Szemantika és megfigyelés Az interpretációtól a nyelvi jelentésig Simonffy Zsuzsa PTE, Francia Tanszék

Bevezetés Módszertani kérdés: Hogyan jutunk el az interpretációtól a nyelvi jelentésig? Kiindulópont: Az interpretáció gyakorlata Nyelvi koncepció: számot kell tudni vetni az interpretáció szituáció függőségével + a nyelvi jelentés szituáció függetlenségével.  A szemantika helye a jelentés konstruálásában.

I. Az interpretáció kivédhetetlenségéről Egyéni, szubjektív, privát, intuitív, nem hozzáférhető,  Nem megfigyelhető  nincs adat, nincs tárgy  Interpretáció ≠ jelentés

II. Jelentés (sens) és megnyilatkozás (énoncé-type) Megfigyelhető: A megnyilatkozás (énoncé-occurrence) + a szituáció  Hogyan? Közvetlenül: hangsor + kiváltott reakció   nem ez idézi elő a jelentést ezt indirekt módon idézi elő a megnyilatkozás  kiváltott reakció ≠ jelentés  énoncé-type ≈ jelentés (sens)  Lsd. a non-matérialité és a non-immédiateté hipotéziseket (Raccah: 2004).

Argumentáció argumentatív természetű  A nyelvi jelentés argumentatív természetű Anscombre–Ducrot (1983), Raccah (1991) Megjegyzés: Mivel a megnyilatkozás a szituációtól függ, minden megnyilatkozás nem lesz szükségszerűen argumentáció. Minden mondat használható egy adott szituációban olyan megnyilatkozásként, mely argumentáció.

 Korollárium Ellenvetés: Adekvát-e valamennyi szemantikai jelenség leírására az argumentáció?  Válasz: A szemantikai jelenségek maguk is elméleti koncepciótól függenek. Az interpretáció kivédhetetlenségének következménye az adatra nézve: igazolt megnyilatkozások, regisztrált társalgások, telefonbeszélgetések, szövegkorpuszok, kitalált mondatok ─ egyaránt szolgáltathatnak adatot.

 Korollárium Egyikben sem megfigyelhető jobban a jelentés mint a másikban. Adatnak tekinthetőség feltétele: valamely szemantikai jelenség vagy probléma megragadásához közelíteni.

Argumentációért felelős elemek I. Tagoló elemek János tengerész, de tisztességes. A beszélő sajátos világlátása erről a foglalkozásról olyan nézőpont, amit el kell fogadni a jelentés konstruálásához. A de instrukciói: ellentétes orientáció + a második tag a meghatározó. Második tag : euforikus melléknév Első tag : csak negatív lehet

Argumentációért felelős elemek II. Szavak Tagoló elemek nélküli megnyilatkozások: (2) Péter fecsegő alkat. (3) Ő extrovertált/kifelé forduló/kommunikatív. Toposzok :úgy jelennek meg mint általános és közösségileg elfogadott graduális elvek vagy szabályok a diskurzusban. (+P,+Q;-P,-Q; +P, -Q; -P+Q;) Hipotézis1: Ha a nézőpont nyelvi jelenség, akkor nemcsak a megnyilatkozás jellemzője, hanem a nyelvi jelentésnek (signification) is.

III. Jelentés (signification) és mondat (phrase) Modell: Nézőpont szemantika (Raccah: 2002, 2006) Megnyilatkozás (énoncé) : nemcsak a szituáció, de a mondat is ugyanúgy meghatározza. A mondat jelentése (signification): azoknak a megszorításoknak az összessége, mellyel a nyelv nyomást gyakorol a jelentés konstruálására.

 Megszorítások Megszorítás n°1: A tagoló elemek az argumentáció formájára gyakorolnak hatást. Megszorítás n°2: Lexikalizált nézőpontok   Euforikus-diszfórikus Aforikus    tisztességes, gyáva az adott nézőpont értéke további nézőpontoktól függ gazdag

 A nézőpont specifikus fogalma (Raccah: 1990, Bruxelles et al.:1995) Topikus mező: <KONCEPTUALIS MEZŐ, értékelő elv> Elemi topikus mező: <KONCEPTUALIS MEZŐ, értékelés> Összetett topikus mező: <KONCEPTUALIS MEZŐ, topikus mező> Vegyünk egy összetett topikus mezőt: <KM, TM> Van egy olyan topos, // <KM, TM>,TM //, mely reprezentálja a topikus mezőhöz kapcsolódó kanonikus szabályt.

