Az Oszmán Birodalom története a középkorban

Az Oszmán-török Birodalom kialakulása 1. A Szeldzsuk Szultánság felbomlása után nomád török törzsek érkeztek Kis-Ázsiába. Ezeket Oszmán(1288-1326) egyesítette. Első fővárosuk Brussza (Bursa) lett, Oszmán utódai szultánként folytatták a hódításokat nyugati és keleti irányban. Fia, Orhán (1326-1359) Kis-Ázsiában terjeszkedett, és európai területeket is szerzett (1354, Gallipoli). Ezután a birodalom kis-ázsiai (Anatólia) és európai (Rumélia) részekre oszlott.

Az Oszmán-török Birodalom kialakulása 2. A Balkánon ekkorra szétesett a Bolgár Cárság és a Szerb Királyság, valamint etnikai és vallási szempontból is széttagolt volt a terület. Ezt kihasználva I. Murád (1359-1389) megkétszerezte birodalmát. Elfoglalták Drinápolyt (1361-től főváros), majd a szerb seregre is vereséget mértek 1389-ben Rigómezőnél. 1396-ban Luxemburgi Zsigmond magyar király próbálta nemzetközi sereg élén megállítani a török hódítást, de Nikápolynál vereséget szenvedett. Bulgária török fennhatóság alá került. Ezt követően a terjeszkedés kissé megtorpant, mivel a két fronton előrenyomuló törököket keletről Timur Lenk tatár hadai 1402-ben Ankaránál tönkreverték

Az Oszmán Birodalom felépítése 1. A török terjeszkedés alapja a rendkívül erős központosítás volt, mely lehetővé tette a birodalom erőforrásainak összpontosítását. A szultán birtokolta majdnem az összes földet, élet-halál ura volt, s kalifaként a vallási életet is kézben tartotta. Az államgépezet legfontosabb részét a hadsereg képezte, mely két fő fegyvernemre oszlott. A lovas szpáhik szolgálataikért a szultán saját kezelésében lévő ún. hászbirtokokból nem örökíthet ő szolgálati birtokot kaptak (timár, ziamet). A gyalogság, a janicsárság volt a török hadsereg legjelentősebb része (kb. 20000 f ő ). Tagjait jórészt a keresztény családoktól elszakított gyermekekből nevelték (gyermekadó: devsirme). Zsoldot kaptak, állandóan fegyverben voltak.

Az Oszmán Birodalom felépítése 2. Mivel a törökök állama katonaállam volt, a birodalom fennmaradásának alapját a mindig új hódítások képezték. Az ehhez szükséges nagy létszámú, állandó hadsereg fenntartása csak a jövedelmek koncentrálásával volt lehetséges. Ezért a pénzügyek intézésére – a korabeli Európában példátlan pontossággal működő – hivatali apparátust hoztak létre, melynek élén a defterdár állt. A legfontosabb török állami adó a harádzs volt, melyet a nem mohamedán hitű alattvalókra vetettek ki. Jogi kérdésekben a kádi (bíró) volt illetékes. A birodalom területét tartományokra, vilajetekre osztották (élén a beglerbég vagy pasa), ezek pedig szandzsákokból álltak (élén a bég).

Az Oszmán Birodalom felépítése 3. A hódításokkal létrejött óriási birodalmat úgy tudták összefogni a törökök, hogy alkalmazkodtak a meghódított területek berendezkedéséhez. A terjeszkedés során is többnyire először vazallussá tették a kiszemelt országot, és csak rá 1-2 évtizeddel vonták teljes fennhatóság alá. A Balkánon a politikai-katonai vezető réteg integrálása volt megfigyelhet ő .

Az oszmán nagyhatalom 1. Timur Lenk csapását hamar kiheverték a törökök, visszaszerezték az átmenetileg függetlened ő területeket. A XV. század közepétől új hódításokba kezdtek: II. Mohamed (1451-1481) hadai elfoglalták a hősiesen védekező Konstatinápolyt (1453). Ez lett a birodalom új fővárosa. Bekebelezték Szerbiát és a Balkán déli részét, vazallussá tették Moldvát, Havasalföldet, a Krími Kánságot. II. Mohamed 1456-ban már Magyarország déli kapuját, Nándorfehérvárt ostromolta, innen azonban Hunyadi János visszaverte. Ezután a magyar határ mentén állandósultak a várháborúk, villongások (Szabács, Szendrő , Jajca, Galambóc); itt mintegy hetven évre megtorpant a török előrenyomulás.

