6. Témakör: A Magyar Köztársaság államszervezete Téma: Államunk felségjelvényei és a magyar választójog Fogalmak: állami szuverenitás, állami felségjelvények, címer, állampolgárság

Állami szuverenitás Az állam szuverenitása (azaz önállósága és függetlensége) az államhatalom nélkülözhetetlen ismérve, annak politikai és jogi kifejeződése.   (Szuverenitás: az államnak az a tulajdonsága, hogy saját területén ez államhatalmat teljes joggal, minden idegen befolyástól és korlátozástól menten gyakorolja.) Belső szuverenitás jelenti az államnak azt a jogát, hogy önállóan alkossa meg és tartsa fenn alkotmányát, jogrendjét, valamint azt a hatalmat, amelyet a területén tartózkodó személyek és dolgok felett gyakorol. A külső szuverenitás az államnak a nemzetközi jog és cselekvőképességére irányuló joga.

Az állam felségjelvényei Az állami szuverenitást megjelenítő történelmileg kialakult szimbólumok az államiság jelképei, melyeket az alkotmányok rögzítenek. Az Alkotmányban intézményesített jelképek kifejezik a nemzeti összetartozást.

Magyarország alkotmányának szabályozási elvei Magyarország nemzeti jelképei a címere, a nemzeti zászlaja, az állami lobogója és a himnusz. A címer hegyes talpú, hasított, tölgyfalombokkal övezett pajzs; első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott, második, vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt; a pajzson a magyar Szent Korona nyugszik. Az állami lobogó a nemzeti zászló három, egyenlő szélességű piros, fehér és zöld színű vízszintes sávja, fehér sávjában a címerrel. A himnusz Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével. A nemzet ünnepei március 15-e, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja, augusztus 20-a, Szent István király és az államalapítás ünnepe, amely hivatalos állami ünnep, valamint október 23-a, az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének napja. http://www.parlament.hu/biz/aeb/resz/munkaanyag.htm Melyek az állami szimbólumok?

Példa: Mikor alakult ki a magyar címer, mit jelképeznek a főbb elemei? Miért a koronás címert választotta 1990-ben a magyar országgyűlés, amikor Magyarország államformája köztársaság? A kettős kereszt Bizáncban már nem az egyház, hanem az állam, a hatalom jelképe volt. És mivel III. Béla Bizáncban nevelkedett, átvette ezt a felfogást és formát .  Először az általa veretett pénzen jelent meg, 1190 körül. Később bekerült a címerbe is, amely a magyar függetlenséget hangsúlyozta ki.  A hármashalom eredetileg zöld pázsit alátétet jelképezett, e talapzat megtöréséből alakult a ki a 13.században a hármashalom  a 13. század második felétől a vörössel és ezüsttel hétszer vágott mező lehetett az Árpád-ház családi címere A magyar címer alapelemei, a pajzs tetején a Szent Koronával a mai formájukban a 16. század elején rögzültek.

fosztásakor Kossuth-címer Mikor vezették be a következő címerek használatát? 1849. a Habsburg-ház trón- fosztásakor Kossuth-címer Az 1867. évi kiegyezést követően a jelenlegi címert nevezték kiscímernek. 1918-ban az első magyar köztársaság a Kossuth-címert tekintette állami jelképének. 1919 végén a Horthy-féle Magyar Királyság címere a korábbi kiscímer lett, két oldalt a címert tartó angyalokkal kiegészítve. 1938-tól, a visszacsatolásoktól kezdődően újra a középcímert (1915) használták hivatalosan. 1946-tól ismét a Kossuth-címer volt a magyar állam címere. 1949-től a Rákosi-korszakban szovjet mintára új címert vezettek be

Az 1956-os forradalom során rövid ideig ismét a Kossuth-címer volt használatban 1957-ben ismét új címert vezettek be (Kádár-címer) A rendszerváltás után, 1990-ben az első jelentős parlamenti vitát az okozta, hogy a Kossuth-címert vagy a koronával rendelkező korábbi kiscímert használja-e az ország. A vita szimbolikus tétje az volt, hogy a forradalmi-demokratikus vagy az ezeréves államiság hagyományához kapcsolódjon-e inkább az új magyar demokrácia.

1848/49-es zászló Magyar állami zászló 1867-1918, az Osztrák–Magyar Monarchia idején 1956-os zászló mai

A választójog változásai Magyarországon A választójog mai értelme a népképviselet elvében gyökerezik. Hazánkban a rendi képviselettel szemben az 1848:V. tc. teremtette meg a népképviselet elvén alapuló országgyûlés választásának lehetõségét; elfogadása a polgári fejlõdés irányába tett jelentõs lépés volt. Ezt követõen több választójogi törvény is születtet, sõt rendeleti úton történõ szabályozás is volt. Az 1945. évi VIII. tv. az általános választójog alapján egy demokratikus, többpárti parlament létrehozására lajstromos választási rendszert vezetett be, melynek nyomán arányos képviselet jött létre. Két választást tartottak a kötött lajstromos rendszer alapján (1945-ben és 1947-ben), de a képviselet jellege alapvetõen megváltozott. A többpártrendszer felszámolása után 1949-ben a pártok az országgyûlési képviselõ választásokon már nem külön-külön programmal indultak, hanem a Magyar Függetlenségi Népfrontban közös lajstrommal - ily módon formálissá váltak a választójogi normák, és maguk a választások is.

A magyar választójogi rendszer Magyarországon 1989 óta működik polgári demokrácia. Akkor nem hoztak létre új alkotmányt, hanem a meglévőt módosították jelentős mértékben. Mi történik akkor, ha az egyéni választókerületi első fordulóban a választópolgárok kevesebb mint fele szavazott, de a szavazók több mint fele ugyanazt a jelöltet támogatta? Milyen minimális részvételi arány szükséges az egyéni választókerületi körzetben a második fordulóban ahhoz, hogy eredményes legyen a választás? Mi a szerepe és a jelentősége a területi listának? Ki szavazhat az országgyűlési választásokon ma Magyarországon?

„5. § (2) Az egyéni választókerületben a jelöléshez legalább hétszázötven választópolgárnak az aláírásával hitelesített ajánlása szükséges. [...] (3) A területi választókerületben - területi listán - pártok jelölhetnek. Az a párt állíthat területi listát, amely a területi választókerületben [...] az egyéni választókerületek egynegyedében, de legalább két egyéni választókörzetben jelöltet állított. [...] (4) Országos listát az a párt állíthat, amely legalább hét területi választókerületben állított listát. 7. § (1) Az egyéni választókerületben az első választási fordulóban az a jelölt lesz országgyűlési képviselő, aki megkapta az érvényes szavazatoknak több mint a felét, feltéve, hogy a szavazáson a választókerület választópolgárainak több mint a fele szavazott. [...] (3) Ha az első választási fordulóban a választókerület választópolgárainak több mint a fele szavazott ugyan, de egy jelölt sem kapta meg az érvényes szavazatoknak több mint a felét, [...] a második, választási fordulóban azok a jelöltek indulhatnak, akik az első fordulóban az érvényes szavazatoknak legalább tizenöt százalékát megkapták; ha nincs legalább három ilyen jelölt, akkor az első forduló­ban a legtöbb szavazatot elért három jelölt; [...] képviselő az a jelölt lesz, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapta, feltéve, hogy a szavazáson a választókerület választópolgárainak több mint az egynegyede szavazott." (Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvényből)