Theodor W. Adorno: A kultúripar Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

Theodor Wiesengrund Adorno (1903-1969) filozófus, társadalomkutató, zeneesztéta-szociológus. a Frankfurti Iskola első generációjának legkiemelkedőbb alakja, a kritikai elmélet atyja Fiatalon zenei tudósító,zenekritikus Zeneszerzést tanult Alban Bergtől  a német klasszikus kultúrához való ragaszkodás 1941-49 USA emigráció (kulturális sokk) 1968 konfliktus a diákokkal, mégis az „új baloldal” egyik meghatározó teoretikusa A Frankfurti kultúrfilozófiai iskola tagja. A kapitalista tömegkultúra máig meghatározó kritikáját fogalmazták meg teoretikusaik. A Frankfurti Iskolát 1923-ban a Frankfurt am Mainban székelő Társadalomkutató Intézet keretein belül hoztak létre. Az egyöntetűen marxista alapokon nyugvó társadalomkritikai elemzéseik miatt sorolják munkásságukat az „új baloldal” gondolkodói közé. A marxizmusnak a pszichoanalízist és az egzisztencializmust is befogadó változatát hoztak létre, amelyet kritikai elméletnek neveztek el. A közgondolkodás, miszerint a Frankfurti Iskola teljesen marxista orientációt képvisel, téves. Ha jobban megvizsgáljuk Max Horkheimer és Theodor W. Adorno munkásságát akkor felismerhető, hogy a baloldali gondolkodás megújítása áll mögöttük.[1] Az ihletésében hegeliánus, vagyis Hegel munkásságára alapozó elmélet határozottan szemben áll a szovjet marxizmussal és a dialektikus materializmussal. A kritikai elmélet központi témáinak tekinti az esztétika fogalmának és értékrendjének elemzését a kultúra és a társadalom jelenségeiben egyaránt, valamint a modernizmust. [2] [1] Tar Zoltán: A frankfurti iskola- Max Horkheimer és Teodor W. Adorno kritikai elmélete – Budapest: Gondolat Kiadó, 1986, 13. oldal [2] Szepes Erika – Szerdahelyi István: Művelődéstörténet szöveggyűjtemény, Budapest 2003 Zsigmond Király Főiskola, 280-281. oldal 1930- ben habilitált Bécsben egy Kierkegaard –ról szóló munkával. 1940-től 1950-ig datálható. Horkheimer és Adorno ekkor kezdenek szorosan együttműködni több mű megírásában, kutatási terveket készítenek közösen. 1941 és 1949 között Adorno átköltözött Los Angelesbe. Ahol Max Horkheimerrel közösen megírták 1941 és 1944 között A felvilágosodás dialektikája című könyvüket. Emigráció , kulturális sokk jelensége = mindig is elutasította az amerikai tömegkultúrát. Tömegkultúra és magas kultúra szembenállása. Lasasfeld-del való együtt működése az USA ban Max Horkheimer (bal oldalt, elől), Theodor Adorno (jobb oldalt, elől), és Jürgen Habermas a háttérben jobbra 1965-ban Heidelberg városában. Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