Az oszmán nagyhatalom 2. I. Szelim Keleten azonban folytatódtak a hódítások. I. Szelim (1512-1520) legyőzte a síita perzsákat, majd korszerű tüzérségének köszönhetően elfoglalta Damaszkuszt, Jeruzsálemet, Kairót. A Közel-Kelet fejlett városainak és a levantei kereskedelem ellenőrzése többszörösen emelte a szultán bevételeit. A szultán Mekka és Medina kulcsait is megkapta, így a muzulmán világ egyedüli vezetőjévé vált. I. Szelim

Az oszmán nagyhatalom 3. Nagy Szulejmán Nagy Szulejmán (1520-1566), kihasználva a Habsburg – Valois ellentétet, a Habsburgokhoz kapcsolódó, meggyengült Magyarország ellen fordult, s Mohácsnál döntő győzelmet aratott. Erdélyben vazallus állam jött létre, Magyarország pedig a török és a Habsburg Birodalom összecsapásainak színtere lett. Szulejmán alatt a Földközi-tengeren is megerősítették pozícióikat (Rodosz elfoglalása, Velence legyőzése), gazdasági megállapodást kötöttek Franciaországgal (1536), és keleten is el előretörtek. Nagy Szulejmán

Oszmán nagyhatalom 4. Nagy Szulejmán halála után azonban válságba került a Török Birodalom. Megállt a terjeszkedés, ami kevesebb zsákmányt és szétosztható birtokot eredményezett. A világkereskedelem súlypontja az atlanti partvidékre tevődött át, hanyatlott a levantei kereskedelem. A pénzrontás inflációt eredményezett, a janicsárok pedig egyre gyakrabban lázadtak fel elmaradó zsoldjuk miatt. A birodalom katonai-politikai helyzete is meggyengült. II. Szelim 1568-ban békét kötött Miksa császárral Drinápolyban, majd 1571-ben a velencei, pápai és spanyol hajóhad megsemmisít ő vereséget mért a török tengeri flottára Lepantónál. Ezzel véglegesen lezárult a tengeri török terjeszkedés. 1591-ben kiújult a háború a Habsburg Birodalommal, de a törökök nem tudták kihasználni kialakuló fölényüket, mivel keleten hátba támadták őket. A zsitvatoroki békében (1606) a korábbi állapotok álltak helyre.

Oszmán kultúra Az oszmán törökök nagy toleranciát tanúsítottak az idegen kultúrával és hagyománnyal szemben (legalábbis középkori mércével mérve). Mielőtt a törökök elfoglalták volna Anatóliát a Bizánci Birodalomtól, a kultúra a Dzsihád része volt a kereszténység ellen. Az első oszmán uralkodók magukat Gázinak (Szent Harcosnak) nevezték. Ahogy az oszmánok egyre nyugatabbra hatoltak hódításaikban, a török uralkodók átvettek néhány vonást az elfoglalt népek kultúrájából. Az idegen kultúrát lassan magukévá tették. 1453-ban Konstantinápoly eleste után a legtöbb templomot érintetlenül hagyták és csak néhányat (köztük természetesen a Hagia Sophia templomot) alakították át mecsetté. Az oszmán udvari élet hasonló volt az ősi perzsa sahok udvarához, de sok görög és európai vonással is rendelkezett. Évszázadokon át a Birodalom a zsidók menedékhelyéül szolgált.

Oszmán Birodalom államszerkezete Az oszmán állam sikere a birodalom belső felépítésén alapult. Élén a szultán állt. Övé volt minden föld, alatta voltak a vezérek és más udvari méltóságok és a katonai parancsnokok. A birodalom a folyamatos hódításból tartotta fenn magát (meghódítani és letarolni a földet). A meghódított területet szandzsákokra (tartományokra) osztották fel. Az élükön álltak a beglerbégek. A kisebb (pl.:megye, grófság) méretű földeket a szpáhik nem öröklődő földként kapták a katonáskodás fejében. A hadsereg fenntartására szükséges pénzt az adók beszedéséből biztosították, az adót a defterdárok (adószedők) kíméletlenül beszedték. Vitás ügyekben a kádik (bírók) ítélkeztek a korán alapján.

Oszmán katonaság Az oszmán katonaság egy hibrid és komplex rendszer volt. A könnyű lovasság volt a mag. Ezek nyilakat és rövid kardokat használtak, amelyek a Mongol Birodalom hadseregéhez hasonló harcmodort tettek lehetővé. Az oszmán katonaság volt az elsők között a világon, amely a muskétákat bevezette. A híres janicsárság elit csapatot képezett, amely a szultán testőrségeként is szolgált. Azonban a 17. század vége fele a reformok hiánya miatt a hadsereg elavult, főleg a korrupt janicsárok miatt, akik mindenfajta reformot elleneztek és több szultánt is letettek a trónról emiatt. 1826-ban a janicsárság feloszlatása már túl későn jött, és az Oroszország elleni háborúkban a Birodalom alulmaradt.

Térkép Az Oszmán Birodalom és a tengermelléki országok között dúló háborúkat ábrázoló térkép, 1729.

Oszmán katonaság, képek Könnyűlovas akindzsi harcos, a képen lova nélkül. Jellegzetes fegyverük: török szablya, és fém buzogány Szpáhi lovas katona páncélingben (inkább az 1500-as évek közepétől), kerek pajzzsal, török szablyával és jellegzetes rövid "nomád" íjjal .

Nagy uralkodók I. Murád II. Mohamed