A gyermek spirituális fejlődése Don Ratcliff, Vangaurd University

50 év múlva… A professzorok tudományuk történetének bemutatásával kezdik a tanítást Természetesen, mert tudományuk történetének ők is részesei! De azért is, mert egyben saját történetüket is látniuk kell, hogy megértsék, hogy mi az amit tanulmányozniuk kell

A gyermek spirituális fejlődése Hosszú a téma története – jegyzetek a Bibliában, teológusok az egyháztörténetben Aztán a kutatások érdemi története 1892-es évben készült tanulmánnyal kezdődik Ma pedig a modern értelemben vett spiritualitás történetének kezdete az 1980-as évek közepére tehető az Egyesült Királyságban, s 1990-re az Egyesült Államokban.

A gyermeki spiritualitás és vallásos fejlődés kutatásának szakaszai 1. Korai periódus (1892-1930) 2. Elmélyülés periódusa (1930-1960) 3. Kognitív periódus (1960-1990) 4. Spirituális periódus (1990- és jelen) 5. Gyermekteológiai periódus (2000 – és jelen)

1. Korai periódus (1892-1930) A gyermekek vallási és spirituális megtapasztalásai, élményei felé fordulás és ezek rendszeres megfigyelése Kezdetben e tanulmányozás képlékeny módszerei; ezeket leginkább „kvalitatív” módszernek nevezhetjük Interjúk, kérdőívek, megfigyelések Az első szisztematikus kutatás prototípusa a „The Theological Life of the California Child”

1. Korai periódus (1892-1930) Kulcs személyiség: G. Stanley Hall, a modern pszichológiai egyik megalapítója a pedagógia kiváló művelője Aki elsőként kapott az Egyesült Államokban Ph.D fokozatot pszichológiából Az Amerikai Pszichológiai Társaság megalapítója és a The American Psychologist (az első amerikai pszichológiai folyóirat) kiadója

1. Korai periódus (1892-1930) 1891-ben megalapította a The Theological Seminary folyóíratot, amely a gyermeklélektan művelőit és tanárait szólította meg A sok téma között egy vagy több kutatási beszámoló szólt a vallásos nevelésről illetve gyülekezeti életről Az általános témájú cikkek utaltak a gyermekek, a fiatalok és a felnőttek lelki és vallásos életére

1. Korai periódus (1892-1930) Mialatt Hall rövid ideig az Union Theológiai Szemináriumon tanulmányokat folytatott,erős hívást kapott arra, hogy evangéliumi kereszténnyé legyen Ugyanakkor erősen védelmezte az evolúció és rekapitulációs (visszatérés) elméleteket Ugyan nem tetszett neki William James vallásról folytatott tanulmánya (Varieties of Religious Experience), mégis a vallást tanulmányozhatónak tartotta, amikor az természetes módon megjelenik a kutatásban, és szándékosan is tanulmányozta.

1. Korai periódus (1892-1930) A tizes évek vége felé és a XX század huszas éveinek elején a vallással és egyházzal foglalkozó cikkek száma emelkedni kezdett, ahogyan ezeknek a témáknak az aránya a Pedagógiai Szeminárium általános cikkeiben is növekedett Később csökkeni kezdett az első világháború kitörését követően a 1920-as évek közepétől (eltolódott a figyelem a német mentalisztikus kutatásokról a behaviorizmus felé). Tágult a látókör.

1. Korai periódus (1892-1930) Néhány könyv született ebben a periódusban a gyermekről és vallásosságáról: Studies of Childhood James Sully (1895) The Child’s Religous Life Wiliam Koons (1903) The Psychology of Religion: An Empirical Study of the Growth of Religious Consciousness Edwin Starbuck (1911) És mások Ezek részben lezáratlan munkák voltak, de elkezdték a leíró statisztikát is alkalmazni

1. Korai periódus (1892-1930) Az egyik fontos mű: A gyermek vallásossága Pierre Bovet (1928) 1930-ban Hartshorne és May a Studies in Deceit (Tanulmányok a félrevezetés tárgyában) arra a következtetésre jutottak, hogy a direkt irányítás kevés hatással van a jellem fejlődésére, és nem volt tényleges különbség azoknak a gyerekeknek a magatartásában, akik Vasárnapi Iskolába jártak és azok magatartása között, akik ezt nem tették (kérdések merülnek fel a használt módszert és a konklúziót illetően)