A kritikai gondolkodás a művészetben XX. század: monopolkapitalista viszonyok kialakulása, nácizmus, a szovjet blokk létrejötte  sokk a világnak  újra kell fogalmazni a világról és a művészetről alkotott képet  kritikai gondolkodás Adorno a művészetet társadalmi összefüggéseiben tárgyalta, ugyanakkor autonóm területként fogta fel, és fontos szerepet tulajdonított neki a társadalom működésében, illetve megértésében. magas kultúra, avantgárd mozgalom Ellenkultúra kérdése  a lázadás integrálódik a társadalomba Tömegkultúra  média manipuláció kérdése A kapitalista viszonyok kialakulása, a nácizmus, a szovjet blokk létrejötte, mind sokként hatottak a világra. Adorno valamelyest a művészet feladatának tekintette feloldani a társadalmon eluralkodó hanyatlást. Véleménye szerint a művészet, kiváltképp az avantgárd mozgalom mutathatja meg, a modern társadalom ésszerűnek álcázott ésszerűtlenségét. Persze, a kultúra hanyatlását megállítani kívánó folyamatokról koránt sem volt egységes a vélemény a Frankfurti Iskola tagjai között sem. A tiltakozó céllal létrehozott művészi értékek is idővel elfogadottá válnak, integrálja őket a fennálló társadalmi rend normarendszere. Ezáltal hatástalanokká idomulnak. A modern társadalomban a társadalmi rendszerek mechanizmusai teljesen átveszik az uralmat az egyén felett. Ezért a társadalmi lét rabjává válunk. Gondolkodás nélkül elfogadjuk ezeket az erőket, mert tudomásunk sincs róla a legtöbb esetben, hogy elnyomás alatt állunk. Ez a fajta manipuláció a médián közveetítésével valósul meg. Ezért került a médiakritika a tömegkultúra kritikáján belül is előkelő helyre a Frankfurti Iskola teoretikusainak munkáiban. Kitekintés azoknak, akik esetleg nem tanultak művészettörténetet: Az avantgárd irányzatok (kb. 1905-1945 ) Formabontó "izmusok": érzelmi alapon közelítenek az ábrázolt valósághoz indulatosak a hagyományos formák teljes lerombolása után új valóságot építenek minden művészeti ágban hatni tudnak EXPRESSZIONIZMUS FUTURIZMUS DADA SZÜRREALIZMUS Formaépítő "izmusok": értelmi, gondolati alapon közelítik meg a világot higgadtabbak a leghagyományosabb formákig bontják le a valóságot, majd azokból építkeznek csak képzőművészeti irányzatok KUBIZMUS KONSTRUKTIVIZMUS Salvador Dalí: Lángoló zsiráf Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009 „Auschwitz után verset írni barbárság, és ez annak a tudatát is magába sűríti, hogy miért vált lehetetlenné ma verset írni.” (Adorno: Negatív dialektika) Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

