Az első hazai vadvirágok Kora márciusi napsugár A végtelenből jött, de a platánok Hallgattak, a sok zord, kevély sudár, Csak villámtól reszketnek a titánok, Mit nékik egy kis halvány sugár! S ő félve zuhant alá, a mogorva Törzsek között oly sötét volt a kert! De lenn egy csöndes, paraszti bokorra, Egy alázatos vad pajtásra lelt. Akkor a sugár szelíd aranyszája Súgott valamit, s meghalt a sugár, Ám megszületett március csodája: Ezer rügy-szemét rányitotta már A vak bokor az elámuló estre, S minden szeme a Végtelent kereste. /Tóth Árpád/

Az egyhajúvirág (Bulbocodium vernum) színe a sötét lilától a rózsaszínen át a fehérig terjed. Népi neve (tavaszkikerics vagy piros hóvirág) utal a kikericsfélékkel való rokonságára és hasonló megjelenésére, valamint kora tavaszi virágzására. Homoki tölgyesekben, homoki pusztagyepeken és ezek helyére telepített akácosokban él. Ez a védett virágunk ma már csak a Gödöllői-dombságban, a Nyírségben és a Dél-Alföldön fordul elő.

A fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans) a hazánkban élő többi négy kökörcsinfajhoz hasonlóan védett. Ez az igen látványos, szőrős, feketéslila virág az alföldi homoki gyepeken és a középhegységeinkben egyaránt előfordul. A kökörcsin török eredetű szó, a kék jelentésű kök szóból származik, utalva a kökörcsinek ibolyás színére. Egy 15. századi feljegyzés szerint egykor juhok himlőjét gyógyították vele, valamint festék készítésére használták.

A kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) a legismertebb tavaszi virágunk A kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) a legismertebb tavaszi virágunk. Nagyobb mennyiségben a bükkösökben és a gyertyános-tölgyesekben található. Mivel a turisták és a nagyüzemi hóvirággyűjtők gyakran hagymájával együtt tépték ki a földből, állománya jelentősen megfogyatkozott. Így a képgalériában szereplő több virághoz hasonlóan szükségszerűvé vált védetté nyilvánítása.

A hunyorok furcsa nevüket kábító hatásuknak köszönhetik: az, az állat, amely gyökerét fogyasztja, hamar lehunyja szemét. A pirosló hunyor élőhelye (Helleborus purpurascens) a Pilistől a Bükkig terjed.

A hunyorok közül elsőként a zöldes virágú illatos hunyor (Helleborus odorus) hunyorgat a szikrázó téli napsütésben. Vadon a Mecsek mészkedvelő tölgyeseiben él.

Talán egyik leglátványosabb, más fajjal össze nem téveszthető kora tavaszi virágunk a szintén védett kakasmandikó (Erythronium dens-canis). Virágzáskor levelei lilásbarna-zöld foltosak. A kakasmandikó elsősorban a Dél- és a Nyugat-Dunántúl bükköseiben fordul elő, de ha sok szerencsénk van, találkozhatunk vele a Gömör-Tornai-karszton és a Bükkben is.

A hóvirág után a legismertebb kora tavaszi virágunk talán a magyar kikerics (Colchicum Hungaricum), amelyet élőben lehet, hogy kevesen láttak még, a kétforintos hátoldaláról viszont biztos, hogy mindenki ismeri. Ennek a növénynek a különlegessége, hogy hazánkban csak a Villányi-hegység legmagasabb csúcsán, a Szársomlyó-hegyen fordul elő. Hogy az ország más részén nem terjedt el, annak azaz oka, hogy a fehér virágú magyar kikerics a meleget, a mediterrán éghajlatot kedveli, és a Szársomlyó déli sziklagyepjein pont ilyen a mikroklíma.

A kockásliliom (Fritillaria meleagris) neve önmagáért beszél A kockásliliom (Fritillaria meleagris) neve önmagáért beszél. Rózsaszín vagy bíbor és a fehér váltakozásából adódó sakktáblaszerű mintázata miatt a népnyelv óstáblás liliomnak is nevezte. A harang alakú virág az ókori rómaiak kockavető poharára, a fritillus-ra emlékeztet, és valószínűleg innen kapta latin nevét. Ez a védett növényünk mocsár- és lápréteken valamint ligeterdőkben él, leginkább a Dunántúl déli és nyugati részén, de találkozhatunk vele az Észak-Alföldön, a Cserehátban, a Bükkben és a Mátrában is.

A kökörcsinek az első tavaszi hírnöke a leánykökörcsin ( Pulsatilla grandis), a képgalériában szintén szereplő fekete kökörcsint jó egy héttel megelőzi. A leánykökörcsin csinos, de fázós virág. A sárga porzókat ugyanis szép kékeslila szirmok veszik körbe, amelyet még ezüstös selymes szőr, virágszemmel nézve kisebb szőrmebunda véd.

A leánykökörcsin sárga porzóit szép kékeslila szirmok veszik körbe.

A tarka sáfrány (Crocus reticulatus) legjelentősebb hazai állománya a Tolna-megyei Szedres határában található. Jellegzetessége, hogy a fehéres-halványibolya színű, hosszúkás harang alakú virágok külső lepelleveleit három ibolyaszínű csík díszíti.

Az Alpokból származó tavaszi sáfrány (Crocus vernus) virágai lehetnek fehérek, lilák és sávosak.

Végül szintén a tavasz első hírnökei közé tartozik az igencsak beszédes nevű, sárga virágú téltemető (Eranthis Hyemalis) is. Mediterrán eredetű, régen csak a kolostorkertekben, füvészkertekben pompázott, az elmúlt egy-két évszázadban terjedt el országszerte. Fontos termőhelye található a Balaton-felvidéken, Aszófő térségében.

"Az apró örömök olyanok, mint az útszéli kis virágok; csak azok találnak rájuk, akik igazán keresik őket.„ Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz, a vén Duna karcsú gőzösökre gondol, tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik mezei szagokkal a tavaszi szél. Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne, friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás. Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán! Minden gyerek lelkes, jóízű kacagás! Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég! Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél! Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel – a mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél. /József Attila: Tavasz van! Gyönyörű!/ Legyen nagyon szép napod! Sok szeretettel készítette: bobemama