2. Az elmélyülés periódusa (1930-1960) A negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején új érdeklődés támadt a pszichológusok részéről a téma iránt, de ez általában nem terelődött a gyermekre túl nagy erővel Ez alatt az időszak alatt a Pedagógiai Szeminárium megváltoztatta a nevét Journal of Genetic Psychology-ra és a cikkek Piaget Genetikus Episztemologiája iránti érdeklődésről tanúskodtak

3. A kognitív periódus (Piaget/Elkind) 1961 David Elkind publikálta „A gyermek vallási felekezetének képzete: „Zsidó gyermek vagyok” című munkáját a The Journal of Genetic Psychology folyóíratban Ez folytatódott 1962-ben és 1963-ban a második résszel (A katolikus gyermek) és a III résszel (A protestans gyermek). Később az ima felfogását tanulmá- nyozta( 1967) ismét Piaget elméletére építve

Elkind: Felekezet-kép 5-től a 7 éves korig: globális felfogás, a vallási identitás az emberekhez és az Istenhez való viszonyra vonatkozik Véletlenszerűen kapcsolódtak a nemzetiségi, vallási vagy etnikai identitás témái. 7-től 9 éves korig: az identitás a különféle tevékenységekhez és a gyülekezethez kötődik. Különféle felekezetekhez lehet kötődni (a barátom katolikus), megértik az egyidejűleg többféle csoport tagságot.

Elkind kutatása 10-12 életévek között: már nem a külső tevékenységekre és a gyülekezetre fókuszálnak, inkább a belső meggyőződésekre. A vallásos identitás nem csupán valamely egyházhoz kapcsolódást jelenti, hanem magába foglalja gondolkodás, a választás, a tantételek/meggyőződések témaköreit is.

Az ima felfogása (kb. 1970)

Elkind: az ima felfogása 5-től a 7 éves korig: határozatlan megjegyzések, Istenhez kötve és kötött imák, az imák mágikusak – és főleg kérések, önmagukra figyelők 7-től 9 éves korig: a külső tevékenységek hangsúlyosak (kezek dobálása). Isten behatárolt – nem válaszol valakinek az imájára. Az imádkozás biztosítja Isten felé az üzenetek továbbítását 9től 12 éves korig: az ima személyes beszélgetés Istennel, Isten közvetlenül hallja az imádkozót Kapcsolódni a belső hiedelmekhez, de nem annyira hangsúlyos ez mint a külső dolgok. Megköszönni Istennek, nem csupán követelések előterjesztése (az ima mágikus felfogásának megváltozása), fordulat „ legyen úgy ahogy én akarom” tól a „legyen meg a Te akaratod” felé.

3. Kognitív periodus Bár kis figyelmet kapott Elkind munkája abban az időben, mégis megnyitotta az ajtót Piaget elmélete számára a gyermekek vallásosságának a konceptualizálása számára 1960 és 1970 közötti időszak alatt Elkind azzal lett ismertté, hogy a nevelők számára Piaget elméletét népszerűsített az Egyesült Állomokban A7 1970-es évek vége felé Elkind a The Hurried Child (A sürgető gyermek) –re koncentrált Később (1980-ban) a kora gyermekkori nevelésre koncentrált

3. Kognitív periodus (Goldman) 1964 – egy évvel Elkind harmadik cikkét követően – Ronald Goldman megírta a Religious Thinking From Childhood to Adolescence Nagy könyv (és nagyon érdekes), ami nagy ellentétek viharát keltette (dühös reakciók az újságokban) Azt javasolta, vegyük figyelembe, hogy a vallás formális útmutatásait nem lehet a korai teenager években elkezdeni Ennek a radikális javaslatnak nagy média nyilvánossága lett és ellentétes válaszok érkeztek a nevelők és a szülők részéről