A felvilágosodás dialektikája A kultúripar c. tanulmány A felvilágosodás dialektikája című könyv egyik fejezete. A tanulmány alcíme: „A felvilágosodás mint a tömegek becsapása” A mű először belső kiadványként, Filozófiai töredékek címmel jelent meg 1944-ben, nyomtatásban a fenti címen 1947-ben Amszterdamban. A művet eredetileg Horkheimer és Adorno közösen akarták írni. Egyes fejezetek valóban így is készültek, de nem mindegyik. A kultúriparról szólót Adorno írta. Theodor W. Adorno A kultúripar című tanulmánya A felvilágosodás dialektikája című könyvben jelent meg 1944-ben, alcíme „A felvilágosodás mint a tömegek becsapása” A felvilágosodás során indult meg a kultúra definiálásának folyamata. Ahogy felismerték az udvar és a nép kultúrája közötti különbséget, akként létrejött a magas kultúra elkülönülése a tömegkultúrától. A magas kultúra az elitek sajátja, értékteremtésre törekszik. Ezzel szemben a tömegkultúra a népi kultúrából eredeztethető és célja csupán a szórakoztatás. A népi kultúrát kezdetben az emberek saját szórakoztatásukra hozták létre, míg a tömegkultúrát már azok alkották meg, akik hasznot reméltek a kultúra közvetítéséből. Tehát ekkor vált ketté a népművészet és a szórakoztató ipar. A népművészet költeményei, dalai képlékenyek voltak, alakultak, szájhagyomány útján terjedtek. Ezzel szemben a tömegkultúra késztermékként kerül a befogadókhoz. Sztenderdizáció : előre eltervezett sémákat követnek a művészek, hogy előre kiszámítható legyen a siker. A művészi önmegvalósítás helyét, az individuális művészeti élmény születését átveszi az ipari szemlélet. Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009 A kultúripar Elit kultúra(udvar) vs. tömegkultúra(nép) Népi kultúra:  szórakoztatás képlékeny (szájról szájra terjed) Tömegkultúra  Szórakoztató ipar profitorientált  tömeggyártás Sztenderdizáció, sematikus, sorozatgyártás Theodor W. Adorno A kultúripar című tanulmánya A felvilágosodás dialektikája című könyvben jelent meg 1944-ben, alcíme „A felvilágosodás mint a tömegek becsapása” A felvilágosodás során indult meg a kultúra definiálásának folyamata. Ahogy felismerték az udvar és a nép kultúrája közötti különbséget, akként létrejött a magas kultúra elkülönülése a tömegkultúrától. A magas kultúra az elitek sajátja, értékteremtésre törekszik. Ezzel szemben a tömegkultúra a népi kultúrából eredeztethető és célja csupán a szórakoztatás. A népi kultúrát kezdetben az emberek saját szórakoztatásukra hozták létre, míg a tömegkultúrát már azok alkották meg, akik hasznot reméltek a kultúra közvetítéséből. Tehát ekkor vált ketté a népművészet és a szórakoztató ipar. A népművészet költeményei, dalai képlékenyek voltak, alakultak, szájhagyomány útján terjedtek. Ezzel szemben a tömegkultúra késztermékként kerül a befogadókhoz. Sztenderdizáció : előre eltervezett sémákat követnek a művészek, hogy előre kiszámítható legyen a siker. A művészi önmegvalósítás helyét, az individuális művészeti élmény születését átveszi az ipari szemlélet. Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009 Tömegkultúra Értékteremtés helyett a divathullámok meglovaglása lett a cél. profitorientált gondolkodás Fogyasztói társadalom kialakulása  modernizmus, rohanó életvitel tömegtermelés igénye megjelenik a kultúrában is A társadalom a „totális tőkehatalomnak” köszönhetően alávetett szerepbe kényszeríti az individuumot. elidegenedés elmélet MARX Monopóliumok irányítják Adorno a tanulmány elején a fogyasztói társadalom mechanizmusait tárja elénk, azonnal felismerve az összefüggést a rohanó életvitel és a kultúra hanyatlása között. A modernizmus ilyenfajta kritikája miatt tekinthetjük ezt a rendkívül korai, 1944-es írást, a posztmodern gondolkodásmód előfutárának. Monopóliumok irányítják a tömegkultúrát, ezáltal elvész belőle a megújulás képessége, egysíkúvá válik. Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009 Ipari forradalom  szabványosítás A tömeggyártás előfeltétele elhitetni az emberekkel azt, hogy igényeik azonosak. Felejtsenek el egyéniségek lenni, és fogadják el a mindenki számára általános megoldást jelentő szabványosított kultúrtermékeket. A szabványok előállítói a fogyasztói szükségletek gyors kielégítésével próbálják igazolni az unalmas egyhangúságot. Ezért a fogyasztók ezt el is fogadják szelekció és ellenállás nélkül. A gazdaságilag erős társadalmi csoportok uralják a kultúrát. Ahogy az ipari forradalom idején megjelentek a szabványok a tömeggyártás elősegítésére, úgy ütötte fel fejét a szabványosítás igyekezete a kultúrában is. A tömeggyártás előfeltétele elhitetni az emberekkel azt, hogy igényeik azonosak. Felejtsenek el egyéniségek lenni, és fogadják el a mindenki számára általános megoldást jelentő szabványosított kultúrtermékeket. A szabványok előállítói a fogyasztói szükségletek gyors kielégítésével próbálják igazolni az unalmas egyhangúságot. Ezért a fogyasztók ezt el is fogadják szelekció és ellenállás nélkül. Ez veszélyes, hogy ilyen mértékben iparrá alakult a kultúra, mert az ipart a gazdaságilag erősebb uralja, ezek után a kultúrát is a gazdaságilag erős társadalmi csoportok kezébe adjuk. A média ma már nem is akar művészetnek látszani, már nem kell álarcok mögé bújnia a hatalomnak, hogy irányíthasson. Nyíltan szórakoztatóiparnak hívja magát. „A kultúripar költségvetési értékkülönbségeinek egyáltalán semmi közük nincs a tényleges értékkülönbségekhez, a termékek értelméhez. A technikai eszközöket egymás közt is a csillapíthatatlan uniformizálás irányába hajtják. A televízió a rádiónak és a filmnek a szintézisére törekszik, amelyet csak addig tartanak fenn, amíg az érdekeltek meg nem egyeztek teljesen; ám e szintézis korlátlan lehetőségei az esztétikai anyag elszegényesítésének oly radikális fokozódását ígérik, hogy az összes ipari kultúrtermék felszínesen eltakart azonossága már holnap nyíltan diadalmaskodhat, az összművészet (Gesamtkunstwerk) wagneri álmának csúfondáros beteljesüléseként. „ Forrás: Adorno, Theodor Weisegrund: A kultúripar In. Nagy Sándor - Thoma László: Kultúrfilozófia - művelődéselmélet szöveggyűjtemény- Budapest: Zsigmond Király Főiskola, 2003. 62.oldal. Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009 Sztár gyár A tehetségek felfedezése is a gépezet része, hiszen a sorozatgyártást csak folyamatos utánpótlással lehet garantálni. A művészeket klisékkel teli szerepekbe kényszeríti a média.  a szelekció alapja ki illik a szerepbe A kultúra monopóliumai a mindenkori társadalmi gazdasági elitek kezében vannak, függő helyzetben.  a pénz mozgatja őket és nem a művészi értékek megalkotása (Lásd: Marx tőke és termelőeszközök elmélete!) A klasszikus (zene) magas kultúra és zsenialitás viszonya. Zseni nélkül nincs katarzis! A tömegkultúrában nem kellenek zsenik csak „jó munkás emberek”. Nincs katarzis, csak irányított, előre bekalkulált érzelmi reakciók! Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

