Nagy ónszükséglet lépett fel ->fejlődési hullám Alapanyaghiány lépett fel Anatóliában i.e. 1200 körül megjelent a vasmegmunkálás

Bronzkori kovácsolás Gyártás Homokformás/agyagformás/kőformás öntés: Az olvasztás hőmérséklete döntően befolyásolja a későbbi élettartamot (nagyobb hőm. -> keményebb) Ezután kalapáccsal felkeményíteni, majd készre csiszolni Markolat általában szegecselve Elsőként több, kisebb tömbből álltak, a késő bronzkorban már egyben öntötték a szerszámokat

Kopesh Egyiptom i.e. 1570-1070 körül ~ 60dkg, 12% ón Agyagformába öntött, majd keményre kalapált él, Puha gerinc és kemény él Görbe és a súlypont a kard közepe körül van -> vágás a fő profilja Nincs keresztvas -> pajzszsal használatos

Pro/Kontra Nagyon gyors gyártás Könnyen helyrehozható Nincs rozsda, csak patina, idővel kevéssé degradálódik Könnyű ~70 cm-ben limitált hossz Kevés alapanyag Viszonylag gyenge mechanikai tulajdonságok Csorbulás/pattogzás (kemény/puha él)

Vaskor I.e. 8. századtól terjednek el a vasszerszámok Olcsó alternatíva a bronzhoz képest Tömegtermelést is lehetővé tesz (pl. Róma) Gyepvas (bucavas) alapanyag -> erős minőségügyi problémák Nagy szennyezőanyag-tartalom, sok kovácsolás kellett neki Napokig tartott egy kard elkészítése Nem volt edzés ->puha volt, gyakran hajlott és csavarodott

Késő vaskor és Róma Tömegtermelés – Marius reformja miatt Légiós fegyverzete: Gladius (kard) Pilum (dárda) Suctum (pajzs) Pugio (tőr) Plumbatae (dart-szerű dobófegyver)

Gladius ie. III. századtól rendszeresítették Hispán ihletettség, gladiátorok fegyvere Allai csata után kezdték alkalmazni Acélból készült (hivatalosan, de inkább az szennyezett vas volt) Szúrásra alkalmas Könnyűgyalogság elsőszámú fegyvere Jobb oldalon is hordható volt ~60 cm-es pengehossz

Xiphos A görög-perzsa háborúk során jelent meg Pl. spártai katonák másodlagos fegyvereként ~30cm-es hossztól egészen 60cm-ig fejlődött Kétélű egykezes kard pajzs mellé Levélforma, rombusz keresztmetszet Bronz és vas változatai is voltak

Spatha Gladiusból fejlődött ki az I. század folyamán, VII századig hasznlták jellemzően Gladiátori és nehézgyalogos fegyver Germán és kelta auxiliari egységek Hosszabb a Gladiusnál, hegyes (a lovasságé kerekített) Viking kardok és lovagi kardok elődjének tekinthető

Differenciáledzés Több rétegnyi nedves agyaggal kell befedni Speciális összetevők A penge részénél vékonyabb réteg, mint a gerincnél Edzéskor eltérő a lehűlési sebesség a gerincen és az élnél Az él martenzites, a gerinc perlites- ferrites Puha gerinc és kemény él Eltérő a szövetszerkezetek rácsa, ezért a kard meggörbül A hamon jelzi a két réteg határát – sok polírozás hozza elő

Damaszkolás/Damasztacél Két vagy több eltérő széntartalmú acél kovácshegesztése Kelta törzsek – puhább és keményebb acélok párosítása Vikingek tovább fejlesztették a technológiát – kígyós kardok Lapdamaszkolás -> japán kardoknál is Damaszkuszi penge Egyfajta acél, cementit háló martenzit/perlit mátrixban alakította ki a mintázatot Szén nanocsövek? Wootz acél: Sri Lankai eredetű ~ III. század A pontos eredeti technológia elveszett

Kard felépítése

Középkori és reneszánsz kardok osztályozása R. Ewart Oakshott: megjelenés alapján osztotta fel Római számokkal jelölve, részek alaki tulajdonságai adják a besorolás alapját

Hosszúkard (Longsword=Bastard sword~One-and-a-half-hand sword) Kétkezes használat 1,1-1,8 kg, 100 – 130 cm Szofisztikált technikák Bloßfechten: páncél nélküli harc Harnischfechten: páncélos harc

Kétkezes kard (Great sword) XV. sz – XVI. század – reneszánsz fegyver Olyan hosszú nagyjából, mint a gazdája 2 – 3,5kg (tehát nem nehéz – myth busted) Csak csatára alkalmas nem önvédelmi fegyver Lándzsaformációk és pajzsformációk széttörése Másodlagos keresztvas a rikasszó után Fogás, könnyebb irányíthatóság Igen fejlett fegyverforgatási technikák

Estoc XIV. – XVIII. század Hosszú és vékony penge (~0,9 - 1,3m) Speciális francia verziója a hosszúkardnak Nincs éle, csak hegye Háromszög, vagy rombusz keresztmetszet Páncélok réseinek kiaknázása Csak szúrás

Lovagi kard (arming sword=knightly sword) XII. – XIV. század ~1,1 kg Egykezes kard, pajzzsal használatos, vagy másodlagos fegyvernek Személyi védelemre alkalmas

