Zsólyomi Levente 2011. április 15. Az aszketikus életmód valóságtapasztalatra gyakorolt hatásai a korai keresztény vallási gyakorlatban „…a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” Máté evangéliuma 6:21. Zsólyomi Levente 2011. április 15.

A vallás* Összetevői: - Diagnózis - Gyógymód A vallási tapasztalat csak akkor lényeges, ha hozzásegít a probléma valamely elemének diagnosztizálásához vagy gyógyításához. Általában a vallási tapasztalat a gyógymód és a diagnózis összetevője. *Keith E. Yandel: Religious Experience, in: QUINN, Philip L. – TALIAFERRO, Charles (Szerk.) A Companion to Philosophy of Religion, Blackwell Kiadó, Oxford, 2010.

A vallási tapasztalat leírhatósága A valláshoz való hozzáállás formái: - rajongás és szimpátia - gyógymód keresése Leírhatóak-e a legfontosabb fogalmak? - Szükséges a pontos leírás - A hagyomány gyakorlói szerint kimondhatatlan

A vallási tapasztalat fenomenológiája A magánvaló dolog és a jelenség kettőssége: - Látom, - vagy azt hiszem hogy látom? A megoldás a fenomenológiai leírás… Lehetséges-e a fenomenológia szent iratokon történő alkalmazása: - szennyezettek a nyelvtől és hagyomány nézőpontjaitól, vagy - a legcélszerűbben, konstitutív módon szerkesztett dokumentumok a téma igényeinek megfelelően

Tudatos látomás létrehozása… Gyakorlat: Tudatos látomás létrehozása…

dgdhtz

Látomás A létrehozáshoz szükséges fogalmak definiálása A beszennyeződés elfogadása A gyakorló egyéni fenomenológiája A kiteljesedő élmények, érzések nem engedik meg a következetes fenomenológiai leírást Az eljárások elérhetőek – a tapasztalat nem

Korai keresztény aszkéta írások és életrajzok Céljuk: segítségnyújtás az életmód követéséhez, amely bizonyos szellemi eredményekhez vezet Célközönség: azoknak szól, akik így kívánnak élni

Külső és belső módszerek Az anyagi javaktól való tartózkodás: - lemondás a családról, feleségről - a vagyonról - az evés élvezetéről társadalmi rangról Mindennapi tevékenységek: Isten és Krisztus gondolata ima zsoltározás munkával váltogatva

Eredmények Isteni és angyali megerősítések látomásban A démonok megkülönböztetésének képessége Gyógyítás, démonűzés, csodatevő-, jövőbe látó képességek Az üdvözülésről való bizonyosság Példakép (például Szent Antal) a császárok is kikérik a tanácsát, ezrek követik életmódját a középkori szerzetesség példaképe is

Következtetések Az első következtetésem az, hogy a radikális aszkézist gyakorló remetéknek és szerzeteseknek más volt a valóságtapasztalatuk a szokásostól eltérő életmódjuk miatt. A szokásostól eltérő életmódjukat összegezve úgy ragadnám meg, hogy eltávolították magukat az evilági életüket meghatározó értékektől, tehát amelyekre vágyaink és más érzéseink vezetnek. Szellemi, tehát hagyományosan nem látható jelenségek felé irányították tudatukat, így ezek érzékelésük tárgyává váltak. Ezek a szellemi jelenségek olyanok mint Isten, Krisztus, az angyalok és a mennyország, amelyeknek az elérése és érzékelése cselekvésük célját képezi. Emellett más nem látható élmények ellen küzdöttek, – mert ezek akadályát képezik az előbbiek elérésének. Ezek a belső vágyaik, és más érzéseik voltak, melyek a gonoszt testesítették meg, és gonosz lények és látomások formájában jelentek meg nekik. Ezek összefüggésben voltak anyagi igényeikkel. Elkülöníthetjük ez által cselekvésük két területét: a szellemi jelenségek felé fordulást belső gyakorlatok által és azok megtisztítását erényes cselekedetek és lemondás által.

Következtetések A kívánt túlvilági látomások meghatározott eljárásokkal voltak elérhetőek és ezek mindenre kiterjedő pontossággal leírhatóak Egy sajátos pszichológiai megközelítés a háttere a vizsgált szerzetesek látomásainak (pl vágyak és démonok kapcsolata) Az élmények viszont külső személy számára nem hozzáférhetőek mert személy és értelmezésfüggőek

Köszönöm a figyelmet!

Felhasznált irodalom Források: Alexandriai Philón: De vita contemplativa, fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta Adorjáni Zoltán. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2008. Apa Senuti életrajza, Egedi Barbara, Hasznos Andrea és Luft Ulrich fordítása, in.: Luft Ulrich (Szerk.): Istenek, szentek, démonok Egyiptomban, Kairosz Kiadó, 2003. Szent öregek könyve (Apothegmata Patrum), Baán István fordítása, Bizanti-nológiai Intézeti Alapítvány, Budapest, 2001. Euagrios Pontikos: Praktikos, avagy a szerzetes, Kapitány György fordítása, Tanítvány folyóírat 2003/ 3-4. szám, 3-30. old. Szent Domonkos Rend Magyar Tartományfőnöksége, Budapest, 2003. Komoróczy Géza: Kiáltó szó a pusztában – Holt tengeri tekercsek, Osiris Kiadó, Budapest, 1998. Johannes Cassianus: A keleti szerzetesek szabályai (De institutionis coenobiorum), Pannonhalma – Tihany, 1999. Simon Árkád fordítása Johannes Cassianus: Az egyiptomi szerzetesek tanítása (Collationes Patrum) I-II. kötet, Pannonhalma – Tihany, 1998. Simon Árkád fordítása Remete Szent Antal első levele, fordította és a bevezetést írta Heidl György, in: Katekhón 3 (2006), 405-414. old. Petőcz Mihály Alapítvány, Budapest, 2006. Szent Benedek Regulája, Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2002. Söveges Dávid fordítása Tyrannius Rufinus: Az egyiptomi szerzetesek története (Historia monachorum in Aegypto), Piliscsaba, 2004. Pataki Elvira fordítása Szent Antal élete (Vita Antonii), Vanyó László fordítása, in: Vanyó László (Szerk.): A III-IV. század szentjei, Ókeresztény örökségünk sorozat, Jel Kiadó, Budapest, 1999. Szent Biblia, Károli Gáspár fordítása, Magyar Biblia Tanács, Budapest, 1990. Vanyó László (Szerk.): „Legyetek tökéletesek…”, Szent István Társulat, Budapest, 1991. Szakirodalom: Baán István – Rihmer Zoltán (Szerk.): Studia Patrum – Elmélet és gyakorlat a korai szerzetességben, Szent István Társulat, Budapest, 2007. Jean Meyendorff: Krisztus az ortodox teológiában, Osiris Kiadó, Budapest, 2003. Kurt Ruh: A nyugati misztika története, Első kötet, A patrisztikus alapok és a 12. század szerzetesi teológiája, Akadémia Kiadó, Budapest, 2006. Lucien Regnault: így éltek a 4. századi egyiptomi szerzetesek, Bizantinológiai Intézeti Alapítvány, Budapest, 2004 Somos Róbert: Alexandriai teológia, Paulus Hungarus és Kairosz Kiadó, 2001. Keith E. Yandel: Religious Experience, in: QUINN, Philip L. – TALIAFERRO, Charles (Szerk.) A Companion to Philosophy of Religion, Blackwell Kiadó, Oxford, 2010.