„Szerepekbe skatulyázott művészek”? INTERAKTÍV BLOKK! „Szerepekbe skatulyázott művészek”? Példa: Butácska női komika szerep Lindsay Lohan, Reese Witherspoon, Marilyn Monroe Lindsay Lohan a Cserebere szerencse című filmben Marilyn Monroe a Szőkék előnyben című filmben Reese Witherspoon a Doktor Szöszi című filmben Nem képesek más karakterekre, vagy a film ipar determinálta őket ezekbe a szerepekbe, mert erre van nézői igény? Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009 Lehet a média kultúra? Adorno felismerte a média konvergencia jelenségét már 1944-ben! hogy a médiumok egyetlen rendszert alkotnak, hatással vannak egymásra, üzenetük hasonlóvá válik, összekapcsolódik. A személyiség, az egyén elnyomás alá kerül a hierarchikus rendszerek által. A technikai szabványok determinizmusa átjárja a tömegkultúra világát. pl: A televíziók olyan képarányban sugároznak, amilyen készülékeket a piac gyárt. Hihetetlen módon A kultúripar című tanulmányban már 1944-ben felismerték a média konvergencia jelenségét, hogy a médiumok egyetlen rendszert alkotnak, hatással vannak egymásra, üzenetük hasonlóvá válik, összekapcsolódik. Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009 A kultúra mint üzlet Célcsoportok szegmentációja a médiában A fogyasztók célcsoportok szerinti osztályozása is a piaci viszonyoknak megfelelő kultúra előállítását szolgálja. Az egyéneket statisztikai alanyokként kezelik. Propaganda eszközök a médiában Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009 A hamis verseny Az emberek igénylik a különbségek látszatát, szeretik azt hinni, hogy van választási lehetőségük. A konkurencia verseny látszatát keltő események mögött a legtöbb esetben háttér-megállapodások bújnak meg. Mert a versenyköltséges a piacon magasak, a megegyezések csökkentik a költségeket és a kockázatot. Megegyezések születnek a divatirányzatokról, a trendekről, a felkapott témákról. Néha csak hallgatólagos megegyezések, néha paktumok jönnek létre. Uniformizáció a kulturális termékek területén A fogyasztók között csak a fogyasztás mennyiségében, és nem a minőségben van különbség. Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

Esztétika a tömegkultúrában A művészet valaha eszméket hozott létre, melyek gondolkodásra késztették annak szemlélőjét. De a tömegkultúra csupán a haszonszerzés.  célja ne kelljen gondolkodni rajta Azzal, hogy film megtévesztésig hasonlít a valóságra, teljesen ellustítja a képzeletet . A film részlet gazdag ábrázolásának hatása volt az irodalomra is. A fénykép, különösen a mozi megjelenésével a regényekből eltűntek a részletes tájleírások. Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009 Esztétika a tömegkultúrában Sematizmus = elvetik a magasabb színtű esztétikai értékeket A stílusok uralma a művészetben Ezért a tömegkultúra gátolja az egyént a magas kultúra befogadásában. Mert alacsonyan rögzíti az esztétikai értékszemléletet a befogadóban. A tömegkultúra nem tud megújulni, de a magas kultúra erre képes lehet (a zsenik és művészi önkifejezés által). Ez elitista felfogás – ma sok esetben azt tartjuk magas kultúrának ami korábban a populáris kultúra része volt „A kultúriparban átláthatóvá válik az, hogy a valódi stílus fogalma az uralom esztétikai megfelelője.” A stílusok adják sémákat amit a művészetet alkalmassá teszik a tömegtermelésre. Csak úgy törekedhetünk identitásunk kifejezésére a művészetben, ha el tudunk szakadni az imitációtól, ami a stílusok sajátja. Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