 Egy lexikalizált toposz (Bruxelles et al.: 1993) Gazdag Konceptuális mező: VAGYON Értékelő elv: hatalom Topikus mező: <VAGYON, hatalom> Ehhez kapcsolodó topos: // <VAGYON, hatalom>, hatalom //, // +vagyon +hatalom //  Kísérlet a dédale, labyrinthe, vengeance, szavak szemantikai leírására (Simonffy: 2002, 2006).

IV. Konklúzió helyett: a szemantikai kísérletezés felé  Az intuíció kizárásának lehetősége A produkált ismereteket szembesíteni kellene a valósággal és ellenőrizni a leírásokat összevetve őket a nyelvhasználattal? Empirikus tárgy: a megnyilatkozás Teoretikus tárgy:a mondat. Leírásához használjuk fel a megnyilatkozást  Nem lehet követelmény, hogy a megszorítás definíciója valósuljon meg.

 Korrolárium  A hipotézisek tesztelése kísérleti eszközökkel  A nyelvi leírás eredménye még nem evidencia értékű.  A hipotézisek tesztelése kísérleti eszközökkel  Új ismeret vs tévedés  Az empirikus, megfigyelhető tárgytól a teoretikus tárgy leírásáig: abdukció

 Milyen legyen egy teszt? Tisztességes minden szituációban pozitív. Tegyünk kísérletet ennek megcáfolására. Rendelkezésünkre álló teszt a trop (túlságosan) szó leírásán alapul (Raccah:2005) Nyelvi teszt n°1: Egy adott M pozitív nézőpontot tartalmazó melléknév egy R-el azonosítható szférán belül akkor eufórikus, ha a « túlságosan M, R számára » szemantikai anomáliához vezet. (4) ?? Túlságosan tisztességes ahhoz, hogy megbízzunk benne.

Nyelvi teszt n°2 a trop (túlságosan) szóval: A courageux (bátor) melléknév szemantikai leírása tartalmazza a veszélyt mint lexikalizált nézőpontot. Próbáljuk megcáfolni. Vegyük a c melléknevet, melyről szeretnénk megtudni, hogy v lesz-e a topikus mezője és azt az R nyelvi elemet, mely a v mezőn valamely értéket kijelöl. Akkor lesz v lexikális, ha « túlságosan C, R számára » szemantikai anomáliához vezet.

Kijelölt érték: halálugrás (5) ??Túlságosan bátor a halálugráshoz. Melléknév: bátor Topikus mező: veszély Kijelölt érték: halálugrás (5) ??Túlságosan bátor a halálugráshoz. Pécs, 2007. nov. 16. MTA Elméleti Nyelvészet Kutatócsoport Adat és evidencia szimpózium

Bibliográfia ANSCOMBRE, J.-CL. et DUCROT, O. (1983). L’argumentation dans la langue, Bruxelles, Mardaga. BRUXELLES, S., DUCROT, O. et RACCAH, P.-Y. (1993). „Argumentation et champs topiques lexicaux”, Cahiers de praxématique, 21, 88-104. BRUXELLES, S., DUCROT, O. et RACCAH, P.-Y. (1995). "Argumentation and the lexical topical fields"; Journal of Pragmatics, 24, 1-2, 99-114. RACCAH, P.-Y. (1990). « Signification, sens et connaissance: une approche topique », Cahiers de linguistique française, 11, 179-198. RACCAH, P.-Y. (1991). «Modelling argumentation and modelling with argumentation», Argumentation, 4, 447-483.

RACCAH, P.-Y. (2002). « Lexique et idéologie : les points de vue qui s’expriment avant qu’on ait parlé ». In Carel, (dir.), Les Facettes du dire. Hommages à Oswald Ducrot, Paris, Éditions Kimé, 241-269. RACCAH, P.-Y. (2004). « What is an empirical theory of linguistic meaning a theory of? » In Zygmunt FRAJZYNGIER et al. (ed.). Diversity and Language Theory Studies in Language, Companion Series, John Benjamins. RACCAH, P.-Y. (2005). « Une description de l’excessivité en sémantique des points de vue », in MÉRILLOU Catherine (dir.) Intensité, compraraison, degré 2, Travaux linguistiques du Cerlico, PUR, 171-190.

RACCAH, P.-Y. (2006). « Polyphonie et argumentation : des discours à la langue (et retour...) » in SIMONFFY, Zs. (dir.), L’un et le multiple, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 120-152. SIMONFFY, ZS. (2002). « Pour une poétique du dédale », Central European Journal of Canadian Studies, 2, 95-109. SIMONFFY, ZS. (2006). « Y a-t-il des topoi lexicaux attachés au mot vengeance ? » in MARILLAUD, P. et GAUTHIER, R. (dir.), Vengeance et ses discours, CALS/CPST, 39-51.