3. Kognitív periodus (Piaget/Goldman) Nem vagyok biztos hogy sok ember olvasta ezt a könyvet. Kiváló alkalmazása Piaget félig-klinikai interjú stratégiájának. Piaget elméletére építve alapvetően odatart, hogy a gyermeki vallásos gondolkodás követi a más területen végbemenő kognitív fejlődést - a vallásos gondolkodás nem különbözik ettől Manapság úgy mondhatjuk, a gyermek teológiát építhetjük az alapokra, de a formális teológiát fenn kell tartanunk legkorábban is a teenager korig

3. Kognitív periodus (Piaget/Goldman) Valójában érvelése arról szól, hogyha hiszel a Bibliában metafórikusan (ahogyan ő egyértelműen ezt teszi) kell tenni s nem szó szerint. Erős összefüggés van „mérsékelt felszabadító” teológiája (saját megnevezése) és e nézetek között. Kutatása érdekes és hatással volt sok következő kutatásra, melyek a vallásos gondolkodásra irányultak és próbálták nézeteit megcáfolni

3. Kognitív periodus Következő munkája egy kicsit kiegyensúlyozottabb lett, címe: Readiness for Religion (1965). Néhány évvel később, Goldman Ausztriába költözött és ott kezdett kutatásokat, és írt könyveket a gyermeki szexualitásról. AZ Egyesült Államokban ez az időszak a gyerekek kognitív képességei kutatásának élénk időszaka lett – elsősorban, mert komoly állami támogatásokat kaptak

3. Kognitív periodus (Piaget/Torrance) Az USA-ban fontos munkát végzett olyan fényesség, mint E. Paul Torrance – A déli baptista, aki kifejlesztett és kipróbált egy csodálatos tanmenetet, amit az ő gyülekezetükben végigvittek (kb 1969) Torrance világhires lett kreativitás tesztje és UGA programja miatt 1980-ban Torrance-sal megállapodtunk hogy publikáljunk az ő tanmenetét a REP ovodásoknak szóló kézikönyvben

3. Kognitív periodus( Strommen) 1971 Merton Strommen kiadta a mérfölkvet jelentő programját, a Religious Education Associationt. Neve alatt: Kutatások a vallási fejlődés témakörében, több mint 900 oldal, és nagyon sok felfogást tartalmaz a gyermekek vallásos fejlődéséről. Merton Strommen később Kutató Intézetet alapított e tárgyban

3. Kognitív periodus (Strommen) A szerzők közül néhányan: Martin Marty, Andre Godin, Adrew Greeley, Robert Spilka, David Moberg, Robert Havighurst és persze David Elkind Csodálatos teljesítmény ebben az időben, noha messze van attól hogy bestseller legyen, mégis kinyomják 1980-ban.

3. Kognitív periódus (Piaget/Peatling) 1973-ban John Peatling, egy episkopális lelkész 668 oldalas disszertációt ad közre, ami pilot study a gyerekek vallási fejlődésének teszteléséről Közel a dolgozat fele a megbízhatósággal és az adatok hitelességének a bizonyításával foglalkozott Szerencsétlenségre, a későbbi kutatás (1980-ban) során találtak egy jobb teológiai módszert (a bibliai események szószerinti szemlélete alacsonyabb pontszámokat jelentettek)

3. Kognitív periodus ( Piaget/Peatling) Kidolgozott egy újságot, ami a jellem és a vallási fejlődés kapcsolatára fókuszált: Character Potential. 1975ben Peating egy kiváló összefoglalását publikálta a gyermek vallási felfogásának irodalmáról, társszerzők E.Paul Torrance, felesége Pansy Torrance, és Ronald Goldman. Peatling és Lucie Barber, kialakitották a Jellem kutató Kiadót, és kiadtak még további fontos bibliografiákat a gyermekek Istenképzetéről (51 egyszerű referencia oldalak).

