Szociális paktumok Európában, paktum-kísérletek Magyarországon „Magyar Moncloa-paktumot tervez a Fidesz” Népszabadság • 2008. május 13.

Vázlat A nyugat-európai paktumok közös jellemzői Néhány ország példája Spanyolország, Hollandia, Írország, Olaszország A nyugat-európai paktumok tanulságai Kelet-Európai tripartizmus, intézményfejlődés A szlovén paktum mint kivétel Magyarországi paktum-félék: kísérletek és kudarcok 1991, 1998, 1995, 2003-4, 2006…

A nyugat-európai paktumok meghatározása, fejlődési fázisaik Előzmény: 1960-70-es évek: „neo-korporatívizmus” Szakszervezetek és munkáltatók részvétele az országos politikaformálásban, megállapodások Definíció: inkább tartalmi (átfogó két, de inkább háromoldalú megállapodások a makro-gazdaságpolitikáról), mintsem formai (tripartit intézmény is annak tekinthető) 1980-as évek: kitörés „a stagfláció ördögi köréből: stagnáló gazdaság  munkanélküliség növekedése  növekvő szociális kiadások  emelkedő adók  gazdasági növekedés lefékeződése 1999-: az Euró bevezetéséhez kapcsolódó paktumok, új tartalommal Euro-zóna: a paktumok vége?

Spanyolország 1977: Moncloa paktum / Franco halála - 1975 - után) Kivételesen a pártok kötötték, mert a politikai „rendszerváltást” is rendezte (pl. gyülekezési jog) Inflációt mérséklő stabilizációs intézkedések, bérindexálás módosítása Keynes-i gazdaságpolitika, reformok: társadalom-biztosítás, oktatás, lakáspolitika, adórendszer, az állami vállalatok rányitásának a reformja (de megőrzésük) Franco-féle munkaügyi rezsim lebontása: rövid idejű munkaszerződés, elbocsátás gazdasági okból sztrájkmoratórium 1982: neoliberális fordulat, paktum nélkül, humán beruházások, gyors felzárkózás.. 1990-: Újabb paktumokkal az Euró övezet felé

Hollandia 1982: Wassenaar egyezmény Későbbi fejlemények: Okok: versenyképesség csökkenése, munkanélküliség Szakszervezetek: egyoldalú kormányzati restrikció helyett Bérvisszafogás munkaidő-csökkentésért Közszféra bérindexálásának megszűntetése, jóléti kiadás-csökkentés, de részfoglalkoztatás támogatása Hatása:’munkanélküliséget generáló jóléti államból munkahelyteremtő, szolgáltató gazdasággá vált Későbbi fejlemények: 1993: ALMP, jóléti rendszerek kontrollja 1997 és 2004: Flexicurity törvények (létszámleépítés, on-call, munkaerőkölcsönzés)

Írország A hetvenes-nyolcvanas évek gazdasági problémái: Recesszió, munkanélküliség, infláció, költségvetési deficit, kiszolgáltatva a Thatcher-i politikának 1987-1990: A nemzeti kibontakozás programja Centralizált bérmegállapodás: mérsékelt bérnövekedés alapja a nemzetközi versenyképesség növelésének és a költségvetési kiadások kontrolljának Leépítés a közszférában Adócsökkentés, a munkavállalók számára kedvező adóváltozások, munkahelyteremtés Gyors gazdasági fejlődés külföldi tőkére alapozva, infrastruktúra fejlesztés EU támogatással

További ír paktumok… 1997-2000: Euró kritériumok a középpontban 1987-1990: Nemzeti kibontakozás programja 1991-1993: Gazdasági és társadalmi fejlődés programja 1994-1996: Versenyképesség és munka programja 1997-1999: Partnerség 2000 a társadalmi befogadásért, a foglalkoztatásért és a versenyképességért 2000-2002: Prosperitás és igazságosság 2003-2005: Fenntartható haladás 1997-2000: Euró kritériumok a középpontban 2000-től civil szervezetek részvételével Intézményépítés is (tripartit monitoring, előkészítés) Szakszervezetek különleges szerepe Írországban

Olaszország 1990-es évek eleje Eladósodottság, valutaválság, politikai válság-instabilitás, szakszervezeti egység (új CGIL) 1992-3 paktumjai: ‘Scala mobile’ eltörlése, bér-befagyasztás, többszintű, összehangolt bér-megállapodási rendszer (Ciampi), egységes szakszervezeti képviselet, infláció sikeres megfékezése 1995: nyugdíjreform (Berlusconi kudarca) 1996: ’Paktum a foglalkoztatásért’ – és rugalmasítás munkajogi reformokkal (Prodi) 1998: „Karácsonyi paktum” már az Euró felé… 2000 után nincs paktum (szakszervezeti belharc)

A paktumok tartalma Bérpolitika A munkaerőpiac szerveződése Bérvisszafogás, indexálás megszűntetése, ár-bér spirál megtörése A munkaerőpiac szerveződése Flexibilizálás, aktív munkaerő-piaci politikák, szakképzés fejlesztése Társadalombiztosítás reformja Költségcsökkentés, korhatár-emelés, stb. Innovatív megoldások is (pl. 1997-ben Finnországban puffer-alap a TB gazdasági válsághelyzetben bekövetkező krízishelyzetére a bérvisszafogásért cserébe)

A nyugat-európai paktumok közös jellemzői „A kijózanodás pillanata”, lemondanak a hagyományos érdekérvényesítési célokról hosszú távú előnyök („nemzeti célok”) érdekében A három oldal együttes tanulásának folyamata (kísérleti bevezetés, tesztelés, módosítás…), fokozatosan táguló napirend, intézmények építése, megszilárdítása Eszközök, kritikus pontok: mérsékelt bérnövekedés, adóreform, jóléti- és nyugdíj-rendszer reformja, munkaerőpiaci politika, flexibilizálás Mit kapnak a szakszervezetek cserébe? Legitimitást? Hogyan adják el a reformokat tagságuknak? Az Euró bevezetése előtt: konszenzuális makrogazdasági politika ‘szociális paktumok’ révén

Tanulságok, kutatási kérdések Viszonya a munkaügyi kapcsolatok nemzeti rendszereihez Létező országos egyezmények, tripartit intézmények mellett vagy helyett Béralku centralizációja, ritkábban decentralizációja Centralizáció ágazati megállapodásokkal felpuhítható A politika és gazdasági megállapodás kapcsolata Ellenzéki párt részvétele ritka Krízishelyzetben vagy prosperitás idején? (Olaszország vs. Írország) Egyszeri megoldás vagy rutin? Instabil – alkalmi szakszervezeti együttműködés?

Kelet-Európai perspektíva Az új tagállamokban fejlett tripartit intézmények működnek Csatlakozás előtt: EU javaslatok paktum-kötésre, illetve ajánlások ‘többéves bérmegállapodások’ megkötésére Felkészültek-e az Euró bevezetésére a tripartit intézmények? Miért nem jönnek létre a nyugat-európaihoz hasonló szociális paktumok az új tagállamokban? Szlovéniában létrejött – miért kivétel?

1990-től tripartit intézményépítés Nemzetközi támogatás (ILO, EU-Phare) A tripartit fórumok számos állandó szakbizottságokkal minden új tagállamban Problémák: Politikai és gazdasági kihívások, a tárgyalások gyakori felfüggesztése, nemzeti konszenzus hiánya Reprezentativitási problémák és a szociális partnerek szervezeti gyengesége Kérdés, hogy a makrogazdasági- és bér-megállapodások rendszere és azok érvényesülése megfelelő-e? Gyenge ‘artikuláció’, decentralizált kollektív alku!

A tripartizmus makrogazdasági, jövedelempolitikai szerepe Mindenhol konzultációk (esetleg „kvázi-alku”) a bér és jövedelem mellett más makro-gazdasági témákról is. Pozíciók: Szakszervezetek: béremelési igények és/vagy munkahelyteremtés, és szociális kompenzáció az átmenet terheihez és a megszorító csomagokhoz Munkáltatók: követelések adókról és a versenyképesség más tényezőiről Látens funkciók: A szociális partnerek legitimitását és a kormány munkaügyi kapcsolat-rendszerben betöltött szerepét is erősíti

A tripartit fórumok jövedelempolitikai témái Minimálbér (a leggyakoribb, megállapodások után a kormány kihirdeti) Éves béremelkedés (ritkább, csak ajánlások) A közszféra létszáma, bére és reformja Országonként más-más technikák, a szociális partnerek változó szerepekben További jövedelmeket befolyásoló tényezők adók, adómentességek, árpolitika, munkaerőpiaci politikák, stb. ‘háttérként’ az infláció, monetáris politika konzultációja

A bérmegállapodások korlátjai Gyenge szociális partnerek: gyenge korreláció a kialkudott béremelés és a megvalósult közötti (eltérések mindkét irányban!) a kormányok szélsőséges szerepben makrogazdasági stabilitás „őrei” és/vagy populista rezsimek szakszervezetek: irreális bérkövetelések és/vagy munkahelyteremtés a hosszú-távú megállapodások ritkák Nemzetközi intézmények mint korlátozó tényezők (IMF, WB Romániában és Bulgáriában, illetve a Maastrichti kritériumok)

A kivétel: Szlovénia 1994-től: tripartit Gazdasági és Szociális Tanács 1997: Konszenzus szociális partnerek között makro-gazdasági stratégiai kérdésekről az EMU csatlakozás érdekében 2001: Ellentétek szakszervezetek és kormány között a reform és a minimálbér kérdésről, a kormány automatikus emelési mechanizmust vezetett be 2002: megállapodás 2002-2004 bérpolitikáról az infláció csökkentése érdekében Formula: termelékenység növekedésénél 1%-kal alacsonyabb reálbérnövekedés

Szlovénia, szociális paktumok 2003-2005: Korábbi bérformula átvétele További tartalma tág: adó, jóléti reform, regionális fejlesztés, szakképzés, foglalkoztatás, lakás, esélyegyenlőség, stb. 2007 – 2009: Béremelés: az infláció és a termelékenység függvényében ágazati szinten, de a vállalati KSZ ettől eltérhet Vita a kollektív alkurendszerről (ágazati vs. vállalati szint), a szakszervezetek ágazati szinten erősek! További nagyszámú „feladat” a kormánynak címezve… (pl. munkavállalói tulajdon törvényi szabályozása)

Miért Szlovénia? 2004-es gazdasági helyzet: „Elpazarolt” 90-es évek után gyors, külföldi tőkebefektetésekre koncentráló export-orientált gazdaság politika, erőteljes reformok, jóléti szolgáltatások csökkentése ‘Jóléti harmonizáció’ nem volt kérdés, egyetlen igazi probléma az infláció (7%) csökkentése volt Magyarázatok a szakszervezetek erejére Jugoszláv sztrájk-hagyomány Új nemzet születik, nemzeti összefogás 90-es évek: szociáldemokrata kormányok Sikerekben edzett szakszervezetek (nyugdíjreform)

Magyarországi paktum-félék 1991: Átfogó ÉT megállapodás az MSZOSZ sztrájk után 1994-5: „Társadalmi-Gazdasági Megállapodás” tárgyalások kudarca, Bokros-csomag Szakszervezetek: eszkalálódó követelések, kormány: támogatás a megszorításokhoz? SZDSZ ellenzi a „korporatívizmust” 1998: a kormány sikertelen ‘bér-formula’ ajánlata 2003-4: Az Euró bevezetés, konvergencia program kapcsán PM és MNB szakértők kezdeményezése a bérnövekedést a termelékenység növekedéséhez igazította volna, de érdemi folytatás nincs, közel az éves bértárgyalás meg a választás… (Az időzítés problémája)

OÉT: intézmény-történeti áttekintés 1988: az OÉT megalakítása 1990-91: taxisblokád, újjáalakítás új tagokkal, a bérmegállapodás rendszerének kialakulása 1990-92: legitimitási és vagyonviták 1994-1998: „reform”: megállapodások helyett konzultatív fórum, kiszorítási kísérletek 1998-2002: Visszaszorulás: helyette OMT és GT 2002: második újjáalakítás, megerősítés 2003: ‘tripartit plusz’: GSZT (EGSZB minta) További résztvevők: MTA, gazdasági szereplők, civilek A kormány nem tagja, szabályozatlan kapcsolat

OÉT: Jogi-intézményi fejlemények Minta: ILO tripartizmusa, Belgium Törvényi háttér nélkül: háromoldalú kölcsönös legitimáció. Majd semmitmondó Mt. szöveg (1991) Szakbizottságok, MPA Irányító testület, stb. 1996: Alkotmánybírósági döntés az alsóbb fokú testületek működéséről, új törvények 1999-2002: Minimálbér: hatáskörmegvonás 2005: Reprezentativitási tv. kidogozása 2006: Elmaradt GSZB törvény, 2007: köztársasági elnöki vétó, AB… (elakad az OÉT/ÁPB reprezentativitását szabályozó törvény)

Miért maradt el a magyar szociális paktum megkötése 2006 nyarán? Igazi válsághelyzet… (ld. Írország, stb.) Kronológia: 2005 - 2006 eleje : optimista bérmegállapodás és adócsökkentési kezdeményezések, ígéretek GSZT: „Társadalmi Megállapodás” kezdeményezése A választások „másnapján” munkáltatói kezdeményezés 2006 június: OÉT ülés, sokkoló miniszterelnöki beszéd, eredménytelen tárgyalások a részletekről szeptemberig 2006 szeptember a konvergencia-terv benyújtása 2006 július-szeptember: a GSZT nem tárgyal a konvergencia-programról, de a Társadalmi Megállapodást továbbra is napirenden tartja…

A kudarc lehetséges magyarázatai: Partnerek pozíciói: Kormányok: választási ciklusokhoz igazodó koncepciók Munkáltatók: versenyképesség, bérnövekedés lelassítása, adóterhek csökkentése Szakszervezetek: európai bérszínvonal minél gyorsabb utolérése A kudarc lehetséges magyarázatai: Felkészületlen partnerek („öszödi beszéd”) Nincs igazi kormányzati szándék, nincs játéktér a kormány javaslataiban. Magyar reform-diktatúra hagyomány? Csak megszorítás, a reform előkészítetlen (nincs hosszútávú nyereségre, alkura lehetőség) A nagy államférfi/szakszervezeti vezető egyéniség hiánya A kiélezett pártok közötti versengés Gyengék és megosztottak gazdasági érdekszervezetek Intézményi kettősség hátránya (OÉT-GSZT)