A mozi, mint a tömegkultúra egy közege A mozi a kultúripar totalitásának egy része Adorno kifejezetten megvetette az amerikai mozit! „A fogyasztók feletti uralmat a szórakoztatás közvetíti…” A film 1HV előtti expanziójának előfeltétele a filmesek elkezdenek a közönség pénztári adatokból levonható szükségleteihez igazodni Ezért a filmek már nem művészi értékeket közvetítenek, hanem csak pénztermelő eszközökké váltak. EZÉRT: „A szórakozás a munka meghosszabbítása a kései kapitalizmusban. „ „A szórakozás a munka meghosszabbítása a kései kapitalizmusban. „ Forrás: Adorno, Theodor Weisegrund: A kultúripar In. Nagy Sándor - Thoma László: Kultúrfilozófia - művelődéselmélet szöveggyűjtemény- Budapest: Zsigmond Király Főiskola, 2003. 70. oldal. Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009 Mozi Mivel a mozi tökéletesen lemásolja a világot, ezért elnyomja a kreativitást! A sematikus történetek egyre kiszámíthatóbbak. A sikerfilmek sztárjai mindig hasonló karaktereket játszanak. Művészi kiteljesedés helyett, karakterekbe, szerepekbe, sémákba kényszeríti őket a filmipar. (naiva, fő hős, fő gonosz, komika) Ezért a mozi elnyomja a spontaneitást, passzív befogadóvá teszi a nézőt. Mitől speciális a mozi néző esztétikai szempontból ?  A legtöbb esetben NEM gondolkodunk el azon amit a moziban látunk, amikor látjuk. Átadjuk magunkat a szórakozásnak. Teljes szellemi passzivitás! Szabványosított munka után, szabványosított szórakozás! Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009 INTERAKTÍV BLOKK! A népszerű filmeket sorozatban gyártják. (Van lényegi különbség a 3 film között?) Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009 A lázadás előre kódolt Ahogy a kulturális irányzatok globálissá válnak, az egyének eltömegesedésével jár. Lázadni nem lehet a stílusok ellen. Mert a kultúripar azonnal magába integrálja a lázadást. (pl. punk mozgalom divattá vált) A változtatás minden kísérlete, a reformok is még inkább legitimálják a rendszer létjogosultságát. Amint megkülönböztetjük magunkat a kultúripar aktuális termékeitől, azonnal hozzá viszonyítva határozzuk meg létezésünk és alkotásunk, ezáltal is hozzá tartozóként tüntetjük fel magunkat. Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

„A felvilágosodás mint a tömegek becsapása” A felvilágosodás ígérete: Kitörni a mitikus világból, az egyén önálló gondolkodó, mindenki egyformán részesülhet a kultúra értékeiből.  szellemi szabadság, individuális kiteljesedés ígérete Modernizáció: Kulturális idolokat követünk, az egyén nem akar gondolkodni, esztétikai elsilányulás, tömegkultúra  uniformizáció, sematizmus, tömeggyártás, profitorientáció, kapitalizmus… Tehát a tömegeket becsapták, mert az ígéret ellentéte valósult meg! Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

Adorno és a Frankfurti iskola hatása ’68-ra Diáklázadások világszerte 1968 Felkapottá válnak a baloldali gondolatok A Frankfurti Iskola kultúra kritikája jó táptalaj a társadalmat radikálisan kritizáló fiatalok számára Adorno elutasította a lázadásnak ezt a formáját (amikor félmeztelen lányok jöttek be az órájára kivonult) Ha érdekel a ’70 évek német baloldali terrorizmusa, nézd meg a A Baader Meinhof csoport (Der Baader Meinhof Komplex) című filmet! Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009 Képek forrása: Weiss János: Tizenkét előadás a Frankfurti Iskoláról és a diákmozgalmakról – Budapest: Áron Kiadó, 2000: 166-167 oldal Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009

Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009 Köszönöm a figyelmet! „A kultúripar romlott, de nem mint a bűnök Bábele, hanem mint az emelkedett szórakozás katedrálisa. „ Adorno:A kultúripar Kocsi Sarolta Olga BME-GTK 2009