Oldalkard Egykezes kardból fejlődött ki, itáliai eredetű Átmenet az egykezes kard és a hosszú tőr között Szúrás és vágás, de a szúrás hangsúlyosabb Páncélos és páncélozatlan ellenfelekkel szemben is A forgató az ujját a rikasszóra is rátehette biztonsággal Jobb kontroll

„Broadsword” XVI-XVIII. század Skót kosaras markolatú kard = claymore Nehézlovassági fegyver egészen a napóleoni korszakig Civil használat, párbajok Skót kosaras markolatú kard = claymore A broadsword újkeletű kifejezés Arra utal, hogy vastagabb a penge egy tőrénél Vágásra is alkalmas Kéz védelme

„Rövidkard” Katzbalger: Mi a rövid? (reméljük nem AZ) Reneszánsz korabeli A Landsknecht tipikus fegyverzete Másodlagos közelharci fegyver 70-75 cm Legenda szerint macskabundában tartották, nem hüvelyben

„Rövidkard” Cinquedea Itáliai rövidkard Reneszánsz fegyver Civil használat Konkáv penge Vércsatornák könnyítésnek Szúrásra alkalmas Gyakorlatilag a fenekükből húzták elő

Fejsze/Balta Eredetileg nem embermegmunkálásra használták Már Egyiptomban is megjelent a harci verziója Vikingek hozták divatba újra Minden jó háztartásban van Penetrálja a páncélt Ellenfelek megragadása Nagy tehetetlenségi nyomaték Egykezes és kétkezes változatok

Falchion A kard és a balta nászából XI. – XVI. század Vastagabb a gerinc felé, kissé görbült, van keresztvas Szerszám a ház körül és páncél ellen is Alacsonyabb minőségű anyagból is készülhetett „Középkori machete”

Melyik a világ legjobb kardja? Katana Hosszúkard Gyengébb alapanyag Sok előkészítés Differenciáledzés Görbület Jobb vágóképesség Gyorsabb előrántás PR Minőségi (hozzávetőlegesen) alapanyag Keresztvas Jobb szúróképesség Páncél ellen hatásosabb Kiegyensúlyozottabb

Katana XII. század körül jelent meg, a tachi-ból fejlődött ki Ívelt penge Gyors előrántás Könnyebb vágás Speciális hőkezelés Tamahagane Hagyományos, rituális kohászati és hajtogatás eljárás útján eltérő széntartalmú rétegekből Szennyezőanyagok eltávolítása Szálirány beállítása 1-3 hétnyi csiszolás, polírozás – tükrös felület, esetleg matt felső rész, hogy a hamont hangsúlyozza Rendszeres ápolást igényel

Ōdachi „Nagy japán kard” Ceremóniákra Rohamra Bonyolult előállítás Áldozatbemutatás 1645 után törvényileg szabályozták a hordható kardok hosszát -> lassan eltűnt a csataterekről Rohamra 165-178 cm hosszú közelharcra kényelmetlen, de rohamozni jó Használat lóhátról Bonyolult előállítás Nagy méretei miatt nehéz hevíteni és hűteni Plafonról lógatva csiszolták

A lőpor nyomában XVI. században fegyverreform indult meg A tűzfegyverek fejlődésével csökkent az igény a magas minőségű páncélzatokra és szúró-vágófegyverekre Nagy mennyiségű olcsó kisegítőfegyver kellett Szabják, és bajonettek

Bajonettek XVI. század – vadászadban (kegyelemdöfés) XVII. század - a svéd hadseregben állandósítják XVIII. Az összes európai hadsereg rendszeresítette Dugós bajonettek A fegyver csövébe kellett dugni, de már kihúzni nem nagyon lehetett Kis pika lehetett a fegyverből – lovasság ellen kiváló, gyalogság ellen még a kard hatásosabb maradt Foglalatba ágyazott bajonett A cső külsejére illeszkedett Gyakran leesett Még lehetett a fegyverrel tüzelni a felszerelés után Gyűrűs bajonett Egy rugós mechanizmussal biztosította, hogy ne essen le Mindenhol elfogadottá vált

Szabják Egyélű, görbe kard Vágásra kitűnő, páncél ellen szint használhatatlan Magyar vonatkozás -> keleti eredetű fegyver Mamelukok elleni háború 18-19. században nagy térhódítás Lovassági, tiszti fegyver, rendőrségi alkalmazás Revolverek kiütötték a nyeregből Megmaradt dísznek – USMC Rozsdamentes acél – csillog, de törik

Harci és Taktikai kések M1918 Trench knife I. VH, állóháború USMC KA-BAR II. VH, harci és „háztáji” célokra egyaránt Vágni is, szúrni is Fallschirmjäger-Messer Taktikai kés Ballisztikus kés Eredete: inkább bűnözők használták Kb. 5 méter a hatótáv (~60 km/h a kilövés sebessége) Aerodinamikailag rossz, majdnem használhatatlan arra amire kitalálták Gáz, vagy rugó adja a kilövés energiáját

Tévhitek és hagyományok Kardokat nem kellett élezni (vagy mégis?) Győzelem egy csapásra Háton hordott kard Kézfogás Kabátok gombolása Hölgyek a jobb oldalon!

Irodalomjegyzék http://www.aemma.org http://www.weapons-universe.com/Swords/Bronze_Age_Weapons.shtml Ewart Oakeshott: The Archaeology of Weapons http://www.myarmoury.com/home.html http://kreativlelek52.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1181233 Thiele Ádám: Középkori vaskohászat metallurgiája

Köszönöm a figyelmet!