3. Kognitív periodus (Peatling) Talán Peatling leginkább elhanyagolt része a munkájának a francia hatás 1981-ben , Piaget elmélete körüli megdöbbenés (Religion in a Psychological Key) Ismerte Piaget gondolatainak jelentőségét,de 15 éven át harcolt azzal a kérdéssel, hogy „Mindezek, mit jelentenek?” Úgy érezte Goldman kutatásai csak részben válaszoltak a kérdésre. Arra a következtetésre jutott, hogy bizonyos fő témák Piaget munkásságában volt a vezérfonal, de ezek közül az egyik sincs kapcsolatban a Piaget-i állomásokkal.

Kulcs témák Piaget munkáiban (Peatling szerint) Kognició/intelligencia belsővé válási esemény A kognitív struktúra alakítja és informálja a motivációkat (energetizálódik) Az equilibrium központi a fejlődésben A természet/nevelés vitában az interakció a legjobb következtetés A konstrukció egy állandó folyamat A bölcsesség és a hiteles tudás különböző dolgok, de mindkettőre szükség van

3. Kognitív periodus (Piaget/Fowler) Amint Peatling elkezdte megosztani fenntartásait a Piageti állomásokról (ahogyan más nevelők is hasonlóan tettek) James Fowler új elképzeléssel lépett fel: a vallási nézetek vizsgálata helyett , a hit fejlődését kezdte vizsgálni. Először történt, hogy egy kutatás az amerikaiak figyelmét erre a területre fordította

3. Kognitív periodus (Fowler) Szemléletére a hit fejlődésével kapcsolatban erőteljesen hatott rá Piaget, Kohlberg és a pszichodinamikus elmélet (1981), és nem telejsen a kognitív elmélet Ahogyan Piaget és Kohlberg, a gondolkodási struktúrát hangsúlyozta és nem a tartalmát. Érdekes – különösen ma – Fowler elmélete valószínűleg többet idézett mint más vallásos elmélet a fejlődéslélektan szöveggyűjteményekben.

3. Kognitív periodus (Piaget/Heller) Fowler elméletének hatása fennmaradt, eközben más kutatók keltették fel a figyelmet 1981-ben a gyermek vallási felfogásával kapcsolatban: David Heller: A gyermekek Istene címmel. Összehasonlítva korábbi munkákkal, Heller úgy jelent meg, mint kissé leegyszerűsítő, aki nagy média figyelmet kap, olyan fórumon is mint a Psychology Today

3. Kognitív periodus (Heller) Valószínű Heller legerőteljesebb hozzájárulása a gyermekek vallásos felfogása kutatásához a különféle vallásokkal való foglalkozása lett – beleértve a hindu gyerekeket – előre beárnyékolva a későbbi gyermeki spiritualitást vizsgáló kutatásokat, melyek az összehasonlító vallástudományok terén jelentkeztek.

3. Kognitív periodus (Tamminen) Amíg néhány ilyen tanulmány megjelent az Államokban, ezek általában mellőztek majdnem minden keresztény nevelőt. 40-től 50-es évekig az Egyesült Államokban, Európában, vagy Skandináviában a kutatók ismertek minden amerikai kutatást 1960 és 80 között. A legelső a nem az államokbeli kutatók között Kalevi Tamminen volt, aki 20 évet töltött ilyen kutatásokkal és ismertté lett

A kutatások összehasonlítása Goldmann: Istenkép, Ima és gyülekezet Peatling: a Biblia felfogása Intuitiv (átme-neti) Konkrét gondolkodás (át-meneti) Absztrakt gondolkodás Konkrét ( Átmeneti ) Absztrakt

További összehasonlítások Elkind: Vallásos identitás (felekezetiség) és az imafelfogása Fowler: a Hit fejlődése Heller: Istenkép határozatlan Konkrét/ külső belső Intuitiv-projektiv Mágikus-szószerinti hit Szintetikus-konvencionális Önmagára irányuló Különleges vagyok, fantázia Kétely

3.Kognitiv periódus Általában, a kutatók azt találták, hogy a gyerekek egyre bonyolultabb vallási felfogásokat, mint amilyenekkel korábban bírtak, és hanyagolják és elutasítják azokat a nézeteket melyeket fiatalabb korukban képviseltek Ez sok vitát váltott ki a tekintetben helyesebb-e vallásos fejlődésről beszélni melyek állomásokhoz köthetők vagy inkább folytonos fejlődésről beszéljünk (miközben a gyermek általánosságban fejlődik). Kis figyelmet kapott a vallásos tapasztalat, kivéve azt amikor a gyerekektől ezek gyakoriságát kérdezték – gyakran pontosan nem volt definiálva hogy ez mi.

