A betlehemi csillag

A három bölcs és a betlehemi csillag San Apollinare Nuovo bazilika (Ravenna) mozaikján (i. sz. 565)

A betlehemi csillag leírása a Biblia újszövetségi részében található Máté evangéliumában (Mt 2,1-11). Máté szerint a Názáreti Jézus a júdeai Betlehem városában történt megszületését egy csillag jelezte az égen, egy rendkívüli égi jelenség, amit követtek a napkeletről származó bölcsek, akik így találtak rá az újszülött Jézusra. Üstökös-elmélet: Órigenész, Adamantiosz (185-254) egyiptomi teológus szerint a Máté evangéliumában említett csillag egy üstökös kellett, hogy legyen, melyet követve a káldeus "bölcsek" eljutottak Betlehembe a megszületett Jézushoz. Valószínű, hogy őt a 218 áprilisában és májusában látható Halley-üstökös vezette erre a következtetésre. A "bölcsek" számát eltérően, 2 - 12 között adják meg egyes falifestmények ill. legendák. Egy ősrégi görög ábrázolásmód alapján Menyhért egy szakáll nélküli fiatalember, Boldizsár fekete szakállat visel, Gáspár pedig egy fehér szakállú aggastyán. Ezzel három különböző korra, vagy időintervallumra akart utalni a készítője.

Nevét Edmond Halley angol csillagászról kapta, aki kiszámította pályáját, elsőként a periodikus üstökösök közül. Keringési periódusa 76 év, legutoljára 1986-ban járt Naprendszerünkben. Halley üstökös A Halley-üstökös legkorábbi ábrázolása a bayeux-i kárpiton található (1066).

A Kepler által megfigyelt szupernóva Kepler-féle elmélet: Johannes Kepler (1571-1630) német matematikus, asztronómus és asztrológus elképzelése szerint a betlehemi csillag nem üstökös volt, hanem a Jupiter és Szaturnusz planéták konjunkcióiból adódó jelenség és egy szupernóva megjelenésének (1604-10-10) a kombinációja kellett legyen, amit ő 1603-04-ben saját maga is tanulmányozhatott az égbolton. Hipotézise szerint a Jupiter-Szaturnusz konjunkciók idézték elő az új „csillagnak” a létrejöttét. A Kepler által megfigyelt szupernóva

Molnar elmélete: Michael Molnar amerikai fizikus, számítógép-szakértő elmélete arra utal, hogy a betlehemi csillag nem egy asztronómiai, hanem egy asztrológiai jelenség kellett, hogy legyen. Jézus születése idejében az asztrológia tudományként szerepelt, ami a csillagos éggel és a feltételezett hatásaival foglalkozott. Teóriája szerint a betlehemi csillag, mely a Messiás születését jelezte, egy planétakonjunkció volt a Kos jegyében. A Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és a Szaturnusz bolygók i. e. 6. április 17-én reggel álltak együtt, egyidejűleg a növekvő Hold a Jupiter előtt elvonult. A csillagjósok számára abban az időben ez utalás kellett legyen a Bibliában is előrejelzett Messiás születésére. Közel szabályos nyolcágú csillag - A szegedi Fogadalmi templom egyik festett színes ablakán látható betlehemi csillag.

Egy Antióchiában forgalomban lévő régi római pénz egy kost ábrázolt a nyolcágú betlehemi csillaggal, és ő ezáltal bizonyítottnak véli a leírtakat.

A Ferrari-féle elmélet: K A Ferrari-féle elmélet: K. Ferrari d'Occhieppo osztrák asztronómus álláspontja értelmében i. e. 7-ben a Jupiter és Szaturnusz planéták konjunkciói jelezték a Názáreti Jézus megszületését, amely konjunkciókat a babiloni csillagász-asztrológusok is feljegyezték. A csúcspontja ennek a hármas konjunkciónak i. e. 7. november 12-re esett, amikor ez a legjobban volt megfigyelhető, amit K. Ferrari d'Occhieppo a "bölcsek" Betlehembe való megérkezésének az időpontjának tart. Jézus születésnapját i. e. 7. január 17-ére teszi. Elképzelése szerint a Jupiter bolygó volt a királyok csillaga, a Szaturnusz pedig Izrael csillaga, így ennek a kettőnek az együttállása a Halak csillagképben jelezte a Messiás megszületését. Itt meg kell említeni, hogy az i. e. 7-ben történt háromszori Jupiter - Szaturnusz konjunkciók nem voltak olyan tökéletesek, azaz nem álltak olyan közel egymáshoz, hogy ezt a Földről nézve egy csillagnak nézhették volna a "bölcsek", amire egyesek szerint Máté apostol célzott (Mt 2,2). A babiloni csillagászok minden érdemleges konjunkciót feljegyeztek, nem csak a Jupiter - Szaturnusz konjunkcióit.

Teres Ágoston: (magyar jezsuita matematikus, fizikus Teres Ágoston: (magyar jezsuita matematikus, fizikus. Fő kutatási területe a napfizika, kozmikus geofizika és kozmológia. 1984 óta a Vatikáni Csillagvizsgáló társasztronómusa) Biblia és asztronómia című könyvében Máté evangéliumának legrégibb szövegét és ókori csillagászati szakkifejezéseket összevetve azt állítja, hogy Máté szakszerű kifejezések használatával meglepően pontos adatokat közöl, amik tudományosan igazolhatók. Tehát valóságos eseményt ír le tudományos nyelvezettel, amit a későbbi fordítók mélyebb csillagászati ismeretek hiányában nem értettek pontosan. Például részletes szövegvizsgálattal kimutatja, hogy az evangéliumi szöveg nem egy csillag, hanem bolygók együttállását írja le

Albrecht Dürer (1471-1528) A királyok imádása

Benczúr Gyula: Napkeleti bölcsek Budapest fasori evangélikus templom

Hieronymus Bosch A királyok imádása triptychon - 1510 körül olaj, fa (Prado, Madrid)

MS mester: A királyok imádása 1506-1510.

< Dr. Spissák Lajos, 2011. december. forrás: INTERNET > VÉGE < Dr. Spissák Lajos, 2011. december. forrás: INTERNET >