3. Kognitiv periódus (Hyde) 1990-ben a kutatások hatalmas összefoglalása jelent meg: Vallásosság gyermek és serdülőkorban Kenneth Hyde tollából, - összefoglalta a kb. 1800 kutatási beszámolót több mint 500 oldalon. Bőséges munka – mintha egy gazdag disszertációs irodalomjegyzéket olvasnánk, de összegezte a a legfontosabb kutatásokat.

4. A Sprituális periódus Ugyanabban az évben Robert Coles a Harvard Egyetemen a legtöbb kutatás és gondolkodás irányától melyek a gyermeki spiritualitással és vallásossággal foglalkoztak elfordult a Spiritual Life of the Child cimű művében

Coles előfutárai A morva testvérek/Wesley/Pünkösdi mozgalom gyakorlati teológiája A vallásos élmények kevésbé konzervativ teológusai: Friedrich Schleiermacher (1800); és Rudolf Otto (1900 közepe) Pszichodinamikus elmélet (Freud és követői) Maria Montesorri, Sofia Cavalletti, Jerome Berryman pedagógiája AZ Egyesült Államok vallási nevelési mozgalma is a vallásos tapasztalatok irányába fordult az utóbbi években

Coles módszerei és hatása

Spiritualitás: Coles Hellerhez hasonlóan, Coles összehasonlította spirituálisan a kultúrákat, vallásokat és bevezette a nem vallásos spiritualitás gondolatát is. Nem szakasz centrikus vagy erősen strukturált szemléletét adta a spiritualitásnak. Feltáró, leíró, nehéz összefoglalni ( sok vonatkozásban nagyon hasonló anyag, mint a korai gyermeki vallási felfogások kutatásának) A gyermekek spiritualitásának tanulmányozásával elismerést vívott ki

4. A spirituális periód Hamarosan széles választéka lett népszerű ilyen könyveknek, melyek a spiritualitásról szóltak, némelyik a gyermekekhez kapcsolódtak Gyakran a kutatás gyenge vagy nem-létező („éppen hogy kvalitatívnek nevezhető) A következő fő mú: David Hay és Rebecca Nye (1988) A gyermek lelkülete Hangsúlyozzák, hogy a felnőttek és a kortársak milyen gyakran nem bátorítják a spirituális élményeket, nagyon bizonytalanok az ilyen élményekről való beszélgetésben

4. Spritualitás szakasza Uj folyóirat: International of Children’s Sprituality (sok vallás, és nem-vallásos spiritualitás) Első nemzetközi konferencia a gyermeki spiritualitásról Chichesterben, U.K. 2000ben Az amerikai evangelikálok csopotja megtárgyalt egy hasonló találkozót az USAban, mid az evangelikálok, mint a történelmi keresztények résvételével Sokan e csoportból Torontoban NAPCE találkoztak és további terveket készítettek. Pénzügyi támogatási alapot hoztak létre Az első konferencia 2003 jun – nagy sikerrel.

5. Gyermek teológia szakasza Elkezdődött 2000 elején. Viva Network – gyakorlatilag – a csoport ami az egész világon összefogja a veszélyeztetett gyerekekkel foglalkozó ügynökségeket Sok ilyen ügynökség erősebb teológiai/biblikus alapra van szüksége a munkájához Kb ebben az időben Marcia Bungs fő kutatási területeként elkezdett összefoglalni a legnagyobb gyermekteológusok munkáit az egyháztörténetben Marcia Bunge kiválasztotta a specialistákat, és gyermekteológus vezetőket hogy találkozzanak Hustonban 2004 májusában egy nyitott megbeszélésre

5. A gyermek teológiai mozgalom Kulcs személyek: Marcia Bunge (teológia történész) Jerome Barrymen (Godly Play) Keith White ( szociológus hogyan tanítsunk teológiát) Sunny Tan és Rosalind Lim-Tan (Malaysiai Teológiai Seminárium) Haddon Wilmer (Oxfort center of Mission Studies) Dan Brewster (Compasson International) John Collier (orvos) John Wall, David Sims

5. Gyermek teológia: merre tovább? Még gyermekcipőben jár.. Bizonytalan a kimenetele Növekedni fog-e vagy „villanás a sötétben”? Pillantás a gyermekek spiritualitására? A kulcs kérdés körül nagy viták: eredendő bűn. Lényeges hatással lesz a gyermekteológia a helyi gyülekezetekre?

Az közeli jövő A második konferencia – Gyermeki spiritualitás : Keresztény nézőpontok (2006, jun) Chicago A gyermek teológia két plenáris ülésen mutatkozik be. www.childspirituality.org további részletek

A gyermek spirtitualitás és gyermek teológiai hosszútávú jövője? A gyermek spiritualitás témája valószínűleg két részre osztja a Keresztényeket: a történeti kereszténységre (nemcsak evangelikálok) és a többi New Age variációkra. Eközben a gyermekteológiai folyóirat és a keresztény gyermek spiritualitás megbeszéléseket folytat.

A jövő? A Christian Education Journal és a Religious Education egyre több tanulmányt publikál ebben a témakörben, ahogyan a teológia és a pszichológiai folyóiratok is Várható, hogy semináriumok és professzionális programok alakulnak ki , valószinűáleg Master szinttel, vélhetően a gyermek missziológia programokkal közösen. Remélhetőleg ezek a programok kutatásokra alapozodnak majd.

Vissza az Első jövőbe! Több történeti teologiára van szükség hogy láthassuk a nagy egyházak vezetői hogyan értették a gyerekeket és a kulcs doktrinákat melyek a gyerekekre vonatkoztak Több tanulmányra van szükség a korai felekezetek gyermekekkel kapcsolatos kommentárjait illetően Talán a tisztán vallásoso fejlődés irodalma jobban áthatja az a gondolat, hogy nagyobb egyensúlyt fektessünk (a spirituális megtapasztalások és a vallásoso megismerés között, kevesebb piagetiánus szempontot)

Spiritualitás és spirituális formálódás Dialógusra van szükség azok között, akik a spirituális alakulás nézőpontjából illetve a gyermek spirituális tapasztalatai és a gyermek teológia nézőpontjából vizsgálják a kérdést Szükség van a spirituális tapasztalatok élmények tanulmányozására. Talán az „Ordinary Theology” kutatási modell igéretes ebből a szempontból.

Vissza a II jövőbe! Szükséges elkerülni azt, hogy úgy nézzünk erre a területre, mint a gyermek fejlődésének egy újabb területe – a spiritualitás , hit, és a vallás inkább arra kon- centrálva, kicsoda a gyermek. Ez a megközelítés erősen kötődik a világnézethez. Kívánatos feltárni korai spirituális alakulást és fejlődést, például Avilai Szent Teréz vagy Krisztus magvető példázatának az alkalmazását

Otthon, iskola és egyház Talán mindennél nagyobb szükség a szülői vezetés, mentorálás, és a gyermekek kéz a kézben fegyelmezése, nevelése. Szükséges a szószékről is üzenetet megfogalmazni, wokshopok és felüdülési alkalmak, a gyermekek értékéről, és megerősiteni a gyerekeket a ssolgálatra egymás irátn és a felnőttek iránt Gyülekezetek és keresztény tanároknak el kell mozdulniuk az egyszerű kognitív Biblia tanítástól

Források A legjobb forrás a gyermekek vallásoso fejlődése kutatásában: Religion in Childhood and Adolescence by Kenneth Hyde (Religious Education Press, 1990) Konferencia web site: www.childspirituality.org Annotált bibliográfia a gyermeki spiritualitás, vallás és gyermek teológia témakörében: www.childspirituality.net Hivatalos oldlaa a gyermekteológiai mozgalomnak: childteology.org Jerome Berryman site: www.godlyplay.org Más források: don.ratcliff.net/childspirituality